Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-19 / 114. (2927.) szám

1982 május 19- eaütöirtü­k. megfelelően az éjszaka folyamára koniklévéba zárkóznak és másnap hozzék meg verdiktjüket: mind a négy vádlottat bűnösnek találják az előre megfontolt szándékkal elkövetett ember­ölésben. A bíró csak egy hét múlva hirdeti ki az ítéletet: Massiet, Fortescue asszonyt és a két tenge­részt egyenként húszévi fogságra ítélik. Senki sem vetheti ezzel az ítélettel szembe, hogy pártoskodó lenne és tekintetbe vette vol­na a Honolulu fehér lakossága körében uralko­dó hangulatot, amely közben hatalmas vissz­hangra talált az Egyesült Államok közvélemé­nyében, sőt a kongresszusban is. A négy elítéltet tényleg a fogházba viszik, azonban csupán egy óráig maradnak ott. Ak­kor aztán szabadon bocsátják őket, ami az érvényes jog szerint ugyan lehetséges, ezt a jogot azonban a lehető legritkábban alkal­mazzák, s egészen biztosan nem alkalmazzák olyan elítélteknél, akik a Fortecoue asszonynál alacsonyabb társadalmi osztályból származtak. Massie hadnagy az amerikai tengerészet tiszt­je marad, csupán San Franciscóba helyezték át és feleségével, meg anyósával már el is hagyta „szenvedéseinek" színhelyét. Ez az igazi képe a honolului szenzációs per­nek. Egy férfinek, aki felesége meggyalázó­­ján bosszút áll, meg lehet bocsátani. Eb­ben az ügy­ben azonban a nem amerikai, tehát érdekte­len megfigyelő egészen más kritikára jut. Talán az államügyésznek a szavaira lehet hivatkozni a legtalálóbban, aki a főtárgyalás alatt azt mondta, hogy Honolulusban az igazságot most a tengerészek terrorjával szembesítették. Május végéig véglegesen eldől Pergler mandátu­mának ügye? Prága, májius 18. A képvis­előház elnöksé­ge Stribrnyék panaszára állrt a választási bír­ósághoz a Fergler-ügyben és kérte annak gyors elintézését, hogy a nemzeti liga ne maradjon tovább parlamenti képviselet nél­kül. A választási bíróság most arról értesí­tette a házelnökséget, hogy legutolsó hatá­rozata értelmében ki fogja hallgatni azokat a volt minisztereket, akik 1919-ben a kor­mány tagjai voltak, amikor Perglert követ­nek nevezte ki, hogy megállapíthassa a bí­róság, váljon ez alkalommal a kormány Pergler állampolgársági ügyét is megoldot­ta-e­ A választási bíróság reméli, hogy ezt a vizsgálatot a hón­a­p végéig befejezi és az­után véglegesen határozhat Pergler mandá­tuma fedől. A keresztényszocialista párt választási gyűlése Szenten Szene, máj. 18. A kker­esztén­yszocialista párt­nak mindig erős vára volt Szene község, amelynek lakossága 29-én választ új képvise­lőtestületet. A kormánypárti körök mester­kedése itt is apró pártokra igyekszik flöl­bion­­­tani a magyarság erejét és kicsinyes, önző egyéni érdekek küzdenek magasabb örökk­i­­tűzésekkel. Tizenöt lista fog szerepelni a szen­ei községi választáson, amelyek közü­l az or­szágos keresztényszocialista párt jelöltlistája a 14-es számot kapta. A keresztén­yszocialista párt pünkösd hétfőn délután a piactéren nagyszabású választói népgyűlést tartott, ame­lyen közel ezer főnyi tömeg jelent meg. Ürge István helyi elnök lelkes üdvözlő szavai után Esterházy János országos pártvezetőségi tag buzdította törhetetlen összetartásra a szenet választókat és rámutatott a magyar­ság sérel­meire, amelyeknek orvoslását folyton ígérik a hatalmon levők, de ígéretüket nem tartják meg. Különösen a földreform végrehajtásá­nak és a telepítéseknek káros következmé­nyeit tárta fel a hallgatóság előtt, amely lelke­sen megéljenezete a szónokot. Aixinger László dr. országos főtitkár a gaz­dasági válság előidéző okaival foglalkozott­ Hangoztatta, hogy a súlyos helyzet csak akkor fog enyhülni, ha mindenki a keresztény fele­­baráti szeretet alapjaira helyezkedik és a községi politikában is a keresztény gondolat érvényesül. Fölhívta a hallgatók figyelmét a munkanélküliek és az ínségesek szomorú sor­sára, akiknek helyzetén sigetenünk kell­ Nagy tetszéssel fogadott szavai után Ga­lambos Béla hidaskürti plébános mondott magas szárnyalású, költői hasonlatokban gaz­dag beszédet. Vázolta a mai viszonyokat, ami­kor az emberek lelkéből felszabadult gonosz ösztönök uralkodnak és feldúlják a közéletet, sőt a családi otthon békességét is. Az orvos­szer a ke­resztén­yszocialista program. Hatásos szavakkal szólott a magyar asszonyokhoz, akiknek feladata, hogy gyermekeik lelkébe is átplántálják a vallásos és nemzeti érzést. Ürge István helyi elnök zárta be a lelkes lefolyású gyűlést és ügyesen jellemezte az egyes közbeszólókat, akiknek fáj az, hogy a szendék ilyen nagy többségben tüntetnek a keresztényszocialista párt mellett. •MAGIER-HIUMB 5 Tréfás dulakodás közben agyonlőtte legjobb barátját egy beregszászi gimnazista Megrendítő diáktragédia a mezőhomoki görögkatolikus paróchián Halálosvégű birkózás a vadászfegyverért Beregszász, május 18. (Saját tudósítónktól.) Egy hatodgimnazista diák meggondolatlan­sága és szeleburdisága szomorú esemény okozója lett: a véletlenül elsült vadászfegyver egy kiváló tehetségű diák fiatal életét oltatta ki. A végzetes tragédia még megrendítőbbé válik azáltal, hogy a diákot akaratlanul ölte meg a legjobb barátja. A szörnyű diáktragédiáról, amely Mezőhomok községben és Beregszászon is nagy megdöb­benést váltott ki, az alábbi részletes jelen­tésünk számol be: Ifj. Drohobeczky Gyula, a beregszászi magyar gimnázium hatodik osztályának növendéke a pünkösdi vakációra meghívta szülei há­zához osztálytársát és legjobb barátját, a Viskre való Ambrus Lajost. Mind a ketten kosztosdiákok voltak Beregszá­szon, a legjobb barátságban éltek s már előre örültek, hogy a két napos va­kációt Drohobeczky Gyula szüleinél, Dro­hobeczky mezőhomoki görögkatolikus lel­kész házában együtt tölthetik. A család szíves fogadtatásban részesítette a vendégdiákot. Az ünnep első napja templom­­bamenéssel, majd csendes kedvtelésekkel hullott el. A két jóbarát bebarangolta az egész határt, a kóborlás azonban nem elégí­tette ki a temperamentumos és örökké ka­landokra vágyó Ambrust.­­ Amint megtudta, hogy vadászfegyver van házban, mindjárt vadászkirándulásra akart menni. Az első napon még békét hagytak a puská­nak, a második napon azonban Ambrus már a kora reggeli órákban előke­­rítette a flóbertet és mindenáron lövöldöz­ni akart. A vendéglátók kivették kezéből a fegyvert, mert nem találták helyénvalónak, hogy a he­vesvérű fiú a veszedelmes szerszámmal ját­szon. Ambrus nem nyugodott bele a Hébert elzárásába, tudta, hogy más fegyver is van a háznál s addig keresett­ kutatóit, amig az egyik ágy alatt rátalált egy duplacsövű vadászfegy­verre. Hamarosan előkerítette a töltényeket is s barátjának figyelmeztetése dacára a fegyvernek mindkét csövét megtöltötte. Kettőjük közül a fiatal Drohobeczky volt a józanabb és fegyelmezettebb fiú, nem akarta, hogy a puskát engedelem nélkül kivigyék és kérte barátját, hogy tegye le a töltött va­dászfegyvert. Ambrus semmiképpen sem akarta kiadni ke­zéből a puskát, mire a két diák között tréfás dulakodás támadt. SÍRKÖVEKEI mxnd&rz kénizmb qxl és* kknnd­kerz gyári droTx KOIPAUG^RIELEPE Ambrus a puska csövét markolta meg, Drohobeczky pedig a fegyver agyát. Egyi­kük sem engedett, egyre hevesebben rán­gatták a fegyvert, dulakodás közben mind­­a ketten nekivadultak. Egy meggondolatlan, vigyázatlan fogás a ravasz körül s a követ­kező pillanatban a fegyver hatalmas dör­­düléssel elsült. Ambrus velőtrázó sikollyal esett össze. A dörrenésre és a sikoltásra berohantak a nagyszülők, — a görögkatolikus lelkész épp akkor a templomban tartózkodott, — a sú­lyosan sérült fiút azonnal ápolásba vették és telefonon hívtak orvost. A fiatal Drohobeczky, amikor látta, hogy a tréfás dulakodásnak milyen komoly követ­kezménye lett, az ijedtségtől és az izgalom­tól elájult. Az orvos autón érkezett meg, megvizsgálta a sebesültet és­ megállapította, hogy a sörétek altestébe fúródtak és mély sebet szakítottak a szerencsétlen fiú testén. A sebből vastag sugyárban ömlött a vér. Az orvos erős fáslizással s a seb tamponálásával próbálta a vérzést megállítani, de megfelelő eszközök hiányában minden igyekezete haszr­­talannak bizonyult. A szerencsétlen diák másfél órán át rettene­tes kínokat élt át, majd a halál megváltotta szenvedésétől. A diá­ktragédia mély részvétet keltett min­denfelé. Ambrus Lajos hozzátartozóit kímélete­sen értesítették és megtörténtek az intézkedések a tragikusan elhunyt beregszászi diák holttes­tének hazaszállítására. A hatóságok a haláleset­­körülményeinek pontos megállapítása céljából vizsgálatot indítottak. Előfizetőink figyelmébe ! Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes elő­­fizetési díjaikat nem kü­ldték be, szíveskedjenek a szám­lázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz jut­tatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. A P. M. H. Kiadóhivatala• A Lindbergh Baby egyik elrablója a rendőrség kezére került? Frank Parzych gangszer elmondja a rablás körülményeit — A gyermek lezuhant a lét­ráról és halálra zúzta magát? — A közvetítő Curtisra rábizonyították szélhámosságait . London, május 18. A Lindbergh-fiúcska meggyilkoltatása feletti nemzeti felháboro­dás némileg veszített erejéből és helyét a jellegzetes amerikai kíváncsiság kezdi elfog­lalni. A pünkösdi ünnepek alatt valósággal kiránduló népvándorlás indult meg Hope­­wellbe, ahová több mint negyvenezer főnyi tömeg vonult ki. Állandóan ötszáz-hatszáz autó táborozott a kisfiú frissen hantolt sírja körül. A rendőrök csak nagy tudták szabályozni a forgalmat. nehézséggel Vállalkozó szellemű egyének buzgón kapartak a földön ujjnyomok iránt A fényképészek és a fris­sítőket áruló sátrak tulajdonosai arattak. A szerencsétlen szülőket bőségesen csak erős rendőrcsapatokkal tudták megvédeni a bá­mészkodó kiváncsiak ostromát (ML, Newyork, május 18. A Lindbergh Baby­­aififer egy egészen váratlan szenzációs fordu­latba jutott, amelyből hallatlan botrány­­ nőhet ki. Arról van ugyanis szó, hogy a gyermek elrablói után kutatók egyik leginkább emle­getett személyisége, Curtis hajóépítő elejétől végig tudatosan félrevezette a hatóságokat és a szülőket. Ez a Curtis, aki Lindbergh nevében és meg­bízásából vállalkozott arra, hogy kapcsol­at­­ba lép a gyermekrablókkal, a rendőrségen a keresztkérdések tüzében kénytelen volt bevallani, hogy teljesen légből kapott históriákkal vezette félre úgy Lindberghé­­ket, mint a rendőrséget és mindaz, amit a a Baby elrablásával kapcsolatban összehor­dott, elejétől végig szemenszedett, vakme­rő hazugság volt. Amint ismeretes, Curtis azáltal ébresztett bizalmat Lindberghben, hogy közöl­te vele, miszerint a gyermekrabló banditák egyike vele lépett kapcsolatba és őt kérte meg arra, hogy a váltságdíjért meginduló tárgya­lásokban közvetítsen Lindberghék és a gyer­­mekrablók között Lindbergh ezredessel együtt napokon át tartó repülőutakat és hajóutakat tett az Atllanti Óceán partvidékén, mivel a gyermekrablók állítólag egy szesz­­csem­pész-hajóra hurcolták a Babyt és most ott cirkálnak az Egyesült Államok partvona­la mentén Hogy mennyire hittek Curtis meséinek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az amerikai partvédő rendőrség — valószí­nűleg — pusztán Currtis szédelgő elbeszéléseinek hatására — egy hetvenöt egységből álló Flottával vadászott a misztikus csempész­­hajóra, hogy elfogja a gyermekrab­lókat. Jellemző Curtis egyéniségére, hogy egyes film­társaságoknak az az ajánlata, hogy hatal­mas pénzösszegeket nyújtanak neki, ha szá­mukra biztosí­tja a gyermek megtalálásának és átadásának felvételi jogát, gyobb és nagyobb hazugságokra folyton­rá­buzdította. Curtis ezzel a szélhámos magaviseletével hó­napokon át tévedésben tartotta és hamis vágányra terelte a rendőrséget, jogosulatlan reményt ébresztett a szülőkben, költségekbe, felesleges, időt rabló vállalkozásokba vitte Landberghet és talán a tragikus ki­fejléshez is nagy mértékben hozzájárult. A rendőrségen úgy fogtak gyanút, hogy Curtiis bizonyos kijelentései a gyermek­rab­lókkal folytatott tárgyalásairól ellenmondá­sokat tartalmaztak. Curtist négy nap óta vették szisztematikus keresztkérdések alá, végül annyira belebonyolódott az ellenmo­n­­dásokba, hogy nem tudott kiutat találni, be kellett vallania szédelgését. Curtist nyomban letartóztatták. A részvét nélküli csaló magatartása felett a közvélemény olyan nagy felháborodást érez, hogy a lincseléstől kellett tartani. Ép­pen ezér­t külön őrséget állítottak a vizsgálati fogoly cellája elé. Curtis kihallgatását hol­nap folytatják. Az a tény, hogy egy svindlernek hosszú időn keresztül sikerült az egész rendőrséget, a közvéleményt és végül az egész világot hónapokon keresztül becsapni, egészen egye­dülálló a krim­inalisztikában. önkénytelenül felmerül a kérdés, miképpen bízhattak meg olyan határtalanul Curtisban, amikor az ő adatai alapján megkezdett nyomozás rögtön az elején hibás vágányokon haladónak mu­tatkozott. Curtis azzal védekezett, hogy súlyos pénz­zavarokba került, amelyeket sehogyan sem tudott áthidalni. Mintegy hét-nyolc hónapja olyan mértékben nehezednek rá ezek az anyagi gondok, hogy csaknem be­léjük őrül. Szélhámosságait abban a re­ményben követte el, hogy egyrészt váratlan jövedelmi forráshoz jut, másrészt viszont teóriájának igazáról maga is meg volt győződve, és remélte, hogy a szerencse tényleg a gyer­meke ab­lók nyomára vezeti. Frank Parzych vallomása a Baby elrablásáról Trenton, május 18. A broocklyni rendőr­ségnek állítólag sikerült a Lindbergh-baby egyik rablóját elfognia. Ez a rabló a Newyork krimi­nalisztikájában jól ismert személy, hírhedt gangszter, Frank Parzych, egyike a legvesze­delmesebb alkoholcsempészeknek, akinek a lel­két már sok bűntény terheli. Parrych a ke­resztkérdések hatása alatt részletes beismerő vallomást tett és bevallotta, hogy hat csempész­társával együtt részt vett a gyermek elrablá­sában, de tagadja, mintha bármi része lenne a gyermek meggyilkolásában. Parzych elmondta a rendőrségen, hogy gyermekrablók egyike az ablakon át mászott a be a gyerekszobába. Amikor a gyermekkel a karján a létrán lefelé tartott, egy pillanatra

Next