Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-16 / 137. (2950.) szám
Ifl82 janiara 16, csütörtök Medingerhez hasonlóan Curkanovics szenátor is elveszti mandátumát? Prága, jumiue 15. A Deutsche Presse jelenti: Medingter szenátor esetéhez hasonló esetről értesültünk. A eseti nemzeti demokratáik liptótján megválasztották Curkanovics ruszin szenátort, aki ugyancsak 1919- Ien kaiptta meg a csehszlovák állampolgárságot és 1920 ezerjén tette le az állampolgári esküit ő sem volt megválasztási akar tíz éve érempolgár. Az ő esetében azonban a válaszlicáei bíróság még nem tűzött ki tárgyalást és mandátuma nincs verifikálva. Kiváncsiak vagyunk — jegyzi meg a Deutsche Presse — valljon, a formáikhoz szigorúan ragaszkodó emberek a koalíciós törvényhozónál is olyan pontosan fognak-e dolgozni, mint egy kellemetlen Henncki ember esetében. Meghalt Rudnay Béla, Budapest egykori rendőrfőkapitánya Budapest, június 15. (Budapesti szerkesztőiőségönk tetetropjelenítése) Az 1900-as évek egyik legtöbbet emlegetett személyisége, Rudnay Béla volt budapesti remdkértffőkapitány hosszas betegeskedés után 75 éves koráiban meghalt. Rudnay az úgynevezett darabot mökorszakban, 16O-ban Budapest királyi biztosa volt és karhatalmi intézkedései miatt később a parlamentben sok támadás érte. 1910-ben munkapárti programmal képviselővé választották. 1919 elejjém, amikor a csehszlovák rezsim berendezkedett Szlovenszkón, Rrudnayt Nyitrám letartóztatták, politikai bűncselekmény vádja alapján bűnvádi eljárást indítottak ellene, majd egyévi fogság után csere útján Magyarországnak kiadták. Az utóbbi évek alatt történelmi kutatásokkal foglalkozott és több előkelő család monograffiáját adta ki. Rudnay eyébként Albrecht főherceg feleségének, Lelbach Irénnek apósa volt. SteTbatih Irén első férje, Rudnay szófiai magyar követ vagy atö is fia Rudnay BáBábak. Milyen lesz a fölemelt jövedelmi póticó? Prága, junájus 15. A kormány politikai kollégiuma tegnap többórás tanácskozást folytatott a lakásprovizóriumról, végleges döntést azonban nem hozhatott. A pántok között dúló egyenetlenség következtében a jövedelmi adó emelését sem tudta letárgyalni, mert a azodó demokrata miniszterek a jövedelmi adó és az élesztóadó emeléséhez csak akkor adják hozzájárulásukat, ha a lakásprovizóriumot minden változtatás nélkül hosszabbbítják meg-Az ujj jövedelmi adótörvény a pénzügyminiszter terve szerint a következő volna: Az évi 10.000 koronás jövedelmek adómentesek, 10.000-től 25.000 koronáig a pótadó az eddigi adóalapnak 30 százalékát tenné ki, 25.000-től 40.000 koronáig 40, 40.000 koronától 60.000 koronáig 50, 60.000-től 100.000 koronáig 60, 100.000-től 150.000 koronáig 70, 150.000-től 800.000 koronáig 80 százalékot és 300.000 koronán felül az eddigi adóalapnak 90 százalékát. A politikai kollégium felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter az évi 10 000—30.000 korona jövedelemmel bíró családos embereknél bizonyos könnyítéseket vezetne be az új törvényben. AgyvHte magát egy ismert budapesti tankigazgató Budapest, június 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). Ma délelőtt a Lipótvárosi Kaszinó telefonfülkéjében főbelőtte magát Római Richárd ismert budapesti pénzember, a Fővárosi Bank és Váltóintézet igazgatója, aki azelőtt a Hitelbankiban volt igazgató. Életveszélyes állapotban szállították a Rókus-kórházba, ahol a délutáni órákban meghalt. Róna Richárd dúsgazdag ember volt, a gazdasági válság azonban felőrölte idegeit és attól félt, hogy tönkremegy. Minden valószínűség szerint idegösszeroppanása miatt követte el végzetes tettét. — Seipel súlyos beteg. Becsből jelentik: Seipel állapotában, amely a legutóbbi hetekben már javulás mutatkozott, a legutóbbi napokban észrevehető visszaesés állott be. Különösen aggasztó tünet Seipel láza, amely ha el is tűnik időnként, mindig újra mutatkozik. A láz ép úgy, mint a kínzó köhögés, állandó rosszullétet idéz felő; 5 Matuska: A telepala szellemének parancsára követtem el a vasúti merényleteket A bécsi esküdtbíróság megkezdte a biatorbágyi szörnyeteg bűnpörének főtárgyalását . Lakkcipőben, selyemharisnyában, kettyesen ült le Matuska a vádlottak padjára . Állandóan ama misztikus kapcsolatról beszélt, amely egy Bergmann nevű hipnotizőrhöz fűzi — „Foglalkozásom vasúti merénylő” Bécs, június 15. A bécsi bíróság ma reggel a bel- és külföldi sajtó, valamint a publikum óriási érdeklődése mellett kezdte meg Matuska Szelvesziier bűnperének főtárgyalását. A törvényszék előtt az ucca képe a nagy bünpenek szenzációs külsőségeit mutatta, kora reggel százával verődtek össze a kiváncsiak, valósággal eltorlaszolták az uccát, megtöltöték a törvényszék folyosóját és türelmesen várakoztak az előcsarnokban. A külföldi sajtó részéről szinte szokatlan arányú érdeklődés mutatkozott meg, a legtöbb lap külön tudósítót küldött a vasúti merénylet bűnperének szenzációikat ígérő főtárgyalására. Amint a tárgyalóterem ajtajai megnyíltak, beözönlött a hallgatóság és pár pillanat alatt betöltötte a részére fenntartott teremrészt Az esküdtek padsoraiban az osztrák és német államvasutak kiküldöttei foglaltak helyet Lagatmare, a német államvasutak főtanácsosának vezetése alatt. Az esküdtek részére külön széksorokat állítottak be. A hallgatóközönség teremrészének első padsorait megszállották a bel- és külföldi újságírók, köztük több nagy francia és angol lap tudósítója is. A bíróság asztalán több sindjarab fekszik, két-két méter hosszúságú vasúti sindjarabb, azokon leér észtbe egy másik simrész, amely az amzbachi merénylet színhelyéről származik. Ezenkívül a bűnjelek között hever egy francia kulcs és más szerszámok, amelyeket Matuska a bécs—berlini D-vonat ellen megkísérelt merényleténél használt fel. Felvonulnak a nagy por főszereplői Délelőtt egynegyed tíz órakor ereszti be a teremszolga a huszonkét tanút, köztük van a fekete bársonyba öltözött Matuska Szilvesztiteroé A szerencsétlen asszony egész testében remeg, ujjai idegesen gyúrják a zsebkendőjét. Matuskáné az esküdtek padsora előtt telepszik le. Fél tíz órakor bevonul a bírósági, élén Zeidler dr.-ral, az országos törvényszék főtanácsával. A bírák és esküdtek után lép a terembe az államügyész és Reisinger dr. magánvádló, majd Grau ®ug dr. és Ettinger dr. védő. Most egy pillanatra csend támad,, azegyházőrök Mátusfa Szilveszíterit vettetik a terembe. A hallgatóközönség között mozgolódás támad, minden szem a belépőre mered, aki görnyedt háttal,puha, szinte surranó léptekkel halad a bíróság emelvénye felé, miközben tekintetét állandóan a karzat felé irányítja. Sötétkék ruhát visel, kezein szürke kettyüt, lábán világosszürke selyemharisnya és lakkcipő. Az első pillanatban nem veszi észre feleségét, akinek arcára férje beléptekor fájdalmas vonás rajzolódik. Mátuska lassú léptekkel megy, szántó fopónáb a helyére, hóna alatt irataival, amelyeket maga elé rak és kitereget az asztalra. Közben, mintha láz gyötörné és cserepessé tenné ajkait, nyelvével állandóan megnedvesíti az ajka székét Jókora rakomány papirost rak ki maga elé, lapoz bennük, készül a bejelentett nagy „védőbeszédre", amelynek fogalmazványairól annak idején több híradás jelent meg a lapokban. Matuska letagadja törvénytelen fiát Az elnök megnyitja, a tárgyalást és bejelenti, hogy a bíróság Matuska Szilveszter vasúti merényleteinek bünpersét fogja tárgyalni. Az elnök szavára Matuska a bírói emelvény elé lép, ajka körül tétova mosoly játszik. Az elnök személyi adatait kérdezi. Elnök: Mi a foglalkozása? Matuska: Vasúti merénylő vagyok. Elnök: Ezt csak nem nevezi foglalkozásnak! Maga ingatlan üzletekkel foglalkozott azelőtt. Matuska: Igaz, azelőtt kereskedő voltam. Elnök: Van vagyona? Matuska: Nem,semmim sincsen. Elnök: De hiszen van egy háza a Holgazóban? Matuska: Helyes, az az én házam, de az nagyon meg van terhelve. ~ Elmondja azután, hogy mint családfőnek a feleségéről és gyermekéről, valamint édesanyjáról is gondoskodnia kell Elnök: Egy 17 éves törvénytelen fia is van, ugyebár? Matuska hallgat. Elnök: Püspökülatvamban van a gyerek? Matuska (fejét rázza): Nekem nincsen fiam. A biatorbágyi szörnyeteg meglepő nyugalommal viselkedik. Törve, magyaros akcentussal beszéli a németet, de amit mond, hangosan és érthetően ejti ki. A tömeggyilkos csókot dob a vádlottak padjáról Midőn az elnök eskütételre szólítja fel az esküdteket, Matuska azt hiszi, hogy neki is esküdnie kell és kettyüs jobbkezét eskütételre emeli. A fegyházőr leinti és visszavezeti őt a vádlottak padijához. Leül, szemét lehunyja, ajkait állandóan nyelvével nedvesíti, arcát különös fintor szántja keresztül-ika&ul. Kezd izgulni. Nyugtalanul mozog ide-oda a padon, hébe-hóba feleségére vet egy-egy tekintetet. Az esküdtek eskütétele után a bíróság a terembe szólítja a huszonkét tanút, kioktatja, majd kiküldi őket a teremből. Amikor Matuskáné elhalad férje mellett, az csókokat dob feléje. A vád hallatám sírva fakad a vádlott Az érdemleges tárgyalás csak most kezdődik, a bíróság elnöke fölolvastatja a több, mint 30 oldal terjedelmű vádiratot. Matuska eleinte nyugodtan hallgatja a vádat, majd egyre idegesebb és nyugtalanabb lesz, lehúzza keztyüit, szipogni kezd, maga elé mormol, állandóan előre és vissza hajlong... Egyszerre kitör belőle a sírás, könnyek gördülnek le az arcán és keze fejével törli azokat. Azonban lassan megnyugszik és ettől kezdve már türelemmel hallgatja a hosszú vádirat fölolvasását. Amikor ez megtörténik, Ettinger dr. védő emelkedik szólásra és megismétli a vizsgálat folyamán tett ama indítványát, hogy a bíróság hívja meg szakértőül Alfred Adler dr.-t, a világhírű bécsi indi-vidualpszichológust. Érvelése szerint az Adler szakvéleményére főképpen azért lenne szükség, hogy kitöltse a törvényszéki orvosszakértők véleményében mutatkozó hézagokat. Az államügyész ellenzi újabb szakértő bevonását, Heinrich Hevel dr. pszichiáterorvostanár pedig kijelenti, hogy szerinte semmiféle szükség sincsen újabb szakértőire, a vádlottat ő nem tartja elmebetegnek, nem forog fönn tehát annak a szüksége, hogy tettének motívumait pszichiáterek állapítsák meg. Mialatt a bíróság tanácskozásra vonul vissza, Matuska engedélyt kér, hogy az orvosszakértőkkel beszélgessen. Az engedélyt megkapja,elhagyja a vádlottak padját, pár szót vált az orvosszakértőkkel. Ezalatt reászegeződnek fényképezőgépek lencséi s egy sereg felvétele készül a nagy per vádlottjáról. Pár perccel 1! óra után visszatér a bíróság , az elnök kihirdeti döntésüket, a védelem indítványát elutasítja a bíróság, mivel véleménye szerint a két törvényszéki orvosszakértő elegendő szaktudással bír ahhoz, hogy Matuska elmeállapotáról véleményt mondjon. „igen? bűnös vagyok? valóban bűnös vagyok“ Most Mzegzetfojtott csendben kezdődik meg Matuska kihallgatása. Az elnök első kérdése: Bűnösnek érzi-e magát , beismeri-e a vádiratban terhére rótt bűncselekményt? Matuska hangosan, szinte kiáltva válaszol: Igen, bűnös vagyaik, valóban bűnös vagyok. A továbbiakban élettörténetét kellene elmondania a fontosabb mozzanatok felsorolásával, Matuska azonban rögtön elkalandozik, egy Bergmann nevű telepatával való élményéről kezd terjengősen beszélni. 16 éves volt, amikor összetalálkozott a telepatával, aki hipnotizálta őt. Azt állítja, hogy azóta is e hipnózis hatása alatt van, a telepata szelleme gyakran megjelenik neki. El akarja hitetni a bírósággal, hogy a Bergmann szelleme sugallta neki a vasúti merényleteket is, amelyeket a titokzatos belső sugallat parancsszavára követett el Hóbortos dolgokat beszélt a telepatával való tapasztalatairól: Bergmann Trockijt állította neki példaképül, Trockijból is öt merénylet után lett nagy munkásvezér. Már az első hipnotikus szeánszon megjósolta neki Bergmann, hogy híres ember lesz belőle. Amikor Matuska idáig ér vallomásában teljesen elhagyja a valóság talaját és fantáziálni kezd. Bergmann — beszélt — ezellemalakban ismételten megjelent neki, közölte vele, hogy tíz év múlva hixen ember, talán miniszter lesz belőle. Miközben Matuska ezeket mondja, bocsánatkérőleg hajlong a két törvényszéki pszichiáter felé, akiknek a hosszas megfigyelése alatt semmit sem említett ezekből a „jelenésekből és próféciákból". A hipnózis és telepátia misztikus területéről Matuska minden átmenet nélkül csap át találmányainak ismertetésére. Egy szemaforról beszél, amely olyan mechanizmussal lenne felszerelve, hogy automatikusan elhárítaná vasúti baleseteket. A szemafor hét különböző a sfinü fénnyel jelezné a vonatok menetirányt és távolságát egymástól. Van ennél nagyobb találmánya is — beszélt hivalkodva — de ezt nem árulhatta el a rendőrségnek, s most sem beszélhet róla az újságírók és ilyen nagy nyilvánosság előtt. Annyit mégis közöl, hogy a Duna áramlatainak elmés kihasználásáról van szó, a vízierők kiaknázásával villamosítani tudná az osztrák államvasutakat Matuska a világháborúban A vádlott szóáradatának az elnök vet véget, aki következő kérdésével ismét rendes kerékvágásba tereli a tárgyalást. Matuska ifjúkori emlékei után érdeklődik, főleg háborús múltját firtatja. Matuska elmondja, hogy először az olasz, azután orosz fronton teljesített szolgálatot Parancsnoka volt egy rohamszázadnak. „Ez volt minden bajnak az oka — vallja könnyek között — olyan viszontagságokat éltem át, amik lelkileg beteggé tettek és az orvosszakértők most mégis szimulálást vetnek a szememre." Tagadja, hogy a háborúban alantasaival szemben kegyetlen lett volna, ő csak kötelességét teljesítette, s hű volt a zászlóhoz, amelyre fölesküdött. Több kitüntetést kapott, köztük az ezüst vitézségi érmet és a signum laudist A háború után megházasodott. Ebben az időben még katonai szolgálatot teljesített, Csantavóren parancsnoka volt egy gépfegyveres századnak, majd mikor községe jugoszláv fennhatóság alá került, eltávozott onnan. Az elnök megkérdezi: Járt-e valamikor Párisban? Matuska: Az a benyomásom, hogy sohasem voltam ott Hagymaüzletek „az emberiség javára“ Bécsbe 1927-ben jött először Matuska, később mind sűrűbben ellátogatott az osztrák fővárosba, azt halotta, hogy ott olcsón lehet házakat vásárolni és érdeklődni kezdett az ingatlan üzletek után. 1928-ban végleg Bécsbe költözött. Erről az időről szólva, nem mulasztja el, hogy bírálatot ne mondjon az osztrák fővárosról. Hibáztatja, hogy Bécs lakosságának nagyrésze vallástalan, istentagadó ember. Majd ismét bécsi üzleti tevékenységéről beszél s elmondja, hogy legtöbb üzleténél az az elv vezette, hogy hogy hasznára legyen az egész emberiségnek, így például hagymával is kereskedett, márpedig köztudomású, hogy a hagyma influenza és tüdőgyulladás ellen kitűnő hatású gyógyszer. Vallomása egész folyamán Matuska kifogástalan emlékező tehetséget mutat s a legkevésbé sem kelti azt a benyomást, mintha súlyosan terhelt, vagy tébolyodott ember lenne. A hosszas kihallgatás azonban annyira kimeríti, hogy a bíróság elnöke délután fél kettőkor szünetet rendel el