Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-01 / 149. (2962.) szám
*■ I évf. 14$. (2962) szám ■ Péntek ■ 1932 július 1 . Előfizetési á*s évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12. émo 76, havonta 26 K&í külföldre: évente 450, SzloVenlSzkÓl és rttSZínSzkÖl ellenzéki pártok R. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt _ • •/ • Prága ü, Panská ilice 1. 111. emelet. H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több politikai napilapja Telefon: 34184, Egyes szám ára 1.20 Ke, vasárnap 2.—Kő, SÖRGÖNYCÍM: HÍRLAP, PRRHfi A szlovák jövő arca írta: ÁRVA PÁL Januájus utolsó vasárnap éjszakáján letörölthetetlenül fölrajzolódott a szlovákság firmamentumára, amely két forró nappal hallatlan lázának hevétől izzó fehérre gurult, egy kínos és torz arc s néma vonaglását azóta Zemplénitől Prágáig látják. Egy egész nemzedék ífácesz hippokratikája jelent meg mementós jelenésképpen a végtelen égboltozatnak azon a bebomult kis darabján, amely Szlovénszkot takarja. És fölszökött rá egy másik arc is, mind férfiasabb vonásokban egy bátor és elszánt, tiszta arc, mint egy fiatal, pompás csillag, perzselő tüzében életet ígérően. A fádesz hippokratikára most már mindig is rá fog meredni az élők és élni akarók könyörtelen tekintetével az a másik arc s tüzéből szemernyit sem fog neki hullasztani, hogy enyhítse vergődését, szemeit sem fogja lefogni. A szlovák ifjúság kétnapos trenicsénteplici nagygyűlés kitakarta s felmutatta Szlovenszkó és a szlovákság sebeit azoknak, akik ezeket a sebeket ütötték s aztán behintették az altatás Höfer-porával, mondván, hogy semmi az egész, a csecsemő testét csupán fölverte a fekvés- és növés-okozó láz. De a sebek vérezték s az egybeömlött vér végül is sugarakban zudult azokra, akik még el sem akarták állítani mind vastagabb patakzását. Junius 25.-én és 26-án Trencséntéplicen Szlovemszkó és a szlovákok vére szólalt meg a négyszáz fiatalok kicserepesedett ajkán, mint egy piros kiáltás. Eleddig ki látta őket, a négyszáz lángoló fiatalokat? Megvolt legalább az akarat, hogy észrevegyék és számba vegyék őket? Őket és ötezer társukat, amióta generációvá tömörültek és sodródtak az élet kijátszhatatlan parancsából? Közi hatezer főre, tettrekész, kiművelt, pallérozott főre rúg az első szlovák nemzedék, amelynek többsége évek óta hasztalanul igyekszik sátrat verni a közélet táborában. Hogy várták ezt a nemzedéket, mennyi terv, remény, vigasz fűződött felserdüléséhez! Hiszen ez a generáció már nem lélegezte be a ,,magyar áfium"-ot, csehek s megbízható szlovákok nevelték a középiskolában, csehek oltották beléje a tudományt az egyetemen, az önálló nemzeti életre való ébredés legkedvezőbb és legelőnyösebb éveiben nőtt föl, amikor hatványozóam értékelték benne a majdnem kiteljesedő friss erejét. Csodákat vártak tőlük, az első ötezertől, akik lelkükben már nem hordozzák a „magyar méreg" csipetnyi adagját sem, szlovák csodákat és szlovák tetteket reméltek a szabadon szárnyaló nemzeti szellem megtermékenyítő hatásától. S most, íme, itt vannak. Itt állanak ötvagy hatezren a, őket megillető helyüket követelik a szlovák nap alatt, hogy beváltsák a beléjük vetett reményeket: akarattal terhes a lelkük s tettek után áhítozó, oly tettek után, amik ma csoda számba mennek. Mert nem akarnak egyebet, csak élni és egy jobb Szlovenszkóért élni. Senki sem ismerte őket. Senki sem sejtette, hogy ennyi bennük az acél hajlíthatatlansága, a szem és a szív megvesztegethetetlensége, az elszántság tisztasága s a lélek lángolása. Valóban azzá lettek, aminek remélték őket, de nem az iskola, nem a nevelés tette őket azzá, hanem a szemük, lelkük és szívük.. Ithls és wiffelen ümíts tistatését sürgeti a kisebbségek bécsi kongresszusa Közel száz Setegátas 40 milliós kisebbség nevében — WMm és Szila nagyieten- Sáségfi megnyitóbeszéde - „A kisebbségi kérdés egész Európa sorsproblémájává válik"* Szüllő: A történelem egyik fordulóján állunk... Bécs, június 30. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) A nyolcadik európai kisebbségi kongresszus ebben az évben az eddigi szokástól eltérően nem Genfben, hanem Bécsben ült össze, hogy módot nyújtson a többnyire keleti és középeurópai államokból jövő delegátusoknak a kongresszuson való részvételre a mai súlyos időkben is. A június 29-én délelőtt 10 órakor tartott megnyitó ülés bebizonyította, hogy ez a gondolat helyes volt, mert ez a kongresszus külső méreteit kiszélesítette és belső értékeit is teljesebbé tette. Kérés nemzetközi kongresszus ült össze oly óriási érdeklődés mellett, milliós európai kisebbségek mint a negyvendelegátusainak RjröliVlifc összejövetele. Az alsóausztriai Landhaus Herrn-gasse-i pompás palotájának amfiteátrumszerű tanácstermében száznál több delegátus jelent meg és a karzatokat megtöltötte az osztrák főváros politikusainak színe-java, az újságírók emelvényén pedig legalább száz újságíró szorongott. Az osztrák újságírókon kívül a nagy nyugati lapok középeurópai centrumában, Bécsben akkreditált képviselői teljes számban megjelentek. A megnyitó ülést az osztrák és több német nagy rádióállomás közvetítette a nagyközönséghez, ami szintén hozzájárult a kongresszus propagál iv erejének kiszélesítéséhez. A kongresszus részvevői A jelenlévők között ott láttuk a kisebbségi kongresszusok ismert vezető alakjait. Legtekintélyesebb számban vannak képviselve a németek, akiknek soraiban ott láthatók: Medeinger dr. volt szenátor, Jesser dr. szenátor, Peresz képviselő Csehszlovákiából, Bleyer Jakab egyetemi tanár, volt magyar miniszter, Ulitz felsősziléziai képviselő, továbbá Hassbach szenátor és Graebe képviselő Lengyelországból, Grassl szenátor és Kraft képviselő (Jugoszlávia), Rotih és Connerth képviselők, illetve Muth temesvári szenátor (Románia), Schiemann képviselő (Lettország) Hesselblatt képviselő és Wrangel báró (Észtország), Schmidt képviselő (Dánia). A magyarságnak két delegációja van itt: Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, Esterházzy János és Jaross Andor a csehszlovákiai magyarságot, Jakabffy Elemér dr. és Balogh Artúr az erdélyi magyarokat képviselik. A katalánokat Mascona professzor, a baszkokat Izaurieta képviselő, az olaszországi jugoszlávokat Willian volt képviselő, a görögöket Zervos egyetemi tanár képviseli. A lengyelországi ukránokat Levickij, Pelenszkij és Rudnicka, képviselők reprezentálják, megbízottai élén ott látjuk az orosz kisebbségek Kurtyák János nemzetgyűlési képviselőt, továbbá Kuncsinszkij észtországi és Trolimovnétországi oroszokat. A zsidó kisebbségek megbízottai a következők: Mockin Leó, a cionista kongresszus elnöke, Rozmarin, Grünbaum és Fischer varsói képviselők, Margulies csehszlovákiai pártelnök, Tadget (Bulgária), Laeereon és Witemberg képviselő (Lettország). Az ausztriai szlávokat Marhat bécsi városi tanácsos, Petek karintiai tartománygyűlési képviselő és Karai burgenlandi tanácsos képviseli Az újságírók között helyet foglalt a Prágai Magyar Hírlap képviseletében Szvatkó Pál dr. Wilson megnyitója A megnyitó beszédet Wilfon dr., a kongresszus elnöke, mondotta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése hovatovább egész Európa sorsproblémájává fejlődik és pedig azáltal, hogy valamennyi nemzeti kisebbség egyúttal olyan népnek a része, amely egy másik államban nemzeti többséget alkot. A nemzet töredékeinek több államban való szétosztódása nem akadályozza meg azt, hogy az egyes részek szellemi értelemben összefüggő egységet alkossanak, eleven egészet, amelyben elevenen él az összetartozandóság érzése. Ez az összetartozási érzés azt követeli, hogy megtarthassák az egységes nyelvet és közös kultúrájukat. Ezt az életlüktetést a politikai határok nem köthetik el. A kisebbségi kérdés kizárólag belpolitikai értelmezése tulajdonképpen jogi fikció. A probléma nemzetközi, mert nemzetközi normák alá esik, főleg ezen kérdések összeurópai hatását tekintve. Ami a megoldást illeti, természetesen az egyes államok és a nemzetiségek különböző szempontokat fognak képviselni. Azonban a kisebbségi kongresszuson az elemi alapkérdéseket illetően egységes nézet uralkodik. Szüll © Gém beszéde Szüllö Géza dr., a csehszlovákiai magyarság képviselője, mint a kongresszus egyik alelnöke fámmá nyelven a következő beszédet mondotta: — Konfucius, a híres kínai filozófus azt tanítja, hogy nemcsak az embereknek van lelke, hanem a tárgyaknak is. Ennek az állításnak igazságát a népszövetség palotája dokumentálja, amely valamikor szálloda volt. A régi szellem ma is élő ott: a gazdag vendégeket jobban szolgálják ki, mint a szegényeket. — Be kell vallanunk, hogy a mi panaszainkat nem hallgatták ott meg és más nem változott, csak az ígéretek és mi keserűen állapíthatjuk meg, hogy csak a cimke más, a palack a régi maradt. — A történelem egyik fordulóján állunk, a nemzeti eszme harcol az univerzalizmus eszméjével. Az univerzalizmus szerint a népeknek — különféleségek ellenére — sok közös anyagi és szellemi javuk van és ezeket a javakat organizálás segítségével közös erővel az emberiség érdekében hatalomra kell juttatni. — A nemzeti gondolatban nincs benn az univerzalizmus tendenciája. Alapja csak az az érzés, amely az egyforma területen élő, egyforma eredetű, nyelvű, történelmi tradíciója egyéneket egymáshoz fűzi. — Minél jobban nézik az egyes nemzetek hozzátartozói egyéni jellegüket, annál jobban érzik kidomiboritásának szükségességét. Ennek a törekvésnek csúcspontja a nemzeti gondolat és a nemzeti egyéniség megformulázása. A modern nemzeti államok mind ennek a ténynek megvalósítására igyekeztek. — A mi célunk az, hogy megállapítsuk annak módját, miként őrizheti meg minden nemzet minden országban egyéniségét, kultúráját és így miként érhető el a nemzetek békés együttműködése a kultúra javára. — Ennek a feladatnak jegyében ültünk össze a gyönyörű Bécsben, abban a fővárosban, amely szomorú tanítást ad nekünk nagy múltjával arra, hogy minden állam és kormány elvesz, ha nem érti meg az idő szavát és nem teljesíti népeinek jogos vágyait. Mi, kisebbségi népek képviselői ismét megkíséreljük, hogy a nagyok figyelmét a kisebbségekre irányítsuk, ismét bemutatjuk a kisebbségek helyzetképét, ismét módszereket ajánlunk a kisebbségvédelem jelenlegi rendszerének megnagyobbítására és reméljük, hogy eljön az idő, amidőn törekvéseinket siker fogja, koronázni. így legyen! A nagy tapssal fogadott előadás után az elnökség többi tagja is elmondotta beszédét, így Schiemann lettországi német delegátus. Mockin, a zsidó delegáció kommitéjának elnöke. Massferer, a katalán csoport vezetője, Kulcsinszki tanár, az észtországi oroszok megbízottja. Pelenszkij lengyelországi ukrán megbízott s végül Macihat bécsi városi tanácsos. (Folytatás a 3. oldal 1. hasábján) S mert nem hütelenek küldetésükhöz, most nem ők Lehetnek róla, hogy június 25.-e és 26.-a óta megbélyegzetten állanak itt azok szemében, akik már nem is várták őket, mert titokban már rég elhessegették csodaváró álmaikat róluk s akiknek homlokára ezért most ők ütötték a megszégyenítés bélyegét, összejöttek,, hogy megegyezzenek egy munkaprogramban, amelynek keretei átfognák az egész Szlovénszkó életét, amelynek középpontjába oda lehetne állítani az egész szlovákság halkan dobogó szívét. Nem a maguk hanem a nemzet kenyerének megszerzése és biztosítása hozta őket össze s már előre kijelentették, hogy nem generációs elindulást szándékoltnak, mert nincsenek „öregek" és „fiatalok" közéleti generációs értelemben, hanem a fiatalság erejével azok ellen vonulnak harciba, akik azért „öregek", mert a „rés puiMicá“-ból „rés privatá"-t csinálnak. De hiába indultak el a nemzeti felelősségérzet mindenkit átfogó, tiszta jelszavával, bele kellett ütközniük generációján az egész előttük és fölöttük járó generációba, mert ebből az egész nemzedékből éppen az hiányzik. így állapították meg azt a két trencséntepliei napon , mikor megállapították, rásütötték a bélyeget tizennégy év szlovák közéletére. A centrailista politikusok ott voltak a teremben és fejüket leszelelve hallgatták a kemény vádakat; megkísérelték, hogy megfeleljenek értük, de meg sem hallgatták őket: a diszkusszió elvének ez a flagráns megsértése ne ragadtassa őket lekicsinylő kézlegyintésre, halálos mementóul szolgáljon nekik, fontolják meg, mi mindent követhettek el a nemzettel szemben, ha —