Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-01 / 50. (3160.) szám
szám • Szerda » 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Ké, külföldre: évente 450,4 SzloVCTlSzkÓi és rUSZÍriSzkoi ellenzéki pártok II. emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta, 38 Ké. ..... . .. . r Prága IL, Panská ulice 12. Ili emelet A képes meléklettel havonként 2.50 Ké-val több politikal HCipilCípiCL Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké, SÜRGŐMYCIM: HÍRLAP. PRflHR Németország nagy napja (sp) Prága, február 28. A birodalmi gyűlés palotájának felgyújtása a csúcspontját jelenti a német választási agitáció őrületének, amely valóban nem nevezhető többé elvek és rábeszélések harcáinak, hanem valami extatikus láz, a lelkek könyörtelen háborúja, az ördögtől megszállt tömegek vitustánca. Az izgalom és a politikai túlfeszültség hasonló állapotában egy nép legfeljebb a francia forradalomban lehetett, vagy 1919 bizonytalan idejében, de akkor is inkább külső események befolyásolták a hangulatot, míg most Tart pour Tart-szerűen, a „politika a politikáért" jelszavával tombol a vélemények és a világnézetek polgárháborúja Németországban. Még négy nap - s mi lesz azután? Március ötödikének döntenie kell, eldöntenie a weimari alkotmány és Hitler sorsát, mert a kancellár máris kijelentette, hogy történjék bármi, a német nép hetedszer nem járul az urnákhoz, elég volt egy év alatt hatszor leszavazni. Ha Hitler mondja ezt, valószínűleg így lesz, elvégre ami történik, csakis Hitlerért és Hitler miatt történik. Március ötödike a német nemzeti szocialisták nagy és végső kísérlete az ötvenegy százaléknak, a nép alkotmányos többségének megszerzésére, s Hitler megkísérli, hogy szövetségeseivel a kormányon belül és a kormány hatalmi eszközeinek segítségével megvalósítsa azt, ami öt ádáz ostrom ellenére az ellenzékben nem sikerült. Ha most sem megy legálisan, akkor Hitler „mindent megfontolt és mindent meggondolt" s nem marad más hátra, mint az illegalitás és az erőszak ultima ratiója. Eléri Hitler a vágyva vágyott ötvenegy százalékot? Négy héttel ezelőtt, a kancellár kinevezésének napján, a berlini „Fackelzugstimmung“-ban úgy látszott, hogy az ismét egymásra talált harzburgi front a lelkesedés hullámától hordozva játszi könnyűséggel megkapja a hiányzó hét-nyolc százalékot, ami a legális hatalomtól elválasztja. (Ma Hitler és Hugenberg a mandátumok 43 százalékával rendelkezik a birodalmi gyűlésen.) Időközben azonban Goebbels jelentette, hogy a nyolc százalékot jelentő hátralévő három millió szavazatot nehezebb megszerezni, mint az első tizenhárom milliót, mert a lehetőségig ki van merítve s valahogy úgy van ez a hiányzó három milliójával, mint a százméteres futónál a hiányzó négytized másodperccel: 10.8 alatt könnyen futja meg a távot, de 10.4-re, a világrekordra, az abszolút eredményre, sohasem tudja felhozni. Bármily eltolódások voltak az elmúlt években a német politikában, a két alapkáder, a marxista front és a polgári blokk eddig változatlan maradt, egyiknek sem sikerült betörni a másikba s a hatalmas eltolódások csak e frontokon belül folytak le. Hitler magához ragadta a polgári pártok valamennyi szavazatát, de ha most újabb három milliót akar nyerni, akkor be kell törnie a marxista pártok frontjába s ez — a német fegyelmezettség dicséretére legyen mondva — eddig sohasem sikerült. A nemzeti párt feltétlenül erősödni fog s a szocialista mai 196 képviselő helyett eléri az utolsóelőtti parlament 240 mandátumát, sőt Goebbels zseniállis manőverei segítségével talán többet is, de a nyereség elsősorban a testvérpárt — Hurtenberg nemzeti pártjának — rovására történik, amennyiben az elmúlt választáson HuTenberg-Papenékhez átjutott nemzeti szocialisták nagy része visszatér, de ez a győzelem nem igen változtathat a harzburgi terve annak kancellárjára, Hitlerre száll vissza. Természetesen az „állami kényszerhelyzet" kihirdetése többé-kevésbé alkotmányellenes cselekedet, mert a másfajta megoldások valamennyi lehetősége még nem volna kimerítve s kérdéses, váljon az esküjéhez ragaszkodó Hindenburg kapható-e a merész cseledetre? Beavatottak szerint fia, Otto von Hindenburg magára vállalta az ügy elintézését. A másik mód a kommunista párt feloszlatása, a kommunista mandátumok megsemmisítése volna. A birodalmi gyűlés épületének felgyújtása után ez a módszer a legkomolyabb lehetőségek sorába került. Ha a birodalmi gyűlésből kikergetik a 80—90 kommunista képviselőt (s új választást nem írnak ki), akkor a megmaradt 500—520 mandátumnál a harzburgi front mai 270 mandátumával is többségben maradhat. A harmadik megoldási mód végre a legalkotmányosabb: a katolikus centrummal való együttműködés. Látszólag a fekete-barna koalíció útjában nincsen akadály, mert a centrum gyakran kifejtette, hogy a legnagyobb készséggel hajlandó a nemzeti szocialistákkal együttműködni, — de csak alkotmányos és parlamentáris alapon. Erre Hit„két kommunista képviselő ellen azonnal elfogató parancsot adtak ki, mert bebizonyosodott, hogy részük volt a gyújtogatásban. A kommunista párt többi képviselőjét és alkalmazottját őrizetbe vették. Poroszország területén négy hétre betiltották a kommunista újságokat, folyóiratokat, szociáldemokrata röpcédulákat és plakátokat. A párt újságait, folyóiratait, röpcéduláit és plakátjait tizennégy napra szintén betiltották, mert a gyújtogató vallomásában beismerte, hogy összeköttetésben állt a szociáldemokrata párttal. A vallomás megerősíti a kommunisták és a szociáldemokraták titkos egységes frontjáról szóló híreket. Poroszország biztonságának felelős őrzői mindent el fognak követni a kommunista akció letörésére. A közelmúltban elhatározott rendszabályok helyességét (a rendőrség szabad fegyverhasználatát, a segédrendőrség behívását, stb.) a hétfői események teljes mértékben igazolták. A rendeletek segítségével az államhatalom megfelelően felkészülve várhatja a kommunisták további támadásait Németország és Európa békéje ellen. A forradalmat a német államhatalom csírájában elfojtja. Göring belügyi kormánybiztos a mailor nem hajlandó, mert amire Hitlernek a parlamentben szüksége van, egyedül az „Einiachtigungsgesetz", a felhatalmazó törvény, a parlament két-három éves elnapolása és a népképviselet kikapcsolásával való kormányzás. E törvény megszavazására centrum aligha képes, a parlamentben viszont a nemzeti szocialistáik nem mernek a centrummal együttműködni, mert jól tudják, hogy — Goebbels mondotta — „aki a centrummal együttműködik, elveszett", miként a szociáldemokraták és a nemzeti párt fokozatos letörése a múltban tényleg igazolta ezt. A kérdés tehát nyílt marad s a harzburgi front egyelőre nem tudhatja, hogy a három lehetőség közül melyiket válassza, hacsak nem választ egy negyedik lehetőséget: a puccsot s az országban készenlétben álló, újabban tetemesen megerősödött ötszázezer Hitler-katona, a lelkileg meghódított hadsereggel és rendőrséggel együtt megindul Berlin felé. Mindez nem következik be s a helyzet a legsimábban, a legalkotmányosabban, a legkívánatosabb nyugalommal megoldódik, ha Hitler eléri az ötvenegy százalékot . . . A német parlament épületének felgyújtása után: Hitler lesújtott a kommunista pártra Lybbe holland kommunista terrorcselekedete és követkeményei A birodalmi gyűlés palotáiénak középső része a lángok martaléka lett — Reggelig Sikerült a tüzet lokalizálni — Általános akció a kommunisták elllen - Sok ezer letartóztatott - Thaelmann, Ludwig Renn, Egon Erwin Kisch a letartóztatottak között A külföldi szocialista sajtó a nemzeti szocialisták provokációját látja a gyújtogatásban Berlin, február 28. Hétfőn este a berlini kommunisták felgyújtották a parlament épületét. A tűz óriási izgalmat keltett Berlinben, a vidéken s az egész világon. Reggelig tartó munkával sikerült a tüzet lokalizálni. A gyújtogatásnak máris messzemenő politikai következményei vannak Németországban. Ma hajnalban a porosz kormány a következő hivatalos jelentést adta ki: „Hétfőn este leégett a német parlament épülete. Göring porosz belügyi kormánybiztos a tűz kitörése után a helyszínére sietett és azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. Néhány perccel később Hitler Adolf kancellár és Papen alkancellár is az égő parlamenthez érkezett. Kétségtelen, hogy a német birodalmi gyűlés épületének felgyújtása az eddig ismert legnagyobb arányú gyújtogatás Németországban. A rendőri vizsgálat megállapította, hogy az épületben a földszinttől a kupoláig mindenütt tűzfészkeket raktak és fáklyákkal rendszeresen felgyújtották a szurokkal és petróleummal preparált anyagokat, úgyhogy a könnyen gyúlékony anyagok: a birodalmi gyűlés nyomtatványai, a szőnyegek, az ajtók, a függönyök s a faburkolatok azonnal tüzet fogtak. Egy rendőr a sötét épületben egy embert látott, aki fáklyával szaladgált. Azonnal utána lőtt. A tettesek egyikét sikerült elfogni Van der Lybbe huszonnégyéves holland származású kőműves személyében. Az elfogottnál holland útlevelet találtak és a holland kommunista párt igazolványát.* Egy nappal a forradalom előtt... „Az épület középső része teljesen kiégett. Az front összegezett számadataink ismét csak belső eltolódást jelent. A német kormány újabban érezte gyengéjét s váltig hangoztatta, — amire előbb nem volt példa, hogy hatalmát az abszolút győzelem eln © mérésének esetén is megtartja. Lehet, hogy a birodalmi gyűlés épületének felgyújtása néhány százezer szavazatot hoz Hitlernek, mert a gaztett lelkileg sok „mitlaiufert" elundorít a kommunista párttól, lehet, hogy Goebbels március negyedikéje, a „szabadság napja", a győzelem különös előünnepe, pszichológiailag áttöri a marxista frontot, de így sem biztos még az ötvenegy százalék elérése. Mi történik vereség esetén? Hitler ünnepélyes fogadalmat tett, hogy a hatalmat nem engedi ki a kezéből. De technikailag hogy oldja meg a problémát és miként biztosítja uralmát államcsíny nélkül az építésre és átalakításira szánt hosszabb időre? Erre három mód kínálkozik. Az első mód az, hogy Hindenburg köztársasági elnök kihirdeti az úgynevezett „Staatsnotstandot", az állami kényszerhelyzetet, ami azt jelenti, hogy a körülmények miatt lehetetlen alkotmányosan kormányozni s minden hatalom az államfőre, ilülésterem, a tribünök és a környékező folyosók használhatatlanok s a kár többmillió márkára rúg. A gyújtogatás a német bolsevizmus eddig ismert legborzalmasabb terrorcselekedete. A Karl Liebknecht-ház átkutatásánál talált sok métermázsa lázító iratból kitűnt, hogy a kommunisták tervszerű terrorcselekedetekre készültek a birodalomban. A kormányépületeket, palotákat, a múzeumokat és a városok legfontosabb üzemeit sorra föl akarták gyújtani. A terrorcsapatok a lázadás pillanatában gyermekeket és asszonyokat akartak maguk elé küldeni, hogy ezzel befolyásolják a rendőrséget. A Liebknecht-házban talált anyag lefoglalásával a bolsevista forradalom tervszerű keresztülvitelét a rendőrség lehetetlenné tette. A birodalmi gyűlés ennek ellenére a polgárháború kitörése jelének szánták. Kedd reggeli négy órára a kommunisták hatalmas arányú fosztogatásokat terveztek a német fővárosban. A rendőrség megállapította, hogy kedden délelőtt megkezdődtek volna a rendszeres terrorcselekedetek és a kommunisták elfogták volna az előkelő polgárokat, továbbá számos merényletet követtek volna el a békés lakosság magánvagyona és élete ellen s ezzel kiprovokálták volna a polgárháborút. A porosz belügyi kormánybiztos megtette a szükséges intézkedéseket a terv keresztülvitelének meggátlására. Göring kormánybiztos az állam tekintélyét minden körülmény között és minden eszközzel megóvja. Máris megállapítható, hogy a hazaáruló sajtó támadását sikerült csírájában elfojtani. A közbiztonság védelmére a hatóságok még hétfőn este elrendelték a középületek és a fontosabb üzemek őrzését. A veszélyeztetett városnegyedekbe rendőrkülönítményeket küldtek, amelyek állandóan figyelik a gyanús házakat és embereket. A porosz rendőrséget azonnal készültségbe helyezték és behívták az uj segélyrendőrség tagjait is. Betiltották az összes keommunista és szociáldemokrata lapokat