Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-01 / 125. (3235.) szám

^ 125 (3235) szám ** 1933 junius 1 Ss?!TMTM!TM111TMTM .• . .ir,r“" — Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450,­­j SzloVenlSzkoi és JUSZJ USzkoj ellenzéki pártok H. emelet, - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. ?••/ • *7 •­­ Prága 11, Panská ulice 12. Ili emelet flképes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több DOlb­lkCLl­nCLpilCLpjCL Telefon: 34184. Egyes szám ár* 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kft. SŰRGÖHYCIM: HIRLRP, PRftHfl A DEMOKRÁCIA VÉDELME írta: TARJÁN OD&N A csehszlovák kormány a törvényhozást több, egymással formailag össze nem kap­csolt, de ugyanazon törekvéstől áthatott tör­vénytervezettel foglalkoztatja. A koalíciós terminológia a „demokrácia védelme”1” kife­jezéssel jelölte meg őket. A szándék, mely a demokráciát újabb tör­vényes megszor­í­lásokkal, a sajtószabadság és a sajtótermékek terjesztésének megköté­sével próbálja megvédelmezni, elhibázott, mert ellenkezik a demokráciának alapelvei­vel, amelyeket pedig védeni és megmenteni óhajt. Az elmúlt évek alatt kisebbségi helyze­tünkből folyólag sokszor gyakoroltunk bírá­latot az itt uralkodó demokratikus rendszer felett és mutattunk rá annak fogyatékossá­gaira. A kezdeti berendezkedés hibáira még mentségül szolgálhat, hogy ez a demokrácia nem a nyugodt fejlődésnek, hanem a forra­dalmi pszichózisnak szülötte. Ha magyarázatot is lehet találni arra, hogy az államalapítók munkájukat az összes társadalmi osztályok és elsősorban a mun­kásság széles rétegeinek bevonásával igye­keztek megkönnyíteni, viszont érthetetlen, miért nem­ nyestek le a háborús pszichózis elmúltával a rendszer kinövéseit? Ha erede­tileg az intellektuális rétegek befolyásának rovására túlzott szerepet juttattak gógiának, miért tartották ezt fenn a dema­mind e mai napig? És miért nem orvosolták a ki­sebbségekkel szemben elkövetett sérelme­ket, miért nem tették őket megillető mérték­ben a hatalom részeseivé? Olyan hibák ezek, amelyek kérdésessé te­szik, hogy megérdemli-e ez a kormánypoliti­kai rendszer, melyet a többség most újabb biztosítékokkal akar körülbástyázni, a demo­kratikus elnevezést? Megállapíthatjuk, hogy a koalíciós sajtó­ban a demokrácia fokozottabb védelméről megjelent híradásokat a nagyközönség ve­gyes érzelmekkel fogadta s a bevallott indo­kolások mögött egyéb okokat keresett. Sem bel-, sem külpolitikai téren nem mutatkoz­nak olyan veszedelmek, melyekkel a prágai kormány a mai törvények keretein belül ne tudna megbirkózni. A köztrásaság védelmé­ről szóló törvény kellő védelmet nyújt min­den felforgat­ás ellen, jöjjön az jobb vagy bal felől, egyesek, pártok vagy a sajtó részéről. A külföldi eseményekre való utalás sem szol­gáltat kielégítő magyarázatot, az összehason­lítás pedig a külföld hasonló intézkedéseivel egyáltalán nem megnyugtató. A tervbe vett intézkedések nálunk csupán jogoknak megszorítását tartalmazzák, anélkül, hogy a a célokat határozottan megjelölnék­ Nálunk, a­­ nemzetiségi összetételű államban senkinek a szeme előtt nem lebeghet a német vagy az olasz példa, a jugoszláv diktatúra eredmény­telensége pedig egyenesen kihívja a kriti­kát a hatalom minden olyan koncentrációjá­val szemben, mely a lakosság nagy rétegei­nek és elsősorban a kisebbségek jogainak gyakorlását még inkább megnehezítené. Ha ebben a demokráciában súlyos kifogá­solni valók vannak, amelyeket tagadni nem lehet, úgy ezek éppen szellemében keresendők. a kormánypolitika Semmi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint a kormány által a képviselői ház házszabályainak módosítását szolgáló törvényjavaslat. Ha ki is küszöböl­ték ezekből a mandátum elvesztésére irányu­ló intézkedéseket, kérdjük, egészséges vol­na-e az 9. parlament, melynek tagjait csupán drákói rendszabályokkal lehetne kötelessé­gük teljesítésére szorítani? S vajjon nem maga a kormány és az őt támogató pártok gy­a­kor­oltják-e a törvényhozási munka mai színvonala felett a legsúlyosabb kritikát, amikor ilyen rendszabályokhoz kénytelenek folyamodni? Képzelhető-e, hogy a mai álla­potokon a most tervbe vett módszerekkel változtatni lehessen? A józanság és a demo­krácia helyesen felfogott érdeke va­jon nem követelné-e meg sokkal inkább olyan beren­dezkedésnek a meg­teremm­tését, melyet az ál­lam polgárai saját jól felfogott érdekükben szívesen támogatnak? Sajnos, úgy látjuk, hogy ennek felismeré­sétől még messze vagyunk. Pedig alig né­hány hónapja, hogy Masaryk elnök súlyos kritikát gyakorolt a mai demokratikus be­rendezkedés felett, őszintén beismerve, hogy a közéletben a demagógia túlzott mó­don nyitotta meg az érvényesülés zsilipjeit az erkölcsileg alacsony­ab­brendű, a felelős­ség súlyát át nem érző elemek számára. Itt kellene tehát a gyógyítást megkezdeni. Le­törni a demagógiát, hogy megerősödhessék a demokrácia. Kisebbségi érdekeink is ezt kívánják, mert sérelmeink nagy részét csu­pán az áldemokráciának tulajdoníthatjuk. Ha ennek helyét idejében elfoglalhatta volna az intellektus uralmára épített komoly demo­krácia, bizonyára sok sérelmünk régen meg­oldást nyer. Az a demokratikus rendszer, amelyet kormány és a mögötte álló pártok most vé­­­deni akarnak, születési hibájánál fogva nem állhat hivatása magaslatán. A tervbe vett intézkedéseket nem lehet külföldi példákra való hivatkozással megindokolni. Rossz pél­da volna az Egyesült Államok elnöki jogkö­rének kiterjesztésére való hivatkozás, mert ott a rendkívüli hatalmat a törvényhozás bizonyos előre meghatározott intézkedések keresztül vitelére adta meg az államfőnek Nálunk az eddig foganatosított és még terv­be vett intézkedések csupán a jogok meg­szorításával járnak, anélkül, hogy a meg­valósítandó konkrét célokat megjelölnék. S ezért a látszat, hogy a hatalom kiterjesztése elsősorban a hatalom megtartását hivatott­­ szolgálni. Amit a csehszlovák kormánykoalíció a törvényalkotás terén az utóbbi hónapokban produkált, akár gazdaságpolitikai, akár kül­politikai téren, egyáltalán nem teszi felesle­gessé a bírálatot, sőt a terv­telen­ségnek a hiánya és a gazdasági válság leküzdése te­rén tapasztalt tehetetlenség egyenesen ki­hívják az ellenzék bírálatát. A józanság azt kívánná, hogy rendkívüli időkben ne kössék gúzsba, hanem hallgassák meg az ellenvéle­ményt és mérlegeljék a becsületes szándékú politikai ellenfél tanácsait. Enélkül nem t­ud­­­juk, hogy milyen címen sajátíthatná ki a A négyhatalmi paktum és a kisantant Paris megelégedéssel fogadja a kisantant állspontját — Franciaország külön fel­tételei a paktum függelékében — Csütörtökön parafálták a négyhatalmi szerződést Paris, május 31. A kisantant­­ prágai konferen­ciájának kommünikéje és Daladier miniszterel­nök kamarai nyilatkozata a négyhatalmi pak­tumról foglalja le a mai párisi sajtó érdeklődé­sét. A lapok feltűnő szedésben leadott cikkeik­ben emelik ki a kisantant hozzájárulását a meg­vált­oztatott négyhatalmi paktumhoz. A­­ radikális párt vé­greh­ajtó bizottsága teg­nap éjjeli ülésén bizalmat szavazott Daladier kormányának. Az összes pártárnyalatú lapok kiemelik Daladier nyilatkozatának jelentőségét s különösen azt a passzust hangsúlyozzák, amelyben a miniszterelnök bejelentette, hogy a parlament szabadon határozhat a négyha­talmi paktum elfogadása, vagy visszavetése ügyében. A baloldali szárny radikális lapja, a La Stepublique, azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a szövetkezett baloldali pártok a kormánynak a demokráciára és békére irányuló nehéz kö­rülmények között végzett munkáját méltányol­ni fogják. A jobboldali szárny radikális lapja, az Ere Nouv­efi­le is Lengyelország nem szűnő ellen­állására célozva, azt az aggodalmát fejezi ki, hogy minden meggyőzési kísérlet ellenére egyes szövetségeseknél pszichológiai termé­szetű félelmek és ingadozások fognak vissza­maradni. Mussolini befolyása Németország magatartására Az Excelsior a­ legutóbbi berlini hivatalos­­ je­lentéseket ismerteti, mánynak a négyhatalmi amelyek a német kor­paktummal szemben tanúsított ellenállásáról számolnak be. Azt a várakozását fejezi ki, hogy Mussolini személyes befolyása által ezt az el­lenállást le fogja tudni győzni, úgyhogy a tárgyalások az utolsó órában nem fognak kitolódni, vagy pedig meghiúsulni. A konzervatív lapok továbbra is bizalmatla­nok és egyelőre fönntartják elutasító álláspont­jukat a­ négyhatalmi paktummal szemben. Per­­tinax az Echco de Parisban azt írja, hogy a kis­­­antant igazi véleménye a tegnapi kommüniké egyik utolsó mondatában van kifejezve, amely azt mondja, hogy a revízió kérdésének állandó szellőztetése az államok egymás közti viszonyá­nak kiélesedését vonja maga után. Francia függelék a paktumhoz! Páris, május 31. Amint a Maiin, a Journal és a Figaro egybehangzóan írják, a francia kor­mány tegnapi minisztertanácsán elhatározta, hogy a népszövetségi paktummal szemben fölállí­tott feltételeit különösképpen ünnepélyes formában juttatja kifejezésre, mégpedig egy függelék formájában, amelyet a paktum szö­vegéhez kell illeszteni. A függelék nem csak a paktumban résztvevő felekhez szól, hanem elsősorban a kisantant ál­lamaihoz. Ebben az iratban Franciaország ün­nepélyesen ki fogja jelenteni, hogy függetlenül a négyhatalmi paktumtól, a kis­­hatalmakkal kötött minden szövetséget, szer­ződést és megegyezést fönntart, továbbra is a népszövetség keretén belül marad és a négyhatalmi paktum is csupán a népszövet­ség keretei között alkalmazható. Ezzel azt akarja a francia kormány kifejezésre juttatni, hogy a népszövetségi paktumnak szankciókról szóló 16. fejezete a népszövetségi a paktum szövegébe is föl kell, hogy vétessék és hogy a népszövetségi paktum 19. fejezetét csu­pán integrális formában lehet alkalmazni, vagy­is, hogy a revízió kérdésében való döntésnél szükséges az egyhangúság, még­pedig szükséges a köz­vetlenül érdekelt állam képviselőinek hozzá­járulása is. A Malin értesülése szerint Franciaországnak ezen feltételeit Olaszország s különösen Németország még nem fogadta el teljesen, de a tárgyalások ebben az irányban kedvezően haladnak előre. A genfi hangulat Genf, május 31. Az Havas-ügynökség genfi je­lentése szerint népszövetségi körökben a kisan­tant tegnapi kommünikéját élénk érdeklődéssel fogadták. Azt a tényt, hogy a kisantant fenntartás nél­kül elfogadta a négy szövetségi paktumot mai formában, a francia diplomácia sikere­ a­k­ként fogják fel, amelynek sikerült a négy nyugati hatalom pak­tumát Franciaország szövetségeseinek, a kisan­­tantnak és Lengyelországnak érdekeivel össze­egyeztetni. Arra mutatnak rá, hogy a francia politika hű maradt politikai tradícióihoz és hogy Franciaország ezt a hűséget, amelyet a kisantant kommünikéje oly nagyra értékel, ab­ban az esetben is rendületlenül meg fogja őrizni, ha az érdekelt nagyhatalmak részéről új és vá­ratlan követeléseket támasztanak A Petit Párisien genfi külön tudósítója hang­súlyozza, hogy Genfben a kisantant nyilatko­zatát legjobb bizonyítékul fogják fel amellett, hogy a négyhatalmi paktumnak senkinél sem kell félelmet gerjesztenie és hogy minden ké­tely és bizonytalanság, amely az utóbbi idő­ben a nagyhatalmak direktóriumától való ag­godalom miatt támadt, megszűnt. Csütörtök reggel parafálják a paktumot London, május 31. Az angol hivatalos rádió­­szolgálat jelenti: Megbízható hírek szerint a négy nagyhatalom paktumát Rómában csütörtökön kora reggel parafálják. Lényegében a paktum ügyében létrejött a megegyezés, azonban a szö­veget mégis megtáviratozzák Genfbe, ahol négy érdekelt hatalom jogi szakértői a paktum a tervezetének egyes pontjait még egyszer alapo­san áttárgyalják. Úgy hiszik azonban, hogy ezek az alárendelt jelentőségű technikai kérdé­sek most már semmiféle nehézséget nem fognak okozni. A holnapi parafálás után döntenek az után arról, hogy a szöveget egyidejűleg hozzák-e nyilvánosságra a négy fővárosban,

Next