Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-04 / 1. szám

I. évf. 1. szám - Szerda 1933 október 4 ár^^^finér £ ^ Független magyar napilap _____.___ .__ - - - -----­ DÖLLFUCS osztrák­ kancellár, aki ellen kedden délután merényletet követtek el. Újabb szenzáció a nyugtosom Dollfuss kancellár ellen 'merényletet követek el Huszonkét éves elbocsátott katona a merénylő - Az osztrák kancellár csodálatos menekülése — A sebesült kancellár a betegszobából intézett rádiószózatot az osztrák néphez Bécs, október 3. Dr. Dollfuss szövetségi kancellár ma délelőtt a keresztényszocialista párt ülésén vett részt a parlamentben. Mikor az ülésről, délután fél három óra tájban távo­zott, a parlament előcsarnokában néhány párt­­hívével, közöttük Stockinger kereskedelmi miniszterrel megállt és a portásfülke előtt beszélgetett. Hirtelen egy férfi lépett a kan­cellár elé és balkezével egy írást tartott feléje. Ugyanekkor előrántotta a háta mögött tartott jobb kezét, néhány lépést hátrált és a kezében levő revolverből két lövést adott le a kancel­lárba. Az első lövés d­r. Dollfuss mellének irá­nyult,­ de nem fúródott bele a testébe, hanem szerencsés véletlen folytán lepattant róla. A golyót későbben megtalálták az előcsarnok padlózatán. A második lövés a kancellár jobb felső karjába fúródott. Dr. Dollfuss azonnal be­ugrott a portásfülkébe és elkiáltotta magát. — Azt hiszem, keresztüllőttek. Kinyitotta kabátját és mellényét. A jobb felső kar alatt erős vérzés nyomai lát­szottak. A kancellár így szólt: — Nem kell mentőautó. Vigyenek azonnal a dr. Denk-féle klinikára és értesítsék Tomanek doktort. (Dollfuss ifjúkori barátja.) Csak sem­mi feltűnést! A maga lábán ment le az autójához, amely a klinikára vitte. Az első Sétálót Az első ambulancián, ahová a szövetségi kancellárt beszállították, azonnal Röntgen-fel­vételt készítettek a sebesülésről. A vizsgálat a következő leletet mutatta: az első lövés a bal mell mellett súrolta, ke­resztül lyukasztotta a kabátot, de az ing már sértetlen maradt. Ez a lövés semmiféle sebesülést sem okozott. A második lövés a felső jobb kart súrolta és csupán a bőr alatti izom­zaton fúródott keresztül, anélküli, hogy ideget vagy eret megsértett volna. A Röntgen-felvétel után a szövetségi kancel­lár Fey alkancellárt és Schmidt népjóléti mi­nisztert fogadta. Dr. Dollfuss kancellár a körülményekhez képest jól érzi magát. A klinikán bekötözték sebét és ezután a kan­cellár lakására utazott. Egyelőre pihenésre van szüksége, de a kormányzási teendőket la­kásáról tovább intézheti. A merénylő: elbocsátott katona nalA körülálló képviselők és miniszterek azon­rávetették magukat a merénylőre, akit az első pillanatok izgalmában alaposan elver­tek. Az elősiető rendőrök a legközelebbi őrszobára vitték, majd erős rendőri fedezet mellett szál­lították be a rendőrigazgatóság épületébe. Azonnal megkezdték kihallgatását. A merénylő Derdil Rudolf bécsi születésű huszonkét éves fiatalember, aki a hadsereg­ben mint tizedes szolgált A hadseregből nemrégiben elbocsájtották. . . „ Derdil a rendőrségen zavaros válaszokat adott. Dertil a rendőrségen zavaros válaszokat adott. Kiderült, hogy számos ajánlólevél volt nála, többek között a háztulajdonosok szövetsége Moiel nevű ve­zetőjének aláírásával is találtak nála egy ajánlólevelet. A fegyver, amellyel a merényletet elkövette, 6,5 milliméteres kaliberű revolver, amelyben állítólag csak két töltény volt. A merénylő a nemzeti szocialista párt taga volt Bécs, október 3. A merénylő első kihallga­tásakor erélyesen hangsúlyozta, hogy tagja a nemzeti szocialista pártnak, hanem nem régebben a Szociáldemokrata védszövetség tagja volt. A rendőrség feltevése egyelőre az, hogy Derdil a hadseregből való elbocsátása miatt akart bosszút állni és ezért követte el a­ me­rényletet. A merénylőt először az igazságügyi palotában lévő őrszobáb­a vitték, ahol a rendőrigazgató­ság elnöke hallgatta ki. Arra a kérdésre, hogy miért követte el a merényletet, zavarosan így vál­aszolt: — Fel akartam hívni a figyelmet arra az emberre, akit képesnek Ausztria vezetője legyen.Jártok arra, hogy További vallomásában azt mondta, hogy nem volt szándékában megölni a kancellárt, bár számolt ezzel a lehetőséggel is- Bertil régebben szolga volt a háztulajdono­sok szövetségében. A szövetség elnöke igyek­vő, békés embernek ismerte Bertilt, kit azon­ban hosszú ideig nem látott. Utoljára egy év­vel ezelőtt jelentkezett nála a­­ volt szolga és közölte vele, hogy nem akar a hadseregben maradni, hanem szabó akar lenni. A merénylő mostohaapja dr. Raimund Gün­­ther nevű volt ügyvéd, akit politikai körökben jól ismernek elméleti előadásai révén. Dr. Gü­nther könyvet is adott ki­­.Diktatúra vagy pusztulás 4* címen. IfFbehívták a minisztertanácsot Fey alkancellár, mint beavatott helyről köz­ük, röviddel a merénylet után egybehívta a minisztertanácsot. A merényletről hivatalos jelentést adtak ki, amely az ismert adatokon kívül közli, hogy Bertil Rudolf a harmadik gyalogsági ezredben szolgált mint tizedes. A merénylő két órával a kancellár érkezése előtt helyezkedett el a par­lament előcsarnokában és ott türelmesen várt a kancellár érkezésére. Doilfuss rádióbeszéde a betegágyból Bécs, október 3. Dr. Doilfuss kancellár este nyolc órakor lakásából rádiószózatot tartott az osztrák néphez. — Mint ilyen merényletkor gyakran szoká­sos, — mondotta többek között a kancellár — a közönség nem hisz a hivatalos jelentések­nek. Ezért is követem szívem óhaját, hogy né­hány szóval magam forduljak a közönséghez. Nem akarok a történtek lefolyásáról beszélni, ezt a sajtó fogja közvetíteni. A kormányteen­dőket természetesen innen, a lakásomból fo­gom tovább vezetni. Miniszterkollégáim Fey barátom vezetésével a délután folyamán minisztertanácsot tartot­tak. Remélem, hogy holnapután már annyira le­szek, hogy hivatalomban láthatom el teendői­met. A lövés, amely ért, ha szabad így monda­nom ,szerencselövés volt­isten kegyelmes intézkedéséből súlyos vesze­delemből sza­bdul­tam. Természetesen felada­taimat továbbra is szeretett hazám javára igyekszem megoldani. A lakásomból sok szi­ves üdvözletet és köszönetet küldök mind­azoknak, akik mellettem vannak az­ engem ért merénylet alkalmából. MacDonald szerencsekívánata London, október 3. A Tel Komjp jelenti: MacDonald angol miniszterelnök a következő táviratot intézte Dollfuss kancellárhoz: „Mé­lyen megrendített az Excellenciád ellen elkö­vetett merénylet és kötelességemnek tartom, hogy legőszintébb kívánságaimat fejezzem ki mielőbbi felgyógyulására.‘ ‘ AZ új LAP Átadjuk az olvasónak az első szlovenszkói magyar „információs lapot”4. Parisban keletkezett az „információs sajtó 44 fogalma, s az a laptinus, amely elsősorban az olvasó mindennapi igényeit — mondhatnék nél­külözhetetlen tájékozódási szükségleteit — kí­vánja kielégíteni. A modern ember bent él a társadalom, az közgazdasági élet, a kultúra, a művészet, a politika s az események forgatagá­ban, ő egyszerűen alul marad, ha nem vesz tu­domást a lehető legszorosabban a körülötte zaj­ló eseményekről és a kapott értesülések­ alapján nem alkalmazkodik azonnal a rohanva válta­kozó jelenségekhez. Az információs lap, — a Napló — az a biztosan érzékid kinyújtott csáp, akar lenni, amellyet a szlovenszkói magyar ol­vasó mindent, ami a világban történik a lehető leggyorsabban, legracionálisabban és legolcsób­ban végigtapogathat, a lehető legnagyobb pre­cizitással, — minden mellékgondolatot és felü­letességet félretéve, — tudomásul vehet és a sa­ját előnyére fölhasználhat. Természetes, hogy mint magyar lap, százszá­zalékosan és teljes odaadással a szlovenszkói magyarság életérdekeit, — megélhetési és bol­dogulási érdekeit — szolgálja reális, józan és nyugodt módokon. Új laptípust dobunk a szlovenszkói piacra. Onnan szórjuk szét, ahonnét a leggyorsabban és a legtökéletesebben elérhetjük Szlovenszkó valamennyi helyét: Mahrisch Ostrauból. A nagy ipari központ fekvése lehetővé teszi, hogy a ké­ső éjszakai zárlat ellenére a Napló reggel vagy délelőtt mindenütt ott lehessen, ahová eljutni akar, s végre megoldja az évtized óta vajúdó szlovenszkói sajtóproblémát: elsőrendű, friss reggeli lapot reggel adjon olvasói kezébe. Éjfél­kor még fölvesszük a friss híreket, s reggel már föltálaljuk Pozsony, Kassa, Losonc, Beregszász közönségének. Beláthatatlan jelentősége van annak is, hogy végre első­ kézből kapott értesüléseiket adha­tunk. A szlovenszkói közönség jól tudja, mit je­lentett Szlovenszkónak a „Mahrisch-Ostrauer Morgenzeitung 44, ez a nagy német lap, amely évek óta a szó szoros értelmében a szlovenszkói élet ütőerén tartotta kezét és a gazdasági, poli­tikai és a sportélet egyik nagy kristályosodott ki. Nos, a Naplót tekintélyéve ugyanaz a vállalat adja ki, amely a komoly és megbízható német lapot. Ugyanazzal, sőt p­rágai, bécsi, bu­dapesti és szlovenszkói új hírforrásokkal kiegé­szített anyaggal jelenik meg, s ugyanaz a köz­gazdaság, sport, külföldi és belföldi hírszolgálat alkotja, mint német nyelvű testvérkapját. A ma­gyar újságírás közismert élénksége és színes­­sége fogja kiegészíteni a német zsurnalizmus tökéletes szervezetét. A fő törekvésünk az volt, hogy alkalmazkod­junk a gazdasági helyzethez, s a fürgeség, a függetlenség, a megbízhatóság erényén kívül az egyik legaktuálisabb erényt is képviselhessük­ az olcsóságot. A Napló a legolcsóbb szloven­szkói magyar reggeli lap, a legolcsóbb és mégis az, amely helyzeténél és összekö­stélésénél fog­va a legtökéletesebb anyagot szolgáltathatja. Azt hisszük, ezzel óriási hiányt pótolunk a szlo­­venszkói újságírásban s a közönség hamarosan meggyőző­dik a Napló nélkülözhetetlenségéről, ha a lap megizmosodik és átjut a kezdet magá­­tól értetődő nehézségein. A szerkesztőséget és a kiadóhivatalt váloga­tott gárda alkotja. A lapot olyan nevek írják, amelyeket a szlovenszkói magyar közönség ré­gen megismert, régen megszeretett és amelyek­ben minden tekintetben megbízhat. A külső munkatársak sorában a közönség számos kitűnő magyar írót talál majd, s igye­kezetünk az, hogy vasárnapi számainkban föl­vonultassuk azokat a fiatal Szlovenszkón nagy írásaikból régen ismert, de cikkeikkel szloven­szkói lapot még fel nem kereső magyar neveket, amelyek az elmúlt években Európában egymás­után aratták a sikereket. Nem történik kísérletezés, nincs senki közöt­tünk, akit bármily viszonylatban gáncs érhet. Csupa kipróbált, jó magyar ember szerkeszti a Naplót, olyan férfi, aki minden szélsőségtől füg­getlenül, csupán kiadónk, az ostraui Kitti-cég megbízásából dolgozik, de aki száz százalékosan magyar és tisztán, függetlenül a magyarság életérdekeit szolgálja. Ez a függetlenség is olyasvalami, amivel kevés lap dicsekedhetik Szlovenszkón. Ha azok, akik a lapot csinálják jó és józan magyarok, akkor magyarságukat és reális, higgadt tanácsaikat semmi más nem ha­tározza meg, csak az a belső magyar hév és szeretet, amely kiolthatatlanul a lelkükben ég.

Next