Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-01 / 26. (3357.) szám
mjj^Ú~ Mr 1 xm. évf. 26. (3357) szám ■ Csütörtök ■ 1934 február 1. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki, külföldre: évente 450. Félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. Ft képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prágáik, Panská ulice 12. Il. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága Ü, Panská ulice 12. IH. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLftP, PRftHR Daladier váratlan energiával lát hozzá a francia közélet megtisztításához Négy nap alatt leszámol a „Stavisky-csatlósokkal" — Jövő kedden kormánynyilatkozat Páris. Január 31. Daladier, az új miniszterelnök, eredetileg úgy tervezte, hogy már pénteken bemutatkozik a kamarában. Időközben megváltoztatta elhatározását és kormánynyilatkozatát csak a jövő hét keddjén olvassa föl. A közbeeső négy napot fölhasználja arra, hogy minden energiával megkezdje a Stavisky-botrányban kompromittált egyének üldözését Pemamdier, az új igazságügymini ázter, és Frot, az új belügyminiszter ma reggel megkezdték a Stavisky-botrány iratainak áttarolmányozását és délután ötkor tanácskoztak a miniszterelnökké az azonnal foganatosítandó rendszabályokról. A tanácskozás eredményeképen még az éjszaka folyamán számos szabadlábon lévő kompromittált egyént letartóztatnak. Ugyanakkor megindítják az eljárást a rendőri és bírósági közegek ellen, amelyek mulasztásokat követtek el Slaviskyval kapcsolatban. Daladier még a kamarában való bemutatkozása előtt rádióbeszédet intéz a francia néphez, valószínűleg szombaton este és tájékoztatja a franciákat a helyzetről. A kamarában Daladier helyzete könnyebb lesz, mint elődjéé, mert támogatja a parlamenti vizsgálóbizttság kiküldésére irányuló akciót. A kormánynyilatkozatban szó lesz a Stavisky-botrányról is. Daladier közli a kamarával, hogy valamennyi korrupciós botrányt fölgöngyölít és a kompromittált személyek ellen a legszigorúbban eljár. A sajtó tartózkodóan ítéli meg Daladier kormányát. A szocialista és a jobboldali lapok szerint Daladier csak akkor boldogulhat, ha erélyes lesz-Herriot lemondott a radikális párt kamaraifrakciójának elnökségéről és helyét átadta Chautempsnick. Herriot továbbra is a párt országos elnöke marad. Paul Boncour bukásához . (sp.) Prága, január 31. Nevetni kellene, ha nem volna oly szomorú, hogy ebben a hírhedt Stavisky-botrányban, amelyek néhány héttel ezelőtt több — azóta régen éJi hallgatom— prágai lap igyekezett a magyarok nyakaiba, varrni, pont elvérzett az a francia külügyminiszter is, akit ugyanezek a lapok állandó rokonszenvükkel tüntettek ki és szerették a politikai erény szimbólumaiként ünnepelni. Joseph Paul-Boncour, a Quai d‘ Onsay régi lakója, aki Briand-i allűrökkel rendezkedett be szinte az örökkévalóságra a francia külügyminisztérium ezajnaparti palotájában, váratlanul kilendült nyeregből és egy botrányban való kompromitáltság bélyegével a homlokán sietve kiüríti hadállásait, az európai politika legbevehetetleneb erődjét. Nevetni kellene, ha nem volna annira szomorú. Mert nem egyedül Paull Boncorról van szó. Ha a most kiesett politikus ugyanakkra szívósságot és ugyanolyan alkalmazkodó tehetséget árul el a jövőben, mint amekkorá a múltban mutatott, amikor , Wailieck Rouseau egykori titkára megtalálta az utat a Hófogó hajú szocialista, agitátorság felé, majd mira'íaui lendülettel a haza reformátorának jelmezben tetszelgett, milközibein drága pénzen pompá védőbeszédeket áruilt Fámban di■>mkm rádíttan’-xk, magtalált sir,ui.r ». , szocialista politikus magasságából a reakcióé kormányé] hadügyminisztensége, majd külügy•mínisztereé? felé, — ha a jövőben ugyanilyen ügyes lesz nagy prókátor, akikor személyileg nem kell félteni. De félteni kel a rendszert, amelynek slrnyain repül. fchisszük hogy Paul-Boncour nem szívesen hagyta el a bársonyszéket, ahonnét Daladier erélyes barna kizavarta. A francia külügyminiszter mezokta már, — mint annak idején! Briand, — így kormányok jönnek és kormányok menneke ő és politikája, változatlan marad. Az yro katasztrófálisabbá váló francia politikai rizisben eddig tényleg úgy látszott, hogy i',alábib a mai párisi külpolitika ál sziklaszilárd,és rajta renu fog az idő, vagy Stavisky, megdőlt ez az előfeltételezés is. A francia pauientarizmus és a francia belpolitikai rendez évek óta tartó válsága a tetőpontra érkezk, amikor a belső csetepatéik nem csitulhatnak többé a Quai d‘ Orsay kapui előtt, s kérdéssé teszik a francia külpolitika korristánsságánáaknázzák a párisi diplomaták nyugodt multját, bizalmatlanná, óvatossá és fölényessé teli a külföldet, megakasztják a francia éajdel hatásos védelmét. Ez a ziláltságnak csikr,s ugyanaz az állapota már, ami Hitler előtt jelezte a német politikát. Az elmúlt 1. esztendő alatt két kormány bukott meg Fraaiaországban. 1932 elnyerte Láváit, Tartieaut lerriot-ot, Paul-Boncour miniszterelnökségét. 933 Daladiert, Sarraut-t, Chautempst. M öt, mikor ismét Daladier jön, a lapok máris köz elmenetelét jósolják. Hová vezet, ez aztáliaéji? Franciaország világhelyzete régóta nem arra biztos, hogy az ország a kedélyek ,s a kedélytelenségek e hullámzását veszélytelenül bírhatná, ma, a gazdasági krízisben, Hierrjén, Mussolini biztos előretörésekor, MarDovidelorientálódásának korszakában. E két görgeség nem vezethet jóra. Paul Boncourzünéével — ismétlem — a külpolitika egyeni vontvezetése sem marad érintetlenül, nem*eodal ha közben számos Franciaországgal rentális érdek megerősödik a világ arénábanA fracia jobboldal, amely elvitathatatlanul tájt nyer, érzi a helyzet tarthatatlanságát, s fident elkövet, hogy kicsikarja a mai francia plamed feloszlatását. Nem kisebb, személyisj, mint a Franciaországban rendkívül népszülő panciaországi Gastounet: Gasteon Domigno köztársasági elnök, aki maga is lolda politikus, mondott még semmitxitó »tM EfaiBi feaaxsaráról néhámy nappal ezelőtt ridegen visszautasította a felkínált miniszterelnöki tárcát. Ez a kamara halálra van ítélve. A francia demokráciáiban, súlyos betegsége ellenére, még mindig van annyi becsület, hogy nem fogja mesterségesen meghosszabbítani a destruált parlament életét, s hamarosan, talán már Daladier bukásakor, új választásokat ír ki. Az új választáskor a radikálisok a Staviskybotrány nagy bélyegével homlokukon jelennek meg. A szocialisták kettészakadtak, s nem kétséges tehát, hacsak Herriot szirénhagjai nem tesznek csodát, hogy az új választásokból Tardieuék kerülnek ki győztesen, s Franciaország olyan kormányt kap, amely átértékeli és átszervezi a ma uralkodó rendszert. A demokrácia átalakítása Angliáiban régen megtörtént már, miért, ne történhetnék meg Franciaországban. Európa kárára szolgál a változás? Nehéz megje gjttdani, .B^iacs^besodott, hogy a jobboldali kormányok — egyelőre — sokkal békülékenyebbek, mint a baloldaliak. Hitler könnyebben egyezik ki ellenfeleivel, mint Stresemann, s Lengyelország ugyanazon a napon békült ki tíz évre ősellenfelével, amikor a szejm picsszerűen megszavazta a fasiszta alkotmányt. A mi véleményünk szerint a határozott és a cselekedni tudó francia külpolitika, ha jobboldali is, de nem imperialista vagy mereven doktriner, tisztább helyzetet teremthet Európában, mint az a bizonytalanság, amit például Paul Boncour problematikus személye árasztott. Az ember nem tudta, a francia külügyminiszter szocialista-e, vagy reakciós, békebarát, vagy imperialista, az ügyes ügyvéd, aki mindenkor mindent védeni vagy támadni tudott, nem volt megragadható. Most tudódott ki, hogy Paul Boncour is mindenekelőtt ügyvéd volt, részvénytársasági igazgató, felügyelő-bizottsági tag, részvényvásárló és részvényes adó, kijáró és vagyongyűjtő. Csak másodsorban volt világpolitikus, a népszövetség fenköltségének tántoríthatatlan shíve, az igazság bajnoka, a világmegbékülés odaadó munkása. Éppúgy, mint csak harmadsorban — s amíg szükségesnek mutatkozott — volt szocialista, a hadseregek ellensége és Jaurés híve. Nem, az ilyesféle politikusokra nincs szüksége Európának. Közismert dolog, hogy a Panama-botránnyal kapcsolatban a párisi argó Párisi „Paname" nak keresztelte el. Most a legújabb szó —* ,,Stavisky-ville“-nek nevezte el a francia fővárost. Csöpp kedvünk sincsen, hogy Európát „Stavisky-ville“ politikusai kormányozzák s a sötét részvénytársaságocskák kétes eredetü, kaszinócskáira vadászók ítélkezzenek elevenek és holtak, népek és igazságok fölött. Ha Páris vezetni akar, vá a: embereit, sza meg jól vezető Az osztrák kormány nincs megelégedve Hitler beszédével Nem válasz az osztrák tanárira • Újból fölmerült a népszövetséghez való folyamodos terve Bécs, január 31. Hitler tegnapi beszéde az egész világon, de legfőképpen Ausztriában nagy hatást keltett. Osztrák hivatalos körök természetesen nincsenek megelégedve vele és a hivatalos Wiener Zeitung a következőket írja róla: „Hitler érvei régem megcáfolt tévedésekből állnak, olyan tévedésekből, amelyeket az sem tesz valósággá, ha egészen magas fórumról hangzottak el. Hitler beszédében nem válaszolt a legutóbbi berlini osztrák demarsra. Ausztria tovább várja a választ és reméli, hogy az néhány napon belül az osztrák fővárosba érkezik. Az osztrák kormány további magatartásáról csak akkor nyilatkozik és dönt az ország függetlensége és szabadsága érdekében foganatosítandó lépésekről, ha ez a válasz Bécsbe érkezik." A Reichsspost megállapítja, hogy Hitler rendkívül ügyesen ki tudta kerülni a német-osztrák probléma lényegét. Sokat beszélt Ausztriáról, de nem válaszolt az osztrák kifogásokra. A Reichspost szerint ilyen eszközökkel nem lehet nemzetközi politikát követni. Az Anbechterzeitung ugyanolyan véleményen van, mint a Reichspost és sürgeti a kormányt, hogy a német-osztrák helyzet tisztázása érdekében forduljon a népszövetséghez. Parisban nincsenek megelégedve Hitler beszédével. A lapok megállapítják, hogy a kancellár legutóbbi békés szavai után Hitler ismét váratlan követelésekkel lép föl a Saarkérdésben és főleg az osztrák problémában. A londoni sajtó rosszalja, hogy Hitler egyetlen szóval sem nyilatkozik a népszövetségbe való visszatérésről, viszont kiemeli, hogy a kancellár ügyesen és állam,férfiúi nyugalommal foglalkozott a birodalom és a nagyhatalmak viszonyával. Az osztrák kérdés az angol alsóházban London, január 31. Az alsóházban tegnap több képviselő interpellált az osztrák helyzetről. Az interpellációkra Anthony Eden titkos pecsétőr válaszolt, aki elmondotta, hogy a londoni osztrák követ tájékoztatta az angol külügyminisztert a bécsi kormány berlini demarsáról és felhívta az angol kormány figyelmét arra, hogy Ausztria esetleg kénytelen lesz a német-osztrák viszonyt a népszövetség elé terjeszteni. A német kormány eddig nem adott választ az osztrák demarsra s éppen ezért egyelőre nem lehet semmiféle lépéseket foganatosítani. Néhány képviselő megkérdezte, vajjon igaz-e, hogy Anglia lebeszélte Ausztriát a népszövetséghez való folyamodásról. Idén erre a következőket válaszolta: — örömmel megragadom az alkalmat, hogy megcáfoljam ezeket a híreket és megállapítsam, hogy egyetlen szó sem igaz belőlük. Letartóztatták Dollfuss detektívjét Bécs, január 31. Tegnap reggel letartóztatták Baumann Ferenc osztrák detektívet, Bau