Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-11 / 59. (3390.) szám
1 1911 március 11, vasárnap. t^GM-MaG^AR-HTRIíSP 13 SziDHÁZ-KönWKaLTÍIBA *-------------- -iSgBSBBHS -1 Lépjünk be Magyar Szinpártoló Egyesületbe! Szinpártoló elnökségének felhívása azokhoz a városokhoz, ha eddig még nem alakultak meg az egyesület helyi szervezetei Kassa, március 10. diktől.) A Szlovenszkói (Kacsai Szerkesztőse- Magyar Színpártoló yesület elnöksége Gombos József ügyvezekeinek aláírásával a napokban fölhívást küldőt szét mindazokba a városokba, ahol az egyesület helyi szervezetei még nem alakultak ji eddig és felszólította ezeknek a városokk a magyarságát, hogy az egyesület helyiheíveit mielőbb alakítsák meg. A felhívás szeaz egyesület alapszabályainak 18. szakasza módot nyújt a helyi szervezetek megalakítására Szlovenszkó minden magyarlakta városában és községében, ahol a hivatásos magyar színészet működhetik. Az alakuláshoz egalább húsz rendes tag jelentkezése Szükséges s az engedélyt a járási főnökség utján az országos hivatal adja. egyesület elnöksége a felhívást Losoncra, ma.szerdahelyre, Érsekujvárra, Ipolyságra, •vára, Komáromba, Rimaszombatba, Rozsóra, Somorjára, Tornaljára és Vágsellyére idötte meg s remélhető, hogy ezeknek a vágóknak a magyarsága fel fogja karolni a lovenszkói magyar színjátszás ügyét és intőbb megalakítja, illetve felújítja a Szinpárló Egyesület helyi szervezeteinek a műkösét. A magaink részéről a legmelegebben támogtjuk a Szinpártoló Egyesület elnökségének unióját, amelynek a mai nehéz viszonyok közt nem szabad eredménytelenül végződnie, zek a nehéz viszonyok teszik szükségessé, •ogy mindenki felsorakozzék a színjátszásunk érdekében indított önsegély-akció frontjára és Budapest, március eleje. (A P. M. H. munkattársától.) A nagy ostrom már elviharzott. Máodiik hete van idehaza Biller Irén, az ujságaik s a fotográfusok hadserege elvégezte a munkáját, most már csöndesebb iramú s komolyabb jelentőségű tárgyalások folynak szingazgatókkal és színházi ügynökökkel. Az első tetet záró szombat délutánt meghitt baráti őrben tölti, Faragó Ödönnél, a Keleti Pályaudvar személyzeti főnökénél , Faragó Ödönnek, a volt szlovenszkói színigazgatónak sóporánál hivatalos ebédre s ebéd utáni feketére, ingem is meghivtak a feketéhez s igy adódik alkalom, hogy két kedves órát együtt töltsék vele, elbeszélgessünk sok mindenről, régi szépmlékekről és ismerősökről. Több, mint egy évtizede, hogy az a négy ember, aki most egy nagyobb társaság keretében találkozott, együtt ült egy szlovenszkói város kávéházában. Biller Irén, a kassa-pozsonyi színház ünnepelt szubrettje, Faragó Ödön, a színigazgató s a szubrett férje, Biller Margit, a szubrett húga, társalgó színésznő s az ujságíró. Mennyi minden alatt, én édes Istenem,változott a tíz esztendő Ami itt papirosra kerül, nem szokványos interjú. Négy nagyon régi, nagyon jó barát együtt ül rokonok, ismerősök körében s fekete közben elbeszélgetnek. Kérdés alig esik s mégis folyamatos, szakadatlan a beszélgetés, hiszen annyi mondanivalója van Irénnek. Amerikai polgárnő Valami kedves idegenes kiejtés van a beszédjében, főleg a hangsúlyában, amely gyakran a szó végére esik. Gyakran maga is észreveszi, elnevezi magát, s most erős hangsúlyozással, helyesen mondja ki a magyar szót, gyakran mi figyelmeztetjük. Sűrűn kever angol szavakat a beszédébe. Tökéletes magyar még, különösen érzésben az, de már amerikai polgár, amerikai útlevéllel jött haza. — Bizony... És milyen nehéz vizsgát kelsegítséget vigyen a kisebbségi magyar Thália maroknyi csapatainak, erejük utolsó megfeszítésével melyek talán magyar szó zenéjét Szlovénokon terjesztik a A felsorolt városok magyarsága sem vonhatja k ki magát e mentőakcióiból s reméljük, hogy a szlovenszkói magyarság egységes felsorakozása a magyar színjátszás fejlesztése érdekében meghozza a szükséges gyümölcsét. ♦ Itt említjük meg, hogy a Prágai Magyar Hirlap kassai szerkesztőségének a magyar színjátszás ügyeiben rendezett, néhány hét előtti ankétjéhez a közönség köréből még mindig érkeznek hozzászólások, bizonyítékául annak, hogy önkéntünk a legszélesebb érdeklődést váltotta ki. Az egyik legutóbbi hozzászólás ifj. Förster Gusztávtól érkezett Pozsonyból, aki azt a gondlatot vetette fel, hogy a perselygyüjtést nem a Szinpártoló Egyesületnek, hanem a Szlovenszkói Magyar Kultur- Egyletnek kellene végeznie s a gyűjtés eredményének tekintélyes részét át kellene engednie a Szinpártoló részére. Nem osztjuk ifj. Förster Gusztáv nézetét, mert a SzMKE is más és a Színpártoló Egyesület is más, mind a kettőnek külön feladatai vannak, amiket főként anyagi téren nem szabad összezavarni. A nak természetesen semmi akadálya, hogy a SzMKE rendezésein esetleg gyűjtsenek a Színpártoló Egyesület részére, de a két egyesület anyagi összaházasitása csak felesleges komplikációkat okozna és véleményünk szerint ártalmára volna azoknak az elsőrendű feladatoknak, melyeknek elvégzése a két egyesületre vár, lett letennem. A Constitutiont s az American Iistoryt (konsztituent és ameriken- hisztorit mond), meg kellett tanulnom és milyen szigorúan kérdeztek! Három éve van csak odakünn s ez a három év milyen elhatározó volt sorsára és milyen uj bélyeget nyomott egyéniségére! Mennyivel határozottabb, energikusabb, öntudatosabb, mint azelőtt volt. Minden mozdulatából, gesztusából érződik ez. És mennyire üde, friss, fiatal. Túlzás nélkül, éppen olyan fiatal, mint aminőnek abban a kassai kávéházban láttam. És ez nem a kozmetika fiatalsága, hanem a természeté. És milyen szép, milyen sudár, izmos, ruganyos az alakja. Aranyszőke a haja s a szemöldöke. Könnyű trikószövetből készült ruha van rajta, karja csupasz. Ilyen könnyű ruhákat hozott magával, hiszen csak három hétre készült át... — A tavaszból jöttem közétek, az örökös tavaszból, itt pedig még tél van. És most fázom, állandóan meg vagyok hűlve. Milyen más világ az ott, ahol a természet nem ismeri a telet... — Három éve nem találkoztam a téllel. Az első karácsonyom Jamaicán töltöttem a férjemmel, a másodikon Hollywoodban voltunk. Meggyújtottük a fát ,aztán utána kimentünk strandolni. Dolgozni, Amerikában, meghalni: otthon . Az egész élet egy rohanás Amerikában. Az enyém 16. Soha nincs időm semmire s mégis el kell végezni mindent. Későn kerülök az ágyba s korán kelek. Néha olyan rettenetesen fáradtnak érzem magam. És ilyenkor úgy érzem, hogy csak kirándulás Amerika. Majd rohanok pár évet, szakadatlanul, megállás nélkül. Go ahead!... De aztán majd, amikor nagyon elfáradok, hazajövök pihenni... Dolgozni szeretek ott, de meghalni csak hazajövök... — Talán megpihennie már most... itt, közöttríink... — Oh, még nem lehet... Hol vagyok még ettől? Ez a látogatásom csupán vizit az óhazában. Vissza kell mennem. Vár a munkám. A harmadik film. Kassán hallott szavakkal... — Csak féléve vagyok a filmnél. Első filmemben egy cseh asszonyt játszom. Dermánnak, a meggyilkolt csikágói polgármesternek élettörténetét dolgozta fel a szcenárium írója. A story igaz. Csermák valóságos nemzeti hős, mártír odakünn, hiszen a halálos golyók Rooseveltnek voltak szánva. Egy 18 éves cseh menyecske vándorol ki férjével Kiadóéból Amerikába, egyéves kisfiút visznek magaikkal. Ezt az asszonyt játszom. A férj az egyik csikágói szénbányában kap alkalmazást. A szülők hal j Latban nehézségek árán nevelik fiukat, aztán a másik két kislányt, ötéves a fiú ,amikor az apa egy bányarobbanás alkalmával meghal. Az anya dolgozik a gyerekekre, de a kisfiú már nyolcéves koráiban nem akarja ezt engedni, segíteni akar. öntudatos, okos gyerek. Állandóan tanulja magát... Nagy nevetés. — Pardon. Mit csinál? Teach himself! Állandóan tanul. 15—16 éves korában fát árul, De meggyűlik a baja a rackettel, az érdekszövetkezettel, amely ki akarja üldözni. De ő nem hagyja magát és győzedelmeskedik. Húszéves korában a politikába veti magát. Harmincéves, amikor felajánlják neki a szenátori méltóságot. Mint szenátor szeretettel ápolja az anyját. Amikor főpolgármesterré választják, a nagy öröm megöli az özvegy édesanyját. Ezzel az én szerepem befejeződött... — Nem is tudja, milyen előnyömre volt az a néhány cseh és Szlovák szó, ami Kassán ragadt rám. Moja bubicba, moja dusenka, pockaj és ilyenek, sűrűn használtam ezeket. És ilyenkor mindig Kassára gondoltam. Bizony, olykor a szívem is fájt. — Egyszer csak a segéd-camera-man megszólal mellettem magyarul: — Én ismerem ám magát, művésznő! — Honnan? — Hát... Kassáról!... — Gyorsan közbeszóltam: — Jól van, jól van, csak éveket ne mondjon ... —A Csermák-film felvételeihez különben a hollywoodi csehszlovák konzulátus egy tisztviselője járt ki rendszeresen s ő tanította be a kevés cseh szóra a szereplőket. Amikor pedig egész cseh társaságnak kellett szerepelnie, például egy uzsonnán, a hollywoodi cseh kolónia tagjai álltak a camera elé. v Csak magyar leány nem voltam még — A Csermák-filmben cseh asszonyt játszom. A második filmemen egy francia leányt alakítottam. Azt mondták a stúdió emberei, hogy nem magyaros, hanem franciás akcentussal beszélem az angolt A harmadik filmemen viszont, amelyre visszatérésem után kerül a sor, egy bécsi lányt játszom. Cseh, francia, német... mindenfajta, csak magyar nem. Úgy látszik, végigmegyek az összes nemzetiségeken, míg eljutok a magyar lány szerepéig. — És amikor a vásznon látja magát? — Elégedetlen vagyok. Sőt, utálom magam. És így sóhajtok fel: Istenkém, most mennyivel jobban tudnám megcsinálni! — Kielégíti-e a film? Ezt nem is kellett volna kérdeznem, hiszen jól ismerem Biller Irént, az ő egyetlen, végzetes, nagy szenvedélyét a színpad iránt. Kényelmét, nyugalmat, sőt talán boldogságot is áldozatul hozott érte. Elborul a kacagó, pajzán szeme. — Nem. Nem elégít ki. A film nem ad nekem semmit s én sem tudok adni semmit. Egyszerűen: itt is a good business. Ez az egész. És alig várom, hogy újból színpadra kerüljek. Egy amerikai vígjátékban lépek fel. Gyertyaláng a címe. És otthon? — úgy látszik, a három hétre tervezett látogatásom hosszabbra nyúlik. Állandóan tárgyalnak velem, de minden ellenkező híradással szemben még nincs semmiféle megállapodásom. Szóban van a Vígszínház, Magyar Színház és a Király. A Vígszínházban az új Ábrahámdarabot szánják nekem. Ehhez kedvem is volna. Pozitívum azonban nincs. — Most már egyheti pesti impressziók alapján megmondhatja, hogy érzi magát Pesten? — Milyen más ez az élet. Bár minden percem el van foglalva, mégis pihenésnek mondhatom ezeket a napokat. Programot lehet csinállni, el lehet ígérkezni ebédre, vacsorára, színházba. Ott minden napnak külön szenzációja van és ezért minden program felborul. Egész ötletszerű az élet. Itt a férj s feleség megállapodhat egy hétre a programban: ma színház, holnap kávéház, holnapután Lajos bácsi. Ott a societynak nincsenek szabályai. Holnapra sem tudok programot csinálni. Az ember annyira üzletes, hogy nem állapodhatik meg semmiben, mert nem tudja, nem jön-e valami fontosabb közbe? — Társaságom nem sok volt. Nagyon kevés van Hollywoodban. A mi körünkből Lukács Pali, akivel barátságom szálai még Kassáról szövődtek. Aztán Vajda Ernő, Miksa, Pogány Vilmos. Más nemzetiségű Kertész kollégáim közül Barrymooreval vagyok nagyon jól. Egyébként több emberem nincs ebben a két és fél milliós városban, amelyben senki sem tudja megmondani, hol az eleje s hol a vége. — Nem érezte ott nagyon messze magát az otthontól? — Hollywood vagy Newyork, az már mindegy. Egy óceán hazáig. A kettő között pedig 4600 kilométer. Négy nap és négy éjjel hozott át rajta a 60 miles sebességgel vágtató vonat ... Amikor Pozsonyba értem, a hajnali órákban volt... Sötét volt még és egyszerre megdobbant a szivem. Én otthon voltam Pozsonyban is, drága, jó szlovenszkóiak, mennyire szeretem őket. Pesten aztán az enyéim között egészen itthon vagyok... Egy kis melaodiófa a hangjában. — Sajnos, csak látogatás ... Vissza kell mennem... Egy Amerikába vándorolt cseh men a meggyilkolt Csermák édesanyját játszotta Siller Irén első filmjén Hosszúra nyúlt budapesti látogatás szerződtetési tárgyalással Nagy érdeklődés mellett zajlott le a SzMKE nyitrai közgyűlése Nyitra, március 10. (Saját munkatársunktól.) A SzMKE Nyitrára való bevonulása élénken fellendítette a nyitrai magyar kulturéletet. Az egyesület, amely ma már többszáz tagot számlál, művészi színvonalú nyilvános előadásokat rendez, ezenkívül tagjai részére egyre több ismeretterjesztő kulturelőadást tart. A nyitrai csoport csütörtökön este tartotta meg rendes évi közgyűlését dr. Gyürky Ákos ügyvezető elnök elnöklésével. Dr. Gyürky kegyeletes szavakkal parentálta el az egyesület elhunyt elnökét, dr. Franciscy Lajost. Beszédében megfogadta, hogy az egyesület követni fogja elhunyt nagynevű elnökének kulturális programját. Ezután Rolfesz Bernát titkár ismertette az egyesület múlt évi működését és szintén meleg szavakkal adózott dr. Franciscy Lajos emlékezetének. A beszámoló ismertette, hogy az egyesület az elmúlt évben három nyilvános műsoros estet rendezett kitűnő erkölcsi és anyagi sikerrel. A zobori estélyen szerepelt a nyitraegerszegi földműves műkedvelő gárda is. Az elhunyt elnök emlékezetére július 10-én gyászünnepélyt rendeztek. A beszámoló külön foglalkozott a kiváló dalárda szereplésével, amely Szőke József karnagy vezetésével részt vett a komáromi országos dalosünnepélyen, ezenfelül Dunaszerdahelyen is szerepelt és meghívást kapott több szlovenszkói városba. Közölte a titkári jelentés, hogy az egyesület ügyvezető elnökét beválasztották az országos vezetőségbe. A titkári jelentés után Cséffalvay Géza pénztárnok terjesztette elő jelentését, melyet egyhangúlag tudomásul vettek. Ezután az új választást ejtették meg egyhangú lelkesedéssel. Az új tisztikar tagjai: elnök dr. Gyürky Ákos ügyvéd, helyetes elnök Staud Gábor földbirtokos, alelnökök: dr. Havas Ármin ügyvéd, Lósy Béla okleveles gazdász, író, háznagy: Rolfesz Bernát okleveles gazdász, titkár, Dallos István szerkesztő, pénztáros, Cséffalvay Géza, párttitkár, jegyző: Risnyovszky Endre szerkesztő, ellenőrök: dr. Fekete Imre ügyvéd, Mamdák Kálmán vállalkozó. A műsorbizottság elnöke: Verő Géza földbirtokos, bizottsági előadó: dr. Faith Fülöp szerkesztő. Ezenfelül megválasztották a műsorbizottság és a választmány tagjait is.