Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-27 / 120. (3451.) szám

8 OLCSÓBB LETT A MAGYAR KÖNYV! 1 Pengő egyenlő Ke 6*-6.20-ig az átszámítási kulcs az alant fel­sorolt magyar könyvkiadók kiadványainál, amelyek minden jobb könyvkereskedésben kaphatók. Kérjen árjegyzéket városa könyvkereskedő­jénél, vagy a vezérképviseletnél „NOVITAS“ könyvterjesztő, Bratislava, Hosszu­ ucca 15, ahová az esetleges panaszok is intézhetők. Káldor könyvkiadó, Singer és Wolfner, Palladis, Nova, Rózsavölgyi, Révai Testvérek, Franklin Társulat, Lingua, Nyugat, Kosmos. fedjed kezderfft... bátor lenni! A futuristák a lélek problémáit a szimultánizmu­sban látják: egyszerre száz és száz alkotó és bonyodalom zajlik le az emberben, nem pedig egyet­lenegy, és ezeke­t kelti szintézisbe zárnia a művészetnek. A kieszelt, egyetlen bonyodalom helyét a bo­nyodalmak egész örvénye foglalja el és minden egyszerre viharzik le a színpadon, szimultán módra. A zenében is ez az alapelvük a futuristák­nak és ez bírta rá Russolo-t a futurista „rumo­­rarmonio“ feltalálására. Russolo azelőtt futu­rista festő volt, de a háborúban golyót kapott a fejébe, azóta nem fest, hanem új futurista hangszereket gyárt. Találmánya, a „lárma-har­­m­ónium“ egész sor különböző lármát tud vis­szaadni zeneileg, kilenc lárma-regiszterrel. A legújabb futurista pantom­imiket már ennek a lárma-harmóniumnak a kíséretével adták elő a futuristák... A jubiláns futurista-hét alatt azonban­­ nem mutatják be ezt a csodahangszert. Való­színűleg óvatosságból. És a biztos siker érdeké­ben. (a. g.) A Nemzeti Kultúra folyó évi 3. füzete gazdag tartalommal hagyta el a sajtót. Az első dolgozat dr. Magyar Győző tanár kitűnő tollából Körösi Csoma Sándor halhatatlan emlékét méltatja, akinek most ünnepli a tudományos világ születése másfél­százados évfordulóját, világhírű művei: Tibeti-angol szótár és Tibeti nyelvtana meg­­­jelenésének százados ünnepét. — Dr. Ethey Gyula, A Vágvölgy történetének fáradhatat­lan kutatója ezúttal művelődéstörténeti dol­gozattal szerepel, a vágvölgyi vendégfogadók és korcsmák történetével, melyben főleg a vágvölgyi híres sörfőzésnek állít emléket. — Dr. Alapy Gyula szerkesztő A morva-cseh és magyar érintkezés középkori történetéből a huszita háborúkat adja elő. A kiváló tanul­mánynak ez talán a legérdekesebb fejezete. — Follajtár Ernő tanár befejezi szép és kiváló történeti kritikával megirt monográfiáját: A zobori bencés apátság történetét. A fiatal tör­ténetíró a modern történettudás eszközeit használja fel, amikor plasztikus képet rajzol az elpusztult apátság középkori viszontagsá­gos életéről. A szép munka könyvalakban is megjelenik. — Rendkívül nagy érdeklődésre tarthat számot Lubenau Reinhold 1587. évi utazásának feljegyzése, aki a konstantinápolyi török követségben rászívott és leírja az akkori Pozsony, Somorja és Csallóköz, főleg pedig Komárom városokat és várakat s a komáromi követségváltás szines képét. Ugyanis Komá­rom alatt vették át a törökök a követség kí­séretét. Az érdekes közlemény Csákós Jó­zsef pozsonyi levéltáros fordítása. Dr. Haiczl Kálmán és Bodó Péter kisebb közlései után az Irodalom rovatában bőséges könyvmegbe­­szélést nyújt a füzet az újabb szlovenszkói történeti irodalom termékeiről. A Nemzeti VitinnM, a SzMKE tudományos osztályának folyóirat az idén már hat füzetben jelenik így­: megren­díth­ető Komárom, Kulturpa­­]l? (>. (Előfizetési ára 4*'Kő) UK# -----O----­Ne mondja senki, hogy mintái­g így volt, mint ma. Az élet nem volt mindig a halállal való játék, ha akadtak is mindig emberek, aki csak akkor érezték át az élet nagyságát és értékét, ha a halál glorillája lengte korai és azért értékelték, mert minden pillanatban elveszthették. Más emberek, más korok vol­tak: keresték a halált, hogy az életet intenz­ív módon átélhessék, de nem használták fel a mások halálát, hogy a maguk életét tartalma­sabbá tegyék. Ez ma másként van. Az élet értelme a halállal való játék lett, mert az élet elvesztette az értékét azon sokak előtt, akik nem nyugodnak bele a rendezett, sorstalan napok egymásutániságába. Más korokban ka­landoroknak nevezték az élet halálos játéko­sait; ma azok játszanak, akik távol állnak minden kalandtól. Akkor kellett erre gondolnom, amikor egy strassbourgi lapjelentés nyomán olvastam, hogy Kitty von Berg gazdag és előkelő német asszony bele van keverve egy kémkedésbe. Alig gondolhattam végig élet és halál közt tapogatózó gondolataimat, amelyek azért tör­tek fel intenzív módom, mert Kitty von Berget egyszer, igen sok év előtt ismertem, máris rámtört a másik hír, az a kétsoros hír, ame­lyet talán alig vettek észre és amely arról számol be, hogy Kitty vom Benget Berlinben a kémkedési perrel kapcsolatban kivégezték. A perről természetesen nem szivárgott ki semmi a nyilvánosságba és ezért volt a kis hít ereje rendkívüli, hiszen teljesen készü­letlenül talált. Ez a ragyogó intelligenciájú asszony oly távol állt az élet vásárától, oly szillibtilisnak mutatkozott, hogy ma, amikor kivégzés igazolja ellenkező lelki struktúráját, az egyéni eset helyébe az­ általános elgondo­lás lép és magával ragadja a stabilnak hitt értékskálát, logikát és emberismeretet. — Mintegy üvegbura alatt, teljes hang talan­ság­ban ment mindez végbe, tragédia, amely csak akkor válik tragikussá, ha valaki ismerte a tragédia elszenvedőjét és a némaságból fortisszimósan tör ki a kórus, amelynek ve­zérlő szólama, hogy senki sem ismeri az em­bertársát. Valami kifejezhetetlen szomorúság vett erőt rajtam és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy kibogozzam a pszichológiai rej­télyt. Az emlékezet csak megzavart ebben a munkámban, ahelyett, hogy segítségemre lett volna, mert nem tudta összeegyeztetni az elő­kelően okos és művelt hölgyet ezzel a hir­telen véggel, a kétsoros hírrel, hogy egy élet így ért véget, amely alig kezdődött meg. Kép­­zete­­mben behatoltam Kitty von Berg bör­tönébe és beszélgetni próbáltam vele, okosan, finoman, mint ahogyan egy nagy filozófus szalonjában beszélgettünk, — filozófiáról, művészetről, politikáról. Akkor elmélet volt minden, csendes, halkszavú beszélgetés, ame­lyet a nagy filozófus kis közbeszólásai úgy dirigáltak, hogy soha sem siklott ki, és mind­végig a szellem síkján mozgott. Innen a bör­tönig és a kémkedés miatti kivégzésig mily messzi az ut — és, íme, mily rövid! Nem tu­dom, jól hallottam-e, milyen válaszokat adott nekem ez az asszony és nem is tudom meg­magyarázni, mit mondott, amikor azt kérdez­tem tőle, hogyan és mért keveredett bele ebbe a halálos játékba, amikor az élete telít­ve volt gyönyörű játékkal. De ugyanakkor rágondoltam­ egy másik asszonyra, akivel szintén a nagy filozófusnál találkoztam és aki híres volt mint festőnő és írónő, persze, csak pillangómódra és a röpke nap jelene számá­ra. Ez a másik asszony, aki nyugtalanságtól űzve háromszor is körülutazta, azaz hogy körülzarándokolta a földet és sehol sem ta­lált nyugvópontot, egy délután arra kérte a filozófust, ha meghal, égettesse el és a ha­muval teli urnát tegye fel egy könyvespolcra a dolgozószobájában. A filozófus ezt megígérte és az asszony abban a percben megtalálta a lelki nyugalmát. Két hét múlva öngyilkos lett. Az urnát sokszor láttam, ma is ott áll a filozófus könyvespolcán és rajta ezek a sza­vak: „H. v. P. összegyűjtött művei.“ H. v. P. játszott az élettel. Ez volt és így történt a halála. Kitty von Berg játszott a ha­lállal. Ez volt az élete. Az elsőn keresztül értettem csak meg a másikat, azaz, lelkileg a közelébe tudtam férkőzni és ellestem né­hány szavát az élet és a halál értékéről, ma, amikor már nem tud megszólalni. Értem, hogy az élet oly nagy és annyira egyetlen do­log és érték, hogy nagyobb intenzitása kedvé­ért paradoxonosan még fel is áldozzák azok, akiket nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy minden egyéni élet múlandó. Értem, hogy versenyt szaladnak a halállal mind­­addig, amíg egy kereszteződési pontban a két összetevőiből új eredő lesz. Értem, ami érthe­tetlen, hogy Kitty von Berg kémkedési perbe keveredett, mert pezsgő, vagy kokain lehetett számára a veszély és végső, feloldó nagy má­mor a kikerülhetetlen halál. Értem és tapasz­talom, hogy nemcsak egyes kiváltságos em­berek élete, hanem az egész élet maga ilyen irányba tolódott el és hogy hová­ tovább a háromsoros hírek el fognak hatalmasodni az irodalom fölött, amely nem tudja követni az életet. Riportba és vadul sodródó cselek­ménybe azi fajult bele minden és a riport mélyebb az eddigi mélynek gondolt pszicho­lógiánál, hiszen nem Dillingerről van szó és nem haramiákról, akiket a rendőrség barát­nőikkel együtt lő le a nyílt uccákon, hanem okos és művelt, elmélyült és finom as­­­szonyokról, akiktől távol van minden gang­­sztori romantika, de akik az életet nem tud­ják másnak látni, csak játéknak: egyszer­i halállal, másszor meg az élettel. összegyűjtött művek egy urnában a filozó­fus könyvespolcán, — talán csak ezen a szim­bólumon keresztül lehet megfogni azt, ami ma ezer változatban élet. A filozófus ott ül az urnával szemben és mosolyog. Előtte tia hatalmas kötetben az, amit időtálló tételként tannak fogott ki a hullámzóan változó korok­ból. összegyűjtött művek a polc tetején és összegyűjtött művek az Íróasztalon. A filozó­fus megmenekült, mert kivonta magát az erők nagy harcából. De amint nézi az urnát és nézi az életművet, mosolyogva megszólal: — Nincs köztük különbség. Urnába és könyvbe az életet nem lehet beleszoritatni. Életünk valóban nem más, mint játék a halál­lal. Leginkább akkor, ha ennek az ellen­kezőjét akarjuk. Talán ezért van, hogy Kitty ezt akarta olyan nagyon. Aztán csendes mozdulattal az urna köré helyezi el a tíz kötetet és a háromsoros hírt. 610: játék­ & halállal Ida: keuRauer Pál AZ ÚJ NEMZEDÉK ÚTJA Egészségesebb magyar vérkeringést írta : D­o­m­a Ervin A Prágai Magyar Hírlap újabb tanújelét adta, hogy hivatását mindig maradéktalanul teljesíti és tudatában van kötelességeinek, amikor ismételten napirendre tűzte hasáb­jain az ifjúsági kérdéseknek megvitatását. Mert tudja és érzi, hogy a kisebbségi magyar nemzeti társadalom az ifjúságával él vagy vele bukik. Senki sem tagadhatja, hogy a társadalmi rend s a vele összefüggő műveltség, erköl­­csiség, szóval szellemi és lelki világunk nem fügetleníthető a gazdasági élettől. A kisebbségi magyarság anyagi helyzete, sajnos, nagyon súlyos. Majdnem mindnyájan szegények vagyunk s csak keveseknek ada­tott meg a vasárnapi kalács. Az ifjúság még szomorúbb viszonyok között küzködik. A ma­gyar főiskolás kénytelen szülei nyakán élni, mert elhelyezkedni nem tud. Helyzetének speciális adottságai mellett még nagy aka­dály, hogy nincs megszervezve a kisebbségi magyar társadalom. Pedig nagyon sok szó követelte ezt. Élénk emlékezetünkben kell, hogy éljenek Kelemben Sándor és dr. Szvatkó Pál cikkei, amelyekben a magyar katasztert követelték és a magyar önsegélyt. Sokan le­kicsinyelték terveiket, pedig nagyon nagy szükségünk van rá, mert tudnunk kell: há­nyan vagyunk, milyen anyagi eszközök áll­nak rendelkezésünkre, kire és mennyire szá­­míthatunk, ha gazdasági vérkeringésünkben nehézségek fordulnak elő s ha valahol sür­gős segítségre van szükségünk. Sajnos, minden követelés és indítvány el­lenére a kisebbségi magyar kataszter csak álom maradt, délibáb, amely után hiába nyújtjuk ki segélyt kérő kezünket, így a ma­gyarság és a magyar ifjúság még ma sem tudja, kikre számíthat létfenntartó harcában.Természetes, hogy a magyar kataszter hiá­nyában az ifjúság elhelyezkedése nagyon is bizonytalan. Nem tudja, hova kell mennie, mihez tartsa magát, kitől és mit kérhet. Tény az, hogy hiányzik a közvetítő, pedig sokszor elhangzott már a követelés a magyar szel­lemi és fizikai munkaközvetítő után. Ha összeírtuk a magyar katasztert, ha meg­szerveztük a szellemi és fizikai munkaközve­títő (mondjuk) irodát, akkor csak egy köve­telményt, kötelességet kell felállítanunk: magyar ember adjon magyar testvérének szellemi és fizikai munkát. Szükséges, hogy magyar földbirtokos ma­gyar gazdatisztet és napszámost alkalmazzon; a magyar bank- és pénzintézet (ami kevés még ivan) magyar gyakornokot. A magyar ügyvéd magyar irodistát és ügyvédbojtárt fo­gadjon fel stb. A fiatal magyar lányok pedig térjenek vissza­­ a családba, az otthonba és olcsóbb munkaerejükkel senytársakat a férfiaknak. ne állítsanak vel­Csak azok a ma­gyar lányok menjenek hivatalba, akiket az égető szükség kényszerít, akiknek teljesen önmagukat vagy beteg szüleiket kell fenn­tartaniuk. Az ifjúság gazdasági problémái közül na­gyon fontos a nálunk is elharapódzott állás­halmozás. Sajnos, közöttünk is élnek anti­szociális beállítottságú emberek, akik több, külön is minősített életlehetőséget jelentő fizetést húznak. A józan ész tiltakozik az ellen a visszásság ellen, hogy míg odalenn a mélységben szá­zak és ezrek tülekednek egy falat kenyérért, addig nagy jövedelmeket keleti kényelem­ben és nyugati fényűzéssel élvezzenek egyes Szerencsei fák, akiknek a kisebbségi magyar művelődés és magyar jövő érdekében való cselekedeteiről rendszerint hallgat a kró­nika. Az ifjúság nem forradalmi. Csak nem a társadalom védelemből kegyelméből, munkanélküli jó­vagy kényszermunkádból akar megélni, hanem munkaterületet kíván, an­nak igazságos fölparcellázása által. Ez pedig etikai, nemzetpedagógiai, gazdasági és tár­sadalmi szempontból is a legértékesebb ka­matoztatása a szellemi munkanélküliek mun­katőkéjének és egyetlen jogcíme a megélhe­téshez. Itt bontakozik ki a kisebbségi magyar tár­sadalom másik kötelessége: irányt mutatni a fiatalság szellemi fejlődésének. Ez annál könnyebb feladat, minél szerencsésebben ol­dotta meg az anyagi elhelyezkedés és a gaz­dasági függetlenség elsődleges problémáját. Kell, hogy az idősebb, háború előtti nemze­dék a fiatalok hevületének és lendületének vonatát, helyes váltóállítással, jó vágányokra futtassa. Mert ne felejtsük el, hogy csak a fiatalság és a megrögzött rajongók kivált­sága az, hogy vakon hisznek eszméik meg­valósíthatóságában, csak azért, mert azok eszményiek. Segítse tehát az idősebb nemzedék is a fiatalságot, szerezzen neki lehetőséget tehet­ségeinek kifejlesztésére. Mert a tehetség töb­bek között tréning kérdése is. Gyakorlaté. Akit a mostoha sors arra kényszerít, hogy a pincében énekeljen, abból sohasem lesz Caruso, aki fiatal író s nem kap nyomtatott betűt, abból sohasem lehet Petőfi Sándor vagy Zilahy Lajos. Helyet a fiataloknak és szabadságot a te­hetségnek. Nyomott légkörben, megkötések és korlátozások között soha, sehol, semmi­féle tehetség még ki nem fejlődhetett! — A Nyitra folyó szabályozása a nyitrai városi képviselőtestület előtt. Nyitrai munkatársunk je­lenti: A város képviselőtestülete pénteken délután rendkívüli közgyűlést tartott Moh­ó városbi­ró elnök­­lésével. A fontos ülésen a képviselőtestület tagjai majdnem kivétel nélkül valemenn­yien megjelentek. A napirend tárgyalása a Nyitra szabályozás­ m­un­­kálaitaiinnak megbeszélésével kezdődött. Névszerinti szavazással egyhangúlag fogadták el a második fo­lyószakasz munkájának átvételét, amelynek költ­ségvetését­ egymillió koronával túllépték. Ezután a harmadik folyószakaszon építendő hatalmas duz­zasztó ügyét tárgyalták, amely — mint közöltük — Csehszlovákia legnagyobb ilyen erőműve lesz. El h­a­­tá­roztá­k, hogy a harmadik szakaszt az eredeti ter­vektől eltérően hatvan méterrel bővítik, miáltal a kő Maógertéa 670.000 koronával fog emelkedni.

Next