Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-01 / 148. (3479.) szám

HM SZÁMOZM­I KÉPES HItTEl 28 OLDAL korona / xm, évf. 148. (3479) szám­a • 1934 július 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­ ^ ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzlovenSzkOJ 6S YUSZÍTISZKOJ JTICSPUOYSÚS ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ... Prága II., Panská ulice 12, III. emelet 1l képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. 0 © Egyes szám éra 1.20 itt, vasárnap 2.~ Kő. SÜRGÖMYCÍM: HIRLflP, PRflHfl, UTAZÁSI CÉLOK (sp) Prága, június 30. Svájc drága, Német­ország idegen, Ausztria veszedelmes, Francia­­ország messze van, Olaszország forró,­­ nehéz választás előtt áll az utas, ha netalán le tudta győzni ezen­­ a nyáron a modern utazások tech­nikai akadályait és elhatározta, hogy felkeresi a külföldet. Soha annyi bonyodalommal nem járt az utazás, mint manapság, soha annyi vágy nem élt az emberekben a külföld iránt, mint most. A városi ember jóformán el sem tudja képzelni, hogy a nyarat megússza egy kis falusi pihenéssel, mint hajdan s ha nem tudja megkapni azt, amit a sok színes prospektusok egy­ike­­másika. kilátásba helyezett, úgy érzi, hogy nem sikerült a szabadsága és kielégületlenül kezdi meg ősszel a rendes robotot. Ismerek szegény hivatalnoknőket, akik a szó szoros értelmében nyomorognak a munkaévben, kuporgatják a garasokat, nem azért­, hogy öreg napjaikra fél­retegyék, hanem hogy nyáron­­ mint valami hirtelen női paradicsommadár kiszálljanak szür­keségükből s négy hétig úgy éljenek egy finom fürdő szállójában, a mondani strandon, vagy a legdrágább hegyóriások világában, mintha va­lódi dámák, gazdag, kényes, gondtalan fiatal amerikai hölgyek volnának. A robot emberének a négy jólétben eltöltött nyári hét adja meg az élet­ illúzióját. Ez is valami. Legalább ez, rö­vid eldorádó, aranjuezi szép napok, amelyek kárpótolnak háromszázharminc nyomott, szür­ke munkanapért. Milyen szép készülni a nyári utazásra, beszélni róla hónapokig. Évről-évre nyúlik át­ a tervezgetések álomkapcsa és az át­élt kalandok visszaábrándozása.­­ A nagyvá­rosi szürke robotembernek életszükséglet a nyá­ri utazás, optimizmust, életörömet kap tőle. Négy hétig ur, fejedelem, gazdag, pocsékolja az összekuporgatott pénzt­, testének, lelkének él, azután mit bánja, kezdődhet a munka­ téli álma élelről. Az utazási irodák gombamódra nőnek, prospektusok elárasztják az embert, valóságos­a új iparágak fejlődtek ki a nyári utak menezse­­lésére. Az általános utazási vágyat kétségtele­nül a tobzódó, heves propaganda csigázta föl, amely ilyenkor nyár elején fortisszimóban tom­bol. Plakátok, újságcikkek, házhoz küldött mű­vészi árjegyzékek között él a vágyakozó ember. Ki tudna ellenállni ennyi csábításnak? Kit ne ejtene meg ennyi jutányosan felkíná­lt életöröm a világ legszebb zugaiban? — De azután, az ál­modozás után, jön a realitás, a megvalósíthatat­lan. Ha — tegyük föl — meg is van a szájtól elvont útiköltség, hová menjen az életre kiéhe­zett emberek nagy karavánja? Emlékszem, ta­valy megdöbbentő volt­, amikor Berchtesgaden­­ben jártam a német-osztrák határon, s láttam, ahogy a poroszok felkerekedett óriási falanxa megtorpant a határon, mert nem mehetett to­vább Ausztriába. Ilyen nyüzsgést, ilyen szilaj átsóvárgást soha nem láttam még. Tízezrével hemzsegtek az emberek a bajor alpok szűk sáv­­ján, odaát pedig, a széles, olcsó, szép salz­burgi ail­pok üresen ásítoztak. Az utazókat szin­te lelki pánik lepte el, mert nem mozdulhattak zsúfolt helyükről-Az idén mindenütt így van. Mindenütt kom­plikációk és fenyegetések merednek a nyaralók elé. A kéjutasokat nem sajnálom, s egyébként is, ők majd kifognak a bajokon a pénzükkel, de sajnálom a kisembert, azt a hivatalnokot és hivatalnoknőt, aki egész télen gyűjtött és só­várgott, s akinek minden öröme és életforrása a nyári ú­t. Hová­ utazzanak ezek a szegények? Ismétlem, Svájc drága, Németország idegen, Ausztria veszedelmes, Franciaország messze van, Olaszország forró,­­ mi marad? Ma­­jd egy-­két közép európai állam. Csehszlo­­­vákia fürdői az idén látogatottabbak, mint az­­ elmúlt évben voltak. Karlsbadból, Marienbad­­ból kedvező hírek érkeznek, a szezon jó, a für­­dői­par lendül, örülünk annak, hogy a fürdő­ipar leszegényedet­t népe annyi sovány esztendő után végre szebb napokat lát. Szlovenszkóról is kedvező hírek érkeznek, Postyám és Trencsén­­teplic hódító iszapja, a Tátra felejthetetlen bér­cei, a kiskárpáti fürdők­­ kedves népe nagy vonz­erő. Az utas megtalálja azt, amit keres, szép szállodákat, olcsó árakat. Csehszlovákia egyike tett a középeurópai ember kedvenc utazási cél­jainak­ , ugyanez áll Magyarországról. Előítélet nélkül meg kell állapítani, hogy Ma­gyarországnak, mint utazási célnak, az idén óriási keletje van. Soha ekkora érdeklődés nem volt a Balaton iránt, mint 1934-ben, s nem csak kisemberek, hanem a nagy nemzetközi fürdőközönség is a magyar tenger felé orien­tálódik. Míg az elmúlt években egyedül Budapest volt idegenforgalmi központ, odautaztak az an­golok, olaszok, németek, most­ a magyar vidék is divatba jött. Ma olvastam hosszú, lelkes cik­ket éppen az egyik prágai lapban a Horto­bágy­­ról. ..Siessen, — írja, az újság — mert a híres hortobágyi csárda romantikája tűnőben van. Jövőre Debrecen város modern palotaszállodát épít a puszta kellős közepére, fürdőszobás ap­­partement-okka­l, balkonkilátással a délibábra, —­­a valódi csikósoka­t és juhászokat, szegényle­gényeket és pandúrokat csak idén láthatja még." A lap úgy siraltja a Hortobágy romantiká­jának múlását, mint valami európai nevezetes­ség eltűnését, amit nem szabad megengedni. Európa az elmúlt években felfedezte a Duna királynőjét, Budapestet. Azután fölfedezte a magyar ember lelkét. Aki három napra utazott Pestre, egy hétig maradt, ez biztos, ez le van garantálva. Aki megismerte a magyar embert, évről-évre visszatért Magyarországra. Most a magyar vidék romantikája következik, a Bala­ton, a Hortobágy, Szeged s a Mátra, a vidéki ud­va­ríházak­ és kastélyok büszke, szon­tér élete, nem a tömegszállók obiigát és mindenütt egy­­,kaptafád üdülése, hanem különös, egyéni zar­a­­tu, lovagló, halászó, vadászó, zsentlyélet a fi­zető vendég divatja, nyaralás, bájos, tempera­mentumos, finom és jókedvű emberek között. Más, mint ami­t az európai utas megszokott. Az újdonság zamatja, vonzani fog. Egy ismerő­söm beszélte, hogy Hollandiában találkozott egy fia­talemberrel, aki három nyarat töltött már Magyarország egy vidéki kastélyában. Sen­k­ivel sem tudott beszélni ott, mégis vissza­megy. „Valahogy az érzések jutottak össz­hangba, s ez a legfőbb" — mesélte. Csak örülni tudunk annak, hogy Európa meg­ismeri és megszereti­­ a magyar embert. Tudjuk, hogy rajongani fog érte és vissza­vágyik hozzá.. Mert t­udjuk, hogy kimondihajta­tlan lelki gir­­ lag­­ság az, amit a szegény magyar nép még ma is adni tud a világnak. Hitler elnyomja a rohamosztagok forradalmát Schleichert agyonlőtték, s Röhmöt letartóztatták • A rohamosztagok vezérkari főnöke Schleicherrel és egy küifüldi hatalommal szövetkezve, puccsot tervezett Hitler ellen ■ • Rendőrség szállta meg a roham­osztagok központját ■ ■ A kancellár villámgyors akciói ■ Nagy izgalom Berlinben A világot váratlanul érték az új németországi szenzációk München, június 30. A nemzeti szocialista párt birodalmi sajtóosztálya közli Hitler következő rendeletét: — A mai napon felmentettem állásától Rohm vezérkari főnököt és kitaszítottam a pártból. A nemzeti szocialista párt rohamosztagainak ve­zérkari főnökévé Lutzot nevezem ki. — Azokat a nemzeti szocialista vezetőket és rohamosztag­­tagokat, akik nem teljesítik parancsait, vagy ellene cselekednek, eltávolítom a pártból és a rohamoszta­gokból, illetve letartóztattatom és elitéltetem. Hitler Adolf a párt és a roham­­osztagok legfőbb vezetője. Hitler felhívása Lutzeher München, junius 30. A kancellár a következő­Berlin, junius 30. A nemzeti szocialista párt sajtóosztálya később a következő jelentést adta ki: — Hosszú hónapok óta bizonyos elemek megkísérelték, hogy éket verjenek a roham­osztagok és a párt közé. E manővert számos klikk kezdeményezte. A párt elleni aknamun­kát Rohm vezérkari főnök intézte. Megállapí­tották, hogy Rohm érintkezésbe lépett Schlei­­cher tábornokkal és vele együtt Hitler ellen dolgozott. Göring miniszterelnök parancsot kapott a Fü­hrertől, hogy ugyanolyan razziát tartson Berlinben, mint Bajorországban tar­tott. Hitler kancellár, aki a westfáliai munka­­táborokat­ vizsgálta fölül, az első hírek meg­érkezése után azonnal Bajorországba utazott levelet intézte Lutzehez: — Kedves vezértársam. Eddigi vezérkari fő­nököm súlyos mulasztásokat követett el és teí?* tel arra kényszeri­temek, hogy főimé sem, állá­sából. Ön, kedves Lutze, hosszú évek óta jó és rossz napokban kitartott eszménknél és hű volt hozzám. A mai napon kinevezem önt vezérkari­­ főnökömmé. Remélem, hogy engedelmes és hű­séges munkájának sikerülni fog a rohamoszta­gokból kialakítania azt az eszközt, amelyre­­ szüksége van a nemzetnek. A rohamosztagok­­ból a nemzeti szocialista mozgalom legér­t­éke­sebb részét kell kiépíteni. Az engedelmesség és a fegyelem szellemétől áthatottan segítenie kell abban, hogy az új embert kialakítsuk és meg­formáljuk. Hitler Adolf, és elrendelte, hogy Röhmöt azonnal letartóz­tassák. Röhm pályafutása Röhm­ Ernő egyike a legismertebb nem­zeti szocialistáknak. 1887-ben szültett Mün­chenben és a világháborúban kapitány volt. Később Epp szabadosztagához tartozott, majd a birodalmi őrségbe lépett. Részt vett az első Hitler-pu­ccsban, amikor kizárták a hadsereg­ből. Később Bolíviába utazott és újjászervezte a délamerikai köztársaság hadseregét. 1930- ban Hitler Németországba hívta Röhmöt.­­ 1931-ben a párt vezérkari főnökévé nevezték ki. 1933 áprilisában Bajorországban külön missziót bíztak rá és ugyanaz év decemberé­­­ben tárcanélküli birodalmi miniszterré ne­vezték ki. 'ÉS Schleiche* Bieb­lim, június 30. Kert von Sökteleiber 1882-i be­n született Brandenburgiban. 1913-ban mári! fiatal vezérkari tiszt a vezérkarhoz ke­rült­­ és a világháború alatt is a vezérikarba­n működött. 1926-­ban a birodalmi őrség minisz­tériumában osztályvezető lett, 1929-ben ál­lamtitkár Groener miniszter mellett. Nemso­kára altábornaggyá lépett elő, ő volt az, aki Groemert megbuktatta. Az aránylag fiatal tá­bornok 1932-ben átvette a hadügyminiszteri tárcát Papen kabin­ettjéban, majd Papén bu­kása után, ami szinté­n az ő műve volt, 1932 december 2-án kancellárrá nevezték ki, 1983 január 29-é­n lemondott, hogy átadja helyét Hillemnek. Schleic­her rendkívül energikus és ügyes politikus volt, aki soha nem nyugodott bele abba, hogy mások ellőtte legyenek. Visa­­szavoraulása óta állandóan kereste a lehetősé­geket­, hogy Hitlert megbuktassa. Sch­ereiter főaléla. Berlin, junius 30. Szombaton délután hi­vatalosam megerősítették azt a hírt, hogy Schleicher tábornokot, a volt birodalmi kan­cellárt a berlini rendőrség agyonlőtte, amikor a tábornok ellenszállást fejtett ki letartóztatá­sakor. Schleicher feleségét egy másik lövés megsebesítette. A szombati eseményekről úgy-ahogy tiszta kí>nívf. Ic&Díin­ a­ kés­ői délutáni or&kbajn­« Hetim és SchlelcEie? puccstervei

Next