Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-01 / 51. (3603.) szám
iCO* Ma^^ekmerlékM íví 51 (3603) síim * Péntek • Előfizetési árj évente 300, félévre 150, negyed ^ ^ ^ Szerkesztőség: Prága 11, Panská évre 76, havonta 26 KC., külföldre, évente 450, A $zlöVCTtSzkÓi CSHlSZlTlSzkÓi TTlCLPUCLTSá^ alkel2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • & prága Panská usice 12> emeleti képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 30 3 11, • A Egyes számára 1.20 KC, vasárnap 2. KE. SÜRGŐNYCIM HÍRLAP. P R fi h fl, Az orosz ember és a gép (sp) Prága, február 28. Jóformán nap-nap után érkeznek Oroszországból a különféle kisebb-nagyobb szerencsétlenségek hírei. Ma vonat siklik ki az Uralban, harminc halott. Két gyors összeütközik a Kaukázusban, tizennyolc halott. Leszakad az egyik újjáépített híd, nyolc halott. Felrobban és leég egy ceruzagyár Moszkvában, huszonkilenc halott. Nem akarjuk azt mondani, hogy Oroszországban talán több baleset történik, mint másutt. A szériatörvény véletlenségén múlhat, hogy most egyszerre nyolc-kilenc nagyobb arányú katasztrófáról érkezett hír Moszkvából. Voltak idők, amikor a Sors keze egymásután a francia vasutakra sújtott le, s Európa már szívesen csevegett a francia slendriánságról és tökéletlenségéről. Tá ,hol áll tőlünk az általánosítás. Az orosz baleseteknél csak egy jellemző, s erről akarunk szólni: valamennyi ugyanarra az okra vezethető vissza, a hivatalnokok, a felelős intézők nemtörődömségére, gondatlanságára. Másutt az agyonhajszolt munka az anyagi eszközökkel való túlzott takarékoskodás, a konkurencia láza, a gépek túlterheltsége okozza a bajokat, az oroszoknál csak egy: a gépészek, a hivatalnokok, a mérnökök álmossága, a gépek és a szerkezetek elhanyagolt gondozása, a gépek iránt megnyilvánuló közöny, s az a csodálatos konfúzió, amely annyira jellemzi a fantázia logikai medrét nem ismerő parttalan eszmevilágban élő oroszt, az Oblomovot, aki egész nap tesz-vesz, s mégsem jön ki munkájából semmi, vagy ha kijön, tökéletlen és zavaros lesz az eredmény. Az orosz nem szereti a gépet, ez magyarázza meg a vele való tökéletlen bánásmódot. Oroszországban járt barátaim és sok évet ott töltött nyiltszemű ismerőseim beszélik, hogy e szeretetnek a hiánya mindenütt fellelhető. Az orosz gépész vadonatúj mozdonyt kap, mesélik. Félév múlva a mozdony már rozsdás, a kazánt kiette a kazánkő. A fékek elromlanak, mert nem kímélik őket A gépész nem finom és odaadó szeretettel fékez velük, hanem megrántja őket, mint valamit, amire haragszik, s lelkébe sohasem lopódzik a csaknem szerelemnek beillő vonzalom különös szentimentalizmusa, amellyel a nyugati masiniszta népek már a gyermekkor óta körülölelik a szép, a kifényesített, a legdrágább jószágként kezelt technikai műszereket. A gép ugyanúgy az ember drága szolgája, mint hajdan az agrárvilágban az állat volt. Ahogy a huszár szereti és pucolja a lovát, ahogy a muzsika szeme fényeként ápolja a tehénkéjét, ugyanúgy vonzódik a technikus nép hű szolgájához, szelleme gyermekéhez, a géphez. Az orosz ember még nem jutott el e bensőséges gépszeretethez, s ezért van, hogy nem érti, s nem tud bánni vele. Hogy is szerethetné az orosz ember a gépet? Ki tanította volna rá, honnét vette volna alapjait? Hosszú, szinte évszázados munka volt, amíg a nyugati fehéremberbe belenevelődött a gép iránti rajongás, amely alfája és ómegája mai technikai civilizációjának, néha boldog, büszke, szárnyaló szerelem, néha boldogtalan, amelyben az ember rabszolgája szerelme tárgyának s belepusztult a szörnyű függelmi viszonyba. Gondoljunk a mai gyermekekre. Autók zsongnak fantáziájában, hajók és repülőgépek, s egy-egy egyszerűbb technikai tényről a hatéves gyermek tájékozottabb, mint régi stilü öreg barátja, a számtantanár. Mint ahogy a katonai hajlam benne él a háborút játszó gyerekben, ugyanúgy benne él nálunk a technikai hajlam is, s erre az alapbeállítottságra okvetlenül szükség van a későbbi életben. Ha a géppel akarunk nagyot elérni, ugyanúgy érvényes e viszonylatban a „sze ^ Sir Simon ismét Parisban Az utolsó simítások a berlini út előtt A haradé! éves angol külügyminiszter szBSsttsiippi a francia fővárosban innenii Lávai és Simon délutáni tárgyalásai - A legnagyobb ellentét: a német-orosz probléma A berlini program négy sarkalatos pontja Paris, február 28. Sir John Simon angol klügyminiszter csütörtökön délben egy órakor a párisi repülőtérre érkezett. Tiszteletére az angol nagykövetségen lovcs volt, amelyen Laval külügyminiszter is részt vett. Ebéd után nyomban megindult az eszmecsere a két miniszter között. A tanácskozások eredménye már meglátszik abban az előadásban, amelyet Simon az esti órákban Parisban tart. A két külügyminiszter megegyezett Sir Simon március 6-iki berlini utazásának kérdésében is. Beavatott körök szerint az angol külügyminiszter berlini utazásának célja az, hogy tisztázza az angol diplomácia következő négy sarkalatos kívánságát: 1. A Németország, Lengyelország és Szovjet Oroszország között lévő ellentéteket tisztázni kell és meg kell vizsgálni azokat az előfeltételeket, amelyek a három hatalom között megteremtik az elfogadható tárgyalási alapot. 2. Az angol miniszterek megtudakolják, hogy mik Hitler kívánságai a német hadsereg effektív erejére és a birodalom standardjára vonatkozóan. 3. Anglia az eljövendő időben arra fog törekedni, hogy Franciaországtól világosi és határozott nyilatkozatot kapjon a német fegyverkezési kérdésben. Angol kormány körökben jól tudják, hogy Franciaország kitart fegyverkezési túlsúlyának garantálása mellett és arra utal, hogy a kívánt fölényt a német lakosság számbeli túlsúlya és a birodalom ipari helyzete teszi indokolttá. 4. Anglia megkísérli, hogy a szovjetuniót rábírja hadserege és légi flottája létszámának leszállítására, mert a német fegyverkezési követelések mindig a szovjet hadseregre utalnak, valahányszor Németország biztonságáról nyilatkoznak. Ha Szovjetoroszország leszerel, Németország is könnyebben adja meg beleegyezését a leszereléshez. Az United Press értesülése szerint mindazokat a problémákat, amelyek Simon berlini, varsói és moszkvai útja napirendjén szerepelnek, már most tisztázzák a megindult diplomáciai tárgyalásokban, úgyhogy Sir Simon aránylag elég biztos reményekkel indulhat európai körútjára, determinálja, a német fegyverkezést a közvetlen közelben kisértő orosz hadsereg. Követeléseikben a németek szerényebbek, mint a franciák. Valamennyi német jegyzék hangoztatja, hogy a birodalom korlátozza fegyverkezési követeléseit, ha garantálják biztonságát, illetve, ha az orosz hadsereg is leszerel. Illetékes angol körök, amelyek amúgy is túl nagynak látják már az oroszok fegyverkezését, bizonyos mértékig a magukévá teszik a német követeléseket s ezért történt, hogy az angolok és a németek közös erővel rá akarják bírni Franciaországot a keleti paktum tervezetének megváltoztatására. Ez a megváltoztatás abban állna, hogy Oroszországot köteleznék mai hadseregének tetemes leszerelésére. Nem valószínű azonban, hogy a szovjet a japán veszedelem jegyében hajlandó beleegyezni ebbe a korlátozásba s a franciák sem szívesen áldozzák föl azt a tetemes katonai fölényt, amelyet a mai katonai status quo alapján megkötött keleti paktum révén Németországgal szemben elérhetnek. „A brit parlamentarizmus rendszere* London, február 28. Sir John Simon ma ünnepelte 62. születésnapját. Kora reggel, amikor a külügyminiszter a croydoni repülőtérről elindult Franciaországba, a repülőgép előtt számosan üdvözölték. Mint ismeretes, Sir Simon este Parisban előadást tartott a brit parlamentarizmus rendszeréről. A csütörtök délutáni párti tárgyalás Páris, február 28. Laval külügyminiszter délben egy órakor érkezett az angol nagykövetségre, ahol részt vett a reggelin, amelyet a nagykövet Sir John Simon tiszteletére adott. A délelőtt folyamán Laval hosszantartóan tárgyalt a párisi orosz nagykövettel a február 3-iki angol—francia kommünikéről, különösen annak a keleti paktumra vonatkozó részéről. Laval és Simon tárgyalása délután kettőkor kezdődött meg és a késő délutáni órákig elhúzódott. A keleti paktum megváltoztatásának oka (sp) Általános feltűnést keltett Európában a keleti paktum átalakításáról beszámoló Times-cikk, amelyről tegnapi számunkban beszámoltunk. Mint most kitűnik, az átalakítás elsősorban arra vonatkozik, hogy a többi európai hatalmakhoz hasonlóan Szovjetoroszországnak is tetemesen le kell szerelnie. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a német fegyverkezési kívánságok és az orosz fegyverkezés között szigorú összefüggés van. Valahányszor az európai baloldali sajtó szemére veti a birodalom illetékeseinek, hogy fegyverkezni akar, megfeledkezik arról a német érvelésről, amellyel a birodalom fegyverkezési szándékait alátámasztja. A birodalom szerint nyilvánvaló, hogy Németország és Szovjetoroszország között ma mélyreható politikai ellentétek vannak, amelyek könnyen kirobbanáshoz vezethetnek. Az európai politika alaptengelye a biztonsági kérdés lett s nem lehet csodálni, ha a franciákhoz hasonlóan a németek is biztonságukra hivatkozva óhajtják fegyverkezésüket. A német jegyzék váltigyelem, amelytől hangoztatja, hogy a részeNémetország tart, nem nyugatról, hanem keletről jön. Nyugat felé bármily garanciát hajlandó Németország adni a nagy- és kishatalmaknak, de követeli, hogy a keletről ellen védekezhessék. jövő esetleges veszély Senki sem vitathatja el, hogy Szovjetoroszországnak, — legalább is a közelmúltban — agresszív tendenciái voltak a nyugati kapitalista és fasiszta alakulatokkal szemben. Ha Németország biztonságáról beszél, akkor szeme előtt annak az óriási orosz hadseregnek képe lebeg, amelynek gigantikus arányairól és pompás fölkészültségéről éppen a legutóbb számolt be a hadügyi népbiztos a hatodik moszkvai tanácskongresszuson. Az orosz veszély fenyegeti Németországot, épp úgy, mint ahogy a német veszély Franciaországot fenyegeti. A francia fegyverkezést a német veszély ressétek egymást" alapigazsága, mint az emberekkel való bánásmódnál. Nyugateurópában régi tradíciója van e technika-rajongásnak. Nálunk az emberek néha már életüket áldozzák föl a gépért — mint a napokban Codos és Rossi francia pilóták akarták megtenni rekordjavító repülőgépükkel. A gép szeretete gyermekkori emlékünk. A nagy pionírok, a gépromantika lovagkorszakának hősei, a Verne Gyulák, a Barsini Luigik („Pekingtől—Párisig automobilon") tették ezt, akik ma is úgy élnek emlékezetünkben, mint a letörülhetetlen erejű ősélmények. Verne Gyula és számtalan társa oltotta belénk a szeretet alapjait. Az oroszoknál hiányoznak az alapok. Ők más ideálokat hajszoltak, más ködökben nőttek fel közömbösek a gép iránt, s most, amikor a szovjet révén hirtelen beleestek a legvehemensebb gépcivilizációba, nehezen futják be a nálunk már elvégzett fejlődés útját. Hiányzik életükből a technikai gyermekszoba, s Innen magyarázható