Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-01 / 51. (3603.) szám

iCO* Ma^^ekmerlékM íví 51 (3603) síim * Péntek • Előfizetési árj évente 300, félévre 150, negyed­ ^ ^ ^ Szerkesztőség: Prága 11, Panská évre 76, havonta 26 KC., külföldre, évente 450, A $zlöVCTtSzkÓi CS­HlSZlTlSzkÓi TTlCLPUCLTSá^ alk­el2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • & prága Panská usice 12> emelet­i képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 3­0 3­­ 1­1, • A Egyes szám­ára 1.20 KC, vasárnap 2.­ KE. SÜRGŐN­YCIM HÍRLAP. P R fi h fl, Az orosz ember és a gép (sp) Prága, február 28. Jóformán nap-nap után érkeznek Oroszország­ból a különféle kisebb-nagyobb szerencsétlensé­gek hírei. Ma vonat siklik ki az Uralban, har­minc halott. Két gyors összeütközik a Kaukázus­ban, tizennyolc halott. Leszakad az egyik újjá­épített híd, nyolc halott. Felrobban és leég egy ceruzagyár Moszkvában, huszonkilenc halott. Nem akarjuk azt mondani, hogy Oroszországban talán több baleset történik, mint másutt. A szé­riatörvény véletlenségén múlhat, hogy most egy­szerre nyolc-kilenc nagyobb arányú katasztrófá­ról érkezett hír Moszkvából. Voltak idők, ami­kor a Sors keze egymásután a francia vasutakra sújtott le, s Európa már szívesen csevegett a francia slendriánságról és tökéletlenségéről. Tá­­­ ,hol áll tőlünk az általánosítás. Az orosz bal­eseteknél csak egy jellemző, s erről akarunk szólni: valamennyi ugyanarra az okra vezethető vissza, a hivatalnokok, a felelős intézők nemtö­rődömségére, gondatlanságára. Másutt az agyon­hajszolt munka az anyagi eszközökkel való túl­zott takarékoskodás, a konkurencia láza, a gé­pek túlterheltsége okozza a bajokat, az oroszok­nál csak egy: a gépészek, a hivatalnokok, a mér­nökök álmossága, a gépek és a szerkezetek el­hanyagolt gondozása, a gépek iránt megnyilvá­nuló közöny, s az a csodálatos konfúzió, amely annyira jellemzi a fantázia logikai medrét nem ismerő parttalan eszmevilágban élő oroszt, az Oblomovot, aki egész nap tesz-vesz, s még­sem jön ki munkájából semmi, vagy ha kijön, töké­letlen és zavaros lesz az eredmény. Az orosz nem szereti a gépet, ez magyarázza meg­ a vele való tökéletlen bánásmódot. Orosz­országban járt barátaim és sok évet ott töltött nyiltszemű ismerőseim beszélik, hogy e szeretet­nek a hiánya mindenütt fellelhető. Az orosz gé­pész vadonatúj mozdonyt kap, mesélik. Félév múlva a mozdony már rozsdás, a kazánt kiette a kazánkő. A fékek elromlanak, mert nem kí­mélik őket A gépész nem finom és odaadó sze­retettel fékez velük, hanem megrántja őket, mint valamit, amire haragszik, s lelkébe sohasem lo­pódzik a csaknem szerelemnek beillő vonzalom különös szentimentalizmusa, amellyel a nyugati masiniszta­ népek már a gyermekkor óta körül­ölelik a szép, a kifényesített, a legdrágább jó­szágként kezelt technikai műszereket. A gép ugyanúgy az ember drága szolgája, mint hajdan az agrárvilágban az állat volt. Ahogy a huszár szereti és pucolja a lovát, ahogy a muzsik­a szeme fényeként ápolja a tehénkéjét, ugyanúgy vonzódik a technikus nép hű szolgájához, szel­leme gyermekéhez, a géphez. Az orosz ember még nem jutott el e bensőséges gépszeretethez, s ezért van, hogy nem érti, s nem tud bánni vele. Hogy is szerethetné az orosz ember a gépet? Ki tanította volna rá, honnét vette volna alap­jait? Hosszú, szinte évszázados munka volt, amíg a nyugati fehéremberbe belenevelődött a gép iránti rajongás, amely alfája és ómegája mai technikai civilizációjának, néha boldog, büszke, szárnyaló szerelem, néha boldogtalan, amelyben az ember rabszolgája szerelme tárgyának s be­lepusztult a szörnyű függelmi viszonyba. Gon­doljunk a mai gyermekekre. Autók zsongnak fantáziájában, hajók és repülőgépek, s egy-egy egyszerűbb technikai tényről a hatéves gyermek tájékozottabb, mint régi stilü öreg barátja, a számtantanár. Mint ahogy a katonai hajlam ben­ne él a háborút játszó gyerekben, ugyanúgy benne él nálunk a technikai hajlam is, s erre az alapbeállítottságra okvetlenül szükség van a ké­sőbbi életben. Ha a géppel akarunk nagyot el­érni, ugyanúgy érvényes e viszonylatban a „sze­ ^ Sir Simon ismét Parisban Az utolsó simítások a berlini út előtt A haradé! éves angol külügyminiszter szBSsttsiippi a francia fővárosban innenii Lávai és Simon délutáni tárgyalásai - A legnagyobb ellentét: a német-orosz probléma A berlini program négy sarkalatos pontja Paris, február 28. Sir John Simon angol k­lügyminiszter csütörtökön délben egy órakor a párisi repülőtérre érkezett. Tiszte­letére az angol nagykövetségen lovcs volt, amelyen Laval külügyminiszter is részt vett. Ebéd után nyomban megindult az eszmecsere a két miniszter között. A tanács­kozások eredménye már meglátszik abban az előadásban, amelyet Simon az esti órák­ban Parisban tart. A két külügyminiszter megegyezett Sir Simon március 6-iki ber­lini utazásának kérdésében is. Beavatott kö­rök szerint az angol külügyminiszter ber­lini utazásának célja az, hogy tisztázza az angol diplomácia következő négy sarkalatos kívánságát: 1. A Németország, Lengyelország és Szov­­jet Oroszország között lévő ellentéteket tisz­tázni kell és meg kell vizsgálni azokat az előfeltételeket, amelyek a három hatalom között megteremtik az elfogadható tárgya­lási alapot. 2. Az angol miniszterek megtudakolják, hogy mik Hitler kívánságai a német hadse­reg effektív erejére és a birodalom standard­jára vonatkozóan. 3. Anglia az eljövendő időben arra fog­ törekedni, hogy Franciaországtól világosi és határozott nyilatkozatot kapjon a német fegyverkezési kérdésben. Angol kormány­­­ körökben jól tudják, hogy Franciaország kitart fegyverkezési túlsúlyának garantá­lása mellett és arra utal, hogy a kívánt fö­lényt a német lakosság számbeli túlsúlya és a birodalom ipari helyzete teszi indokolttá. 4. Anglia megkísérli, hogy a szovjetuniót­­ rábírja hadserege és légi flottája létszámá­­­­nak leszállítására, mert a német fegyverke­­­­zési követelések mindig a szovjet hadse­­­regre utalnak, valahányszor Németország biztonságáról nyilatkoznak. Ha Szovjet­­oroszország leszerel, Németország is kön­­­nyebben adja meg beleegyezését a leszere­léshez. Az United Press értesülése szerint mind­azokat a problémákat, amelyek Simon ber­lini, varsói és moszkvai útja napirendjén szerepelnek, már most tisztázzák a megin­dult diplomáciai tárgyalásokban, úgyhogy Sir Simon aránylag elég biztos remények­kel indulhat európai körútjára, determinálja, a német fegyverkezést a köz­vetlen közelben kisértő orosz hadsereg. Kö­veteléseikben a németek szerényebbek, mint a franciák. Valamennyi német jegyzék han­goztatja, hogy a birodalom korlátozza fegy­verkezési követeléseit, ha garantálják biz­tonságát, illetve, ha az orosz hadsereg is leszerel. Illetékes angol körök, amelyek amúgy is túl nagynak látják már az oroszok fegyverkezését, bizonyos mértékig a ma­gukévá teszik a német követeléseket s ezért történt, hogy az angolok és a németek kö­zös erővel rá akarják bírni Franciaországot a keleti paktum tervezetének megváltozta­tására. Ez a megváltoztatás abban állna, hogy Oroszországot köteleznék mai hadse­regének tetemes leszerelésére. Nem való­színű azonban, hogy a szovjet a japán ve­szedelem jegyében hajlandó beleegyezni ebbe a korlátozásba s a franciák sem szíve­sen áldozzák föl azt a tetemes katonai fö­lényt, amelyet a mai katonai status quo alapján megkötött keleti paktum révén Né­metországgal szemben elérhetnek. „A brit parlamentarizmus rendszere* London, február 28. Sir John Simon ma ünnepelte 62. születésnapját. Kora reggel, amikor a külügyminiszter a croydoni re­pülőtérről elindult Franciaországba, a re­pülőgép előtt számosan üdvözölték. Mint ismeretes, Sir Simon este Parisban előadást tartott a brit parlamentarizmus rendszeré­ről. A csü­törtök délutáni pár­ti tárgyalás Páris, február 28. Laval külügyminiszter délben egy órakor érkezett az angol nagy­­követségre, ahol részt vett a reggelin, ame­lyet a nagykövet Sir John Simon tisztele­tére adott. A délelőtt folyamán Laval hos­­­szantartóan tárgyalt a párisi orosz nagykö­vettel a február 3-iki angol—francia kom­münikéről, különösen annak a keleti pak­tumra vonatkozó részéről. Laval és Simon tárgyalása délután kettőkor kezdődött meg és a késő délutáni órákig elhúzódott. A keleti paktum megváltoztatásának oka (sp) Általános feltűnést keltett Európá­ban a keleti paktum átalakításáról beszá­moló Times-cikk, amelyről tegnapi szá­munkban beszámoltunk. Mint most kitű­nik, az átalakítás elsősorban arra vonatko­zik, hogy a többi európai hatalmakhoz ha­sonlóan Szovjetoroszországnak is teteme­sen le kell szerelnie. Nem szabad megfeled­kezni arról, hogy a német fegyverkezési kí­vánságok és az orosz fegyverkezés között szigorú összefüggés van. Valahányszor az európai baloldali sajtó szemére veti a biro­dalom illetékeseinek, hogy fegyverkezni akar, megfeledkezik arról a német érvelés­ről, amellyel a birodalom fegyverkezési szándékait alátámasztja. A birodalom sze­rint nyilvánvaló, hogy Németország és Szovjetoroszország között ma mélyreható politikai ellentétek vannak, amelyek kön­­­nyen kirobbanáshoz vezethetnek. Az európai politika alaptengelye a biztonsági kérdés lett s nem lehet csodálni, ha a franciákhoz hasonlóan a németek is biztonságukra hivat­kozva óhajtják fegyverkezésüket. A német jegyzék váltig­yelem, amelytől hangoztatja, hogy a része­Németország tart, nem nyugatról, hanem keletről jön. Nyugat felé bármily garanciát hajlandó Németország adni a nagy- és kishatalmaknak, de köve­teli, hogy a keletről ellen védekezhessék. jövő esetleges veszély Senki sem vitathatja el, hogy Szovjetoroszországnak, — legalább is a közelmúltban — agresszív tendenciái voltak a nyugati kapitalista és fasiszta ala­kulatokkal szemben. Ha Németország biz­tonságáról beszél, akkor szeme előtt annak az óriási orosz hadseregnek képe lebeg, amelynek gigantikus arányairól és pompás fölkészültségéről éppen a legutóbb számolt be a hadügyi népbiztos a hatodik moszkvai tanácskongresszuson. Az orosz veszély fe­nyegeti Németországot, épp úgy, mint ahogy a német veszély Franciaországot fenyegeti. A francia fegyverkezést a német veszély ressétek egymást" alapigazsága, mint az embe­rekkel való bánásmódnál. Nyugateurópában régi tradíciója van e tech­nika-rajongásnak. Nálunk az emberek néha már életüket áldozzák föl a gépért — mint a na­pokban Codos és Rossi francia pilóták akar­ták megtenni rekordjavító repülőgépükkel. A gép szeretete gyermekkori emlékünk. A nagy pionírok, a gépromantika lovagkorszakának hő­sei, a Verne Gyulák, a Barsini Luigik („Peking­­től—Párisig automobilon") tették ezt, akik ma is úgy élnek emlékezetünkben, mint a letörülhe­­tetlen erejű ősélmények. Verne Gyula és szám­talan társa oltotta belénk a szeretet alapjait. Az oroszoknál hiányoznak az alapok. Ők más ideá­lokat hajszoltak, más ködökben nőttek fel kö­zömbösek a gép iránt, s most, amikor a szovjet révén hirtelen beleestek a legvehemensebb gép­civilizációba, nehezen futják be a nálunk már elvégzett fejlődés útját. Hiányzik életükből a technikai gyermekszoba, s Innen magyarázható

Next