Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-15 / 112. (3664.) szám

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­­évre 76, havonta 26 Ké, külföldre, évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám éra 1.20 K­, vasárnap 2.— Ki. M 112 (21164) szám " S**MI* * 15 A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága III Panská jlice 12. IL emelet • Kiadóhivatal: •Prága II„ Panská nlice 12.­­II emelet. • TELEFON: 30311 • • SÜRGÖNYÖM HÍRLAP PRIlHR. 11-es a mi listánk! BHBHBaaamBmaBnnmBnaaaam Új problémák előtt áll a lengyel állam Három tábornok Pilsudski halottas ágyánál A marsall végrendeletit a temetés után bontják föl — A lengyel belpolitikai élet várható fejleményei — A német-lengyel barátság kérdése PUsmEski nélkül Varsó, május 14. Lengyelország tovább gyászolja Pilsudski marsallt. A diktátor holttestét csütörtökön a Belvedere-palotából a varsói katedrálisba szállítják, ahol har­minchat órára ismét közszemlére teszik. Ez alatt az idő alatt a főváros népe bármikor bemehet a székesegyházba és imádkozhat az elhunyt vezér lelki üdvéért. A varsói te­metési szertartásokat a bíboros hercegérsek végzi. Csütörtökön közlik azt is, hogy mikor temetik el Pilsudskit Krakóban. Az a külön­vonat, amely a holttestet a déllengyelor­­szági metropolisba viszi# valamennyi jelen­tős ■éBtitia faér* r­.-uj&ft­ét- * Sskopság Pisud­­ski koporsójához zarándokolt Hétfőn a késő esti órákig tartott a tömeg felvonulása a bélvederi koporsóhoz. Sok tízezer ember fedetlen fővel és némán várt, amíg a hosszú kígyóvonal elérkezett a rava­talhoz. Az előcsarnok asztalán a gyászo­lók hatalmas könyvekbe írták nevüket. Dél­után már a negyedik többszáz oldalas köny­vet fektették föl, mert a rengeteg aláírás betöltötte az előző könyveket. Délután a to­longás életveszélyessé vált és megakasz­totta az uccai forgalmat. Amikor a palota ajtait bezárták, még mindig ezrek várakoz­tak a kapuk előtt s kijelentették, hogy más­nap visszajönnek. A lapok ma is gyászkeretben jelentek meg. Jóformán semmi egyébről nem imák, csak Pilsudski marsaikról. Életének és be­tegségének valamennyi apró mozzanatára kitérnek. A lakosság megtudja, hogy az or­vosokat már hónapokkal ezelőtt nyugtala­nította Pilsudski egészségi állapota, mert sejtették, hogy a fokozatos legyöngülés nem lehet kizárólag a feltételezett vesebaj követ­kezménye. Nagypénteken, április 19-én a marsall súlyos májrohamot kapott. Azonnal a fővárosba táviratozták Wenckebach bécsi tanárt, aki rövidesen megállapította, hogy máj- és gyomorrákról van szó. Az elmúlt hét péntekén a marsall állapota ismét rosszra fordult. Wendkebachot másodszor is elhívták s a bécsi professzor repülőgépen jött Varsóba, ahol azonban megállapította, hogy Pilsudski állapota reménytelen. Május 12-én hajnalban föladták Pilsudskinak az utolsó ken­etet. Délben a beteg elvesztette eszméletét és nem tért többé magához. A betegágynál a család tagjain és az ör­vösökön kívül három tábornok tartózkodott a halál előtti pillanatokban: Weniawa-Olgoszewski, Skladkowski, valamint Rzydz- Smigly. A marsall környezete úgy tudja, hogy a diktátor sztár tudatában volt gyógyíthatatlan betegségének és érezte közeli halálát. Azóta állandóan azon fára­dozott, hogy utódjáról gondoskodjék, utolsó pillanatokig rendkívül érdekelték Az külpolitika problémái és Beck külügyminisz­­­ter még május 10-én részletesen beszámolt neki a küszöbönálló francia —lengyel tár­gyalásokról. Pilsudski állítólag végrendele­tet hagyott hátra, amelyet csak temetése után bontanak föl. Félhivatalos jelentés szerint Pilsudski fe­leségét férjének halála annyira megtörte, hogy az orvosok kénytelenek voltak az ana­­lfakibe szállíttatni. Miről van szó? Még néhány nap, s az urnák előtt el fog hangzani a nép ítélete, amely biztosan ma­rasztaló lesz azokra a pártokra, amelyek rövidlátó, konok politikájukkal előidézői voltak a mai súlyos gazdasági helyzetnek. Kétségtelen, hogy az ellenzék úgy a csehek, mint a szlovákok között, úgy a német, mint a magyar oldalon, de még a ruszinság köré­ben is lényegesen előtör a kormánypártok rovására. Ebben ma már mindenki egyetért, kormánypártiak sem merik kétségbe vonni. ■<a magyarság egységtáb­orának kilátásai a legkitűnőbbek. Még legádázabb ellenfeleink is erősödést jósolnak nekünk. A Národní Politika mai­­ száma megállapítja, hogy „a csehszlovák pártok széthúzása és egymás elleni választási harca a magyar ellenzéki pártok vezetőségében megerősíti azt a re­ményt, hogy politikájuk­­on belül, hanem kifelé nemcsak az álla­m­ sikeres lesz. Hogy a magyar ellenzék vezérei nem csu­pán arra törekednek, hogy holmi egy man­dátummal többet szerezzenek, hanem bizo­nyos külföldi akcióra is céloznak, ezt meg­erősíti dr. Holota érsekújvári polgármes­ternek Vágsellyén mondott megnyilatko­zása is, amelyben Holota nyíltan kijelen­tette, hogy nemcsak belpolitikai, hanem kül­politikai érdek is az, hogy minden magyar, aki magyarnak érzi magát, a magyar ellen­zékre adja szavazatát. Holota célzása,­­— jegyzi meg a csehszlovák nacionalizmus szócsöve — sejtetni engedi, hogy a magyar ellenzék valamilyen külpolitikai akcióra ké­szül, mely akciónak lebonyolítását, nehogy az itteni magyarokat államellenességgel vá­dolják, a magyar diplomácia vállalná kész­séggel magára". Nos, cseh laptársunknak igaza van abban, hogy a magyarság vezé­reinek reményei valóban jogosultak, de ez nem a csehszlovák pártok széthúzásának, hanem egyedül a magyar választó nemzeti öntudatra ébredésének köszönhető. Igaza van abban is, amikor mandátumerősödést jósol számunkra, sőt abban is igaza van, hogy a magyarság vezéreinek nem a man­dátumtöbblet a célja — mert ez csak esz­köz — hanem azon túlmenő nemzeti kisebb­ségi célok szolgálata. Azonban teljesen té­ved, ha ez alkalommal a magyar kisebbség külpolitikai akciójáról beszél. A magyar kisebbség számításaiban természetesen bennszerepel a külpolitika, mint döntő fon­tosságú komponens, mert hiszen a kisebb­ségi kérdés alakulása sok tekintetben függ­vénye a nemzetközi helyzetnek. A nemzet­közi helyzet — különösen most — egyre kedvezőbben alakul a kisebbségekre nézve. Főleg Középeurópában. Épp most jelentette ki Hodza földművelésügyi miniszter, hogy „a középeurópai regionális blokk létrejötte már csak idő kérdése". Ez azt jelenti, hogy nemsokára szőnyegre kerülnek Közép-európa államai között a megoldásra váró nehéz kérdések s a megoldandó közép­európai kérdések között első helyen éppen a legkényesebb: a kisebbségi kérdés lesz. Az államnemzetek előbb-utóbb ki fognak egyezni kisebbségeikkel. Külpolitikai okok fogják ezt nekik tanácsolni. Ez a kisebbségi kérdés külpolitikai oldala. Ám a kisebbségi tárgyalások maguk belpolitikai talajon fog­nak mozogni. Annyiban tehát igaza van a cseh Národní Politikának, hogy a kisebb­ségi politikus nem zárhatja le a szemét a külpolitikai események előtt s föl kell ké­szülnie a döntő pillanatra, amikor a kisebb­ségi kérdés a kedvező külpolitikai konstel­láció hatása alatt végre a zöld asztalra ke­rül, de nincs igaza, ha külpolitikai hátba­támadást, államellenes akciót sejt mögötte. A római konferencia nyomán bizonyára egyre gyorsulóbb iramban fog közeledni az a pillanat, amikor a többség kénytelen lesz zöld asztalhoz ülni velünk. Ennyi a külpoli­tikai szempont a magyar ellenzék számítá­saiban s ez ad nagy jelentőséget annak, hogy a magyar ellenzék most a kormány­körök jóslásai szerint megerősödve fog ki­kerülni a választási küzdelemből. Mert tud­juk, miről lesz most szó. Mennél erősebbek és egységesebbek leszünk, annál nagyobb erővel és eredménnyel szólhatunk be a ki­egyezési tárgyalásoknál sorsunk intézésébe. És itt van egyúttal a magyarázata annak, miért akarnak a csehszlovák pártok a saját listáikon magyarokat bejuttatni a parla­mentbe. Azért, hogy a kénytelen-kelletlen bekövetkező kiegyezési tárgyalásokon a csehszlovákpárti magyarok szerepeltetésé­vel gyöngítsék az igazi magyarok szavának erejét. Azért, hogy a kiegyezésnél olyan tárgyaló partnereket állíthassanak maguk­nak helyettünk, akik az ő kommandójuk szerint fognak majd ,,egyezkedni". Jó, hogy ennyire kilátszik a lóláb, legalább annál tu­datosabban, annál határozottabban f­og minden öntudatos kisebbségi magyar a ma­gyarság igazi reprezentánsai mellé állam és nem a csehszlovák pártok kirakati ma­gyarjai mellé, akik a Slovenská Liga jelölt­jeivel vannak egy listán és természetsze­rűen a Slovenská Liga kommandója szerint űznek majd ,,magyar politikát". Ennek tudatában, ilyen nagyfontosságú kisebbségpolitikai korszak küszöbén kétsze­resen, sőt százszorosan szent erkölcsi pa­rancs az, hogy minden magyar, aki ma­gyarnak érzi magát, a magyar ellenzékre adja szavazatai. Lengyel belpolitikai kilátások német lapok amellett, hogy a legnagyobb elismerés és elragadtatás hangján méltatják a kor egyik legnagyobb egyéniségének ne­vezett Pilsudskit, igyekeznek megőrizni nyugalmukat és biztosítani a közvéleményt, hogy a marsall halála nem változtatja meg a német—lengyel viszonyt. Mindazonáltal a sorok közül bizonyos aggodalom cseng ki, mert Berlinben jól tudják, hogy a len­gyel nép bizonyos rétegének erélyes ellen­zékiségével szemben elsősorban Pilsudski energiája és tekintélye volt az, amely ki­tartott a német szövetség mellett. A frankó­id elemek most könnyen fölszabadulhatnak s bizonyos lengyel belpolitikai válságok után az ország elorientálódhatik a német­barátságtól. A német birodalmi lapok óva intik Lengyelországot ettől a veszedelmes fordulattól és Pilsudski tradíciójának elve­tésétől, mert ellenkező esetben az ország könnyen a két hatalmas szomszéd őrlő ma­lomkövei közé kerül.­­­ A francia lapok ugyancsak lehetőnek tartják a lengyel poli­tika megváltozását, de örülnének neki. Pil­sudskit Parisban szintén mint kimagasló egyéniséget méltatják, de leszögezik, hogym (sp) A lengyel diktátor halála után közvélemény természetesen azt óhajtja tisz­a­tázni, miféle változásokat jelenthet Pilsud­ski eltűnése a nemzetközi politikában. A ZBIGNIEW KASPRZYCKI tábornok, Pineurnicki nstóda a tengyeft illatáagymMszt»il»8élkf)«

Next