Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-01 / 275. (3827.) szám

Mai számunk a Képes Kéttel 24 oldal — ára 2‘­ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­ Szerkesztőség: Prága II., Panskí évre 76, havonta 26 Kt., külföldre: évente 450. SZÍOVe­lSzkÓi ÓS n­SZlUSzkÓl mQ.PlJCi­sÓ.9 ulice 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • . . . Prága II., Panská ulice 12. Hl. emelet. ?, képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. © • F/jye­s szám­ára 1.20 Ki, vasárnap 2.­ Ki. SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHFL A HANZA-M­AGY­AROK KÖZÖTT Írta: Szvalka Pál Repülő ankét a novemberi ködön át. Ti­zenkét nap a szlovenszkói városokban és falvakban. Szinte örültem, hogy az év leg­­szomorúbb hónapját választottam az uta­zásra, mert nem akartam illúziót látni és pacsirtaszót hallani. Túlfeszített tárgyila­gossággal néztem a valót. Tizenkét nap nyúlós, hideg esőben, fekete sárban, amikor az ember minden este mocskosabb lesz, mint a csatornamunkás. Százhúsz emberrel beszéltem tizenegy városban, emberekkel, kik maguk kis csoportokat képviselnek, be­széltem szalonokban és a gányi állomáson két vonat között, a Carltonban és a losonci uccán, a Nyitra melletti földeken, a duna­­szerdahelyi motoroson. Amit visszahoztam: térkép a nyugatszlovenszkói tájak lelkéről, emelkedések, mélységek, hegyek, völgyek, vizek, gázlók, mocsarak, sürü k­ánás őser­dők, mint az Amazonok mentén, kultúrvidé­­kek, mint Hollandiában, kertek, csatornák, sivatagok, minden, minden, — ki tudná a sokféleséget egyetlen összbenyomásba sűrí­teni? Nem oly rossz az egész, mint néha gondolom. Nem oly jó, mint máskor gondo­lom. Egyelőre leíró munka, amit az anké­­terő végezhet, természetrajz, semmi más. * S hiába minden, két nagy csoport van, öregek és fiatalok. S valami furcsa megálla­pítás: az öregek képviselik a dinamikus erőt, a fiatalok a sztatikáit, a két legdivato­sabb kortendencia ily különös megosztással jelentkezik a szlovenszkói magyarok között. Az öregek azok, akik jobban forrnak és háborognak, vitáznak egymással, esemé­nyeik vannak, a szivárvány után futnak s feláldozzák a valóságot elképzeléseik oltá­rán. A fiatalok nem néznek sem előre, sem hátra, szervezni akarnak, a sztatika törvé­nyei szerint építeni, mint egy házat, meg­szervezni azt, ami van, megerősíteni, biztos menedékké emelni. A belterjes gazdálkodás az eszményképük s ha egyelőre alig tudják, miként kell hozzáfogni, mégis a társadalom erős, betonalapú, kollektív átdolgozása le­beg célként a szemük előtt. Az öregek azt mondják: a magyar nem alkalmas erre. Szebb pillangókat kergetni, mint szövetke­zeteket alapítani. Szebb szent és emésztő tűzben égni az emberiséget megváltó nagy ideálokért, mint behúzott nyakkal olcsó kompromisszumot kötni s napi nyolc órát dolgozni vagy életre-halálra udvarolni a gazdának havi nyolcszáz koronáért. Kinek van igaza? Ki dönti el a vitát? * In médiás rés. Galántán, a pályaudvaron hallottam, amint a különböző nemzetiségű kereskedel­mi utazók patetikus áradozással dicsérnek egy intézményt, a Hanzát. Tudja a szloven­­szkói magyar, mi a Hanza? Hozzávetőlege­sen, homályosan, mint én tudtam, amikor leszálltam Galántán. Fogyasztási szövetke­zet, gondoljuk, amely főleg magyar falvak­ban terjeszkedik s állítólag jó alapon áll, csendesen dolgozik s távolról sem szerepel annyit az újságokban, mint például az iro­dalmi regionalizmus kérdése. Minek is sze­repeljen, hisz van-e prózaibb dolog, mint a pult mögött állni s borsot, sót, lisztet kimér­ni a parasztoknak a lehető legkisebb detail­­ban Tallóson, Vágán vagy Vágsellyén?­­• Azután három óra hosszat néztem a Han­zát, hallgattam vezetőinek fejtegetését. [Nem akarom részletezni a dolgokat. A Han­za, a nagy délszlovenszkói magyar szövet­kezet, ma a köztársaság egyik legegészsé­gesebb vállalkozása, amely a krízis ellenére nemcsak tartja pozícióit, hanem terjed, biz­tosan és feltartóztathatatlanul terjed. Csak­nem kétszáz szövetkezeti bolt tartozik hoz­zá. Évi forgalma ötvenhatmillió. Negyven­ezer szövetkezeti tagja van. Mig az összes szlovák fogyasztási szövetkezetek száma 1923-tól 1933-ig leesett 832-ről 595-re s a forgalmuk 171 millióról 148 millióra, addig a Hanza már 1933-ig 144-ről 168 szövetke­zeti boltra emelkedett s a forgalom 39 mil­lióról 56 millióra. De a szakértők azt mon­dották, nem ez a legfontosabb. A szövetke­zeti rendszer erejét az mutatja, milyen mér­tékben vásárolnak az egyes szövetkezeti boltok a szövetkezet központjában, a köz­ponti bevásárlási helyen, mert a szervezet csak akkor erős és versenyképes, ha egyet­len centrumból szerzi be összes szükségletét, nem aprózza el a bevásárlásokat, nem vész el a drága és kiismerhetetlen, a nyerészked­ni akaró közvetítőkkel dolgozó detail-bevá­­sárlások útvesztőjében. Nos, a szlovák szö- December 12-e Rómában él Londonban Casus bellit Jelr­el a* enaszáfiai I­­­taugüo eső harctéri jelentése­­ Olaszország nem bízik többé Franciaországban Pesszimi&sisiis üiin^en varason Prága, november 30. A szankciós bizottság december 12-iki összejövetele előtt­ Olaszország és Franciaország mindent elkövet, hogy a petról­eumzárlat fenyegető ve­­­szedelmét elkerülje, vagy legalább elviselhetővé tegye. Az európai külügyminiszterál­a­mokban lázas tárgyalás folyik a bonyolult ügy elintézésére. A nagykövetek csaknem­ mindennap tanácskoznak a külügyminisztériumokkal s a sajtó idegesen találgatja, hogy mivel válaszol Olaszország a petróleumzárlatra. Egyelőre nincs hivatalo­s, olasz állás­­fogalás, de a római küügyminisztériumhoz közelálló körök meglehetős pesszimizmussal nyilatkoznak. Az olasz csapateltolódások hírét ugyan megcáfolták, de elvitathatatlan, hogy az olaszok lázasan készülődnek valamennyi eshetőségre az anyaországban és a gyarmatokon egyaránt. A mai római minisztertanács fontos döntéseket hozott a várha­tó petróleumzárlattal kapcsolatban. A legkevesebb, amit Olaszország tenni fog, a nép­i szövetségből való kilépés lesz, ha december 12-ig nem egyezik meg a nagyhatalmakkal. Az angolok ugyancsak felkészülnek minden eshetőségre s nagy feltűnést keltett az az Egyiptomból származó hír, amely tudatja, hogy az egyiptomi kormány megtette a vég­ső intézkedéseket Egyiptom katonai védelmére. A szakértők közben azzal a problémá­val foglalkoznak, vájjon Olaszország folyta­thatja-e az abessziniai hadműveleteket az olajzárlat esetén. A háromszáz Afrikában levő repülőgép óránként 75.000 liter benzint fogyaszt és a 8000 automobil és tank legalább ugyanennyit. Angliában is fontos minisz­terközi értekezlet volt a helyzetről, amelyen a miniszterek állítólag leszögezték, hogy Anglia föltétlenül számíthat a népszövetségi hatalmak s főleg Franciaország támogatá­sára. Az olaszok egyre nagyobb aggodalommal tekintenek Páris felé és nem bíznak töb­bé annyira Franciaországban, mint eddig. Az olasz minisztertanács előtt 10 órakor Mussolini elnöklete alatt összeült a Palazzo Viminaleban és foglal­kozott az aktuális külpolitikai problémákkal. A miniszterek tanácskozását titokban tart­ják, de annyi kiszivárgott az összejövetelből, hogy a duce nagy expozét mondott a helyzet­ről. Politikai körökben biztosra veszik, hogy a szankcióknak a petróleumra és a gyapotra való kiterjesztése alkotta az olasz miniszterek tanácskozásának legfontosabb pontját. Ugyan­akkor foglalkoztak a kémiai társaság két ülésének eredményével is. Mint ismeretes, az olasz kémiai társaság a múlt héten Mussolini vezetésével többször tanácskozott a motorok újfajta fűtőanyagjainak lehetőségeiről. Az eredmény ezen a téren ismeretlen. A veszedelmes december tizenkettedike Páris, november 30. A népszövetségi hatalmak elhatározták, hogy a szankciós bizottság decem­ber 12-én ü­l össze, hogy elhatározza a szank­ciók kiterjesztését a petróleumra és a gyapotra. A francia és az angol lapok nagy horderejű ese­ménynek nevezik a küszöbönálló genfi tanácsko­zásokat. Mindenki kiváncsi, hogy milyen állás­pontot foglal el Olaszország a szankciók kiter­jesztésével kapcsolatban, váljon az olajzárlatot „barátságtalan", vagy „ellenséges" cselekedet­nek minősíti-e. Az első esetben csupán a diplo­máciai feszültség növekedne, a másik esetben a petroleumzárlat casus bellit jelentene. Lapjelentések szerint Cerutti párisi olasz nagykövet Lavallal való tanácskozásai folyamán nyíltan kijelentette, hogy Olaszország a petro­­leumembargót ellenséges cselekedetnek­ minősíti. Ezzel szemben a Havas-ügynökség Párisból úgy értesül, hogy az olasz propagandaminisztérium az olajzárlatot ugyan barátságtalan aktusnak ne­vezte, de nem ellenséges cselekedetnek, amelyre csak fegyverrel lehet válaszolni. A harc jelenleg a fogalmazás körül folyik. Ha Olaszország nem „i­amical" (barátságtalan), hanem „hostile" (el­lenséges) cselekedetet lát a szankciók kiterjesz­tésében, akkor december 12. után első teendője az lesz, hogy kilép a népszövetségből, majd a fegyverekhez nyúl a szigorú eljárás megtorlá­sára. Bidaglio szigorú sajtó­cesmarája Aszmara, november 30. Badoglio marsall Asz­­marába érkezése után fogadta a külföldi harc­téri tudósítókat és rendkívül szigorú utasításokat adott nekik. A jövőben személyesen őket teszi felelőssé a valótlan hírek terjesztéséért. — Rendkívül szigorú cenzúrát vezetek be — mondotta — és megtiltom, hogy az újságírók adatokat közöljenek a csapatmozdulatokról és így tájékoztassák az ellenséget. A parancsnokok nevét sem szabad megemlíteni. Elődöm kitűnő helyzetet hagyott hátra, amelyet nem kell meg­változtatni, csak befejezni azt, amit már meg­kezdték. Régi fegyvertársa vagyok elődömnek a most is egy véleményen vagyunk. Harcok az olasz front mögött Aszmara, november 30. Hivatalos jelen­tés szerint az olasz csapatok és az olasz front mögötti abesszin bandák között Maigoredo vidékén összeütközés történt, amely alkalom­mal az abesszinokat megfutamították és né­hányat közülük elfogtak. Más jelentések szerint Ras Sejum helyre akarja állítani az összeköttetés Ras Kassával az Atcula völgyé­ben, 35 mérföldnyire Makaletól délre, de nem akar lemondani Tembien területének védelméről sem. Amerika visszatartott egy petró­eumszállító hajót Washington, november 30. Moore alállam­­titkár kijelentette az olasz nagykövetnek, hogy az Ullysses nevű petróleumszállító gőzös visszatartása nem­ jelent szankciókat Olasz­ország ellen, csupán az Egyesült Államok semlegességi politikájának, következetes ke­resztülvitelét, amelynek az a célja, hogy meg­akadályozza a háborús szállításokból szárma­zó túlzott nyereséget. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN^

Next