Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-22 / 140. (4286.) szám

\ / v 1/11 T j | mWu f/i gjr J Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K £, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K £. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Ki. XVI. évf. 140. (4286) szám • Ke«*d * 1937 június 22 A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II. Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SÜRGÖNYÖM HÍRLAP. PRflHfl. V Blum lemondása (sp) — Leon Blum bukott meg, vagy a népfront? Egyelőre nehéz megmondani. A tárgyilagos szemlélő megállapítja, hogy a mai francia kamarával nehéz más kormányt alakítani, mint népfrontit, mert elképzelhe­tetlen a más többség összekovácsolása. Az egyetlen eshetőség az volna, ha a száz man­dátumnál erősebb radikális szocialista párt zártan szakít a baloldallal és a jobboldalhoz csatlakozik, —s kimondottan a jobboldalhoz, mert középpárti többség nem teremthető a mai kamarában. A radikálisok teljes irány­­változása nem valószínű, s ha a párt 30—40 tagja hajlandó is Laval és Flandin felé el­hajtani, 50—60 radikális képviselő meggyő­­ződésesebb híve a népfrontnak, mint maguk a kommunisták. Mit tenni? Sok lehetőség kínálkozik és sok veszély is. Például Chau­­temps vagy Daladier átmeneti radikális kor­mányt alakít, amely néhány hét múlva meg­bukik és Blum diadallal visszatér a vezetés­hez, sőt kormányában most már két kommu­nista minisztert hoz (a kommunisták ígéretet tettek erre) s szakítva eddigi demokratiku­san kiegyensúlyozó fölfogásával, az eddigi­nél határozottabb szociális hévvel fog kor­mányozni: kisajátít, szocializál, megsegíti Valenciát. Ha így tesz, elveszti Anglia ba­rátságát s közelebb hozza a háború vesze­delmét és elidegeníti magától a radikális pártba tömörült francia kispolgárokat, azaz erélyesebb rezsimjével nem soká tarthatja magát — demokratikus eszközökkel. A másik lehetőség: Léon Blum azonnal újra megbízást kap a kormány megalakítá­sára és pénzügyminiszterét, Auriolt egy ra­dikális szocialista párti pénzügyminiszter­rel cseréli föl. A harmadik lehetőség: ki­sebbségi radikális kormány alakul, amelyet a jobboldal esetről-esetre támogat. Ez sem­­ tartós lehetőség. A negyedik mód: felosz­latják a parlamentet és új választást írnak ki, amelyben az egységes baloldal mellett egységes jobboldal indul a harcba. Léon Blum pártja nem idegenkedik ettől a meg­oldástól, mert bízik a választók hűségében és Doriot vasárnapi veresége után oka is­­ van a bizalomra. De az új választás három hónapra kikapcsolná Franciaországot, sőt: a francia-orosz erőblokkot az európai po­litikából, ami ma komoly következmények­kel járhat, tekintve, hogy a német-olasz politika előnyomulóban van és Francoék is jól állnak. A páris—­moszkvai tengely az orosz és a francia belső bajok miatt igen­­igen háttérbe szorulna a kontinensen. A helyzet egyébként sem rózsás Franciaor­szágban s az erőszakos kirobbanás (főleg a baloldali erőszakos hatalomkihasználás) sohasem volt oly aktuális, mint ma. A bal­oldal a megoldhatatlan parlamenti helyzet­ben, a hosszadalmas lavírozások között puccsszerűen kezébe kaphatja az uralmat, elég politikai ereje van hozzá, — a baj csak az, hogy a hadsereg százszázaléko­san a jobboldal kezében van s nem tűrné a baloldal alkotmányellenes megoldási kí­sérleteit. A helyzet tehát csaknem ugyan­az, mint Spanyolországban volt. Közben az ország gazdasági helyzete egyre katasztro­fálisabb lesz. Léon Blum hatalmát szerencsétlen gazdaságpolitikája aknázta alá. Amit Flandin és Laval bejó­solt, pontról-pontra bekövetkezett: az or­szág ugyanolyan siralmas gazdasági álla­potok közé jutott, mint a baloldal első uralma idején, 1924 ben, amikor a kartell érvényét ugyanúgy a technikai tehetetlen­ség bontotta meg, mint most s nem a po­litika, mert a kartell többsége is érintetlen maradt. Akkor Poincaré zsenialitása meg­mentette Franciaországot, ki fogja most megmenteni? Míg más országokban sike­rült megtalálni a krízisből kivezető utat s a hét sovány esztendő elmúlt, Franciaor­szágban a devalváció sem segített, a régi jobboldali kormányok hajdan kifogásolt módszereinek átvétele sem s a szakembe­rek visszavonulása következtében, a do­k­­trinerek és a dilettánsok csak kapkodtak, de nem tudtak eredményt elérni. A Banque de France bölcs öregei vigyorogva néz­ték, ahogy Léon Blum amatőr pénzügyőrei egyszerre két urnák kívánnak szolgálni: a szocializmusnak és a szabadkereskedelem­nek. Ezt csak Anglia tudja, senki más. Leon Blum doktrínáinak megfelelően drá­kói szigorúságú törvényekkel sújtotta az ipart, a kapitalizmust, a munkásság legvét- Az egység első évfordulóján Nyolcezer főnyi tömés tüntetett Nyitrán az egyesült párt mellett Megalakult a párt nyitrai körzete - Szül­e, Jarozs, Esterházy, Petrásek, Turchányi és Füssy voltak a nagygyűlés szónokai ■ • ■ A nyelv­határon élő magyarok és szlovákok testvéri demonstrációja . ■ • „Békében, de jogaink birtokában akarunk élni”* NYITRA. — (Saját munkatársunktól) Országraszóló impozáns keretek közt tar­totta meg vasárnap alakuló nagygyűlését az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt nyitrai körzete. Nyitra város és a tizenhét Zobor-vidéki község őslakossága adott erre az alkalom­ra találkozót egymásnak az ősi Nyitra fa­lai közt. A körzeti nagygyűlést azért hívták egybe, hogy a keresztényszocialista párt bölcsőjében és későbbi metropolisában megalakítsák az egyesült párt körzeti szer­vezetét, de egyben azért is, hogy ezzel a záró pártegyesülési aktussal méltóan meg­ünnepeljék az egyesült párt megalakulásá­nak egyéves évfordulóját. A pártegyesítés megünneplése valóban minden várakozást és képzeletet fölülmúlt. Maga a pártveze­tőség azzal hangsúlyozta ki a nyitrai nagygyűlés jelentőségét, hogy Szüllő Gé­za, Jaross Andor és Esterházy János veze­tésével elküldötte ide egész vezérkarát, a párt nyitrai körzetének hívei pedig azzal juttatták kifejezésre, mennyire tudatában vannak az esemény jelentőségének, hogy soha nem látott tömegben gyűltek egybe az egyesült párt vezéreinek meghallgatásá­ra. Több mint nyolcezer ember gyűlt össze erre a napra az egyesült párt zöld-fehér zászlai alá. Nyitra az államfordulat óta nem látott ilyen tömeget együtt. De az esemény jelentőségét az a tény is fokozza, hogy Nyitra és vidéke vegyesajku terület s a fölvonult nagy tömeg meggyőzően do­kumentálta, hogy az egyesült párt által hir­detett keresztény, szociális és demokrata nemzeti eszmék nemcsak a magyar, hanem a szlovák lakosság közt is diadalmasan nyomulnak előre ... Csendes fölvonulás az Isten házába Fél kilenckor érkezett meg Nyitra határá­ba elsőnek a gerencséri pártszervezet népes küldöttsége a csapatkórház mellett kijelölt gyülekező helyre. Utána ellenkező irányból jött a párt zöld-fehér zászlói alatt az eger­­szegi és vicsápapáti csoport, majd minden irányból Berencs, Béd, Bodok, Cétény, Cse­hi, Geszt, Gimes, Nemespan, Pográny, Kólón, Lédec, Menyhe, Zsére többszáz főből álló küldöttségei. Hozzájuk csatlakoztak a vonaton érkező tardoskeddi, pozsonyi, ér­­sekujvári, zselizi, komáromi, ürményi, nagy­­kéri stb. küldöttségek is. Autón, kocsikon és gyalog siettek százával a gyülekező helyre a nyitraiak is. A komáromiak hatalmas zászló alatt dísz­­magyarban jöttek el. A nagykériek is nyolc hatalmas zöld zászlót hoztak ma­gukkal.. 1 " • ’ * •" " A sokezres tömegből álló menetet cseh­szlovák állami zászló nyitotta meg, ezt a tá­volabbi szervezetek zászlóerdeje követte. Az egyes falvak csoportja előtt aranybárdos zöld-fehér színü táblákat vittek, amelyeken különféle feliratok voltak. Ezek közül ki­emeljük a következőket: Nyitra: „Ned­ zije staroslávna Nitra!" „Nyitra is kér magyar óvodát és iskolát­" Ürmény (szlovákul): „A maradék bitoko­­kat közöttünk osszák szét!" Berencs: „Ne legyen „osztályharc!" Bod: „Fajunkat egy tál lencséért el nem hagy­juk!" Bodok: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?" Cétény: „Munkát, kenyeret mindenkinek!" Egerszeg: „Keresztény magyarok vagyunk! Ezért élünk s ha kell, halunk!" Kólón: „Adót fizetünk, katonát adunk, jogainkhoz ragaszkodunk!" Lédec: „A kartellek és a lelkiismeretlen nagytőke ellen küzdünk." Pográny: „Ma­gyar papot és jegyzőt kérünk!" Vicsápapáti: „Voltunk, vagyunk, leszünk!" Példás rendben, hármas sorokban haladt a menet. Legalább nyolcezer ember vett benne részt. A menet néma csöndben, egyetlenegy hangosabb szó nélkül, méltóságteljesen Az vonult végig a városon, uccákon sokezer főnyi nézőközönség gyűlt össze. Ehez hasonló csöndes demonstráció nem volt még Nyitrán. Festői látványt nyújtottak az egyes szerve­zetek előtt haladó magyar ruhás leányok cso­portjai és a feldiszitett kerékpárokon haladó kerékpáros osztagok. A menetben két fúvós­zenekar játszott indulókat: az ürményi és a pogrányi. Tíz órakor kezdődött a szentmise a tömeg részére a piaristák templomában, ahol a párt törvényhozói is megjelentek. A nagygyűlés „ Az Isten házából a tömeg a szigeti labda­rúgópályára vonult. Mintegy háromezer ember helyezkedett el a tribünön és körülbelül ötezer állt föl a pályán. A gyűlés kezdetén átfutó zivatar zavarta a nagygyűlést, de a tömeg mozdulatlanul a helyén maradt s a nagygyűlés azután nap­sütésben folytatódott tovább. Dr. Gyürky Ákos a járási szervezet nevé­ben szlovák és magyar nyelven nyitotta meg a nagygyűlést. Örömmel állapította meg, hogy a nyitravölgyi magyarság soha nem volt oly nagy számban együtt, mint most az egyesült párt körzetének alakuló gyűlé­sén. Rolfes Bernát a nyitrai szervezet nevé­ben mondott üdvözlő szavakat. Dombay Teriké szlovákul köszöntötte a törvényho­zókat s csokrot nyújtott át dr. Szüllő Gézá­nak. Az új pártkörzet tisztikara Gyürky ezután ismertette a pártegyesítés­­re vonatkozó indítványt s nyolcezer torok egyhangú „igen" kiáltása mellett hirdeti ki az egyesült párt nyitrai körzetének megala­kulását. Mihalik János főtitkár a jelölő bi­zottság előterjesztését adta elő. A nagygyű­lés az előterjesztés értelmében egyhangúlag a következőképen választja meg a tisztikart: Elnök Szmida Kálmán prépost-plébános, ügyvezető elnök dr. Gyürky Ákos, alelnö­­kök: Zachár Rudolf, Janák Lajos, Aujesz­­ky József, Adamecz Alajos, Várady Béla, Porubszky János, Benyuska Antal, Bilek Rudolf, Sípos Benedek, Mészáros István, Friyala Lőrinc és Viszolajszky Vilmos, titkár Rolfes Bernát, sajtóelőadó, jegyző Dallos István, pénztáros Rutkovszky Jó­zsef, ellenőrök: Hucskó János, Mácsay Emil, Vachal Vilmos. (A körzeti választmány névsorát legköze­lebb ismertetjük.) FOLYTATÁSA A 2. OLD. KÖZEPÉN

Next