Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-01 / 1. (4444.) szám

szám: Képes-, Rádió- és GyermekmeHéslet 32 oldal • Ara 2 - Ke ^ szám » Szombat • 1938 január 1 Előfizetést­árs évente 300, félévre 150, negyed­ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre, évente 450, SzloVenSzkoj GS rUSZÍTlSzkÓj TflCLQllClTSáQ Ulicel2, II. emelet O Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • ^ d Prága II., Panská ulice 12. lll. emelet A ké­tes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DoHtíkoli TICLDlídTiIOL • • TELEFON: 303-11. © ® Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.­ Ki.­­ P P SŰRQÖHYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. JUBILEUMI ÉVBE LÉPÜNK írta: Dr. SZILASSY BÉLA szenátor A csehszlovák közélet nagy jelentőséget tulajdonít a­­ ma kezdődő évnek és nagymér­tékben domborítja ki annak jubiláris jelle­gét. Bizonyára megvan az indoka annak, hogy a békekötésekből született állam fele­lős vezetői minden alkalmat megragadjanak az államélet zavartalan fejlődése felett ér­zett megelégedésük kifejezésére és érthető­nek kell találnunk, hogy egy-egy decen­­nium lezárulását ilyen alkalomnak tekintik. Megértjük a büszkeséget, amellyel az el­múlt időszakra visszatekintenek, mert két­ségkívül nagy munkát kellett kifejteni a külpolitikai és belpolitikai helyzet állandó változása közben arra, hogy az állam struk­túráját az alapítók elgondolása szerint épít­sék ki. Készséggel elismerjük, hogy az el­múlt két évtizedben a munka vaskövetke­zetességgel ebben az irányban haladt és lankadatlan szorgalomról és energiáról tett tanúbizonyságot. Egy nemzetiségileg igen tagolt területen, amelynek lakosságából a cseh nép körülbelül annak felét, a szlová­kokkal együtt annak kétharmadát képvise­li, olyan, "szláv államot kialakítani, ame­lyik gazdaságilag önálló és erős és emellett politikai, valamint katonai szempontból hű­ségesen támogatója Franciaország béke­­szerződéseken alapuló politikai törekvései­nek, nagyszabású vállalkozás, szilárd kö­vetkezetességet igénylő politikai célkitűzés. A most lezáruló két évtizedben az állam­­politika minden intézkedése a földreform keresztülviteli módjától a banktörvényeken, az állampolgársági ügyek kezelésén, az isko­lapolitikán keresztül a mostani katonai cé­lokból felemelt költségvetésig mindezen cél­kitűzés következetes keresztülvitelét mutat­ják. Az egységes nemzeti állam elérésének ilyen módon való előtérbe helyezése magá­val hozta a nemzetiségi problémák elha­nyagolását, ez viszont a való megértés hiányosságait nemzetiségekkel és eredmé­nyezi azt, hogy a természetes gazdasági kapcsolatok elmellőzésével olyan politikai kapcsolatok létesültek, amelyek az atom­ gazdasági életében igen kis jelentőségűek. Scotus Viator, Csehszlovákia nagy ba­rátja már ezelőtt tíz évvel a jubileumi év­forduló alkalmából a Lidové Noviny hasáb­jain megjelentetett cikkében rámutatott a magyarság jogos panaszaira is és orvoslá­sukat kívánta. Ennek ellenére sem történt az utóbbi tíz év alatt sorsunkban semmi ér­demleges változás, mert azt, hogy az állam vezető egyéniségei a legutóbbi időben né­hány alkalommal elismerték a magyarság panaszainak jogos voltát, érdemleges cse­lekménynek tekinteni nem lehet. Benes el­nök úrnak karácsonyi rádiónyilatkozatában a nemzetiségek irányában tett kijelentése sem tartalmaz töbet, mint az eddig hallot­tak, mert lassú processzusnak ígéri a nem­zetiségek által sérelmezett viszonyok javu­lását. A csehszlovák köztársaságban élő ma­gyar nemzet a most nyíló évben megülheti kisebbségi életsorsának húszéves jubileu­mát. Nekünk ez az év arra való alkalom, hogy ismét számvetést­­ készítsünk helyze­tünkről és erőviszonyainkról. Ezen számba­vétel alapján gondoljuk el azon lépéseket, amelyeket kisebbségi életünk további fej­lesztése érdekében nekünk magunknak kell megtennünk. Kisebbségi életünk legsúlyosabb teherté­telét azok a veszteségek képezik az elmúlt húsz év alatt, amelyek úgy személyi, mint anyagi viszonylatban érték nemzeti birtok­állományunkat. Ezeknek pontos nyilván­tartása alkotja kisebbségi életünknek ön­magunkkal szemben fennálló egyik legfon­tosabb feladatát. Közéletünk még nem ju­tott el ah­hoz a fejlődési fokhoz, hogy az erre vonatkozó, igen bonyolult és sokoldalú anyagot mind feldolgozhatta és rendszere­­síthette volna, mert kisebbségi életünket a politikai küzdelmek mindennapi harca vette igénybe, ami a politikai párt erősítését tette mindenek felett való feladattá. A kétpárt­­rendszerben megindult politikai szervezett­ségnek egységesítése egy átfogó politikai pártba tükrözi vissza azt a lelki folyama­tot, amelynek útján a kisebbségi sorsba ju­tott nemzet ráeszmélt életsorsára és ráesz­mélt arra, hogy nemzeti feladatait és cél­jait nemcsak a pártélet porondján, hanem más téren is kell szolgálnia. Ez a ráeszmé­­lés a kisebbségi életfeladatokra, a nemzeti összetartozandóság és nemzeti öncélúság tudatának kifejlődése és népünk mind szé­lesebb rétegeiben való elgyökereződése és az ebből fakadó nemzeti felelősségérzet el­mélyülése kisebbségi életünknek az az igen nagy erkölcsi érték gyarapodása, amelyre kell nemzetünk jövőjét építenünk. Kisebb­ségi életünk számadásánál a nemzeti szoli­daritás kifejlődését tekinthetjük egyetlen je­lentős nyereségtételünknek, amelynek a ju­biláns évben tiszta szívből örvendhetünk. A nemzeti kötelességérzet mind öntudato­­sa­bb megnyilvánulásainak tekinthetjük azon számos kezdeményezést, amely a gazda- A szerencse ford­olt A nemzetiek Temetnél áttörték a vörös frontot Madrid elismeri a részleges vereséget - A terueti helyőrség tovább tartja állásait - Franco előnyomulása folytatódik - MADRID.­­ A terueii harcok változatlan hevességgel tovább tombolnak. A nemzetiek minden nap újabb és újabb csapattömegeket vet­nek a harctérre és így kiegyensúlyozzák a kor­mánycsapatok kezdeti sikereit. A kormány jelen­tések is elismerik, hogy a katalán xnilicia oszta­gai több helyen veszedelmes helyzetbe kerül­tek. A harc különös hevességgel a város külső kerületeiben dühöng és a nemzetiek egyetlen pillanatot sem szalasztanak el, hogy kierőszakol­ják a város felszabadítását. A nemzeti erősíté­sek a front minden részéről Terud alá érkez­nek. A hideg és a hó következtében a spanyol harctér legtöbb helyén szünetel a hadi tevé­kenység s így Franco nagyobb csapatokat vet­het Terűd alá. Csütörtökön a nemzetiek táma­dásai egyre erősebbekké váltak és túl­tettek a szerdai rohamlökéseken is. Térnél külső ostrom­­gyűrűjét minden oldalról támadják a nemzetiek, Madridban bizonyos aggodalommal tekintenek e támadásokra, mivel az offenzíva két szárnyon történik s ugyanakkor a központban a nemze­tiek repülőflottája hihetetlen hevességgel bom­bázza a kormánycsapatok állásait. A repülőgé­pek tonnaszám vetik a bombát a kormány­kato­nákra. A csütörtök reggeli légi támadás után a nemzeti gyalogság is támadsába merít át és oly hevesen tört be, hogy a kormánycsapatok kény­­telenek voltak az elfoglalt terület egy részét is­mét feladni. A rendkívül bonyolult hadművele­­tek és a kis terület miatt lehetetlen pontosan megjelölni azokat a részeket, amelyeket a nem­zetiek visszafoglaltak. Elsősorban a Cerro- Gordo fronton volt sikerük Franco katonáinak. A frontnak ezen a részén már napokkal ezelőtt is támadtak, de az előző támadások csak puha­tolózásoknak bizonyultak. A kormánycsapatok ellentámadásai néhol eredményt értek el, de nem mindenütt tudták visszahódítani az elfoglalt ál­ifásokat. A katalánok a balszárnyon is vesztet­­tek néhány állást, de ezek nem voltak olyan fontosak, mint a jobb szárnyon lévők. Tervei­ben a kormánycsapatok időközben megerősítet­ték állásaikat. , A győzelem SARAGOSSA —* A nemzetiek rádiójának jelentése szerint a csütörtöki hadműveletek után végérvényesen megállapítható, hogy Franco had­serege Teruelnél áttörte a vörös frontot. A haj­nalban kezdett előnyomulás elérte valamennyi kitűzött célját és csütörtökön este 17 órakor még folytatódott. A Teruelben lezárt Franco-oszta­­gok változatlan erővel folytatják az ellenállást és a kormány­csapatok nem értek el lényeges eredményt a város belső részein. A kormányjelentés MADRID. — A kormányrádió jelentése sze­rint a nemzetiek a teruesi fronton szerdán és csütörtökön rendkívül heves támadásokat intéz­tek a kormány­csap­atok ellen. Az utóbbiak több helyen kénytelenek voltak vonalaikat visszavon­ni. Ezzel szemben a köztársaságiak Terud vá­rosában valamennyi sikerüket stabilizálni tud­ták. A hadügyminisztérium hivatalos jelentése is megállapítja, hogy a nemzetiek rendkívül heves légi támadása következtében a kormánycsapatok feladták néhány cerro-gordoi állásukat, de ké­sőbb újból visszahódították azokat. A nyugati szárnyon a köztársaságiak ugyancsak visszavo­nultak, de a visszavonulásnak nincs jelentősége Terud meghódításával kapcsolatban. A város­ban a kormánycsapatok este hét órakor benyo­multak a szemináriumba. Délután levegőbe rö­pítették a Spanyol Bank palotáját és a vízműve­ket, amely vízzel látta el a nemzetieket. A visszaküldött spanyolok HÁGA. — Néhány nap előtt a madridi hol­land követségről Hollandiába szállított és ott internált spanyol nacionalisták, akik becsületszó­ra fogadták, hogy nem hagyják el Hollandiát, megszöktek táborukból és Franco Spanyolorszá­gába utaztak. Tizenöt spanyolnak sikerült is a határt átlépnie. Franco hollandiai ügyvivője most értesítette a németalföldieket, hogy a szószegő spanyolokat Franco letartóztatta, megbüntete és visszaküldi Hollandiába, ahol szigorúbban inter­nálják őket. A kormánycsapatok balszárnya demoralizálódoa SALAMANCA. — Franco főhadiszállása meg­erősíti azt a hírt, hogy a nemzetiek nagy győ­zelmet arattak a teruesi fronton. A Franco-csapa­­tok csütörtökön elfoglalták az egész Pedreza hegységet, a Morrones melletti állásokat és Con­­cut falut. Campillo-szakaszon a nemzetiek pénte­ken bekerítették a kormányhaderők egy egész csoportját. Csütörtökön este a nemzetiek Teruel külvárosáig jutottak. A terueli helyőrség pontosan küldi rádiójelentéseit a nemzeti főhadiszállásnak. A kormánycsapatok balszárnya teljesen demorali­­zálódott. A nemzetiek állandó ágyútűz alatt tartják a kormánycsapatokat. Franco a teruesi frontra helyezte át a főhadiszállását SARAGOSSA.­­ A nemzetiek teruesi offen­­zíváját Franco tábornok személyesen tervezte ki. A főhadiszállást az operációk sikeresebb ki­vitele érdekében Nyugatarragoniába helyezték át, hogy Franco közelebb legyen a fronthoz. A nemzetiek biztosra veszik a győzelmet és ezért tudatosan bizonyos kockázatos rendszabályokat is foganatosítottak. Franco például több had­osztályt elvont a többi frontszakaszról s ezzel meggyöngítette őket. A győzelmet ilyen körülmények között gyor­san kell kivívni, mielőtt a kem­ány csapatok más frontokon támadásba mehetnek át. Az egyik nemzeti tábornok kijelentette, hogy a teruesi csa­ta a spanyol polgárháború döntő ütközete lehet. A Franco-csapatok egyik vezérkari tisztje, aki a világháborúban a francia harctéren katonai attasé volt, kijelentette, hogy a világháborúban sem látott olyan arányú ütközetet, mint a teruesi csata. A nemzetiek most arra törekszenek, hogy elvágják a barcelonai csapatok visszavonulási útját. A kormánycsapatok jobbszárnyukon vis­­­szavonultak, nehogy bekerítsék őket, de a bal­­szárnyon a helyzet még mindig veszélyes. f

Next