Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)
1938-03-01 / 49. (4492.) szám
Mai számunk a Képes Héttel 14 oldal — Ara K 1120 évf. 49. (4492) szám , Kedd • 1938 március 1 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • CSURGŐfIYCIM: HÍRLAP, PRfiHft. Egyre fantasztikusabb vádak Március 2-án megkezdik a legnagyobb szovjet rémper tárgyalását A kommunista párt színe-java a vádlottak padján - Buharin és Rikov bűne - a népbiztos a vérbíróság előtt A világhírű orosz szívspecialistát azzal vádolják, hogy meggyilkolta Gorkijt MOSZKVA. A szovjet katonai bírósága előtt a közeli napokban új nagy per kezdődik, amelyet a „jobboldali és trockista összeesküvők blokkja" ellen indítottak. A vizsgálat máris befejeződött és a vádirat szerint a trockista blokk tagjai kémkedéssel és szabotázzsal foglalkoztak s a szovjet megbuktatására törekedtek, valamint arra, hogy Ukrajnát, Fehéroroszországot, a középázsiai köztársaságokat, Georgiát,méniát, Asszerbeksátot és a távolkeleti partvidékeket leválasszák Oroszország testéről. Ez a per lesz a legnagyobb, amit eddig a volt szovjetkitűnőségek ellen viselték. A vádlottak között Zinovjev sok híve van, valamint régi mensevikiek, szociálforradalmárok és polgári nacionalisták. Az összeesküvők állítólag külföldi elemekkel álltak összeköttetésben és akciójukat külföldi fegyveres támogatással hajtották volna végre. A szabotőröik tehát külföldi kémszervezetek szolgálatában állottak. Ismét Trockij... Trockijról a vizsgálat megállapította, hogy 1921 óta kémszolgálatot teljesített egy külföldi hatalom számára s 1926 óta egy másik külföldi hatalom szolgálatában állt. Az alvezérek Trockij, Buharin és Rikov megbízásából cselekedtek, Levin, Kackov, Vinigradov és Pletnev tanár ördögi machinációjukkal meggyilkolták Kujbicsevet, az állami tervbizottság elnökét, Mensinszkit, Jagoda utódját a GPU vezetésében és Gorkijt, a híres írót. Ezenkívül felelőseik Kirov meggyilkolásáért is. A vizsgálat szerint Buharin és Trockij már 1918-ban az októberi forradalom után összeeskvést szított a bresti béke, Lenin és a szovjet kormány ellen. Akkor le akarták tartóztatni Sztálint és Szmerdlovot, hogy meggyilkolják őket. A kormányt Buhharin híveiből állították volna össze. Egy egész kormány a vádlottak padján A nagy per nyilvános tárgyalása március 2-án kezdődik a legfelső katonai bíróság előtt. A vádlottakat gyilkossággal, kémkedéssel és hazaárulással vádolják. A legfőbb vádlottak a következet: Buharin, a kommunista internacionálé volt elnöke, Jagoda, a titkos rendőrség volt elnöke, Rakovszki, Ukrajna volt elnöke, Rosenyolo, volt külügyi népbiztos, Grinkó, volt pénzügyi népbiztos, Kresztinszki, a külügyi népbiztos volt helyettese, Cslenov, volt mezőgazdasági népbiztos, Rikov, volt közlekedési népbiztos, Mensinszki, az orosz rendőrség megszervezője. „Orvosalakba bújt ördögök" A vádlottak között van továbbá Pletnev tanár, az orosz tudományos élet egyik kiválósága s a világ egyik legkitűnőbb szívspecialistája, ezenkívül több más orvos is, akik állítólag százszándékkal idézték elő Maxim Gorkij halálát. Valamennyi vádlott tagja volt a titkos szervezetnek. A Pravda és az Izvesztija vezércikkeiben kommentálja az eseményt. Mindkét lap főleg azon igyekszik, hogy új vádpontokat soroljon föl s így megkülönböztesse a jelenlegi párt a régi pároktól. Az összeesküvés e lapok szerint „történelmileg van megalapozva és 1918-ig nyúlik vissza." Akkor Trockij és Buhharin Lenint akarta meggyilkolni. A leghíresebb orosz orvosprofesszorokat a vezércikk „orvosalakba költözött ördögöknek" nevezi. Ezek az orvosok külföldi vezérkarokkal állottak összeköttetésben , az ő rendeletükre mérgezték meg Maxim Gorkijt Az „ötödik hadoszlop" néven szervezkedtek meg és meg akarták dönteni a szovjet kormányt A lapok egyöntetűen a vádlottak megsemmisítését követelik s kijelentik, hogy a vádlottakhoz hasonló gazemberekre nincs szükség a szovjet társadalomban. Bucharin, Rikov, Jagoda... Az új per vádlottai különböző politikai csoportokhoz tartoznak, Bucharin 49 éves és a kommunista párt egyik legnagyobb kitűnősége volt, aki 1918-ban megszövegezte a párt kormányprogramját. Lenin egyik legbelsőbb munkatársa volt s az 1921-es gazdasági politika megszervezője. Később a Pravda főszerkesztője lett, de 1928 óta ellentétbe került a párt vezetőségével. 1934-ben végleg kegyvesztett lett és valamennyi állásától fölmentették. Rikov 57 éves s Lenin halála után 1929-ig a népbiztosok tanácsának elnöke volt. Állítólag jobboldali érzelmű, 1934-ben ő is kegyvesztett lett, Jagoda, az orosz rendőrségnek, a GPU-nak megszervezője és vezetője. Mint a titkos államrendőrség feje, óriási befolyása volt a szovjetben s 1934-től 1937-ig rábízták a belügyi népbiztosságot is. Később korrupcióval vádolták meg és börtönbe vetették. Kresztinszki, a szovjet egyik legismertebb diplomatája, aki 1921-től 1930-ig berlini nagykövet volt és előkészítette a németországi kommunisták előtörését. 1930-tól 1937-ig Litvinov helyettese volt. Rakovszki 1923-tól 1927-ig Londonban és Párisban volt nagykövet, később kegyvesztett lett. Rosengolc egy ideig a szovjet teljhatalmú külkereskedelmi népbiztosa volt, de tavaly menesztették. Orosz végzet (*) A legújabb orosz terrorpör két irányban is tanulságokkal szolgál. Megdönti azt a feltevést, hogy az alkotmány beiktatásával és a választások megejtésével lezárult a terrorpörök sora s most már Sztálin maga is megelégelve a vérengzést, gátat vet a GPU további garázdálkodásának. De rácáfol arra az okoskodásra is, amely szerint Oroszországban a nemzeti irányzat győzött a világforradalmi fölött s hogy a nagy leninista garnitúra kivégzésével és bebörtönzésével a szovjet mindörökre búcsút vett a forradalom úgynevezett heroikus korszakától. Az orosz forradalom több mint húsz esztendővel kirobbanása után még mindig nem ért véget, a klikkek iharca a kulisszák mögött s a nyílt színen Változatlan hevességgel tart s a sztálini proggram, mely szemmel láthatóan nem holmi viágnézeti ortodoxiában gyökerezik, hanem egész egyszerűen egy hatalmi klikk érdekeinek politikai kurzusa, minden irányban könyörtelenül meg nem alkuvó. Sztálin nem ismeri a kompromisszumot— s némi malidéival: még azt lehet hozzátenni, hogy kivételt csak a kommunista elvek képeznek. A dolgokban a szovjet urat a húsz év alatt kalandos és merész utat tettek meg a lenini kiindulási ponttól, sokszor és nagyon alaposan revideálták álláspontjukat és számos vakmerő világnézeti rögtönzés árát kellett keservesen megadnia az orosz népnek, de egyetlenegy dologban mindig engesztelhetetlen volt a hatalom: a forradalmárokkal szemben. Nincs még egy hatalma a világnak, amely olyan könnyen és olyan visszavonhatatlanul mondott voln halálos ítéletet a rendszer ellenségei fölött, mint a szovjet. Nincs még egy hatalma a világnak, amely olyan kegyetlen szigorral lépett volna föl a forradalmárokkal szemben, mint ez a forradalmi rezsim, mely uralmát, létét, hatalmának összes elvi s materiális föltételeit forradalmi uton szerezte. Az ellentmondások hőskorában élünk s a világ folyásának jámbor szemlélője igazán megszokhatta, hogy úgyszólván semmi nem történik manapság a papírforma szürke szabálya szerint, még úgy sem, hogy az ellenkezője történik annak, amit az ember a dolgok úgynevezett logikája szerint várt volna, de az események bonyolult és ravasz lóugrás-törvénye szerint is egyedülálló az orosz ügy fejlődése, amelynek egyetlenegy érthető magyarázata van csak és pedig az, hogy itt egy gigantikus birodalom felbomlásának vagyunk tanúi. Azok az erők, amelyek ma Oroszországban érvényesülnek s amelyek a dolgok arculatát formálják, tulajdonképpen mélyen erjedő bomlási folyamat erői. Ilyen sokáig nem tartanak a forradalmak. Valahol minden forradalom megtalálja a maga kristályosodási pontját, erőfeleslege valami heroikus tettben talál levezetést s az uj világrend, amelyet a régi romjain építeni kezd, valahol mégis csak kezd szilárd és állandó formákat ölteni. Oroszországban azonban most már a huszonegyedik éve bomlik, erjed és forrong az élet, mai formák holnapra megdőlnek, mai elvek holnapra indexre kerülnek, mai vezérek holnapra nemhogy közkatonák, hanem jeltelen tömegsír halottai lesznek, így nem dolgozik a történelem, így csak egy sokkal hatalmasabb erő dolgozik — a természet. Abban, ami Oroszországban történik, a természet egyik őstörvényének erejét látjuk. Ez nem politikai és társadalmi forradalom, hp.nfr.m. bomlási folyamat, amely most már megállíthatatlanul munkába vette Dzsingiz khán birodalmának a modern történelembe átmentett keretét. így bomlott föl, ha nem is ily hangos forradalmi detonációk közben, a török birodalom s igy a Egyetlenegy forradalom tartott olyan kínai, sokáig, mint az orosz —< a kínai, amely 1911- ben vette kezdetét s ugyanúgy nem tudta megtalálni a kiegyensúlyozottság módszereit és elveit, mint az orosz. Az 1917-es orosz forradalom mai távlatból nézve egészen más jelentőséget kap, mint ahogyan még néhány évvel ezelőtt láttuk. A bolseviki kísérlet bevülről már régen megbukott s ennek a bukásnak törmelékeit akarják most eltakarítani, az emberekkel együtt, akik a rendszernek szellemi és politikai vezérei voltak. Hogy a nagytakarítást olyanok végzik, akik maguk is a forradalom által emelkedtek hatalomba, a dolgok természetéből következik. Az ilyen méretű hatalmi megrázkódtatások soha nem jönnek kivülről vagy lentről, hanem mindig fölülről a hatalom alkalmi birtokosainak félelméből vagy viszályából. Elfogulatlan szemlélő előtt nem lehet kétséges, hogy az, ami Oroszországban lejátszódik, valójában elkeseredett klikkharc. Egymást végeztetik ki a vezérek s elég valakinek hat hétre hatalomhoz jutni, hogy végezzen haragosaival s hogy aztán maga is odakerüljön a tömegsírba az utánakövetkezők jóvoltából. Az ilyen mészárlást és az egyelőre nem látható, reálisan föl nem mérhető bűnökért való felelősségsíbolást semmiféle államrezon nem magyarázza. Ez a deszpotizmus szeszélyes önkénye, tipikus orosz deszpota rémuralom, amire a történelem nem egy példát tud s aminek lefolyásából ismerhetjük föl mivoltát és szabályait. Ez már maga az ősi, sötét és félelmekkel teli Oroszország, történelmének egyik legkomorabb pillanatában. Oroszország minden hódítót magába olvasztott — ez a végzet érte utól a kommunista forradalmat is, Oroszország magába olvasztotta és saját képére formálta. A lenini világforradalmiság abban a pillanatban, amikor orosz földre tette a lábát, átalakult speciális orosz forradalmisággá s az erők, amelyeket szekerébe foghatott, valójában az orosz birodalom fölbomlásának erői voltak. A bolseviki rendszer valójában nem egyéb, mint az orosz történelem gigantikus krízistünete, mint annak a fölbomlási folyamatnak adekvát politikai kifejeződése, amely Nagy Péter birodalmát a polgári Európa s a miszticizmusából új hódító életre ébredő Ázsia között menthetetlenül utolérte, elmaradt szociális állapotaival, félbarbár erkölcsiségével, nyomasztó vallási miszticizmusával, rettentően szegény muzsikjaival és túlfinomult arisztokráciájával és intellektueljeivel. A bolseviki rendszer arra vállalkozott, hogy megreformálja, Európához, sőt a holnapután Európájához igazítja Oroszországot. A vállalkozás nem sikerült s torzóban maradt alkotásai között vergődik most egy hatalmas birodalom százötvenmilliós népe. A klikkharc és a szociális és politikai improvizációk hazája Oroszország. — ezt észre nem venni a legvégzetesebb vakság lenne az európai emberiség számára. ■fcgifl MWHHItlFBI—i 1 HIMBMa—■—