Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-01 / 49. (4492.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 14 oldal — Ara K 1120 évf. 49. (4492) szám , Kedd • 1938 március 1 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u­l­i­c­e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • C­SURGŐfIYCIM: HÍRLAP, PRfiHft. Egyre fantasztikusabb vádak Március 2-án megkezdik a legnagyobb szovjet rémper tárgyalását A kommunista párt színe-java a vádlottak padján - Buh­arin és Rikov bűne - a népbiztos a vérbíróság előtt A világhírű orosz szívspecialistát azzal vádolják, hogy meggyilkolta Gorkijt MOSZKVA.­­ A szovjet katonai bírósága előtt a közeli napokban új nagy per kezdődik, amelyet a „jobboldali és trockista összeesküvők blokkja" ellen indítottak. A vizsgálat máris be­fejeződött és a vádirat szerint a trockista blokk tagjai kémkedéssel és szabotázzsal foglalkoztak s a szovjet megbuktatására törekedtek, vala­mint arra, hogy Ukrajnát, Fehéroroszországot, a középázsiai köztársaságokat, Georgiát,­­mé­­niát, Asszerbek­sátot és a távolkeleti partvidé­keket leválasszák Oroszország testéről. Ez a per lesz a legnagyobb, amit eddig a volt szovjet­­kitűnőségek ellen viselték. A vádlottak között Zinovjev sok híve van, valamint régi mense­­vikiek, szociálforradalmárok és polgári nacio­nalisták. Az összeesküvők állítólag külföldi ele­mekkel álltak összeköttetésben és akciójukat külföldi fegyveres támogatással hajtották volna végre. A szabotőröik tehát külföldi kémszerve­zetek szolgálatában állottak. Ismét Trockij... Trockijról a vizsgálat megállapította, hogy 1921 óta kémszolgálatot teljesített egy külföldi hatalom számára s 1926 óta egy másik külföldi hatalom szolgálatában állt. Az alvezérek Troc­kij, Buh­arin és Rikov megbízásából cseleked­tek, Levin, Kackov, Vinigradov és Pletnev ta­nár ördögi machinációjukkal meggyilkolták Kuj­­bicsevet, az állami tervbizottság elnökét, Men­­sinszkit, Jagoda utódját a GPU vezetésében és Gorkijt, a híres írót. Ezenkívül felelőseik Kirov meggyilkolásáért is. A vizsgálat szerint Buh­a­rin és Trockij már 1918-ban az októberi forra­dalom után összeeskvést szított a bresti béke, Lenin és a szovjet kormány ellen. Akkor le akar­ták tartóztatni Sztálint és Szmerdlovot, hogy meggyilkolják őket. A kormányt Buhharin hívei­ből állították volna össze. Egy egész kormány a vádlottak padján A nagy per nyilvános tárgyalása március 2-án kezdődik a legfelső katonai bíróság előtt. A vád­lottakat gyilkossággal, kémkedéssel és haza­árulással vádolják. A legfőbb vádlottak a kö­vetkezet: Buh­arin, a kommunista internacionálé volt elnöke, Jagoda, a titkos rendőrség volt elnöke, Rakovszki, Ukrajna volt elnöke, Rosenyolo, volt külügyi népbiztos, Grinkó, volt pénzügyi népbiztos, Kresztinszki, a külügyi népbiztos volt helyet­tese, Cslenov, volt mezőgazdasági népbiztos, Rikov, volt közlekedési népbiztos, Mensinszki, az orosz rendőrség megszerve­zője. „Orvosalakba bújt ördögök" A vádlottak között van továbbá Pletnev ta­nár, az orosz tudományos élet egyik kiválósága s a világ egyik legkitűnőbb szívspecialistája, ezenkívül több más orvos is, akik állítólag száz­­szándékkal idézték elő Maxim Gorkij halálát. Valamennyi vádlott tagja volt a titkos szerve­zetnek. A Pravda és az Izvesztija vezércikkeiben kommentálja az eseményt. Mindkét lap főleg azon igyekszik, hogy új vádpontokat soroljon föl s így megkülönböztesse a jelenlegi párt a ré­gi pároktól. Az összeesküvés e lapok szerint „történelmileg van megalapozva és 1918-ig nyú­lik vissza." Akkor Trockij és Buhharin Lenint akarta meggyilkolni. A leghíresebb orosz or­vosprofesszorokat a vezércikk „orvosalakba költözött ördögöknek" nevezi. Ezek az orvosok külföldi vezérkarokkal állottak összeköttetés­ben , az ő rendeletükre mérgezték meg Maxim Gor­kijt Az „ötödik hadoszlop" néven szervezked­tek meg és meg akarták dönteni a szovjet kor­mányt A lapok egyöntetűen a vádlottak meg­semmisítését követelik s kijelentik, hogy a vád­lottakhoz hasonló gazemberekre nincs szükség a szovjet társadalomban. Bucharin, Rikov, Jagoda... Az új per vádlottai különböző politikai cso­portokhoz tartoznak, Bucharin 49 éves és a kommunista párt egyik legnagyobb kitűnősége volt, aki 1918-ban megszövegezte a párt kor­mányprogramját. Lenin egyik legbelsőbb mun­katársa volt s az 1921-es gazdasági politika megszervezője. Később a Pravda főszerkesztője lett, de 1928 óta ellentétbe került a párt veze­tőségével. 1934-ben végleg kegyvesztett lett és valamennyi állásától fölmentették. Rikov 57 éves s Lenin halála után 1929-ig a népbiztosok tanácsának elnöke volt. Állítólag jobboldali érzelmű, 1934-ben ő is kegyvesztett lett, Jagoda, az orosz rendőrségnek, a GPU-nak megszervezője és vezetője. Mint a titkos állam­rendőrség feje, óriási befolyása volt a szovjet­ben s 1934-től 1937-ig rábízták a belügyi nép­biztosságot is. Később korrupcióval vádolták meg és börtönbe vetették. Kresztinszki, a szovjet egyik legismertebb diplomatája, aki 1921-től 1930-ig berlini nagykövet volt és előkészítette a németországi kommunisták előtörését. 1930-tól 1937-ig Litvinov helyettese volt. Rakovszki 1923-tól 1927-ig Londonban és Párisban volt nagykövet, később kegyvesztett lett. Rosengolc egy ideig a szovjet teljhatalmú külkereskedelmi népbiztosa volt, de tavaly menesztették. Orosz végzet (*) A legújabb orosz terrorpör két irányban is tanulságokkal szolgál. Meg­dönti azt a feltevést, hogy az alkotmány beiktatásával és a választások megejtésé­­vel lezárult a terrorpörök sora s most már Sztálin maga is megelégelve a vérengzést, gátat vet a GPU további garázdálkodásá­nak. De rácáfol arra az okoskodásra is, amely szerint Oroszországban a nemzeti irányzat győzött a világforradalmi fölött s h­ogy a nagy leninista garnitúra kivégzésé­vel és bebörtönzésével a szovjet mindörök­re búcsút vett a forradalom úgynevezett heroikus korszakától. Az orosz forradalom több mint húsz esztendővel kirobbanása után még mindig nem ért véget, a klikkek iharca a kulisszák mögött s a nyílt színen Változatlan hevességgel tart s a sztálini pro­g­gram, mely szemmel láthatóan nem holmi vi­­ágnézeti ortodoxiában gyökerezik, hanem egész egyszerűen egy hatalmi klikk érde­keinek politikai kurzusa, minden irányban könyörtelenül meg nem alkuvó. Sztálin nem ismeri a kompromisszumot­­— s némi mali­déival: még azt lehet hozzátenni, hogy kivé­telt csak a kommunista elvek képeznek. A­­­­ dolgokban a szovjet urat a húsz év alatt kalandos és merész utat tettek meg a lenini kiindulási ponttól, sokszor és nagyon ala­posan revideálták álláspontjukat és számos vakmerő világnézeti rögtönzés árát kellett keservesen megadnia az orosz népnek, de egyetlenegy dologban mindig engesztelhe­tetlen volt a hatalom: a forradalmárokkal szemben. Nincs még egy hatalma a világ­nak, amely olyan könnyen és olyan vissza­vonhatatlanul mondott voln halálos ítéletet a rendszer ellenségei fölött, mint a szovjet. Nincs még egy hatalma a világnak, amely olyan kegyetlen szigorral lépett volna föl a forradalmárokkal szemben, mint ez a forra­dalmi rezsim, mely uralmát, létét, hatalmá­nak összes elvi s materiális föltételeit forra­dalmi uton szerezte. Az ellentmondások hőskorában élünk s a világ folyásának jámbor szemlélője igazán megszokhatta, hogy úgyszólván semmi nem történik manapság a papírforma szürke sza­bálya szerint, még úgy sem, hogy az ellen­kezője történik annak, amit az ember a dol­gok úgynevezett logikája szerint várt volna, de az események bonyolult és ravasz lóug­rás-törvénye szerint is egyedülálló az orosz ügy fejlődése, amelynek egyetlenegy ért­hető magyarázata van csak és pedig az, hogy itt egy gigantikus birodalom felbom­lásának vagyunk tanúi. Azok az erők, ame­lyek ma Oroszországban érvényesülnek s amelyek a dolgok arculatát formálják, tulaj­donképpen mélyen erjedő bomlási folyamat erői. Ilyen sokáig nem tartanak a forradal­mak. Valahol minden forradalom megtalál­ja a maga kristályosodási pontját, erőfeles­lege valami heroikus tettben talál levezetést s az uj világrend, amelyet a régi romjain építeni kezd, valahol mégis csak kezd szi­lárd és állandó formákat ölteni. Oroszor­szágban azonban most már a huszonegye­dik éve bomlik, erjed és forrong az élet, mai formák holnapra megdőlnek, mai elvek holnapra indexre kerülnek, mai vezérek hol­napra nemhogy közkatonák,­­ hanem jel­telen tömegsír halottai lesznek, így nem dolgozik a történelem, így csak egy sokkal hatalmasabb erő dolgozik — a természet. Abban, ami Oroszországban történik, a természet egyik őstörvényének erejét lát­juk. Ez nem politikai és társadalmi forra­dalom, hp.nfr.m. bomlási folyamat, amely most már megállíthatatlanul munkába vette Dzsingiz khán birodalmának a modern tör­ténelembe átmentett keretét. így bomlott föl, ha nem is ily hangos forradalmi detonációk közben, a török birodalom s igy a Egyetlenegy forradalom tartott olyan kínai, so­káig, mint az orosz —< a kínai, amely 1911- ben vette kezdetét s ugyanúgy nem tudta megtalálni a kiegyensúlyozottság módszereit és elveit, mint az orosz. Az 1917-es orosz forradalom mai távlat­ból nézve egészen más jelentőséget kap, mint ahogyan még néhány évvel ezelőtt láttuk. A bolseviki kísérlet bevülről már régen meg­bukott s ennek a bukásnak törmelékeit akar­ják most eltakarítani, az emberekkel együtt, akik a rendszernek szellemi és politikai ve­zérei voltak. Hogy a nagytakarítást olyanok végzik, akik maguk is a forradalom által emelkedtek hatalomba, a dolgok természe­téből következik. Az ilyen méretű hatalmi megrázkódtatások soha nem jönnek kivülről vagy lentről, hanem mindig fölülről a hata­lom alkalmi birtokosainak félelméből vagy viszályából. Elfogulatlan szemlélő előtt nem lehet kétséges, hogy az, ami Oroszország­ban lejátszódik, valójában elkeseredett klikkharc. Egymást végeztetik ki a vezérek s elég valakinek hat hétre hatalomhoz jutni, hogy végezzen haragosaival s hogy aztán maga is odakerüljön a tömegsírba az utána­­következők jóvoltából. Az ilyen mészárlást és az egyelőre nem látható, reálisan föl nem mérhető bűnökért való felelősségsíbolást semmiféle államrezon nem magyarázza. Ez a deszpotizmus szeszélyes önkénye, tipikus orosz deszpota rémuralom, amire a történe­lem nem egy példát tud s aminek lefolyásá­ból ismerhetjük föl mivoltát és szabályait. Ez már maga az ősi, sötét és félelmekkel teli Oroszország, történelmének egyik legkomo­­rabb pillanatában. Oroszország minden hó­dítót magába olvasztott — ez a végzet érte utól a kommunista forradalmat is, Oroszor­szág magába olvasztotta és saját képére for­málta. A lenini világforradalmiság abban a pillanatban, amikor orosz földre tette a lá­bát, átalakult speciális orosz forradalmiság­gá s az erők, amelyeket szekerébe foghatott, valójában az orosz birodalom fölbomlásának erői voltak. A bolseviki rendszer valójában nem egyéb, mint az orosz történelem gigan­tikus krízistünete, mint annak a fölbomlási folyamatnak adekvát politikai kifejeződése, amely Nagy Péter birodalmát a polgári Európa s a miszticizmusából új hódító életre ébredő Ázsia között menthetetlenül utolérte, elmaradt szociális állapotaival, félbarbár er­­kölcsiségével, nyomasztó vallási miszticizmu­sával, rettentően szegény muzsikjaival és túlfinomult arisztokráciájával és intellektuel­­jeivel. A bolseviki rendszer arra vállalko­zott, hogy megreformálja, Európához, sőt a holnapután Európájához igazítja Oroszor­szágot.­ A vállalkozás nem sikerült s torzó­ban maradt alkotásai között vergődik most egy hatalmas birodalom százötvenmilliós népe. A klikkharc és a szociális és politikai improvizációk hazája Oroszország. — ezt észre nem venni a legvégzetesebb vakság lenne az európai emberiség számára. ■fcgifl MWHHItlFBI—i 1 HIMBMa—■—

Next