Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-08 / 130. (4573.) szám

8 1938 június 8, szerda. Nagyszerűen sikerült a szlovákiai magyar dalosok negyedik országos seregszemléje A nagyszabású díszhangverseny a magyar dalkultúra örvendetes fejlődéséről tanúskodott . Ezerhatszáz dalos a komáromi lovarda földisziteti csarnokában Komárom ragyogó pünkösdje KOMÁROM: — (Saját tudósítónktól.) Pompás, gazdag s rendkívül színes ünnepi seregszemléjük volt a szlovákiai magyar dalosoknak pünkösd két ünnepén Komá­romban. Örökre feledhetetlen emlékű ün­nepnapok volta­k ezek a magyar dalnak, a magyar nyelv szépségének jegyeiben. Ma­gyar város és magyar falu találkozása volt, Szlovákia messzi vidékeinek dalosai s dal­kedvelői adtak egymásnak találkozót Ko­márom városának ősi falai között, a szőke Duna mellett. A magyar dal ünnepe test­véri közösségbe tömörítette össze a dal és a művészet barátait s amint a közreműködő dalosok a magyar nemzetiség minden ré­tegét képviselték osztály és társadalmi kü­lönbség nélkül, úgy a többezernyi hallgató is egy szívvel s egy lélekkel gyönyörködött a magyar nóták soha nem­ múló szépségé­ben, a magas színvonalú műsorszámokban. Feledhetetlen élmény volt a negyedik or­szágos dalosverseny, a magyar lélek őszin­te kitárulkozása, a lelki kapcsok megerősö­dése. Mintaszerű rendezésével a legsimáb­ban folyt le a két nap programja s az ün­nepély szépségének az idő is igen kedve­zett: a hosszas esőzések után kék ég mo­solygott a Komáromban megjelent ezernyi dalos fölött. A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövet­ség negyedik dalünnepélye, — amilyen­hez fogható hatalmas dalünnepélyt még nem látott Szlovákia, — méltó volt a Dalosszövetség eddigi művészi megnyi­latkozásaihoz & bizonyságul szolgált, hogy a Da­losszövet­­ség hivatása magaslatán áll. Szerenád a Klapka-téren Ebben az évben töltötte be hetvenötödik jubileumi évét a Komáromi Koszorús Dal­egyesület, amely az országos ünnepélyt ra­gadta meg alkalmiul arra, hogy Komárom város közönségének tiszteletére szerenádot adjon a városháza előtt. A szerenád hatalmas, mintegy hat-hét­ezer főnyi közönség előtt folyt le a Klapka-téren. A teret reflektorokkal világították meg s a környező házak ablakait a magyar lakos­ság gyönyörűen kivilágította erre az alka­lomra. A szerenádra a Dalegyesület szék­­házából vonult föl a Dalosszövetség öt ko­máromi tagegyesülete lampionok alatt. A menetben részt vett a Dalegyesület, a Ró­mai Katolikus Egyházi énekkar, a Refor­mátus Első Énekkar, az Egyetértés mun­kásdalárda s a Zsidó Egyházi Énekkar. Az énekkarok az Arany János cserkészcsa­pat által vont kordon mögött foglaltak he­lyet, majd a Dalegyesület működő kara aj­kán felcsendült Révffy „Megfakult a nóta" című gyönyörű szerzeménye, amelyet Schmidt Viktor országos alkarnagy vezé­nyelt. Az ének elhangzása után Nagy Je­nő kormánybiztos üdvözölte a város nevé­ben az ország minden részéből érkezett da­losokat, a Dalosszövetséget és dr. Giller János tartománygyűlési képviselőt, a Dalos­szövetség országos elnökét. A felzúgó taps után a Dalegyesület Schmidt Viktor kar­nagynak „Hét csillagból áll a Göncöl sze­kere" című, igen sikerült magyar népdal­­átiratát cigányzenekarkísérettel adta elő frenetikus hatással. A Dalosszövetség or­szágos társelnöke, Fülöp Zsigmond kö­szöntötte szívből jött szavakkal a helybeli tagegyesületek és dalosok nevében dr. Gilr­ner Jánost, a Dalosszövetség közszeretetben álló elnökét. Nagy kitüntetésnek veszik — mondotta­m— a komáromi dalosok, hogy a Dalosszö­vetség immár másodízben tüntette ki Ko­máromot s a tagegyesületeket azzal, hogy e régi magyar kulturváros ősi falai között rendezi az országos dalosünnepélyt. A ko­máromi dalosok mindenkor magyar köte­lességüknek tartják, hogy a Dalosszövetsé­get kulturális vállalkozásaiban a legtelje­sebb mértékben támogassák és a szövetség elnökének vezetése alatt szolgálják a ma­gyar dalkultúrát. Majd a komáromi dalo­sok szeretetéről, ragaszkodásáról s igaz nagyrabecsüléséről biztosította dr. Giller János elnököt, akinek megköszönte az ün­nepélyen való megjelenését és további munkálkodására az Isten áldását kérte. A szűnni nem akaró éljenzés után az öt ko­máromi dalárda jeligéjével köszöntötte az elnököt. „A szlovákiai magyarság él és élni fog" Dr. Giller János a városháza erkélyéről messzecsengő, érces hangon válaszolt. Há­lásan megköszönte Komárom város magyar közönségének és a város vezetőségének az ünnepély rendezése érdekében tanúsított készséges vendégszeretetét és támogatását. „Ünnepeink kicsinyeik, — mondotta töb­bek között, — mert kis nemzet vagyunk, de annál drágábbak nekünk ezek az ün­nepek. Nekünk is van életterünk ezen a világon. Kis népek ereje nem a fegyve­rek ereje, hanem a szellemé. Az egyete­mes emberiség értékállományát szaporít­juk. Tudatosan vettük igénybe Komárom város vendégszeretetét most is, hogy le­róttuk hálánkat azért a sok kezdeménye­zésért, amely innen kiindult. A magyar kultúra szolgálatában egyek vagyunk va­lamennyi magyarral. A mi dalunkat hall­ják meg a Dunán túl is s vegyék tudomá­sul, hogy a magyarság Szlovákiában él és élni fog.“ Köszönetet mondott Fülöp Zsigmondnak és munkatársainak a rendezési munkálatok előkészítéséért s megnyitottnak jelentette ki a Dalosszövetség negyedik országos ünne­pélyét. A ki-kitörő, hatalmas tapsokkal többször megszakított, lendületes beszéd elhangzása után a közönség hosszasan ünnepelte Gil­ler Jánost. Befejezésül a Dalegyesület Be­­reczky-Várady: „Vén Duna partján" című szerenádját adta elő fölényes tudással <s Schmidt Viktor karnagy vezetésével. A közvetlen hatású szép ünnepségen részt vettek a már megérkezett eperjesi, lo­sonci, tornaljai, rimaszombati és a rozsnyói dalosok is, akik azután a Dalegyesület kerti helyiségébe vonultak ismerkedési est­re. A Jókai Egyesület kulturháza előtt levő A díszhangversenyt rendező technikai bizottság egész héten szorgalmasan dolgo­zott a hatalmas katonai lovardának dal­­csarnokká való átalakításán. Óriási méretű pódiumot állított föl, ame­lyen másfélezernél több dalos könnyen elfért. A nézőteret friss zöld füvel hintet­ték föl, a falakat s a pódiumot pedig zöld ágakkal ékesítették. A hangverseny fél nyolckor kezdődött. Az ünnepélyen nemcsak a város, hanem a messze vidék érdeklődő közönsége óriási számban vett részt: többezer ember hallgat­ta áhitatosan a dalosokat. A közönség kö­rében ott láttuk: Jaross Andor és dr. Holo­­ta János nemzetgyűlési képviselőket, Füssy Kálmán szenátort, Nagy Nándort, Gidró Bonifác, bencésrendi házfőnököt, Dunay Jenő magyarországi kiküldöttet, dr. Szijj Ferencet, dr. Lestár István szentszéki taná­csost, Király József esperest, Galambos Zoltán református lelkészt, Baltazár János evangélikus lelkészt, Parassin Sándor járás­főnököt, Nagy Jenő kormánybiztost, a hely­őrség tisztikarának küldöttségét, Esterházy Lujzát, dr. Staud Gábort, dr. Gyürky Ákost, dr. Kuthy Gézát, dr. Soós Imrét, dr. Kállay Endrét, Machácsek Pál rendőrtaná­rókat-szobor ragyogó megvilágításával mint­egy üdvözletet hintett az érkező vendégek elé. A dalosok érkezése Szombaton délután kezdtek érkezni a tá­volabb vidékek dalosai, akiket a gondos rendezőbizottság fogadott és szállásolt el. Vasárnap délelőtt megérkeztek a többi da­losok is, akik részint az ünnepély színhe­lyén, részint a Kultúrpalotában tartottak próbákat. Délben dr. Giller János a Dalosszövetség nevé­ben ünnepélyesen megkoszorúzta a Jókai­­szobrot. A pozsonyi Bartók Béla-dalárda s az eper­jesi Daltestvérek jeligéjüket énekelték el. Ezenkívül több más dalárda is megkoszo­rúzta a szobrot. Délután egy órától kezdve közebédek voltak a különböző vendéglők­­ben. A Tromler-szálló nagytermében két­­száz terítékes ebéden vett részt a Dalosszö­vetség vezetősége. Itt megjelent Dunay Je­nő egyetemi tanár, magyar királyi kor­mányfőtanácsos, a Magyar Dalosegyesüle­tek Országos Szövetségének képviselője, akit Giller János bensőséges szavakkal üd­vözölt. A magyarországi kiküldött meghat­va köszönte meg a spontán ünneplést. Délután a nagy összkar tartott próbát a katonai lovardában és este hat órakor indult meg a dalosok me­nete az ünnepély színhelye felé. A zászlaik­ alatt felvonuló dalosok menete impozáns képet nyújtott. Rendben és mél­tóságteljes csendben vonultak végig a vá­ros főuccáin, rendkívül megragadó lát­ványt nyújtva. A közönség a járdákat sű­rűn lepte el s nagy meghatottsággal, ka­­l­aplevéve szemlélte a festői, két kilométer hosszúságú menetet. A­­ menet élén dr. Gil­ler János országos elnök, Fülöp Zsigmond, Fábry Viktor társelnök, dr. Bicsovszky Kázmér szövetségi igazgató, Riszner Ede karigazgató haladt a szövetség tisztikará­val, utána vonultak az egyes dalegyesüle­tek zászlaik alatt, elnökeik s karnagyaik vezetésével. Magyar ruhás leányok szín­­pompás csoportja, gazdaénekkarok, városi dalárdák, estélyi ruhás nők, munkásdalár­dák s egyházi énekkarok egy szent eszme szolgálatába tömörülve vonultak fel az ün­nepély színhelyére. Itt már ezernyi tömeg tolongott, várva az ünnepély kezdetét. csost, Bartos Frigyest, Sichert Károlyt, Perecz Samut, Kövy Árpádot, Klain Ödönt, Bartha Jánost, Kristóff Sándort, Dersinyák Gusztávot, dr. Petrikovics Kálmánt, Jókay Imrét, Csepy Bélát, Kovách Tihamért, dr. Mikola Ferencet, a komáromi tanintézetek igazgatóit s tantestületét, stb. A Prágai Ma­gyar Hírlapot Szombathy Viktor képviselte. A hangverseny megnyílása Dr. Giller János nyitotta meg az ünne­pélyt emelkedett szellemű beszéddel. Elis­meréssel adózott a magyar dal művelőinek. — ígértük, — mondotta többek között, — hogy kétévenként tart a Dalosszövetség seregszemlét a magyar dalosok között. A komáromi ünnep egyik ilyen hatalmas se­regszemle, amely arányaiban messze túl­szárnyalja az eddigieket. Legdemokratiku­sabb társaság a dalosoké, polgár, gazda, munkás, értelmiség egyképen összefog a dalos ideálokért s önzetlenül, díjtalanul munkálkodik. Ezért a legteljesebb elismeré­sünket érdemlik meg. A hála és a köszönet első szava azok felé irányul, akik a magyar dal művelésében hosszú, évtizedes munkál­kodásuk által elévülhetetlen érdemeket sze­reztek maguknak, ők a dal tiszteletreméltó veteránjai. Majd meleg szeretettel üdvözölte Riesz­­ner Ede és Simkó Gusztáv országos kar­­igazgatókat, Perecz Samut (Rimaszombat), Pathó Flórist (Komárom), Farkas Károlyt (Komárom), Kristóf Károlyt (Kassa) és Dahlström Károlyt (Eperjes), akik több­ mint negyven esztendő óta szolgálják meg­szakítás nélkül a magyar dalos ügyet. Át­nyújtotta nekik a Dalosszövetség emlékér­mét. A közönség hosszasan éljenezte a régi dalosokat. A Dalosszövetség elnöke bensőséges sza­vakkal üdvözölte a díszhangversenyen megjelent Dunay Jenőt, akit a közönség percekig ünnepelt. Negyven dalárda összhara Ezek után megkezdődött a hatalmas dísz­hangverseny, ilyen nagyméretűt és művé­szi értékben is előkelőt még nem rendezett a Dalosszövetség. Bevezetőül az összes férfidalárdák, negyven dalárda,­ — nagy összkara adta elő ■ Beschnitt „Osszián" című, nagyhatású ka­rát. Ezernégyszáz dalos ajkán csendült föl a klasszikus szerzemény, amely Simkó Gusztáv országos ügyvezető karigazgató vezényletével pompásan adta vissza a mű szépségeit. Mint egy hatalmas orgona zúgott végig a benne uralkodó basszus és szárnyalt ma­gasra a csengő tenor. Frenetikus hatást vál­tott ki az előadás. A közönség kitörő taps­vihara zúgott föl, a taps a kitűnő karigaz­gatót s a dalosokat egyaránt jutalmazta. Az egyes dalárdák szereplése Az első részben a következő sorrendben s dalokkal szerepeltek az egyes dalárdák: Orsujfalui SzKIE-énekkar. 32 tag. Hoppé R.: „Három eredeti dal". Karnagy Pataky Ferenc. —■ Izsai Római Katolikus Énekkar Vegyeskara. 41 tag. Mócik Felicián: „Nép­dalegyveleg". Karnagy: Náday Kálmán. —* Füssi Római Katolikus Énekkar. 44 tag. Deák Gerő: „Káka tövén..." — „Ez az én szeretőm..." Karnagy: Hideghéthy Nándor. —­ Losonci Egyetértés Dalkör. 31 tag. Kirchner: „Megbántott a rózsám..." Kar­nagy Medgyessy János. — Galántai HAN­­Za Dalárda. 40 tag. Bárdos L.: „Széles a Duna..." Karnagy: Szőke Péter. — Érsek­­újvári Városi Dalegylet Vegyeskara. 39 tag. Graff Kálmán: „Három ut előttem..." Karnagy: Kopasz Elemér. — Nyitrai SzMKE-Dalárda. 34 tag. Vásárhelyi: „A csárdában." Karnagy Szőke József. — Lo­sonci Dalegylet Férfikara. 43 tag. Simkó- Demény: „Sirassatok engem orgonavirá­gok..." karfantázia. Karnagy: Riszner Zol­tán. — Lévai Dalárda Férfikara. 40 tag. Bárdos Lajos: „Megütik a dobot..." Kar­nagy: Heckmann István, országos karigaz­gató. — A második rész szereplői és dalai: Szimői Gazda Dalárda Férfikara. 40 tag. Köveskuti J.: „Népdalegyveleg." Karnagy: Benkó István. Kürti Harmónia Dalegy­let Vegyeskara. 110 tag. Bárdos L.: „Ko­máromi kislány..." — „Vend^gnóta..." (nép­dalkánonok). Karnagy: Rábai Béla. — Tor­naljai Dalegylet. 32 tag. Váradi: „Vén Du­na partján..." Karnagy: Halász István dr. — Eperjesi Daltestvérek. 33 tag. Tárnai Alajos: „Milióra". Karnagy Fábry Viktor. — Pozsonyi Keresztény Munkás Dalegye­sület. Eckerdt: „Magyar Zene" Karnagy: Oszvald Ferenc. — Alsószeli Evangélikus Kultúrkör Vegyeskara. 62 tag. Bárdos L.: „Látod e babám..." Karnagy: Boross Béla. — Érsekujvári Vasasok Dalköre. 46 tag. Kodály Zoltán: „Kit kéne elvenni...". Kar­nagy: Szendrei István. Pozsonyi Bartók Béla Dalegylet Férfikara. 34 tag, Kodály Z.: „Katona dal" —• dob és kürt kísérettel. — Karnagy: Sendlein János. — Lévai Da­lárda Vegyeskara. 60 tag. Kodály Z.: „Kö­szöntő" — Graff K.: „Juhászlegény..." Kar­nagy: Heckmann István, országos karigaz­gató. — Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegylete. 40 tag. Lányi Ernő: „A ma­gyar nyelv". Karnagy: Simkó Gusztáv, or­szágos ügyvezető karigazgató. A második rész befejező száma vegyes­kari összkar volt, 400 dalossal. Harmat Ar­túr: „Népdalok" című szerzeményét adták elő, Heckmann István országos karigazga­tó vezényletével. A festői szépségű ének­csoport összkara biztos hangvezetésével és pontos előadásával rendkívül kedves be­nyomást keltett. A harmadik rész kezdetén férfikari kis­­összkar, négyszáz résztvevővel Kodályt „Huszt" című nehéz versenykarát adta elő Simkó Gusztáv karigazgató mesteri veze­tésével. A nagy zenei tudást és felkészült Ezerhatszáz dalos háromezer hallgató előtt

Next