Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-03 / 150. (4593.) szám
12 '^rs:gsI'Aagrarhii?IíSB ARADI ZSOLTi Az ég a rács mögött Révai kiadás. Budapest, 1938. \ K^ÍPa. — „Ez a könyv éppen annyira A regény, mint dokumentum. Hőse képzelt alak, tehát az olvasó ne keressen hasonlatosságot az író és a regényhős között, bár fennforog egy ilyen föltevés lehetősége, hiszen tíz évvel ezelőtt a szerzőt is tizenöt hónapi börtönre ítélték . . . Az író jónak látja regénye előtt ezt az olvasó tudtára adni s mi, —' irodalmi kritikáról lévén szó '— igyekszünk elfelejteni azt, ami vele és általa az érintett per folyamán megtörtént. Annál is inkább, mert a regény kitünően van megírva s méltán sorakozik a börtön-pszichózist feltáró irodalmi alkotások sorába. Talán nem is a pontos, élethű, részletező, de soha unalmassá nem szürkülő lélekanalízis tetszett nekem benne, melyet a szerző önmagán mutat be, valóság-élmény alapján, hiszen valószínű, hogy a börtön rácsa mögött, testi és lelki szennytől visszaborzadó lelkiségének önmagába zárkózása késztette ilyen önelemzésre. Talán nem is a börtönélet külsőségeinek, technikájának, „társadalmi" formájának plasztikus leírása, amely megértteti és megérezteti olyanokkal is ennek borzalmait, testet elcsigázó, lelket apátiába süllyesztő hatását, akik csak leírások, elbeszélések révén szagolhatnak bele ebbe a külön világba. De meghatott az a talán nem is szándékolt, csak a lélekanalízisből önként adódó — szemlélet, mely „rács mögött" — és nem „rács mögül" látja az élet, szabadság szimbólumát, az eget. Az ég szinte az élet tükrévé változik e szemlélet által s a tükörkép, ha igaz is, mégis anyagtalan. — Ez az anyagtalanságtudat vezeti arra a következtetésre, hogy minden relatív. A bűn nem bűn a bűnös lelkiismeretében, ha belső meggyőződése a törvény paragrafusaival szemben igazolja. A törvény nem törvény az egyén előtt, ha az ő különleges esetére nem lehet fölmentő fejezetet találni benne. sok, legkülönbözőbb bűncselekménnyel vádolt ember, sikkasztók, feleséggyilkosok, betörők, csalók, lopok, züllött csavargók, zsebmetszők, lázítók, politikai bűnösök—■ mindegy, hogy „úri emberek ”-e, parasztok, vagy naplopók, a börtön rácsa mögött egy társadalomba olvadnak össze, melynek éppen úgy kialakul a rendje, etikája és etikettje, mint a rácson túl, „szabadon" (?) élő társadalomban. A legelvetemültebb ember is „jó" ebben a börtöntársadalomban s szolidaritásra, egymás önzetlen megsegítésére hangolódik a sorstársakkal szemben. Csak egy típus nem kap fölmentést még ettől a kollektív bíróságtól sem: az áruló, az agent provocateur. Mi az az erő, amely ezt a lelki kiegyenlítődést végbeviszi? A közösségtudat. Mellékes, hogy ezt a kényszer, a szürke börtönfalak, rács, lakat és szurony alakítják ki. A szabad életben is van börtönfal, rács, lakat, erőszak, — a „corpus iuris" paragrafusaiban, — csak az élet sokszínűségén elkáprázó szem nem látja meg. Kísérti az írót az a gondolat, hogy az ideális élet a börtön falain belül él s van olyan mozzanat, amikor már elszokik a civilizáció langyos életfürdőjétől, hogy nem is vágyik ki a szabadabb, de gonoszabb életbe. Gonoszabb, mert ezt a minden bűnt kiengesztelő közösségtudatot a szabad, — tehát a törvényparagrafus értelmében —• büntelen ember nem tudja kialakítani magában és egymás között. Ezen általános értelmű, mély humánum mellett külön szín annak a politikai sakkjátéknak — minden bántó célzat nélkül való — megvilágítása, amelynek a regény főhőse tehetetlen bábja. Az ő büntetésének nincs oka, csak célja: más államhatalom szemében bűnös, a büntelenül büntető hatalom előtt értékes egyén kiváltása. Megint egy relativitás, csak nem materiális alapon, de ideális magasságban. Meghatott a könyv, meg különösen végső kiengesztelődésével: „Tudom, hogy mindenért érdemes élni . . ." „Mindenütt megtalálhatom a szépet, a jót, az érdemest. De legfőképpen azért, hogy az ember egy-egy eszmének odaadhatja magát." —yf— (*) Színmű-pályázat. A Szlovákiai Magyar Színpártoló Egyesület többek adományából ötezer korona összegű pályadíjat tűz ki egy magyar nyelven írt dráma vagy vígjáték jutalmazására. A pályázaton csakis Csehszlovákiában élő író vehet részt. A pályamű csakis oly darab lehet, amely eddig sem nyomtatásban nem jelent meg, sem színházban előadásra nem került és egy egész színházi est betöltésére alkalmas. A pályázat eredménye felől héttagú bírálóbizottság dönt, amelynek joga van a díjat ki nem adni, megtartani és új pályázat kiírását is elhatározni. A díjazott pályaművet a Szlovákiában és Kárpátalján működő magyar színházak minden tantiém fizetése nélkül adhatják elő. Egyébként a mű a szerző tulajdona marad és fordítás, filmre való vitel, kiadás joga és más színházak részéről fizetendő szokásos tantiémek őt illetik. A pályamű gépen írandó le és 1938 szeptember 1-ig dr. Brükk Sándor, a Színpártoló Egyesület titkára (Kassa, Stefánik u. 24) címre jeligés levél kíséretében küldendő be. A pályázat felőli döntés 1938 őszén fog megtörténni. (*) Megnősül Diessl Gusztáv filmszínész. Berlinből telefonálják. A szlovákiai közönség jól ismeri német filmekről Gustav Diesslt, a kemény arcélű, férfias megjelenésű színészt. Diessl most házasodik. Menyasszonya Mária Cebotar, a jónevű operaénekesnő. A két művész a közeljövőben tartja esküvőjét. (*) Jubilál Yvette Guilbert, ötven évvel ezelőtt lépett először színpadra Yvette Guilbert, a franciák nagy sanzonénekesnője. Első fellépésén könyökig érő, hosszúszárú fekete keztyüt viselt s ez a fekete keztyű épp olyan szerelehez jutott a sanzonéneklésben, mint valaha Gautier mellénye az irodalomban. Guilbert új stílust teremtett a sanzonéneklésben s ezt a stílust azóta sem váltotta fel tökéletesebb. Az egész világot bejárta Yvette Guilbert fekete kesztyűivel és csodálatos előadóiművészetével. Ma, amikor a nagyvárosokban minden második kávésházban egy-egy sanzon énekesnő működik, elhomályosodott a „dizőz” igazi fogalma, amelyet Yvette Guilbert teremtett meg. A kis masamód lányból lett nagy művésznő azóta teljesen visszavonult. Talán még vannak, akik emlékeznek filmszerepléseire is. A Faust filmváltozatában játszotta Márta asszonyt. De a legnagyob mindig a sanzonok előadásában volt. A francia állam a becsületrenddel tüntette ki művészetét. Guilbert most ünnepli színpadra lépésének ötvenedik évfordulóját Párisban. A MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA POZSONYBAN: Vasárnap d. u.: Sárgapitykés közlegény, este: Nem leszek hálátlan. AZ UNGVÁRI MOZIK HETI MŰSORA: PASSAGE MOZI Julius 1—2—3: Viktória királynő. . Junius 28-tól julius 3-ig: A budapesti Eucharisztikus Kongresszusról készült eredeti filmreportázs, mint kisérő műsor. RÁDIÓ MOZI Julius 1—2,—3: Menekülés a halálból. MAGYAROK CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1918—1938 Szerke&ztette: Botzzody István M első könyv, amely beszámol a csehszlovákiai magyarság életéről az államfordulat után. — írták a csehszlovákiai magyarság legismertebb írói, tudósai és szervezői. Húsz év mérlege ez a könyv, amely 240 oldalon felöleli a csehszlovákiai magyar élet minden területét. — A fejezetek címe: A magyar katolicizmus — A magyar protestantizmus — A demográfia tükrében — A statisztika tükrében — Az asszimilálódás — A magyar zsidóság — Politikai életünk húsz éve — Gazdasági életünk húsz éve — Kulturális szervezkedésünk története — A magyar iskola — Az irodalom — A művészet — A tudomány művelése — A sajtó — A polgárság — A parasztság — A főiskolások — A Sarló története — Szlovákok és magyarok — Csehek és magyarok — Európa és a csehszlovákiai magyarság — Magyarország és a csehszlovákiai magyarság. —------Az „AZ ORSZÁG ÚTJA" kiadása, Budapest ARA, 19.50 Ké. Megrendelhető a PMH kiadóhivatala utján. Portó 3.—, utánvétnél 5.— Kö. 1938 július 3, vasárnap* . SPORT -Reformokat a nyugati divízióba! írta: Sportbarát (Losonc) Előrebocsátjuk, hogy az alábbi észrevételek nem a LAFC javára, hanem divíziós közérdekből látnak napvilágot, függetlenül a losonci egyesület jövő sorsától. Minden lehető kísérletet megteszünk ugyan, hogy a szabályok értelmében — felfogásunk szerint — a nekünk feltétlenül járó igazságos döntést a legfelsőbb fórumnál kivívjuk, de a nemsokára esedékes végső határozat nem befolyásolja a divíziós rendszerről évek óta vallott felfogásunkat. Akár benn marad tehát a SAFC, akár kiesik, a divízió megreformálására szoruló rendszere nem tűr további halogatást! A divízió létesítésénél hihetőleg eszményi elképzelés irányította a tervezőket. Kerüljenek össze úgy keleten, mint nyugaton nemes vetélkedésben a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás kitűnő szlovák és magyar együttesei s az erkölcsi és anyagi fellendülés eddig nem tapasztalt mértékben fog bekövetkezni. Meghatványozódik a közönség száma, az egyesületeket szinte felveti majd a pénzbőség, csapataikat úgyszólván ligaformára erősíthetik, stb. stb. (?) így álmodozhattak a jószándékú, de a kellemetlen eshetőségekkel komolyan nem számoló illetékes tényezők. Most azonban odajutottunk már, hogy a lesújtó tények fölött szemet többé nem hunyhatunk. Még k«zepes szakértelemmel bíró sportember is észreveheti, hogy a nyugati divízió állandóan súlyos válságban tesped s egész rendszere gyökeres megreformálásra szorul! Az eredeti elgondolásból csupán annyi valósult meg, hogy az átlagban legjobb csapatok többsége, tehát nem mind — együtt van s meglehetősen változó, néha bizony csak mérsékelt színvonalú mérkőzésekkel „gyönyörködteti" a hasonlóan mérsékelt számú, sőt némely helyen állandóan gyérülő közönséget! A mérleg másik serpenyőjét pedig, a garmada visszásság eredményeként a megcáfolhatatlanul kiábrándító tehertételek jelentik s legkevésbé sem hangzik túlzásnak, hogy talán valamennyi nyugatszlovákiai divíziós egyesület nyomasztó gondokkal küzd és anyagi összeroppanástól retteg! Mindannyian régóta szemléljük ezt a keserves, hatalmas áldozatokat követelő vergődést, de eddig még nem történt kísérlet, hogy összefogva egészségesebb divíziós rendszerváltozást erőszakoljunk ki! Pedig ez az út nálunk előbb-utóbb a teljes csődhöz fog vezetni. Foglaljuk összetételekbe a mostani rendszerrel kapcsolatos fonákságokat s ártalmas tényezőket, amiknek kiküszöbölése ősszel nem mellőzhető többé azok részéiről, akik a divízióval lelkiismeretesen törődnek. A kiküszöbölendő fonákságok 1. Mindenekelőtt helytelen a keretmegalkotás, mert egymástól igen nagy távolságra eső csapatokat hoz össze tetemes költségek árán! A régóta állandó formák alapján szinte érthetetlen a Pozsonytól Fülekig terjedő körzet makacs fenntartása, mikor egy csomó, a divízió értékéhez jogosan mérhető, közbeeső csapatnak ki kell maradnia. Bocsásson meg nekünk a VAS-Rapid, a nagyszombati Rapid és a Tapolcsányi SK, ha nyíltan kijelentjük, hogy hozzájuk hasonló ellenfeleket kaphatnánk közelebbről is, ha mondjuk Besztercebánya, Turócszentmárton és Vágbeszterce lennének benn a divízióban. S amellett kiadásaink felére csökkennének. Megértjük, ha ők ugyanazt a véleményt táplálják rólunk, amennyiben Nyitrára, Lévára, stb. ez az összehasonlítás ugyancsak alkalmazható, ami viszont nekik biztosítana előnyt egy új beosztás alapján. 2. A mérkőzések lejátszásának részben téli, részben tavaszi időszaka lassan tönkreteheti az eddig anyagilag legrendezettebb egyesületeket is! Profiknál érthető a februári kezdés, mert néhány ezer fanatikus nézőre fogcsikorgató hidegben is számíthatnak a nagyvárosokban s igy nincs ráfizetés. De a divíziós közönség finnyásabb s nem kockáztatja egészségét egyébként is „szerényebb élvezetért". Mi például nyíltan bevalljuk, hogy a lezajlott fordulóban csak az FTC elleni mérkőzésen kerestünk valamicskét, máskor semmi hasznunk nem volt. Néhány mecénási, soha meg nem hálálható támogatás húzott ki csupán a csávából. Úgy tudjuk, hogy a többi divíziós egyesület is hasonló bajban sínylődik. A korai nekikezdésből csak az országos döntőt vivő s a ligába való jutásért tusakodó csekélyszámu egyesületeknek van busás hasznuk, míg az óriási többség nyögi az alig kibírható adósságterheket. 3. Az igazság elfogulatlan és pártatlan szemüvegén nézve még egy kellemetlen és tarthatatlan visszásságra kell rámutatnunk: a bírói működések gyakori szabados túltengéseire, amelyek végzetesen sújthatják az egyesületeket! Ne értsen félre minket a birák testülete. Nem egyetemes vádat emelünk ellenük, hiszen hozzáértésüket és semlegességüket elvben elismerjük. De ők is gyarló emberek s bizony ismételten megesett velük, hogy megfélemlítve, vagy ideggyöngeségből elvesztették hidegvérüket és tévesen, sőt brutálisan ítélkeztek. A szinte szentírási tekintéllyel méltányolt bírói jelentések nyomán tétlenségre kényszerített kiváló játékosok hiánya miatt sorsdöntő mérkőzéseket vesztettek némely egyesületek. Pedig a drákói s néha huzamosabb időre kimért ítélkezést lehiggadt emberies érzéssel mérsékelni lehetett volna indokolt alkalmakkor. A gyáva, szűk látókörű s szenvedélyektől túlfűtött játékvezetők bénító kerékkötői jóhiszeműségük mellett is a divíziónak. Milyen reformokat kérünk és várunk ezután? I. A divízió kibővítését két alosztályra, vagy teljes kettéosztását nyugati és közép körzetre! Néhány évvel ezelőtt már szóvátettük ezt és eme megoldást anyagi szempontból most még fontosabbnak minősítjük. Nálünk, középen, indítványunk szerint a Füleki TC, a Zólyomi TK, a Zsolnai SK, a Ruttkai FC, a LAFC, a Turócszentmártoni SK, a Rimaszombati Törekvés, a Losonci Slavia és a Besztercebányai SK s még egy értékesebb egyesület szerepelne s nyugaton is ily mintára hasonló játékerejü társaság kerülne össze. Félköltség, tetemes tiszta haszon járna az egymáshoz közel lakó csapatok mérkőzéseinek lebonyolításából a rendezőknek! tőlI. Az összes szlovák és magyar tekintélyes és vezesportembereknek össze kellene fogniok a belső hibák gyökeres kiirtásának előmozdítására! Változtatni kell az őszi és tavaszi fordulók időbeosztásán, mérsékelni kell a bírói hatáskört több ellenőr meghallgatásával, — odahatni, hogy a futballadó csökkenjen, a legőszintébb sportbaráti szellemet kialakítani a magyar és szlovák egyesületek között, stb. stb. Várnak még természetesen más részletkérdések is tökéletesebb megoldásra, de jelenleg elég, ha csak a legfontosabbak nyernek gyors és okos megreformálást a hanyatlásnak indult divízió fellendítése érdekében! Budge Donald fölényesen megnyerte a wimbledoni férfiegyest Valamennyi számban amerikaiak győzelme várható WIMBLEDON. Pénteken játszották le az idei All England-bajnokságok első döntő mérkőzését. A férfiegyes döntőjében a kaliforniai Donald Budge, a jelenkor legnagyobb játékosa, játszi könnyedséggel intézte el fint, az angolok kedvencét, ellenfelét. Bnnny AusBudge rövid egy óra leforgása alatt szinte sétálva győzött a döntőben és jellemző fölényes tudására, hogy ezévben is úgy nyerte meg a világbajnoki címet, hogy az egész verseny folyamán egyetlen szetet sem adott le ellenfeleinek. A mérkőzésen jelen volt Mary angol anyakirályné és a kenti hercegi pár. A részletes eredmények: Férfi egyes döntő: Budge (USA)—Austin (angol) 0:1, 6:0, 6:8. Férfipáros középdöntő: Henkel, Metaxa (Németország)—Kukuljevic, Paladia (Jugoszlávia) 7:5, 6:2, 0:4. —• A döntőt a németek a Budge—Makó pár ellen játszák. Női páros középdöntő: Matthieu, Yorke—Andrus, Henrotin 8:6, 6:3, 6:4. — Fabyan, Maridé—Heine - Miller, Monchhew 7:5, 6:4. Vegyespáros középdöntő: Henkel, Fabyan ,Hueber, James 6:3, 1:6, 6:S. — Budge, Markie—, Síhayes, Saunders 6:4, 6:2. A női egyes döntőjét Wills-Moody vívja (honfitársa, Helen Jacobs ellen. )( Budge és Makó Budapesten. A világbajnok Budge Donald és híres, magyar származású párostársa, Makó Géza, a wimbledoni versenyek után július 5-én és 6-án Budapesten szerepelnek. A budapesti verseny után tudvalévően Csehszlovákia nemzetközi teniszbajnokságain indulnak Prágában. " )( A Balaton-bajnokság női egyes döntőjében a jugoszláviai Flórián Alice legyőzte Körmöczy Zsuzsit,3:6, 6:3, 9:6 arányban )( A Moszkvában szereplő cseh teniszjátékosok 8:3 arányban győztek az oroszok ellen. ) A román tenisz-szövetség felfüggesztette Somogyi Klárit, mert Magyarország színeiben szerepelt az olaszok elleni hölgy KK-ban. A románok egyúttal feljelentést tettek a nemzetközi szövetségnél. A magyar szövetségnek azonban volt Somogyi Klárit szerepeltetnie, mert jogában az erdélyi származású hölgybajnok időközben cvptált és jelenleg már magyar állampolgár.