Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-03 / 150. (4593.) szám

12 '^rs:gsI'A­agrarhii?IíSB ARADI ZSOLTi Az ég a rács mögött Révai kiadás. Budapest, 1938. \ K^ÍPa. —­ „Ez a könyv éppen an­­­nyira A regény, mint dokumentum. Hőse képzelt alak, tehát az olvasó ne keressen hasonlatosságot az író és a regényhős kö­zött, bár fennforog egy ilyen föltevés lehe­tősége, hiszen tíz évvel ezelőtt a szerzőt is tizenöt hónapi börtönre ítélték . . . Az író jónak látja regénye előtt ezt az olvasó tudtára adni s mi, —' irodalmi kriti­káról lévén szó '—­ igyekszünk elfelejteni azt, ami vele és általa az érintett per folya­mán megtörtént. Annál is inkább, mert a regény kitünően van megírva s méltán so­rakozik a börtön-pszichózist feltáró irodal­mi alkotások sorába. Talán nem is a pontos, élethű, részletező, de soha unalmassá nem szürkülő lélekana­­lízis tetszett nekem benne, melyet a szerző önmagán mutat be, valóság-élmény alapján, hiszen valószínű, hogy a börtön rácsa mö­gött, testi és lelki szennytől visszaborzadó lelkiségének önmagába zárkózása késztette ilyen önelemzésre. Talán nem is a börtön­élet külsőségeinek, technikájának, „társa­dalmi" formájának plasztikus leírása, amely megértteti és megérezteti olyanokkal is en­nek borzalmait, testet elcsigázó, lelket apá­tiába süllyesztő hatását, akik csak leírások, elbeszélések révén szagolhatnak bele ebbe a külön világba. De meghatott az a­­ talán nem is szán­dékolt, csak a lélekanalízisből önként adó­dó — szemlélet, mely „rács mögött" — és nem „rács mögül" látja az élet, szabadság szimbólumát, az eget. Az ég szinte az élet tükrévé változik e szemlélet által s a tükör­kép, ha igaz is, mégis anyagtalan. — Ez az anyagtalanságtudat vezeti arra a következ­tetésre, hogy minden relatív. A bűn nem bűn a bűnös lelkiismeretében, ha belső meg­győződése a törvény paragrafusaival szem­ben igazolja. A törvény nem törvény az egyén előtt, ha az ő különleges esetére nem lehet fölmentő fejezetet találni benne. sok, legkülönbözőbb bűncselekménnyel vá­­­dolt ember, sikkasztók, feleséggyilkosok, betörők, csalók, lopok, züllött csavargók, zsebmetszők, lázítók, politikai bűnösök­­—■ mindegy, hogy „úri emberek ”-e, parasztok, vagy naplopók, a börtön rácsa mögött egy társadalomba olvadnak össze, melynek ép­pen úgy kialakul a rendje, etikája és eti­kettje, mint a rácson túl, „szabadon" (?) élő társadalomban. A legelvetemültebb em­ber is „jó" ebben a börtöntársadalomban s szolidaritásra, egymás önzetlen megsegíté­sére hangolódik a sorstársakkal szemben. Csak egy típus nem kap fölmentést még et­től a kollektív bíróságtól sem: az áruló, az agent provocateur. Mi az az erő, amely ezt a lelki kiegyen­lítődést végbeviszi? A közösségtudat. Mel­lékes, hogy ezt a kényszer, a szürke bör­­tönfalak, rács, lakat és szurony alakítják ki. A szabad életben is van börtönfal, rács, lakat, erőszak, — a „corpus iuris" paragra­fusaiban, — csak az élet sokszínűségén el­­káprázó szem nem látja meg. Kísérti az írót az a gondolat, hogy az ideális élet a bör­tön falain belül él s van olyan mozzanat, amikor már elszokik a civilizáció langyos életfürdőjétől, hogy nem is vágyik ki a sza­badabb, de gonoszabb életbe. Gonoszabb, mert ezt a minden bűnt kiengesztelő közös­ségtudatot a szabad, — tehát a törvénypa­ragrafus értelmében —• büntelen ember nem tudja kialakítani magában és egymás kö­zött. Ezen általános értelmű, mély humánum mellett külön szín annak a politikai sakk­játéknak —­ minden bántó célzat nélkül való — megvilágítása, amelynek a regény főhőse tehetetlen bábja. Az ő büntetésének nincs oka, csak célja: más államhatalom szemében bűnös, a büntelenül büntető ha­talom előtt értékes egyén kiváltása. Megint egy relativitás, csak nem materiális alapon, de ideális magasságban. Meghatott a könyv, meg különösen vég­ső kiengesztelődésével: „Tudom, hogy min­denért érdemes élni . . ." „Mindenütt meg­találhatom a szépet, a jót, az érdemest. De legfőképpen azért, hogy az ember egy-egy eszmének odaadhatja magát." —yf— (*) Színmű-pályázat. A Szlovákiai Ma­gyar Színpártoló Egyesület többek adomá­nyából ötezer korona összegű pályadíjat tűz ki egy magyar nyelven írt dráma vagy víg­játék jutalmazására. A pályázaton csakis Csehszlovákiában élő író vehet részt. A pályamű csakis oly darab lehet, amely ed­dig sem nyomtatásban nem jelent meg, sem színházban előadásra nem került és egy egész színházi est betöltésére alkalmas. A pályázat eredménye felől héttagú bíráló­bizottság dönt, amelynek joga van a díjat ki nem adni, megtartani és új pályázat ki­írását is elhatározni. A díjazott pályaművet a Szlovákiában és Kárpátalján működő ma­gyar színházak minden tantiém fizetése nél­kül adhatják elő. Egyébként a mű a szerző tulajdona marad és fordítás, filmre való vi­tel, kiadás joga és más színházak részéről fizetendő szokásos­­ tantiémek őt illetik. A pályamű gépen írandó le és 1938 szeptem­ber 1-ig dr. Brükk Sándor, a Színpártoló Egyesület titkára (Kassa, Stefánik­ u. 24) címre jeligés levél kíséretében küldendő be. A pályázat felőli döntés 1938 őszén fog megtörténni. (*) Megnősül Diessl Gusztáv filmszínész. Ber­linből telefonálják. A szlovákiai közönség jól ismeri német filmekről Gustav Diesslt, a kemény arcélű­, férfias megjelenésű színészt. Diessl most házasodik. Menyasszonya Mária Cebotar­, a jó­­nevű­ operaénekesnő. A két művész a közeljövő­ben tartja esküvőjét. (*) Jubilál Yvette Guilbert, ötven évvel ez­előtt lépett először színpadra Yvette Guilbert, a franciák nagy sanzonénekesnője. Első fellépésén könyökig érő, hosszúszárú fekete keztyüt viselt s ez a fekete keztyű­ épp olyan szerelehez jutott a sanzonéneklésben, mint valaha Gautier mellénye az irodalomban. Guilbert új stílust teremtett a sanzonéneklésben s ezt a stílust azóta sem váltotta fel tökéletesebb. Az egész világot bejárta Yvette Guilbert fekete kesztyűivel és csodálatos előadó­­iművészetével. Ma, amikor a nagyvárosokban min­den második kávésházban egy-egy sanzon énekesnő működik, elhomályosodott a „dizőz” igazi fo­galma, amelyet Yvette Guilbert teremtett meg. A kis masam­ód lányból lett nagy művésznő azóta teljesen visszavonult. Talán még vannak, akik emlékeznek filmszerepléseire is. A Faust filmvál­tozatában játszotta Márta asszonyt. De a legna­­gyob mindig a sanzonok előadásában volt. A francia állam a becsületrenddel tüntette ki mű­vészetét. Guilbert most ünnepli színpa­dra lépésé­­nek ötvenedik évfordulóját Párisban. A MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA POZSONYBAN: Vasárnap d. u.: Sárgapitykés közlegény, este: Nem leszek hálátlan. AZ UNGVÁRI MOZIK HETI MŰSORA: PASSAGE MOZI Julius 1—2—3: Viktória királynő. . Junius 28-tól julius 3-ig: A budapesti Eucha­risztikus Kongresszusról készült eredeti filmreportázs, mint kisérő műsor. RÁDIÓ MOZI Julius 1—2,—3: Menekülés a halálból. MAGYAROK CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1918—1938 Szerke&ztette: Botzzody­ István M első könyv, amely beszámol a csehszlová­kiai magyarság életéről az államfor­­dulat után. — írták a csehszlová­kiai magyarság legismertebb írói, tudósai és szervezői. Húsz év mérlege ez a könyv, amely 240 olda­lon felöleli a csehszlovákiai magyar élet minden területét. — A fejezetek címe: A magyar katolicizmus — A­ magyar protestantizmus — A demo­gráfia tükrében — A statisztika tük­rében — Az asszimilálódás — A ma­gyar zsidóság — Politikai életünk húsz éve — Gazdasági életünk húsz­­ éve — Kulturális szervezkedésünk története — A magyar iskola — Az irodalom — A művészet — A tudo­mány művelése — A sajtó — A pol­gárság — A parasztság — A főisko­lások — A Sarló története — Szlová­kok és magyarok — Csehek és ma­gyarok — Európa és a csehszlová­kiai magyarság — Magyarország és a csehszlovákiai magyarság. —------­Az „AZ ORSZÁG ÚTJA" kiadása, Budapest ARA, 19.50 Ké. Megrendelhető a PMH kiadóhivatala utján. Portó 3.—, utánvétnél 5.— Kö. 1938 július 3, vasárnap* . SPORT -Reformokat a nyugati divízióba! írta: Sportbarát (Losonc) Előrebocsátjuk, hogy az alábbi észrevételek nem a LAFC javára, hanem divíziós közérdek­ből látnak napvilágot, függetlenül a losonci egyesület jövő sorsától. Minden lehető kísérletet megteszünk ugyan, hogy a szabályok értelmé­ben — felfogásunk szerint — a nekünk feltétlenül járó igazságos döntést a legfelsőbb fórumnál kivívjuk, de a nemsokára esedékes végső határo­zat nem befolyásolja a divíziós rendszerről évek óta vallott felfogásunkat. Akár benn marad tehát a SAFC, akár kiesik, a divízió megrefor­málására szoruló rendszere nem tűr további halogatást! A divízió létesítésénél hihetőleg eszményi elképzelés irányította a tervezőket. Kerüljenek össze úgy keleten, mint nyugaton nemes vetélkedésben a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás kitűnő szlovák és magyar együt­tesei s az erkölcsi és anyagi fellendülés eddig nem tapasztalt mértékben fog bekövetkezni. Meghatványo­zódik a közönség száma, az egyesületeket szinte felveti majd a pénzbőség, csapataikat úgyszólván ligaformá­ra erősíthetik, stb. stb. (?) így álmodozhattak a jószándékú, de a kellemetlen eshetőségekkel komolyan nem számoló illetékes ténye­zők. Most azonban odajutottunk már, hogy a lesújtó tények fölött szemet többé nem hunyhatunk. Még k­«­­zepes szakértelemmel bíró sportember is észreveheti, hogy a nyugati divízió állandóan súlyos válságban tesped s egész rendszere gyökeres megreformálásra szorul! Az eredeti elgondolásból csupán annyi valósult meg, hogy az átlagban legjobb csapatok többsége, tehát nem mind — együtt van s meglehetősen változó, néha bizony csak mérsékelt színvonalú mérkőzésekkel „gyönyörködteti" a hasonlóan mérsékelt számú, sőt némely helyen állandóan gyérülő közönséget! A mérleg másik serpenyőjét pedig, a garmada vis­­­szásság eredményeként a megcáfolhatatlanul kiábrán­dító tehertételek jelentik s legkevésbé sem hangzik túlzásnak, hogy talán valamennyi nyugatszlovákiai divíziós egyesü­let nyomasztó gondokkal küzd és anyagi össze­roppanástól retteg! Mindannyian régóta szemléljük ezt a keserves, hatal­mas áldozatokat követelő vergődést, de eddig még nem történt kísérlet, hogy összefogva egészségesebb diví­ziós rendszerváltozást erőszakoljunk ki! Pedig ez az út nálunk előbb-utóbb a teljes csődhöz fog vezetni. Foglaljuk össze­tételekbe a mostani rendszerrel kap­­­csolatos fonákságokat s ártalmas tényezőket, amiknek kiküszöbölése ősszel nem mellőzhető többé azok részéi­ről, akik a divízióval lelkiismeretesen törődnek. A kiküszöbölendő fonákságok 1. Mindenekelőtt helytelen a keretmegalkotás, mert egymástól igen nagy távolságra eső csapatokat hoz össze tetemes költségek árán! A régóta állandó formák alapján szinte érthetetlen a Pozsonytól­ Fülekig terjedő körzet makacs fenntartása, mikor egy csomó, a divízió értékéhez jogosan mérhető, közbeeső csapatnak ki kell maradnia. Bocsásson meg nekünk a VAS-Rapid, a nagyszombati Rapid és a Tapolcsányi SK, ha nyíltan kijelentjük, hogy hozzájuk hasonló ellenfeleket kaphat­nánk közelebbről is, ha mondjuk Besztercebánya, Tu­­rócszentmárton és Vágbeszterce lennének benn a diví­zióban. S amellett kiadásaink felére csökkennének. Megértjük, ha ők ugyanazt a véleményt táplálják ró­lunk, amennyiben Nyitrára, Lévára, stb. ez az össze­hasonlítás ugyancsak alkalmazható, ami viszont nekik biztosítana előnyt egy új beosztás alapján. 2. A mérkőzések lejátszásának részben téli, részben tavaszi időszaka lassan tönkreteheti az eddig anyagi­lag legrendezettebb egyesületeket is! Profiknál érthető a februári kezdés, mert néhány ezer fanatikus nézőre fogcsikorgató hidegben is számíthatnak a nagyvárosok­ban s igy nincs ráfizetés. De a divíziós közönség finnyásabb s nem kockáztatja egészségét egyébként is „­szerényebb élvezetért". Mi például nyíltan bevalljuk, hogy a lezajlott fordulóban csak az FTC elleni mérkő­zésen kerestünk valamicskét, máskor semmi hasznunk nem volt. Néhány mecénási, soha meg nem hálálható támogatás húzott ki csupán a csávából. Úgy tudjuk, hogy a többi divíziós egyesület is hasonló bajban síny­lődik. A korai nekikezdésből csak az országos döntőt vivő s a ligába való jutásért tusakodó csekélyszámu egyesületeknek van busás hasznuk, míg az óriási több­ség nyögi az alig kibírható adósságterheket. 3. Az igazság elfogulatlan és pártatlan szemüvegén nézve még egy kellemetlen és tarthatatlan visszásság­ra kell rámutatnunk: a bírói működések gyakori szaba­dos túltengéseire, amelyek végzetesen sújthatják az egyesületeket! Ne­­ értsen félre minket a birák testülete. Nem egyetemes vádat emelünk ellenük, hiszen hozzá­értésüket és semlegességüket elvben elismerjük. De ők is gyarló emberek s bizony ismételten megesett velük, hogy megfélemlítve, vagy ideggyöngeségből elvesztet­ték hidegvérüket és tévesen, sőt brutálisan ítélkeztek. A szinte szentírási tekintéllyel méltányolt bírói jelen­tések nyomán tétlenségre kényszerített kiváló játéko­­sok hiánya miatt sorsdöntő mérkőzéseket vesztettek némely egyesületek. Pedig a drákói s néha huzamo­sabb időre kimért ítélkezést lehiggadt emberies érzéssel mérsékelni lehetett volna indokolt alkalmakkor. A gyáva, szűk látókörű s szenvedélyektől túlfűtött játék­vezetők bénító kerékkötői jóhiszeműségük mellett is a divíziónak. Milyen reformokat kérünk és várunk ezután? I. A divízió kibővítését két alosztályra, vagy teljes kettéosztását nyugati és közép­ körzetre! Néhány évvel ezelőtt már szóvátettük ezt és eme megoldást anyagi szempontból most még fontosabbnak minősítjük. Ná­­­lünk, középen, indítványunk szerint a Füleki TC, a Zólyomi TK, a Zsolnai SK, a Ruttkai FC, a LAFC, a Turócszentmártoni SK, a Rimaszombati Törekvés, a Losonci Slavia és a Besztercebányai SK s még egy értékesebb egyesület szerepelne s nyugaton is ily min­tára hasonló játékerejü társaság kerülne össze. Félkölt­ség, tetemes tiszta haszon járna az egymáshoz közel lakó csapatok mérkőzéseinek lebonyolításából a ren­­dezőknek! tő­lI. Az összes szlovák és magyar tekintélyes és veze­sportembereknek össze kellene fogniok a belső hibák gyökeres kiirtásának előmozdítására! Változtat­ni kell az őszi és tavaszi fordulók időbeosztásán, mér­sékelni kell a bírói hatáskört több ellenőr meghall­gatásával, —­ odahatni, hogy a futballadó csökkenjen, a legőszintébb sportbaráti szellemet kialakítani a ma­gyar és szlovák egyesületek között, stb. stb. Várnak még természetesen más részletkérdések is tökéletesebb megoldásra, de jelenleg elég, ha csak a legfontosabbak nyernek gyors és okos megreformálást a hanyatlásnak indult divízió fellendítése érdekében! Budge Donald fölényesen megnyerte a wimbledoni férfiegyest Valamennyi számban amerikaiak győzelme várható WIMBLEDON.­­ Pénteken játszották le az idei All England-bajnokságok első döntő mérkőzé­sét. A férfiegyes döntőjében a kaliforniai­ Donald Budge, a jelenkor legnagyobb játékosa, játszi könnyedséggel intézte el fint, az angolok kedvencét, ellenfelét. Bnnny Aus­Budge rövid egy óra leforgása alatt szinte sétálva győzött a döntőben és jellemző fölényes tudására, hogy ezévben is úgy nyerte meg a világbajnoki címet, hogy az egész verseny folyamán egyetlen szetet sem adott le ellenfeleinek. A mérkőzésen jelen volt Mary an­gol anyakirályné és a kenti hercegi pár. A részletes eredmények: Férfi egyes döntő: Budge (USA)—Austin (angol) 0:1, 6:0, 6:8. Férfipáros középdöntő: Henkel, Metaxa (Német­ország)—Kukuljevic, Paladia (Jugoszlávia) 7:5, 6:2, 0:4. —• A döntőt a németek a Budge—Makó pár ellen játszák. Női páros középdöntő: Matthieu, Yorke—Andrus, Henrotin 8:6, 6:3, 6:4. — Fabyan, Maridé—Heine - Miller, Monchhew 7:5, 6:4. Vegyespáros középdöntő: Henkel, Fa­byan­ ,Hueber, James 6:3, 1:6, 6:S. — Budge, Markie—, Síhayes, Saunders 6:4, 6:2. A női egyes döntőjét Wills-Moody vívja (honfi­társa, Helen Jacobs ellen. )( Budge és Makó Budapesten. A világbajnok Budge Donald és híres, magyar származású páros­­társa, Makó Géza, a wimbledoni versenyek után július 5-én és 6-án Budapesten szerepelnek. A budapesti verseny után tudvalévően Csehszlovákia nemzetközi teniszbajnokságain indulnak Prágá­ban.­­ " )( A Balaton-bajnokság női egyes döntőjében a jugoszláviai Flórián Alice legyőzte Körmöczy Zsuzsit,3:6, 6:3, 9:6 arányban )( A Moszkvában szereplő cseh teniszjátékosok 8:3 arányban győztek az oroszok ellen. )­ A román tenisz-szövetség felfüggesztette So­mogyi Klárit, mert Magyarország színeiben szere­pelt az olaszok elleni hölgy KK-ban. A románok egyúttal feljelentést tettek a nemzetközi szövet­ségnél. A magyar szövetségnek azonban volt Somogyi Klárit szerepeltetnie, mert jogában az er­délyi származású­­ hölgybajnok időközben cvptált és jelenleg már magyar állampolgár.

Next