Prágai Tükör, 2006 (14. évfolyam, 1-5. szám)
2006 / 5. szám
kultúrák találkozása Sóska, sültkrumpli Egressy Zoltán a Dejvické divadlo színpadán A Dejvické divadlo 2007 februárjára tervezi Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című darabjának bemutatóját. Egressy Csehországban és Szlovákiában rendkívül népszerű, gyakran játszott szerző, bár a színházak elsősorban az 1997-es keltezésű Portugálra koncentrálnak, melyet a zajos magyarországi siker után hét nyelvre is lefordítottak, díjakat nyert, sőt hazájában meg is filmesítették. A Sóska, sültkrumpli (1999) abszolút kamaradarab: három szereplőre - egy futball-játékvezetői hármasra - íródott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy célközönségéül a labdarúgás híveit választotta volna. A darab mindenkihez szól: a focirajongók (már ha eljönnek a színházba) egészen új perspektívából pillanthatnak bele a meccsbe és az annyira gyűlölt bírók munkájának hátterébe. A sportág történetéről is megtudhatnák ezt-azt, mivel az egyik szereplő állandóan futballtörténeti jártasságát fitogtatja. A többi néző három magányos ember szomorú történetét látja, három olyan emberét, akiknek egymás támogatására lenne szükségük, ehelyett azonban csak ártanak egymásnak. Nem baj, ha a kedves néző nem ismeri a foci szabályait, nincs otthon a lesek, szabadrúgások, sárga és piros lapok világában. A három csalódott alak élethelyzetének gubancai semmiféle szabályokhoz sem köthetők. Egressy speciális humorérzéke (egyesek szerint nagyon „csehes” ez az érzés, s hogy épp ezért játsszák előszeretettel Csehország-szerte) az irónia, a komikum és a tragikum között ingadozik; szereplőit kínos, gyakran komoly, sőt tragikus helyzetekbe hozza. Emellett feltűnés nélkül fedi fel emberi - gyakran rossz - tulajdonságaikat. A Sóska humora nemcsak szituációs, hanem verbális is, hisz a darab elsősorban párbeszédeken alapul. A bírói hármas az öltözőben találkozik. Mindegyik magával hozza a privát baját - az egyiket elhagyta a nője, a másik nem kapta meg az áhított játékvezetői posztot. A harmadiknak ugyan nője meg játékvezetői papírja is van, most azonban az kellene, hogy a két „partjelző” segítsen neki szakmai előrelépésben. A bonyodalom kissé banálisnak tűnhet, de a történet ennek ellenére lebilincselő. A bírók öltözőjében közöny, gyűlölet és képmutatás vegyül; az egyik alkohollal kúrálja szenvedését, a másik bosszút forral, a harmadik pedig görcsösen úgy tesz, mintha minden rendben lenne. A cselekmény végig az öltözőben zajlik a mérkőzés előtt, a szünet alatt és a hármas sípszó után. A Dejvické divadlo kis színpadára remekül illik a Sóska, sültkrumpli. A darab rendezője, Lída Engelová David Novotnýra, Martin Myšičkára és Petr Sněničkára osztotta a szerepeket. A három színész típusa megfelel az általuk megformált karakternek. Szerepüket is jól oldották meg valamennyien lúzerek, de mindenki egy kicsit másként. Sněnička némi homályos fölénnyel alakítja a bírót, Myšička teljes magába zárkózással a „művészt”, Novotný pedig a komplexusokkal teli, képmutató, számító volt focistát rosszul leplezett gyűlöletével. Rajtuk kívül a színpadon (az egyszerű és igen természetesnek ható díszlet Martin Chocholoušek munkáját dicséri) további szereplő nem jelenik meg. Ennek ellenére úgy érezzük, a tér megtelt, s a légkör fülledt, behallatszik a stadion meccs előtti feszültséget evokáló zaja. A színpadon pedig folyvást történik valami - öltöznek, készülnek. 52