Prágai Tükör, 2008 (16. évfolyam, 1-5. szám)
2008 / 1. szám
magyarok és csehek - múlt és jelen belügyminiszter rendeletet adott ki a csehországi demokratikus egyesületek, klubok, munkásegyletek feloszlatására. A kormány támadásainak célpontja lett a nagyobbára liberális beállítottságú Slovanská Lípa egyesület is, amelynek vidéki szervezeteiben lehetőség nyílott demokratikus szellemű agitáció kifejtésére. A kormány által mindinkább semmibe vett birodalmi gyűlésben a liberális küldöttek kezdték felismerni, hogy a kormányzat nemcsak a radikálisokhoz, hozzájuk is kezd ellenségesen viszonyulni. A liberális tábor és a kormány szövetsége ugyan meggyengült, de ez nem vezetett a radikálisokkal való szembenállás lényeges enyhüléséhez. Válaszfalak lazulása A kormány elleni harcot a radikálisok indították meg a sajtóban. A radikális úságíró, Karel Sabina 1848 elején írt gyújtóhangú cikkeit a kormány elleni bizalom megingatása hatotta át. A demokratikus jogok megnyirbálása ellen kikelve lerántotta a leplet a reakció divide et impera politikájáról: „Az, aki arra gondol, hogy a jelenlegi minisztérium valamilyen szimpátiát érez a szlávok irányában, az nagyon téved. Felhasznál bennünket és azután a sorsunkra hagyni, ez a céljuk” - írta a cseh liberálisok ausztroszláv politikáját bírálva a Noviny Lípy slovanské jelzettel ellátott vezércikkében Sabina. Az a szemlélet, mely a demokratikus jogok és a cseh nemzeti érdekeket igyekezett az ausztroszlávizmussal azonosítani, tehát Sabina cikke mindikább a reakciót szolgáló lelepleződésként kapott hangot. Fel-felvillantak bennük a nemzetközi összefogás szükségességének felismeréséről tanúskodó megnyilatkozások. Ez idő tájt azonban még nem érlelődött meg a radikálisok körében a magyarországi függetlenségi harccal vállalt szellemi-politikai közösség vállalása. A kormányellenes légkörre nagy hatást gyakoroltak a cári csapatok magyarországi intervencióra készüléséről terjedő értesülések. S ez már felkeltette a szélesebb cseh demokratikus közvéleménynek a magyarországi szabadságharc iránti érdeklődését és együttérzését. A prágai radikális lapokban a magyar történelembe a „dicső tavaszi hadjáratként” bevonult harci sikerekről szóló hírek jelentek meg. A radikális hangulat forrósodni kezdett a kroméříai birodalmi gyűlés feloszlatásának, a képviselők szétkergetésének és az úgynevezett oktrojált alkotmány kihirdetésének hatására. Az alkotmány a nemzetek egyenjogúsága helyett birodalmi centralizációt vezetett be, ennek rendelte alá, Csehország egyesítése helyett az egyes országrészek: a cseh királyságot, a morva őrgrófságot, valamint az alsó- és felső-sziléziai hercegséget. Ugyanakkor az alapvető szabadságjogok terén is hatalmas visszalépés történt az 1848 áprilisában szerzett vívmányokhoz képest. Az alkotmány csapást mért a sajtó és gyülekezési jog biztosítására. A magas választási cenzus pedig a lakosság jelentős részét kizárta a választáson való részvételből. A birodalmi reakció felülkerekedése elégedetlenséget váltott ki a társadalom egyes rétegeiben. Az „alkotmányünnepséget” a prágaiak Petőfi