Prágai Tükör, 2016 (24. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 5. szám
kultúra-média Mi itt, a „Prágai Tükör”-ben mindenekelőtt Petőfi Sándor humorára akartuk a megkülönböztetett figyelmet irányítani, tudniillik költőnk humora emberbarátságtól érzékeny humor, és ez jó, sőt nagyon jó, még akkor is, ha nem egyszer vitriolos is, bizony! Legyen vigasztalónk az a tudat, hogy nem Petőfi Sándor az egyetlen magyar költő, aki jókedvet árasztó művekkel ajándékozta meg kortársait, na meg az utánuk következő, magyarul olvasókat, így minket is. De száz szónak is egy a vége: Petőfi Sándor olyan vidámsággal oltotta be a magyar költészetet, amely vidámság ma is jókedvet fakaszt - ha az olvasó és értőn hallgató közönség is úgy akarja. Ugye, hogy érdemes levennünk a polcunkról Petőfi Sándor összes verseit ismét és ismét? H. Tóth István Petőfi Sándor: A csámpás legény Pórul jártak a leányok, Eddig én jártam utánok, Most ők járnak én utánam: Látod, látod, csámpás lábam! A legénység szépe java Egytül-egyig elment tova, Mind elmene katonának, Én billegek, itt hagyónak. Kata húgom, jut eszedbe? Kértelek, végy a szivedbe. Kinevettél akkor csúful, Ha nevettél, mostan búsulj. Aki eddig rám se’ nézett, Most én arra rá se’ nézek. Ha nézem őt, azért nézem, Hogy őkegyeimét lenézzem. Melyik a legszebbik leány? Azt veszem el, azt is talán, Az is úgy lesz feleségem, Hogyha megkér nagyon szépen. Jó ilyenkor a csámpás is, Ugye leányok, mikor más nincs? Kapnak rajtam a leányok, Pedig csámpás lábbal járok! (Debrecen, 1848. december)