Prágai Tükör, 2019 (27. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 1. szám

Déva vára A legendás „magos“ Déva vára hajdani erődítmény az Alsó-Maros mentén, a Déva város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklán. A vár számos birtokosa közül a legjelentősebbek Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István és Bethlen Gábor. A Várhegyen már az ókorban, dákok és a rómaiak idejében is emelkedett erődítmény. A várat a tatárjárás után IV. Béla építtette újjá, s 1264- től említik a korabeli oklevelek. 1302-től a dévai vár volt az erdélyi alvajdák székhelye. 1333-ban Miklós, Hunyad megye főispánja birtoka volt, valamikor 1453 előtt került Szilágyi Mihály kezére, majd V. László Hunyadi Jánosnak adományozta, és Cor­vin János haláláig (1504) a Hunyadi-család birtokában maradt. A mohácsi vészt követően Perényi Péter vajda kapta meg, majd 1529-ben Szapolyai János szerezte meg, aki 1539-ben feleségének, Izabellának adta jegyajándékul. A dévai vár börtönében szenvedte el rabsorsát Dávid Ferenc, Erdély első unitárius püspöke, aki itt is halt meg 1579. november 15-én. Szintén itt raboskodott Dobó István, az egri hős, aki Izabella királyné parancsára került fogságba. Erdély katonai parancsnoka, Steinville tábornok 1717-1719 között a várat jelentősen megerősítette, 1733-ban a Haller család birtokába került. 1752-ben tovább erősítették, felújították, noha a vár katonai értéke ekkor már igen csekély volt, hiszen a Maros völ­gyében nem volt háborúnak sem emléke, sem kilátás rá. II. József trónörökös 1773- ba­n lezajlott látogatásából tudjuk, hogy a várőrség egy fél század katonát és néhány tüzért számlált. A Habsburgok minden bizonnyal szerettek erdélyi útjaik során a Maros mentén utazni, mert az 1817-ben erre utazó I. Ferenc császárnak megtetszett a vár és környéke, majd elrendelte a restaurálását, ami 12 évig tartott. A szabadságharcban nem bírt jelentősebb szereppel. Déva ostroma az 1848-49-es szabadságharc három sikeres magyar ostromának egyike volt. Déván kívül még Budát és Aradot sikerült elfoglalni. Ezt követően Bem lőszerraktárt rendeztetett be a várban, ami azonban a temesvári csatavesztés után (augusztus 13-án) rejtélyes körülmények között felrobbant, több mint száz honvéd halálát okozva. Azóta az egykor fontos katonai erősségnek számító, s az egész Várhegyet uraló várrendszernek ma már csak a Várhegy ormán található falai áll­nak. 1849. augusztus 18-án itt tette le a fegyvert Bem apó és Guyon magyar forradalmi seregének a maradványa az osztrák haderő előtt. A közelmúltban még egészen romos állapotú várat folyamatosan felújítják és a térség egyik kulturális központjává alakítják. ,­­ (w)

Next