Prágai Tükör, 2021 (29. évfolyam, 1-6. szám)
2021 / 1. szám
A spanyolnátha áldozata Kaffka Margit „Milyen jó volna mindent visszakeresni: ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét, s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És mindent velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött.” Fura, kemény világ köszöntött ránk. Magányba kényszerítő. Ki hogyan éli át, nem tudhatom. Nekem egy nagyon tisztelt, megözvegyült, nyugdíjas tanárom jut eszembe. Tavasztól késő őszig mindig kiköltözött valahol a Hargita rengetegében lévő kis kunyhójába, messze a világtól, emberektől. Mikor szinte borzongva kérdeztem, hogy bírja ki ezt a remeteséget, társtalanságot, ahol nincs kivel beszélgetnie sem, ő csak annyit mondott: „De van. A vadonnal és az emlékeimmel társalgok.” Most, e véget nem érő tébolyban azt látom, már én is, beszélgetni kezdek emlékeimmel. A vadonnal nem, mert a vad fenyvesek helyett a háztömbök Kaffka Margit