Premier, 2000 (1-7. szám)
2000-12-01 / 7. szám
szimbolikusan is, fizikailag is, szinte kúszva, masszaként ömlöttek a színpadhoz, és nyúltak fel a színészekhez. Ilyen pillanatokért azért érdemes. Egyébként ez volna a színház dolga. „Olyan színházat szeretnénk életre hívni, amely megrendítő előadásokat produkál..." A színháznak az az élettani funkciója, hogy alapjaiban rázzon meg, arra kényszeresen, hogy érezzünk, gondolkodjunk, sírjunk, nevessünk, kiabáljunk, vagy éppenséggel mélyen hallgassunk, méghozzá olyasmivel éri ezt el, amihez valóban közünk van, amivel tudunk azonosulni. Lehetőleg persze az életünkkel. Végül is az van nekünk. Meglehet, ezt el lehet érni olyan darabokkal is, amelyek pár száz esztendeje születtek, de meglehetősen kevés azért a kapcsolódási pont múlt századok és a jelen emberének élete között - ami közös, az az összes örök emberi szeretet, félelem, születés, halál meg a többi. Csak az fog meg igazán, amit érezni is lehet. Ráadásul a színház az egyetlen hely, ahol a személyes jelenlét dominál, és azoknak fontos, akik épp akkor ott vannak. Az összes többit nem is színháznak hívják. Koczka Terézia KI ■ö I—o 69 PREMIER