Premier, 2000 (1-7. szám)

2000-12-01 / 7. szám

szimbolikusan is, fizikailag is, szinte kúszva, masszaként ömlöttek a színpadhoz, és nyúl­tak fel a színészekhez. Ilyen pillanatokért azért érdemes. Egyébként ez volna a színház dolga. „Olyan színházat szeretnénk életre hívni, amely megrendítő előadásokat produkál..." A színháznak az az élettani funkciója, hogy alapjaiban rázzon meg, arra kénysze­resen, hogy érezzünk, gondolkodjunk, sír­junk, nevessünk, kiabáljunk, vagy éppenség­gel mélyen hallgassunk, méghozzá olyasmi­vel éri ezt el, amihez valóban közünk van, amivel tudunk azonosulni. Lehetőleg persze az életünkkel. Végül is az van nekünk. Meglehet, ezt el lehet érni olyan darabok­kal is, amelyek pár száz esztendeje születtek, de meglehetősen kevés azért a kapcsolódási pont múlt századok és a jelen emberének éle­te között - ami közös, az az összes örök embe­ri­ szeretet, félelem, születés, halál meg a töb­bi. Csak az fog meg igazán, amit érezni is le­het. Ráadásul a színház az egyetlen hely, ahol a személyes jelenlét dominál, és azoknak fon­tos, akik épp akkor ott vannak. Az összes töb­bit nem is színháznak hívják. Koczka Terézia KI ■ö I—o 69 PREMIER

Next