Premier, 2002 (17-25. szám)
2002-10-01 / 23. szám
„Úttörőnek kedve mindig jó...” - a kép bal szélén a későbbi Sajó, Komlós Vilmos AMIKOR A FIÚK SZOPTATTAK... Az úttörőket játszó fiatal színésznők közül sokan férjhez mentek és kisbabájuk született, de ahogy eltűnt a hasacskájuk, rögtön visszajöttek játszani. A bébiket pedig a nagymamák behozták az öltözőkbe, mert háromóránként szoptatni kellett. Az egyszerűség kedvéért az úttörőing a zseb alatt fel volt vágva, így már a szünetben azonnal kaphatta is a tejet a bébi. Szoptatás után az úttörő mamák rohanhattak vissza a színpadra. CSÚÚÚÚÚZ LI! Az Úttörő Színház tagjait arról lehetett megismerni, hogy arcukon, lábukon vagy karjukon kétágú U-szögek nyoma látszott. A Tamás bátya kunyhója egyik előadásán a gyerekek már olyan sűrűn csúzliztak, hogy a hangunkat is alig lehetett hallani: az U-szögek úgy csattogtak a díszlet falán, mint hatvan írógép. Mi meg kapkodtuk a fejünket a pergőtűzben, hogy mentsük, ami menthető. Végül is félbe kellett szakítani az előadást. A közönséget megmotozták. Egy szőke, angyalarcú gyereknél legalább másfél kiló U-szöget találtak, kétoldalt csak úgy csurgott ki a zsebéből. A színház főpedagógusa - akit azért szerződtettek, hogy előadás előtt beszédet mondjon, hogyan kell ilyen helyen viselkedni - az A-szöges gyereket kézen fogta, kivitte a függöny elé, és a gyerekközönségnek hosszú erkölcsi prédikációt tartott arról, mit érdemel az a gyerek, aki az ilyen szép előadást az Úttörő Színházban, a saját színházában, a népi demokrácia nagy vívmányában stb. stb. tönkreteszi. Olyan megrendítően beszélt, de olyan megrendítően, hogy amikor újra feltette a kérdést, hogy: - Mit érdemel ez a gyerek? - hatszáz úttörő pajtás (fehér ingben, vörös nyakkendőben) - egy emberként kiáltotta: - Halál reá! ..Mint a mókus fenn a fán. Az úttörő oly vidám. Ajakáról ki se fogy a nóta " „EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, SZABADSÁG!" Az Úttörő Színházban fellépő brigádok is alakultak. Népi játékokat játszottunk, szavaltunk, táncoltunk, énekeltünk. Eljött hozzánk jó barátunk, Éva. Ács szerszáma villog a Napban. Rajta fűrész, kalapács. Velünk épít már az ács. Szorgoskodik a sok kéz. Házunk nemsokára kész. Hej brigádka. büszke a brigádka. Hej brigádka. éljen a brigádka. Hej brigádka. győzött a brigádba. Hogyhogy , kérem, hát úgy gondolják, hogy a műszak nem ember? Csak a színész játszhat? Ezentúl nem így lesz! - És máris a színházi szabónk, Tyutya partnere lettem, együtt roptuk a népi táncot. Nekem olyan asszony kell. Ha beteg is, keljen fel. Főzze meg a vacsorát. Úgy várja-várja. Úgy várja-várja. Úgy várja haza az urát! Szentpál Mónika partnere egy díszítő lett, Örkényi Éváé a függönyhúzogató, Komlós Vili bácsié az öltöztetőnő. Mádi Szabó Gábor a fodrászlánynyal táncolt, még Pethes Sanyi bácsit is megtáncoltatta a kellékes. Országunk erős, szabad, úttörők énekeljetek! Rákosi pajtás bennünket boldog jövőbe vezet! Aztán egy tollvonással eltörölték az Úttörő Színházat. * Molnár Gál Péter így írt az „úttörőszínésznőről": Békés Italára azért emlékezhetem jó szívvel gyerekkoromból, mert jó szívvel játszott rossz gyerekeket. Itala rövidnadrágban pusztító erőket szabadított föl. Szeplős volt, vásott. Ádáz kis fickót formázott, csintalant, képtelen humorút, hiába hordott piros háromszögletű nyakkendőt, vásott viccei voltak. Megajándékozhatnánk az ellenállás fényével utólagosan Békés Italát. Szerepben lázadt a jó gyerekek illedelmessége ellen. Földicsérte a kajánt, az illetlent, az irigyet és a fürtőztethetetlenül tevékenyt. Elégtételt szolgáltatott a megvetettnek. Nemecsek Ernő : Békés Itala 53