Pro Minoritate, 1992 (6-14. szám)

1992 / 13-14. szám - Dokumentumok - Orbán Viktor beszéde az MPP II. Közgyűlésén

38 Pro Minoritásé Orbán Viktor beszéde A Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének a csehszlovákiai Magyar Polgári Párt II. Közgyűlésén elhangzott felszólalása Szeretném leszögezni, hogy mindezidáig a Magyar Pol­gári Pártnak egyetlen egy olyan jelentősebb rendezvényt sem sikerült tartania, amit ne találtunk volna meg, ahová valamilyen módon a Fidesz ne tette volna be a lábát, így van ez most is, nagyon szépen köszönjük a meghívásotokat. Az elmúlt időszakban hivatalos és baráti látogatások tu­catjain volt módunk összefutni, találkoztunk a Liberális In­­ternacionálé kongresszusain, a legváratlanabb nemzetközi fórumokon. Remélem, a jövőben is így lesz ez. Számos fel­vidéki élmény kapcsolódik a Fidesz vezetőinek, aktivistái­nak életéhez a Magyar Polgári Párttal való találkozások so­rában. Szeretném ezek közül kiemelni a közösen rendezett Liberalizmus és kollektív jogok című konferenciát, amely be kell, hogy valljam, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fi­desz kisebbségi politikájának egyes tételei árnyaltabbá vál­tak. Az MPP lassan három éves lesz, a Fidesz pedig lassan négy. Kapcsolatunk tehát nyugodtan mondható történelmi léptékűnek. Azonban nemcsak nemzeti hovatartozásunk köt össze bennünket, hanem politikai elveink is. Úgy gondoljuk, hogy mi Magyarországon, önök, illetve ti pedig itt Szlová­kiában próbáltok az állam visszaszorítása révén nagyobb biztonságot biztosítani polgáraitoknak. Azonban az elmúlt egy-két esztendőben a liberális gondolkodásra ebben a tér­ségben meglehetősen rossz idők járnak. Ugyanakkor azon­ban az elmúlt két esztendő számomra elég világosan mutatja azt, hogy csak liberális, polgári középkormányok lesznek ké­pesek megoldást találni Közép-Európa országainak gazda­sági bajaira. Éppen ezért, eljött az ideje annak, hogy a térség liberális pártjai szorosabbra fűzzék együttműködésüket. A Fidesz eddig is támogatta és ezután is támogatni fogja a Ma­gyar Polgári Párt felvételét a Liberális Internacionáléba. A Fidesz már a kezdetektől azt mondta, hogy ebben a térségben csak olyan szabadelvű liberális pártok maradhat­nak talpon és érdemlik meg, hogy talpon maradjanak, ame­lyek képesek választ adni arra a kihívásra, amit ennek a tér­ségnek a kisebbségek jelentenek. Ilyen értelemben, az én megítélésem szerint, ennek a térségnek a liberalizmusa min­denképpen nemzeti elkötelezettségű kell, hogy legyen. Ezt nemzetközi fórumokon is bizonyítani kell, és a Fidesz­­így legutóbb Mainzban, ahol sikerült a Jugoszláviával foglalko­zó dokumentumba a vajdasági magyarok területi autonómi­ájának követelését bevezetni) ezt tette eddig is. Ugyanakkor azonban azt is le kell szögeznünk, hogy ma bizonyos szem­pontból nagyon szerencsés helyzetben vagyunk a kisebbségi ügyek tekintetében. A kisebbségi ügy hosszú idő után elő­ször ebben a térségben nem csupán magyar ügy. Most már a szerb és orosz kisebbségek problémája egyre világosabban irányítja ránk a nyugat-európai országoknak a figyelmét. Ma már a kisebbségek kérdése világpolitikai kihívássá lett. A nyugat-európai országok, ha nagyon lassan is, de kezdik megérteni, hogy miről is van szó ebben a térségben. Kezdik belátni, hogy a kisebbségek csak a kollektív jogok garantá­lása révén hozhatnak megnyugvást e térség egyre élesebbé váló életében. El kell, hogy mondjam önöknek, illetve nektek azt is, hogy Magyarországnak is vannak feladatai a kisebb­ségek sorsának rendezésében. Magyarországon is, mint min­den más térségen belüli országban, a radikális jobboldal ag­resszív és erőszakos erői egy kirekesztő nemzetszemléletnek bontottak zászlót az elmúlt időszakban. Ugyanakkor azon­ban az erről szóló híradásokat nem szabad túlbecsülni, nem szabad, hogy ezeknek a híradásoknak a hatására túlbecsül­jük a radikális jobboldal politikai súlyát. Az elmúlt időszak­ban, bátran lehet azt mondanunk, a „lebensraumos" külpo­litikai vágyakat magasra emelő radikális jobboldal törekvé­seivel szemben a társadalom döntő többsége más alternatí­vát látszik elfogadni, más alternatíva mellett látszik letenni a voksát. Éppen ezért a liberális pártok felelőssége óriási. Úgy ítéljük meg, hogy a radikális jobboldal magyarországi aktivizálódásának a következményeit a szomszéd országok­ban élők fogják megszenvedni. Éppen ezért a magyarországi liberálisoknak nagyon aktív fellépést kell mutatniuk a ki­sebbségi ügyek területén. Ugyanakkor azonban azt is be kell látni, hogy egyetlen egy magyarországi párt és a magyar kormány sem vállalhatja át a felelősséget a kisebbségi szer­vezetektől. Történelmileg példátlan helyzet van ebben a tér­ségben. Mind itt Szlovákiában, mind Erdélyben, mind Vaj­daságban olyan saját, felelős szervezetei vannak a magyar kisebbségnek, amelyek nemzetközileg elismertek, mérsékelt erőknek mondhatók és amelyek komoly programokkal ren­delkeznek. Hozzájuk hasonlóan a magyar liberálisoknak Magyarországon is alternatívát kell nyújtaniuk a radikális jobboldal álmaival szemben. Ha ezt nem tesszük, akkor be fog következni az, ami mind a kettőnk életét, tehát a kisebb­ségi magyarokét és a magyarországi magyarokét is romlásba döntheti, egyszerre fognak radikalizálódni a határokon kí­vül élő kisebbségek és a magyarországi radikális jobboldal képviselői. A Magyar Polgári Párt, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nem jutott be a Parlamentbe. Az ilyesmi általában nem szokott senkit örömmel eltölteni. Ahogy itt kürölnézek, nincs is jókedvű közönséggel dolgom. Ez érthető is. Mégis azt kell, hogy mondjam, a fejlődés ebben a térségben abba az irányba mutat majd, hogy a térség liberálisai megerősöd­hetnek. Ez a Magyar Polgári Párt elkövetkező egy-két évére is kedvező hatással lehet. Úgy ítéljük meg, hogy a Magyar Polgári Párt hosszú távon biztosította a helyét a szlovákiai politikai életben. Nem véletlen, hogy éppen itt mondom ki, amit még soha korábban nem mondtunk, hogy szorosabbra kívánjuk fűzni az együttműködésünket az MPP-vel, mint a többi magyar párttal, aminek az oka az, hogy nemcsak nem­zeti hovatartozásunk köt össze bennünket, hanem politikai programjaink is szoros közelségben, rokonságban állnak egymással. Dokumentumok 1992. X—XL

Next