Pro Minoritate, 1994 (1-3. szám)
1994 / 1. szám - Határokon túl - Guszton András (Temerin): A vajdasági magyarság és a VMDK esélyei a legutóbbi parlamenti választások után
4 GUSZTON ANDRÁS A vajdasági magyarság és a VMDK esélyei a legutóbbi parlamenti választások után Szerbiában 3 év leforgása alatt decemberben immár harmadszor tartottak parlamenti választásokat, és akik egy kicsit is ismerik a körülményeket, azoknak nem kell bizonygatni, hogy ezekre a választásokra rendre roszszabb feltételek mellett került sor. A legutóbbi megmérettetést ebben a cikkben csak a magyarság, illetve politikai érdekszervezete, a VMDK szemszögéből értékeljük, a parlamenti erőviszonyokat pedig csak annyiban érintjük, amennyire ezt megkívánja a VMDK pozíciójának a megértése. Előbb azonban egy kis visszatekintés. Az első többpárti választásokon 1990-ben a VMDK 7 képviselői helyet szerzett az akkor abszolút szocialista többségű és az egypártrendszer szellemét idéző szerb nemzetgyűlésben. Ezeket a választásokat még a többségi elv alapján ejtették meg, a VMDK jelöltjei simán nyertek valamennyi magyar többségű körzetben, megszerezve a magyar szavazók mintegy 85 százalékának a támogatását. Két évvel később, 1992. decemberében már a részarányos elv alapján választottak a szerbiai polgárok, a VMDK továbbra is megőrizte több mint 80 százalékos támogatottságát a magyarok körében azzal, hogy részben a körülmények szerencsés összejátszása folytán nem 7, hanem 9 képviselői mandátumot szerzett. A legutóbbi, tavaly decemberi választásokat ugyancsak a részarányos elv alapján bonyolították le, de a VMDK a korábbi 9 helyett most csak 5 képviselőjét tudta bejuttatni a parlamentbe. A két évvel ezelőtt szerencsésnek nevezett körülmények most a visszájára fordultak. A Vajdaságot, ahol a magyarság él, csakúgy, mint a korábbi választásokon, két körzetre osztották fel, a mandátumok elosztásában pedig csak az a párt, illetve szervezet vehetett részt, amely az adott körzetben megszerezte a szavazatok 5 százalékát. Ez a küszöb gyakorlatilag 2 mandátumába került a VMDK-nak, ugyanis az egyik körzetben, ahol két évvel ezelőtt éppen hogy csak túllépte a küszöböt, most a szavazatoknak a 4,80 százalékát szerezte meg. Ebben a körzetben a VMDK- nak 26,5 ezer szavazata volt, még 2 ezer hiányzott ahhoz, hogy most is 2 mandátumot szerezzen ebben a körzetben. Hogy a körülmények mennyire mostohák voltak, arra még egy adat: ha csak az érvényes szavazatokat veszik figyelembe, akkor a VMDK-nak itt is meg lett volna az 5 százaléka. Azonban nem ez az egyetlen és főképp nem ez a fő oka annak, hogy a VMDK ezúttal kevesebb mandátumot szerzett, mint korábban. Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy a volt jugoszláv térségben már harmadik éve háború dúl, azóta folyamatos a magyarok nem ritkán erőszakos mozgósítása, mindennaposak a pszichológiai nyomás más formái; például csak a VMDK erélyes tiltakozása akadályozta meg, hogy a Vajdaság magyar többségű vidékeire nagyszámú horvátországi és boszniai szerb menekültet telepítsenek. Mindezt tetézte a gazdasági hanyatlás, amely mára már nyomorba döntötte a magyarok többségét is. Főleg ezeknek az okoknak tudható be, hogy az 1991-es népszámlálás adatai szerinti 340 ezres vajdasági magyarságnak legalább a 10 százaléka ideiglenesen, de lehet, hogy többségük tartósan is elhagyta a szülőföldjét. Az ő szavazataik igencsak hiányoztak a legutóbbi választásokon. Abszolút számokban a VMDK 30 ezer szavazattal kapott kevesebbet decemberben, mint egy évvel korábban. A választási eredményekből egyértelmű, hogy a magyar többségű körzetekben kisebb volt a részvételi arány, mint máshol. Egzakt adatok híján ennek okait csak feltételezhetjük: az egyik, hogy a becsült 10 százaléknál is többen települtek ki az elmúlt időszakban, a másik pedig, hogy a magyarok egyszerűen nem mentek szavazni olyan arányban, mint ma