Pro Minoritate, 1995 (1-4. szám)
1995 / 1. szám
Dsida Jenő Kerülöm a neved (Erdély) Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok, sebes, mély vizeid bennem zúgnak. Ma órákon át gyermekes örömmel néztem, hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson s mikor a szabályos, négyszögű lékből halat rántott ki valamelyik, úgy-e hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet, melyet káromkodó kocsisok és esküdöző kalmárok szájából hallok, melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s pletykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva, mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon, mint egy ócska köszörűkő és már-már semmit sem jelent. Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom, hogy valaki vagy, magok csiráztatója, emberek álma, kicsi őzikék együgyüsége, szálerdők erős magasba húzója, apró madarak énekeltetője. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent, vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel, átlehelni a lelkemen, mint a legtitkosabb, legédesebb hangulatot, mely egyedül köt a földhöz, drága nyomorúságaimhoz. Mint a napot, mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg, mikor lehull a hegyek mögé. 1930 A harmadik Meciar-kormány kinevezése utáni hetek magyar-szlovák és magyar-magyar kapcsolatait - a FIDESZ-KDNPMDF küldöttségének pozsonyi látogatását, a szlovákiai magyar koalíció parlamenti képviselőinek budapesti tárgyalásait - a tájékoztatás és tájékozódás jellemezte. A magyar és a szlovák kormányfő budapesti tárgyalásait a közeli megegyezés ígérete emelte ki ebből a sorból. A két kormányfő ez év első tavaszi napját jelölte meg a két állam közötti alapszerződés aláírásának legkésőbbi határidejeként. (a lap előállítása közben, a nevezett napon ez megtörtént - szerk.) Kitavaszodik-e valójában a magyar-szlovák viszonyban az alapszerződés megkötésével? Az integráció és a szlovák-magyar kiegyezés szempontjából az eddigi szlovák kormányok közül a jelenlegi ad a legkevesebb okot optimizmusra. A nemzeti és a szociális demagógia legmarkánsabb képviselői váltak a kormány tagjaivá a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovákiai Munkások Szövetsége révén, az oktatásügyi és a honvédelmi tárcát a Szlovák Nemzeti Párt képviselői kapták. A Matica slovenská jelenlegi vezetése a kormány teljes szellemi és anyagi támogatását élvezi 1992 augusztusában elfogadott nemzeti programjának megvalósításában, amely a kisebbségek, elsősorban a magyarság jogainak korlátozását célzó nagysurányi memorandumok, törvénytervezetek formájában konkretizálódott. A kormányt alkotó említett két párt vezetői többször kétségüknek adtak hangot az állam egyértelmű nyugat-európai integrálódásával kapcsolatban. A meghirdetett kormányprogram azonban a nyugati integráció fontossága mellett áll ki, a kormányfő eddigi ezirányú megnyilatkozásai szóban ezt erősítik. A program kisebbségeket érintő része viszont 1989 óta eddig a legnyíltabban fogalmazza meg a szlovák nemzetállami célokat, kétségeket keltő új fogalmak bevezetésével (pl. „nyelvileg vegyes terület" az eddig használt „nemzetiségileg vegyes terület" kifejezés helyett), és a kisebbségek önazonosságát leginkább meghatározó oktatás és nyelvhasználat területén a meglévő jogok alapvető korlátozására és az asszimiláció felgyorsítására irányul. Az alternatív oktatás bevezetésének meghirdetése, amely az eddigi anyanyelvű oktatás „alternatíváját", feloldását jelenti, s a „modern" kétnyelvű oktatás elterjesztésével és a jobb érvényesülés lehetőségével kecsegtet, csupán a „nyelvileg vegyes területekre", elsősorban a magyar tannyelvű iskolákra vonatkozik. A Matica slovenská immár kidolgozta és a kulturális minisztériumnak javaslatként benyújtotta az államnyelv védelméről szóló törvényt, amely elfogadása esetén az eddig is korlátozott kisebbségi anyanyelvhasználatot tovább szűkítené. A kormányprogram vitája során a kormánykoalíció képviselői jelezték, hogy a közeljövőben államvédelmi törvény elfogadását kezdeményezik. A domokrana (honvédelem) létrehozásának terve, amelynek a feladata külső és belső ellenség hiányában nem világos, nemcsak a kisebbségek körében ébresztett aggályokat. Szlovákiai magyar parlamenti képviselők értékelése szerint a kormányprogram kisebbségi részének elfogadásával a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská programja került a kormánypolitika szintjére. A kormány összetétele és a kormányprogram kétarcúsága - a szlovák nemzetállami érdekek kendőzetlen érvényesítése és a mielőbbi európai integráció egyidejű meghirdetése mellett meg kell említeni a kormányfő retorikájában végbement változást. Eddig a hatalom megszerzésének és megtartásának része, pragmatikus eszköze volt ez az ellenségképgyártásra épülő retorika, melyben előkelő helyen szerepeltek a magyar kisebbség vezetői elleni támadások. A kormányprogram vitája során azonban Meciar korábbi önmagához képest viszszafogottan reagált, „európai" nyelvet próbált használni, sokkal kevesebbet és burkoltabban fenyegetett. Bár igaz, voltak, akik megtették ezt helyette, saját és koalíciós társai pártjából. Ellentmondásos helyzet alakult ki. Az európai integrációt egy sor olyan tervezett intézkedéssel együtt akarják elérni, amelyek nyilvánvaló belső feszültséget fognak okozni a kisebbségek irányában, más szóval az integrációt erősödő nemzetállami politika, a kisebbségi jogok gyakorlati korlátozása kísérné. A demokrácia kizárólagos többségi elvként történő felfogása és alkalmazása - akár etnikai, akár politikai kisebbségről legyen szó - a kisebbségek elhallgattatásához, kiszorításához vezethet, akár formálisan legitim módon. Az európai stabilitási egyezmény, mely végső szakaszába érve meghúzta az alapszerződés aláírásának feszes határidejét, integrációs kényszerküszöbnek tűnik, s félő, hogy épp a stabilizáció szenved csorbát pontosan a kisebbségek jogai hatékony biztosításának hiánya miatt. A külső nyomásra aláírt stabilitási egyezmény vagy ehhez kötődő alapszerződés a demokrácia és kisebbség viszonyára adandó pozitív válasz, a kormányzat és a kisebbség közötti érdemi belső párbeszéd nélkül, helyette a nemzeti alapú ellenségképgyártás hatalmi legitimizációjával, csupán talmi szemfényvesztés, legfeljebb rövid távú, kétes sikert ígér. Csak remélni tudjuk, hogy a hidegháborút térségünkben lezárni szándékozó stabilitási egyezmény s az ehhez kapcsolódó szerződések nem egy a nemzetállami politikát külsőleg is legitimizáló folyamatot indítanak el. uk$-2*1T