Pro Minoritate, 2000 (1-4. szám)
2000 / 3-4. szám - HISTÓRIA - Borsi-Kálmán Béla: A Bánság és Temesvár a századfordulón és az első világháború előestéjén I. rész
A Bánság és Temesvár a századfordulón és az első világháború előestéjén I. 181 kellemes ellentétben áll más tartományvárosok elhanyagolt állapotával, és - emeli ki a krónikás - végre a légszeszvilágítás sem hiányzik. Temesvár tehát minden méltányos várakozásnak, melyeket egy másod- vagy harmadrangú várostól követelhetni, megfelel, egész az omnibuszokig, egy- és kétlovas bérkocsikig.. .”85 Mert az igazi föllendülés - bár a fejlődés az 1737-39-es osztrák-török háborút és az 1848/49-es szabadságharcot leszámítva szinte töretlen8ő - az 1850-es, 60-as években indul be és (főként Kovács Éva, valamint Szász Zoltán újabb adatai e7 alapján) ekként összegezhető. 1857. november 15-én a Szeged-Temesvár, majd 1858. július 20-án a Temesvár—Jeszenő (Torontál vármegye) közötti vasútvonalat nyitják meg. 1868: Sörgyárat alapítanak „Temesvári Sörfőzde Rt.” néven (igazgató: Szidon Oszkár). 1869: Átadják a forgalomnak a városi lóvasutat. Még ugyanebben az évben felépül a Papírgyár és a „Bega Gőzmalom Rt.” (igazgató: Körper Mór), s megkezdi a termelést - évi 50 ezer hektoliter kapacitással - az ország egyik legnagyobb teljesítőképességű szeszgyára — az „Első Temesvári Szeszégető és Finomító Részvénytársaság” (igazgató: Taussig József) is. A rohamos iparfejlődésről Szász Zoltán ezeket írja: míg „a 19. század közepén jellegzetesen a kisipar határozta meg a város arculatát” (a kortársak 1413 iparos közül 178 csizmadiát, 186 korcsmárost, 181 szűcsöt és 37 cipészt, tehát régi típusú céhes jellegű „iparűzőt” tartanak számon), addig „néhány év leforgása alatt [...] nagyobb üzemek kezdenek föltűnni, a magyar kapitalizmus jellegzetes korai változatai: 3 szeszfőzde, 1 likőrgyár, 2 olajgyár, 2 ecetgyár, bőrgyár, téglagyár, mezőgazdasági gépgyár - utóbbi, mint egy prágai cég leányvállalata.”88 És a fejlődés üteme feltartóztathatatlan: 1871. április 6-án, illetve május 20-án megnyitják az Arad-Temesvár és a Temesvár-Karánsebes-Orsova vasútvonalat, immár a Román Királyság (a „Regát’) határáig. 1880-ban (más adat szerint már 1868-ban) 250 munkással megkezdi működését az első gőzmalom „Temesvári Első Műmalom Rt.” néven (vezérigazgató: Prochaska Ede). 1883-ban 400 munkással megalapítják a „Temesvári Gyufagyárat”, legismertebb terméke az „Emke”-gyújtó, a „boldog békeidők” egyik keresett cikke. „Követeljünk mindenütt EMKE-Gyujtót. A legjobb, minden részében magyar Svéd gyújtó, [sic!] Gyártja: Temesvári Első Gyujtógyár részvénytársaság”89 - hirdetik a forgalmazók a kor harsány stílusában. 1889. Megépül az „Első Délmagyarországi Kalapgyár” („ajánlja dús választékú raktárát, gyapjú - darócz - és nemez - kalapokban valamint mindennemű kalap-kellékekben és gyapjútompokban kalaposok részére legolcsóbb árak mellett”90), mely 350 munkást foglalkoztatott. 1901. Cipőgyár kezd termelni „Turul Cipőgyár Részvénytársaság” néven (vezérigazgató: Benedikt Norbert). Ez a dualizmus kori Magyarország legnagyobb cipőgyára. Ugyancsak Temesváron üzemel az ország második legnagyobb dohánygyára. De megépül a „jelentékeny külföldi kivitelre” dolgozó „Első magyar pénzszekrény- és gépgyár”; van már bútorgyár, öntöde, közepes méretű villamossági üzem és 540 munkással dolgozó vasúti műhely, valamint „vasbútor- gyermekkocsigyár, czimbalom- orgona és zongoragyár” is. Ugyancsak