Pro Minoritate, 2001 (1-3. szám)
2001 / 3. szám - NEMZET ÉS TÖRTÉNELEM - Ablonczy Balázs: Virtuális vármegye: Sáros, 1820-1940: nemzetiségközti kapcsolatok az emlékiratok tükrében
Ablonczy Balázs VIRTUÁLIS VÁRMEGYE: SÁROS, 1820-1940 Nemzetiségközi kapcsolatok az emlékiratok tükrében* Sáros: irodalmi vármegye. A tájat elsősorban Mikszáth Kálmán A gavallérok című kisregényén keresztül ismerte meg a magyar olvasóközönség. Avatatlan szemlélő úgy vélné, hogy Mikszáth, mint a „felföld írója” jól ismerte, és egyformán szerette a régió egészét. Ez azonban - mint arra életművének ismerői felhívták a figyelmet - nem egészen így van. Mikszáth, egy részben magyar jellegű megyéből, Nógrádból származott. A Szepességről vagy Sárosról írott műveiben hangja jóval ironikusabb, hidegebb, de még a táj színei is barátságtalanabbak. Sárosról írott, a kritika által 1898-ban kedvezően fogadott kisregényét a sárosiak nem köszönték meg neki. Mikszáth munkásságában csakúgy, mint az eleinte az általa kitaposott nyomon haladó Krúdyéban folyamatosan jelen volt a sárosi dzsentriréteg, mint vidám, zajos, a látszatra sokat adó, ám a látszat fenntartásához anyagi alapokkal nem rendelkező, és a megyei, fővárosi hivatalokat elárasztó csoport. A megrajzolt alakok azonban valószínűleg egy széles körben elterjedt vélekedés tükrözései voltak csupán: Teleki Géza, a Magyar Történelmi Társulat elnöke például így írt Szilágyi Sándor történetírónak 1897. augusztusában: „Ma éjjel Bpestre utaztam. (...) A Bubit (Schönheim Gyula történészt — A. B.) nem találtam itt. Sárosban van!!! Milyen svihák lesz belőle! Ott tanulhat. ” Bár nem tartozik szorosan dolgozatunk témájához, de megjegyezzük, hogy a Sárosból való kiáramlás és a jellemző hivatalviselés nem feltétlenül a térvesztés jele, hanem jelezhet jól kidolgozott emelkedési stratégiát. A Sárossal kapcsolatos alaphangot azonban kétségkívül Mikszáth tette örökérvényűvé. A megye anekdotakincsét könyvformába öntő Szmrecsányi Géza meg is jegyezte az íróról: „ Tejben vajban fürösztötték a nagy mesemondót. Négylovas hintával, kúriáról kúriára vitték s ő valami nagyon szép dologgal igyekezett a szíves vendéglátást viszonozni. A jó sárosi napok hálás visszaemlékezéséül megírta a »Gavallérok« című humoreszkjét, mely azonban a sárosi publikumnak mégse tetszett annyira, mint ahogy azt remélte. Nem is hívták többé ide. ” Szmrecsányi egész műve azonban érezhetően függelék vagy módosítás a mikszáthi elbeszéléshez. Az alábbi-