Pro Minoritate, 2004 (1-4. szám)
2004 / 1. szám - Romsics Gergely: A jelentés zsarnoka
A jelentés zsarnoksága . Ebben az értelemben cselekvésnek minősül a politikai referenciaként való alkalmazás, az egyébként is tettszerűen érvényesülő politikai írásba való beemelés. Vö. Barthes, Roland: Le degré zére de l’écriture. Paris, Seuil, 19722 , 12-21. (Magyarul lásd Az írás nulla foka. Budapest, Osiris, 1997.), valamint a mitikus beszéd performativitásáról Connerton, Paul: „Megemlékezési szertartások”, in Zentai, i. m. 72-74. A „mítosz mint válasz” típusú tágan vett funkcionalista megközelítésre példa Girardet alapvető, önmaga által azonban strukturalistaként aposztrofált munkája. Girardet, Raoul: Mythes és mythologies politiques. Paris, Seuil, 1985.4 8 Vö. Ricoeur, Paul: Oneself as Another. Chicago - London, University of Chicago Press, 19942, 241-245.; Steiner, George: “Literature and Post-History”; in Uő.: Language and Silence: Essays on Language, Literature and the Inhuman. New Haven: Yale University Press, 19982, 381-395. 9 Eliade, Mircea: Aspects du mythe. Paris, Gallimard, 1963, 98-117.; illetve egy konkrét típus elemzéseként Uő.: Az örök visszatérés mítosza. Budapest, Európa, 1993; illetve egy konkrét példaként a babiloni újév elemzéséhez: Frankfort, Henri: Kingship and the Gods: A Study of Ancient Near Eastern Religion and the Integration of Society and Nature. Chicago-London, University of Chicago Press, 1965, 318. 10 Nemcsak Ekhnaton és az Amon-papság küzdelmére gondolhatunk itt, hanem időben olyan közeli példákra, mint Reza Pahlavi bukása Iránban. Khomeini társadalmi legitimitása elemzők szerint nem utolsósorban a rejtőzködő imám mítoszának aktualizálásából származott. Bayat, Mongol: „Shi’a Islam as a Functioning Ideology in Iran: The Cult of the Hidden Imam”. in Rosen, Barry M.: Iran since the Revolution: Internal Dynamics, Regional Conflict, and the Superpowers. New York, Columbia University Press, 1985,21- 30. 11 Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2002, 36-52. 12 Ricoeur: Bevezető.; vö. Parkin, David: „A politikai nyelv”, in Zentai (szerk.): i. m. 83-98. 13 A szószerintiség kialakulásának egyik elmélete Michel Foucault-hoz köthető, erről ad tömör összefoglalást White, Hayden: „Foucault’s Discourse: The Historiography of Anti-Humanism”, in Uő.: The Content of the Form: Narrative Discourse and Historical Representation. Baltimore-London, Johns Hopkins University Press, 19902, 104-141. 14 Hallyday, M. A. K.: „Anti-languages”; in Uő.: Language as Social Social Semiotic: The Social Interpretation of Language and Meaning. London, Edwin Arnold, 1978, 164-182. 15 Bakhtin, Mikhail M./P. N. Medvedev: The Formal Method in Literary Scholarship: A Critical Introduction to Sociological Poetics. Baltimore, Johns Hopkins University Press, 19912 [1930], kül. 10-11. és 30.; valamint Parkin: i. m. 86-88. 16 Luhmann, Niklas: Social Systems. Stanford, Stanford University Press, 1995, különösen: 34-36. 17 Zeidler: i. m.; Boros Géza: Emlékművek ’56-nak. Budapest ’56-os Intézet, 1997. 18 Az identitásélményekhez lásd Pataki Ferenc: „Életesemények és identitásképzés”. in Uő.: Élettörténet és identitás. Budapest Osiris, 2001,360-405., kül. 370-374. és 392-397. 18 Bibó István: „A kelet-európai kisállamok nyomorúsága”. in Uő.: Összegyűjtött munkái. I. köt. Szerk. Kemény István Sárközi Mátyás. Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1981, 220-222. 20 Pl. Az M. H. Boehm és hozzá hasonló szerzők, illetve az elméleteiket népszerűsítő aktivisták serege. Vö.: Boehm, Max Hildebert: Volkstheorie und Volkstumspolitik der Gegenwart. (Wissenschaftliche Forschungsberichte zum Aufbau des neuen Reiches. Heft 4). Berlin, VDA, 1935; tudományos feldolgozásához 1. Ingo Haar: Historiker im Nationalsozialismus: Deutsche Geschichtswissenschaft und der ,Volkstumskampf’ im Osten. Göttingen, Vandenhoeck&Ruprecht, 2000; Vladis O. Lumans: Himmler’s Auxiliaries: The Volksdeutsche Mittelstelle and the German National Minorities of Europe 1933-1945. London, Chapel Hill, 1993. 21 Szélsőséges példa erre, hogy a gyári munkást sem Arbeiternck, hanem Gefolgsmann-nak (csatlós, kísérő) nevezték a Harmadik Birodalomban, az ősi germán törzsi szervezet egy fogalmához vissza.