Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-10-27 / 30. szám
- 354 - ga reformált, ott minden egyházi potentiált, mint megannyi sugárok, egy pontba futnak össze; a' társaság' feje, mint középpont, magába húz össze minden igazgató erőt, 's ez az ország jó egyházi hatalom természetesen az úgynevezett consistorialis rendszerben nyilatkozik. A fő mindenütt centralizál 's inkább ő hat az egészre, mint az egész ő reá: viszont ott, hol a reformatio, válva, vagy épen ellenkezve a status-hatalommal önerejéből kelt, önmagát, önmaga által hozta létre, hol magának kellett ,önmaga felett bárminemű rendező vagy igazgató potentiára emelkednie, ott természetesen egészen más alakban kellett kifejleni az igazgatási rendszernek. Itt középpont nem levén, az alaperő sehol centrális áivá nincs, önmagának törvén jobbra balra útat, a' nélkül is népszerű elveit, többé a' nép vagy a' papság el nem bocsátá, hanem mint kiküzdött jogát, egészen megfordítva mint amott önmagából terjeszté ki a1 részekre: igy benső szükségből, következetességből , kifejlett belőle a' presbyteri rendszer mellynek jelleme ez: hogy a' presbyteriumok és , zsinatok mint fő orgánumok által nyilatkozik a' gyülekezetek autonomiája. Miért maradt parlagon — kivált a' tudós Némethonban — ez utóbbi széles mezeje az egyházi jognak; miért szöknek el fölötte, mintha irtódznának tőle, törvénytudóink; miért nem akarnak , az egy régi Blondellen ` és a' későbbi magyar Megyesi Pálon kivül hozzá szólni ? ezt méltán kérdésbe lehet tenni, melly kérdésre sok oknál fogva én is adós maradok a felelettel; jöhet alkalom, hol e'tárgy fölötti nézeteimet közlennem. Most lássuk a' presbevt rendszer' fejlődése' főpontjait különböző országokban. Igen hibáznék valaki, ha a'presbyteri elveket a' reformatioval vagy Calvinnal születteknek hinné; létre jöttek azok magával a' keresztyénséggel, és a' ker. egyház nem egyszer tekintett vissza a' későbbi nyomások alul hajdani szabadsága felé; nem tudá feledni régi ősi autonómiáját. A' XII. XIII. században már ébredni kezdett a kir. egyház jogérzete, természetesen fontolatlan túlzó mozdulatokban. V. Kelemen pápa által az 1312. kiátkozott Begárdok ***) a Turlupinek, ****) a németalföldi Homines intelligentiae 1411 -be *****) a Libertinusok kiknek „Saman nevű könyvük ellen maga Calvin irt, és még többen magában a' romai egyház' kebelében keltek, és idomtalan alakokban buktak fel a' fenekről, hová nyomva valának, mig végre e' sok fanaticus salak közül megtisztulva lépett ki a1 Piemont völgyi keresztyének' tiszta presbyteri rendszere *) Ezektől hozta át az elveket Farrel Vilmos. **) először Strassburgba, későbben Genovába, hol a reformált egyház igazgatási rendszert 1536-ba Calvinnal egyetértőleg újonnan alkotá. — Ez ős egyházi szerkezetnek elemei az egyes gyülekezetek presbyteriumai alkotva a lelkészből a' nép' véneiből (anciens) és a' szegényekről gondoskodó diaconusokból (diacres) és a' zsinatok a' közügyek felett, alkotva egyetemesen a' lelkészekből 's ugyan annyi vénekből. Itt van az első fejlődési pont, mellyből e' rendszer az egyetemes protest. egyházba szét sugárzott mindenfelé. Ez egyház megtagadá későbbi időkben, keble' gyermekét 's idegen egyházakra bizó nevelési gondját. Calvin' halála után kevéssel, mint hajdan Saturnus, a' papság maga nyerte el a' presbyt- rendszer' elemeit. 1557. óta az egyház-igazgatás, a' köztársaság' mindegyik papjából álló egyházi tanács' — la venerable compagnie — kezében van, alárendelve a' köztársaság' világi főtanácsának. Franchonban Calvin' és Farel' közvetlen befolyása után, a' reformatioval együtt honosult meg a' presbyt. rendszer, Viret volt apostola, 's a' még határozatlanul rendezett elemeket az 1559 ki párisi nagy zsinat fejté ki és lépteté életbe. E' zsinati végzésekből alakult a' legelső frank protest. cánon rendszer a' „discipline des Eglises reformées de Francé melly egészen presbyt. elvekből nyilatkozik. Alapját tették az egyes gyülekezeteknek lelkészből vénekből és diaconusokból alakult egyházi tanácsai; az egyes gyülekezetek presbyteriumai magasabb fokon képviselve valának az úgy nevezett colloquiumokban, egyház környéki gyűlésekben, hová évenként kétszer küldve volt a lelkész és egy vén; fölöttük állott az évenként egyszer összegyűlő kerületi zsinat; minden fokokat összefoglaló az egyetemes zsinat, melly eleinte évenként, 1598—tól fogva három évben egyszer tanácskozott, hová mindegyik kerületi zsinat két lelkészt, ugyanannyi presbyteri küldött. Itt már meglehetősen kifejtve látjuk a' presbyt. rendszert , a' mennyiben az egyes gyülekezetek' képviseleti jogából indul ki, 's az egyház'két főosztálya — a' papi és világi — ugyanazonitás nélkül egybe van olvadva. Miután a' nantesi parancs e' rendszert agyon sujtá, az articles organiques des ctiftes protestáns. imigy rendezé a' reform. egyházi külviszonyait: mindegyik gyülekezetnek lelkészből, és meghatározott számú vénekből álló egyházi tanácsa, ügyeljen fel a' fenyíték, vagyon , és szegény rendszerre; öt illyen gyüleke De iure plebis in reg. ecclest. Paris 1648-Dialógus politico Ecclesiasticus Bártfa 1650 ***) Clementinar. liber. Tit 5. ****) Mezeray vic. de Charles VI. Baluze Miscellan. — Mindezeket csak azért jegyzem ide, hogy lássuk itt is az átmeneti pontot, lássuk a'progressiv fejlést, mellynek világos nyomára Calvinnál sehol nem akadunk, *) Leger, hist. gen. d. egl. evang. des Vallesde Piemont Layde 1669. **) Kirchhofer das Leben Wilhelm Farels. Zürich. 1831. Hermens I, k.