Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-04-20 / 16. szám
Magától világos, hogy ha egyszer a' gyermekek a' betűismeretben és szótagolásban meglehetősen gyakorlottak, nem sok gondolkozás után mindegyik szótagot, szótagolás nélkül fognak lassan olvasni, lehet és kell e' sorokat székébe, hoszszába , felülről lefelé és megfordítva olvastatni. Másnap a' tanító csak betűket cseréljen. Írjon más magánhangzót vagy mássalhangzót a' tegnapiak' helyére, igy lesz és lehet az én helyett ón; kép h. kap; kér h. kék; bal h. hói 'stb. Ezt tegye az oktató ismét mintegy 20 leczkén keresztül, nagyon vigyázva az imént említett fokozatos rendre, és meglássa a' gyermekek székére fognak lassan olvasgatni a' tábláról. Miután a' gyermekek így megtanulták olvasni az egyes szótagokat vagy egy tagból álló szókat, nyomon figyelmeztesse az oktató a' gyermekeket a következő szótagolási szabályra : ,,hogy ha hét magánhangzó között áll egy mássalhangzó , mindenkor a' hátusó szótaghoz foglaltatik , két mássalhangzó felosztatik, ha több van csak egy marad a' következő szótagnakl<, és irjon szokat a" táblára, p. o, ma,dár, sze,kér, va,dász, lap,ta, mun,ka, kal,már, csá,szár, király, árok, 'stb. Könnyítés' kedvéért eleinte a' tanító a' szók' megszakasztása helyét vonással jelölheti meg, későbben lassan lassan letörölheti, és így észrevehetlenül meg lesz győzve minden olvasásnál előfordulható nehézség, a' gyermek többtagú szókat is képes leend a' tábláról leolvasni a' nélkül, hogy fejét nagyon törné és nehezére esnék. Így, ha legfölebb 3 hónap alatt a'gyermekek megtanultak tábláról olvasni, egy az említett rendszerrel készült czélszerü olvasókönyvet lehet kezökbe adni, olvassanak belőle néha együtt néha egyesek külön, a' nehezebb szókat néha szótagolják, és meglepő leend az eredmény, mellynél fogva a'* gyermekek 4, legfölebb 5 hónapi iskolába járás után, lassan ugyan, de hibátlanul fognak olvasni, 's csak további gyakorlat kell, hogy folyvást értelmesen olvassanak. Szivem' egyedüli óhajtása e' tárgy körül az , hogy a' tisztelt tanítói egylet e' nem kis hasznú tanmódot figyelmére méltatva,'s ott, hol lehet alkalmazva, dologhoz értése és mély belátása szerint lehető hiányait kiigazgatva a' nem csekély fontosságú olvasni tanításnál, a' népnevelés és tanítás' tökélyesbitésére fordítsa. Neumann Salamon: A' •iámöIcKlik' szaporításában lenjünk munkának! A' haza' közhálájára és pártolására méltó m. mezei gazdasági egyesület, több hasznos tettei között, serkenti és oktatja földmivelő hazánkfiait Mezei-naptárában, a' gyümölcsfák' nevelésére és nemesítésére. Hogy ezen egész hazánkra áldást hozó intézetnek előmozdításában az egyházi- és isk. tanítók is részesüljenek, igen igen méltó dolog: kiknek, közelebb állván a'néphez, mind élőszóvak oktatásaik , mind példaadásaik által, legjobb módjok van, reájok figyelmező hallgatóikat é s tanítványaikat erre vezérelni; és a kiknek szent kötelességök, ezeknek, nemcsak lelki és mennyei, hanem testi és földi javaknak is, tőlök kitelhető munkálkodása, ezt kívánván tőlök a társaság és sz. vallásunk. Követésre érdemes jó példával megyen ezek előtt, szentesi idősb lelkész és esperes Kiss Bálint ur, ki is közelebbről, a' gyümölcsfák' nevelésére serkentő, azon egyházi beszédet tartó hallgatói előtt, mellyet mind czéljára, mind foglalatjára, mind népszerű előadása módjára nézve figyelemre méltónak tartván, kívántuk olvasóinkkal kivonatban közleni, úgy a mint következik. Alapige: 1 Mós. 21:33. Vitete Ábrahám fákat Bérsebában, és segítségül hívá ott, az örökkévaló erős Urnák nevét. „Hogy Ábrahám istenfélő jámbor ember volt,, megtetszik abból is, hogy mihelyt a'philiszteusok' földén, mint jövevény, békességes lakást nyerhetett, mindjárt az istentisztelet' helyéről gondoskodott , fákat ültetett Bérsebába és ott telt. A' régi időben nem voltak még ollyan templomok, mint ez a' miénk is, hanem a' szabad ég alatt, vagy a mezőn , vagy valamely hegyen , vagy pedig az erdőben gyűltek össze az emberek, a'teremtőnek tiszteletére. — Abris az istentisztelet'helyéül fákat ültetett, text. A' fák' hűvös árnyékai, kellemes helyet adtak az istentiszteletre összegyülteknek, a' napkeleti meleg tartományokban. Az éneklő madarak serkentették itt őket arra , hogy ők is énekeljenek dicséretet az urnák. A' levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel fölékesített élőfák, csudáltatták velők Isten bölcseségét és jóságát. Mikor pedig az őszi szelek elhordották leveleiket, virágjaik elhervadtak, gyümölcseiktől megfosztattak, eszekbe juttaták ezek a' világi javak' változandóságát, serkentették az alázatosságra, de egyszersmind Istenben való bizodalomra, ki is eljővén a' tavasz megújítja a' földnek szinét. És illyen vala a' legelső templom, a' legelső istentisztelet' helye, a' hol Abr. segítségül hívta az örökkévalót. Mi is azt hisszük, hogy nemcsak szabad nékünk, hanem szükséges is a'világ'teremtőjét, a' rólunk is gondoskodó mennyei atyánkat mindenütt tisztelni, a' természet' nagy templomában. Mikor a'földmivelő, elvégezvén szántás-vetését, felfohászkodik az áldások' atyjához, hogy áldja meg az ő munkáját: az Istennek igaz tisztelője ő. Mikor az általa ültetett gyümölcsfái alatt, hálát ád a' teremtőnek, hogy azokat fölnevelte ,s megengedte, hogy azoknak gyümölcsében részesülhessen: Isten' igaz tisztelője ő. — Mikor a'mesterember, híven elvégezvén a' reá bízott munkát, kéri Istent, hogy jó igyekezetét tegye hasznossá,