Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-04-20 / 16. szám

Magától világos, hogy ha egyszer a' gyerme­kek a' betűismeretben és szótagolásban meglehető­sen gyakorlottak, nem sok gondolkozás után mind­egyik szótagot, szótagolás nélkül fognak lassan olvasni, lehet és kell e' sorokat szék­ébe, hosz­szába , felülről lefelé és megfordítva olvastatni. Más­nap a' tanító csak betűket cseréljen. Ír­jon más magánhangzót vagy mássalhangzót a' teg­napiak' helyére, igy lesz és lehet az én helyett ón; k­ép h. kap; kér h. kék; bal h. hói 'stb. Ezt tegye az oktató ismét mintegy 20 lecz­kén keresztül, nagyon vigyázva az imént említett fokozatos rendre, és meglássa a' gyermekek szék­­ére fognak lassan olvasgatni a' tábláról. Miután a' gyermekek így megtanulták ol­vasni az egyes szótagokat vagy egy tagból álló szókat, nyomon figyelmeztesse az oktató a' gyer­mekeket a­ következő szótagolási szabályra : ,,hogy ha hét magánhangzó között áll egy mással­hangzó , mindenkor a' hátusó szótaghoz fog­laltatik , két mássalhangzó felosztatik, ha több van csak egy marad a' következő szótagnakl<, és irjon szokat a" táblára, p. o, ma,dár, sze,kér, va,dász, lap,ta, mun,ka, kal,már, csá,szár, ki­rály, á­rok, 'stb. Könnyítés' kedvéért eleinte a' tanító a' szók' megszakasztása helyét vonással jelölheti meg, ké­sőbben lassan lassan letörölheti, és így észreve­hetlenül meg lesz győzve minden olvasásnál elő­fordulható nehézség, a' gyermek többtagú szókat is képes leend a' tábláról leolvasni a' nélkül, hogy fejét nagyon törné és nehezére esnék. Így, ha legfölebb 3 hónap alatt a'gyermekek megtanultak tábláról olvasni, egy az említett rend­szerrel készült czélszerü olvasókönyvet lehet ke­zökbe adni, olvassanak belőle néha együtt néha egyesek külön, a' nehezebb szókat néha szótagol­ják, és meglepő leend az eredmény, mellynél fog­va a'* gyermekek 4, legfölebb 5 hónapi iskolába já­rás után, lassan ugyan, de hibátlanul fognak ol­vasni, 's csak további gyakorlat kell, hogy foly­vást értelmesen olvassanak. Szivem' egyedüli óhajtása e' tárgy körül az , hogy a' tisztelt tanítói egylet e' nem kis hasznú tanmódot figyelmére méltatva,'s ott, hol lehet alkal­mazva, dologhoz értése és mély belátása szerint lehető hiányait kiigazgatva a' nem csekély fontos­ságú olvasni tanításnál, a' népnevelé­s és tanítás' tökélyesbitésére fordítsa. Neumann Salamon: A' •­­­iámöIcKl­ik' szaporításában le­n­jü­n­k munkának! A' haza' közhálájára és pártolására méltó m. mezei gazdasági egyesület, több hasznos tettei kö­zött, serkenti és oktatja földmivelő hazánkfiait Me­zei-naptárában, a' gyümölcsfák' nevelésére és ne­mesítésére. Hogy ezen egész hazánkra áldást hozó intézetnek előmozdításában az egyházi- és isk. ta­nítók is részesüljenek, igen igen méltó dolog: kiknek, közelebb állván a'néphez, mind élőszó­vak­ oktatásaik , mind példaadásaik által, legjobb módjok van, reájok figyelmező hallgatóikat é s ta­nítványaikat erre vezérelni; és a­ kiknek szent kö­telességök, ezeknek, nemcsak lelki és mennyei, hanem testi és földi javaknak is, tőlök kitelhető munkálkodása, ezt kívánván tőlök a­ társaság és sz. vallásunk. Követésre érdemes jó példával megyen ezek előtt, szentesi idősb lelkész és es­peres Kiss Bálint ur, ki is közelebbről, a' gyü­mölcsfák' nevelésére serkentő, azon egyházi be­szédet tartó hallgatói előtt, mellyet mind czéljára, mind foglalatjára, mind népszerű előadása­ módjára nézve figyelemre méltónak tartván, kívántuk ol­vasóinkkal kivonatban közleni, úgy a­ mint kö­vetkezik. Alapige: 1 Mós. 21:33. Vitete Ábrahám fákat Bérsebában, és segítségül hívá ott, az örökkévaló erős Urnák nevét. „Hogy Ábrahám istenfélő jámbor ember volt,, megtetszik abból is, hogy mihelyt a'philiszteusok' földén, mint jövevény, békességes lakást nyerhe­tett, mindjárt az istentisztelet' helyéről gondosko­dott , fákat ültetett Bérsebába és ott telt. A' régi időben nem voltak még ollyan templomok, mint ez a' miénk is, hanem a' szabad ég alatt, vagy a­ mezőn , vagy valame­ly hegyen , vagy pedig az erdőben gyűltek össze az emberek, a'teremtőnek tiszteletére. — Abr­­is az istentisztelet'helyéül fá­kat ültetett, text. A' fák' hűvös árnyékai, kellemes helyet adtak az istentiszteletre összegyülteknek, a' napkeleti meleg tartományokban. Az éneklő ma­darak serkentették itt őket arra , hogy ők is éne­keljenek dicséretet az urnák. A' levelekkel, vi­rágokkal, gyümölcsökkel fölékesített élőfák, csu­dáltatták velők Isten­ bölcseségét és jóságát. Mi­kor pedig az őszi szelek elhordották leveleiket, vi­rágjaik elhervadtak, gyümölcseiktől megfosztattak, eszekbe juttaták ezek a' világi javak' változandó­ságát, serkentették az alázatosságra, de egyszers­mind Istenben való bizodalomra, ki is eljővén a' tavasz megújítja a' földnek szinét. És illyen vala a' legelső templom, a' legelső istentisztelet' helye, a' hol Abr. segítségül hívta az örökkévalót. Mi is azt hisszük, hogy nemcsak szabad né­künk, hanem szükséges is a'világ'teremtőjét, a' rólunk is gondoskodó mennyei atyánkat mindenütt tisztelni, a' természet' nagy templomában. Mikor a'földmivelő, elvégezvén szántás-vetését, felfo­hászkodik az áldások' atyjához, hogy áldja meg az ő munkáját: az Istennek igaz tisztelője ő. Mikor az általa ültetett gyümölcsfái alatt, hálát ád a' teremtőnek, hogy azokat fölnevelte ,s megen­gedte, hogy azoknak gyümölcsében részesülhes­sen: Isten' igaz tisztelője ő. — Mikor a'mester­ember, híven elvégezvén a' reá bízott munkát, kéri Istent, hogy jó igyekezetét tegye hasznossá,

Next