Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-10-19 / 42. szám
egyházainkban a" gondnok, egyházfi "s egyéb hivatalok változnak, semmi csoda, mert azok nemcsak ingyen, hanem egyszersmind felszámíthatlan veszödséggel együttjáró, 's legtöbbször hálátlanságot magok után vonó kellemetlen hivatalok, 's e" ,miatt sokan még három évig sem akarják viselni, úgy, hogy igen gyakran majdnem betöltetlenül maradnak , míg végre egyik vagy másik a sok könyörgésre hajolni tud. De miért is kellene hatósági tisztséget az egyházfiéhoz hasonlóvá tennünk? Mi nagyság, mi nyeremény volna ez? Ugye, csak azért, hogy restauratio lenne? — Igy szól Reformb. továbbá 2. Hangosan sürgeti a* tiszujitást a' korszellem is. Jelen korunk hangos sürgetése — igenis — az átalakítás, 's igy az újítás, melly a' polgári állodalomban is a' mozgalmak és indítványok légióját hozá napfényre. De igen mély alázattal megköszönnék, azonban legott elutasítanák korszellem ö magasságának bármilly szentori szavait, ha azt sürgetné, hogy a' prot. egyház vegye fel nyugodt keblébe a' tisztújítást, e' százfejü szörnyet, saját szégyenére 's végromlására. Mi nem a' rohanó, hanem a' bölcs előrevigyázattal haladó párthoz tartozunk, 's a' korszellem hangos sürgetését nem ugy értjük, hogy — bárminő következménynyel — csak felforgassunk és ujítsunk; hanem ujítandunk — igenis — mint okos reformbarátok, ha azt nem csupán a' kor, hanem főleg az evangyeliom szelleme, prot. egyházunk közjava igényli, 's ha az újítás üdvös hatásira nézve tisztában vagyunk. — Igy folytatja Reformbarát: 3. „Honunkban, a' vármegyei municipalitások honában, ezek analógiája is tisztújítást igényel a prot egyházban, 's a prot. egyházi hatóságok vonnák-e ki magokat és nemzeti szokás alól?" Üdvözítőnk igy szólt: Az én országom nem e' világból való. Mikép illik a' megyei municipalitásokról vett analógia prot. egyházunkra, ezt is csak Reformb. tudja. Mi legalább azt hiszszük, hogy megyei municipalitás és bármilly nemzeti szokásról várni hímet a prot. egyház egyszerű lobogójára, bizony csak éretlen gyermeki fogalom lenne. Hasonlítsunk egy kissé józanon! Megyei tisztviselők újítatnak minden három évben , igenis, de ennek alapja 's évszázados gyakorlata honi törvényinkben, ősi alkotmányunkban gyökerezik: a prot. egyházban ellenben átalános tisztújítás — minthogy szükségtelen is, nem is illenék hozzá — soha nem létezett. Megyei hivatalnokok illő fizetéssel ellátvák megyéiktől: egyházunkban a' rendes és állandó egyházi hivatalhoz csak mellékesen csatolt tisztség, a' superintendensit kivéve, ingyen hivatal; 's minthogy e miatt nincs benne köszönet, tehát akkor sem lenne, ha restauráltatnék, noha Reformbarát a' tisztújítással véli határos szomszédnak azon bárvidéket, mellyről ezt énekli: „ Van egy ország, vármegyében van 30—50 ,s gyakran több tisztviselő is, hol azonban 1, 2, legfeljebb 3 egyházmegye van csak, tehát annyi esperes és egyházm. ügyelnök. Kisebb számú hivatalnokok megyei hatóságoknál sem restauráltatnak, mint p. o. a' fő-és járásbeli orvosok, mérnökök 's a t. Már ugyan kérdem: mi kényszerítené protest. egyházunkat hódolni egy heterogen nemzeti szokásnak, a' restaurationak, mellyhez annyi erkölcstelenség van társulva, hogy annak neve már ma nem nemzeti méltóság, hanem nemzeti gyalázat, elannyira, hogy mind fels. királyunk, mind az ország rendei méltán forditák figyelmöket 's gondjukat a' tisztújítási vad kicsapongások megszüntetésére? Van-e, lehet-e vallásos érzetü 's müvelt lelkű protestánsok közt olly majomilag cselekedni akaró, ki azért, mert a' megyei tisztek és a' falusi bírák is ujítatnak, municipalis szerkezetből — csupa analógia kedveért — olly mérges törvényt kívánna prot. egyházunkba átültetni, mellyet jótékony égi harmat helyett, honfiak abbeli vére sokszor öntöze, 's melly az erkölcstelenség sodomai almáit olly buján kezdi teremni, hogy Hunnia dül 's rabigába görbed? Nem mi vakon majmolni nem fogunk, 's holmi fonákul nézett analógia miatt, evangyeliomszerü eljárás ellenére, a' protestantismus életüterét szándékosan ketté nem vágandjuk, bármit meséljenek a' locus credibilisen! — Állítja Reformbarát: 4. „Ajánlja a' tisztújítást azon jó tulajdona, melly szerint ez képes minden rögzött hibákat és visszaéléseket az egyházban meggátolni, az egyh. és isk. pénzek hűtlen kezelés által történhető elveszését megelejteni, ligue-ákat megsemmisíteni, czimborákat kiirtani." E' sok bajok felöl azt hiszi Reformb., hogy bennök csak tisztújítás nyújthat gyökeres orvoslást. Az első pont alatti mondásom szerint, czélszerű, végrehajtós kötelező erejű egyházi törvények híjával semmi kormány, semmi jó rend fenn nem állhat, rögzött hibák és visszaélések meg nem gátoltatnak. Vezérfonal kell a hivatalnok kezébe, mint kormány a' hajóséba, eszköz a' művészébe Közakarattal, nem elszeleskedve, hanem férfiasan megfontolva hozandó jó törvények mellett bizonyosan lesz jó rend restauratio nélkül is. Ligueák és czimboráknak épen a' tisztújítás a'legkedvezőbb climája, legbujább tenyésztője, mit a megyei hatósági analógia czáfolhatlanul tanúsít: miként mondhatja tehát Reformb., hogy tisztújítás d* ligue-ákat megsemmisül, a* czimborákat kiirtja? — Az egyh. és isk. pénzek hűtlen kezelés általi elveszhetése nem fog történni minden évi pontos számvevés mellett; e' nélkül azonban tisztújítás sem vet gátat a' bajnak. Hiányok mindig 's mindenütt voltak és vannak; de a' superintendens, az esperes és ügyelnök még nem török vagy chinai császár, ki határtalan önkényt gyakorolhatna, ha