Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-01-05 / 1. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1. szám. Negyedik évi folyamat. Jan. 5. 184i Omnis medicina innovatio est, et qui nova remedia accipere nolit, nova mala exspectet. Novator euim omnium maximus tempus! — Baco. TARTALOM: Tájékozások a' porosz ev. egyházban, 's mennyire lehet a' magyarhoniban. Dobos. — Nyilatkozat a'Prot. Egyh. 's Isk. Lap mellett. Sárközy. — A' Prot. Egyh. 's Iskolai Lap, borsos toldalékkal. Kovács János.— Vegyesek. — Tájékozások a' porosz ev. egyházban, * 'm mennyire lehet, a' magyarhonil»a?t. Állítsa bár magyarhoni protestáns egyházunk felöl Wimmer barátunk, hogy ennél különb egész Európában nincs; 's a'rajtunk felejtett kis constitutionalis vakolatért felejtse bár el ennek sár- és vályogbelsöjét és nyomorult sövényzetét, mi vele egy értelemben nem lehetünk. Nagyon tudjuk, hol vette magát és miként nőhetett ki illyen alakban jelen egyházi nyomorult hányadán létünk; tudjuk, hogy ennek megteremtésében maga az egyház, átalános értelemben, részt nem vett; és hogy részt nem vehetett abban, maga az egyház állt ellen; tudjuk, hogy egy-két esetet kivéve, az a kevés is, mi lett, a' papság hite és akarata nélkül lett, vagy épen ellene $ tudjuk, hogy az a' kis szabadság, mit Wimmer úr egyenesen a' szent Írásból szemzett bele egyházunkba, mit egyházunk keresztyén szellemének tulajdonít, — koránsem magából fejlett ki, — hanem egy külső, egy idegen impulsusé először, melly szerint ellen nem állhatott a' kor hatalmas lökésének, — másodszor, mondjuk ki egyenesen, azon szerencsés szerencsétlen, sem árt sem használ, állásunké, melly szerint a' felsőbb hatalom kisszerű mozgásunkat, vagy egyházi feszelgésünket mindeddig nagyszerűleg ignorálta; és hogy ezt tette, hogy legalább negatíve rajtunk segített, ezt méltó, hogy neki megköszönjük. Ezért, bár nem ártana, nincs kedvem kicsóvázni jelen egyházi állásunk főbb pontjait; nincs kedvem a kevés belmozgalmat, csoportokra szedve, ismertetni. Ehelyett önkénytelenül fordul figyelmem a külföld protestáns egyházaira, még pedig nem az alföldi, annyival inkább nem az angol félvér protestáns, hanem egyenesen a porosz egyházra, melynek sokfelé menő mozgalmaiban legalább egy bizonyos irány látható,— melynek mozgalmai egyházunkra irányozva, még valaha hasznos tanulságul szolgálhatnak. Lássuk hát a porosz egyesült egyház belmozgalmainak fö tényezőit, mellyek láthatlanul feltételezik a porosz egyház életbe lépni készülő átalakulásait! szokásom szerint mindenütt figyelemmel édes magyar egyházunkra. Nem lehet külföldi vizsgálónak rész néven venni, ha Poroszhon részekre szakadt és mozgalmak fölött ingó protestáns egyházára aggodalmasan néz; ha a sok heterogén törekvéseknek jegy pontra futását nem látva, valamellyik túlzó párt győzelmétől tart. Azonban lássuk! — Igaz, hogy a' porosz egyház jelen állapota nem egyéb crisisnél, de egyálalán nem következés, hogy e' crisisből calastroph fejlődjék ki; nem következés, hogy valamelyik túlzó párté legyen a' véggyőzelem; sőt inkább teljes okunk van reményleni, hogy az egyház egészséges tömkelege, elébb utóbb kitúrva magából a' poshasztó anyagot, erőteljes életstádiumába lép át. Míg e' reménynek alapja van — a' minthogy van — addig a' magukat fel— ütögető megszakadásokat nem lehet valami nagy gonosznak, vagy nyavalyának mondani, — mert ez örvendetes életjel, jele annak, hogy a porosz egyházban sok életerő rejlik és mozog, 's hogy legalább szemére vetni nem lehet azt, hogy holt állat! Tagadhatlanul, Poroszhonban mindeddig főszőnyegkérdés: Az egyháznak symbolumai hozi viszonya: kell-e lehet-e az egyházi életet a konfessiók mellett vagy ezektől válva tovább képezni? — Hogy valami újat tenni kell, ebben kevés híján kezet fog mindegyik; hogy mi viszonyban álljon a régi a f önállóhoz, az újhoz?: ez a kérdéses pont, mely fölött a pártok tüzeskednek. — Hogy e viszálynak eredményét kitalálhassuk, szükség lesz a pártok álláspontjait tájékozni. Ez annyiban nem lesz nehéz munka, amennyiben mindegyik pártnak találkozott orgánuma, milyen megszólalt és nyilatkozik. Első, alázatosságában legtöbbet követelő, 's annál fogva legkonokabb párt, az szigorú 1 A" darmstadti Allg. Kirchenzeitung egyik czikke után.