Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-05 / 1. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1. szám. Negyedik évi folyamat. Jan. 5. 184i­ Omnis medicina innovatio est, et qui nova remedia accipere nolit, nova mala exspectet. Novator euim omnium maximus tempus! — B­a­c­o. TARTALOM: Tájékozások a' porosz ev. egyházban, 's mennyire lehet a' magyarhoniban. Dobos. — Nyilatkozat a'Prot. Egyh. 's Isk. Lap mellett. Sárközy. — A' Prot. Egyh. 's Iskolai Lap, borsos toldalékkal. Kovács János.— Vegyesek. — Tájékozások a' porosz ev. egyház­ban, *­ 'm mennyire leh­et, a' ma­gyarh­onil»a?t. Állítsa bár magyarhoni protestáns egyházunk felöl Wimmer barátunk, hogy ennél különb egész Európában nincs; 's a'rajtunk felejtett kis consti­tutionalis vakolatért felejtse bár el ennek sár- és vályogbelsöjét és nyomorult sövényzetét, mi vele­­ egy értelemben nem lehetünk. Nagyon tudjuk, hol vette magát és miként nőhetett ki illyen alak­ban jelen egyházi nyomorult hányadán­ létünk; tudjuk, hogy ennek megteremtésében maga az egyház, átalános értelemben, részt nem vett; és hogy részt nem vehetett abban, maga az egyház állt ellen; tudjuk, hogy egy-két esetet kivéve, az a­ kevés is, mi lett, a' papság hite és aka­rata nélkül lett, vagy épen ellene $ tudjuk, hogy az a' kis szabadság, mit Wimmer úr egyenesen a' szent Írásból szemzett bele egyházunkba, mit egyházunk keresztyén szellemének tulajdonít, — koránsem magából fejlett ki, — hanem egy külső, egy idegen impulsusé először, melly szerint ellen nem állhatott a' kor hatalmas lökésének, — má­sodszor, mondjuk ki egyenesen, azon szerencsés szerencsétlen, sem árt sem használ, állásunké, melly szerint a' felsőbb hatalom kisszerű mozgá­sunkat, vagy egyházi feszelgésünket mindeddig nagyszerűleg ignorálta; és hogy ezt tette, hogy legalább negatíve rajtunk segített, ezt méltó, hogy neki megköszönjük. Ezért, bár nem ártana, nincs kedvem kicsó­vázni jelen egyházi állásunk főbb pontjait; nincs kedvem a­ kevés belmozgalmat, csoportokra szed­ve, ismertetni. E­­helyett önkénytelenül fordul figyelmem a­ külföld protestáns egyházaira, még pedig nem az alföldi, annyival inkább nem az angol félvér protestáns, hanem egyenesen a­ po­rosz egyházra, me­lynek sokfelé menő moz­galmaiban legalább egy bizonyos irány látható,— me­lynek mozgalmai egyházunkra irányozva, még valaha hasznos tanulságul szolgálhatnak. Lássuk hát a­ porosz egyesült egyház belmoz­galmainak fö tényezőit, mellyek láthatlanul felté­telezik a­ porosz egyház életbe lépni készülő át­alakulásait! szokásom szerint mindenütt figye­lemmel édes magyar egyházunkra. Nem lehet külföldi vizsgálónak rész néven venni, ha Poroszhon részekre szakadt és moz­galmak fölött ingó protestáns egyházára aggodal­masan néz; ha a­ sok heterogén törekvéseknek jegy pontra futását nem látva, valamellyik túlzó párt győzelmétől tart. Azonban lássuk! — Igaz, hogy a' porosz egyház jelen állapota nem egyéb crisisnél, de egyálalán nem következés, hogy e' crisisből calastroph fejlődjék ki; nem következés, hogy valame­lyik túlzó párté legyen a' véggyő­zelem; sőt inkább teljes okunk van reményleni, hogy az egyház egészséges tömkelege, elébb utóbb kitúrva magából a' poshasztó anyagot, erőteljes életstádiumába lép át. Míg e' reménynek alapja van — a' minthogy van — addig a' magukat fel— ütögető megszakadásokat nem lehet valami nagy gonosznak, vagy nyavalyának mondani, — mert ez örvendetes életjel, jele annak, hogy a­ porosz egyházban sok életerő rejlik és mozog, 's hogy legalább szemére vetni nem lehet azt, hogy holt állat! Tagadhatlanul, Poroszhonban mindeddig fő­szőnyegkérdés: Az egyháznak symbolumai hozi viszonya: kell-e lehet-e az egyházi életet a­ konfessiók mellett vagy ezektől válva tovább ké­pezni? — Hogy valami újat tenni kell, ebben ke­vés híján kezet fog mindegyik; hogy mi viszony­ban álljon a­ régi a­ f önállóhoz, az újhoz?: ez a­ kérdéses pont, me­ly fölött a­ pártok tüzeskednek. — Hogy e­ viszálynak eredményét kitalálhassuk, szükség lesz a­ pártok álláspontjait tájékozni. Ez annyiban nem lesz nehéz munka, a­­mennyiben mindegyik pártnak találkozott orgánuma, mi­lyen megszólalt és nyilatkozik. Első, alázatosságában legtöbbet köve­telő, 's annál fogva legkonokabb párt, az szigorú 1 A" darmstadti Allg. Kirch­enzeitung egyik czikke után.

Next