Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-19 / 42. szám

polgártársaiknak használni,azon után,mellyet Isten elönkbe szabott. És a' leány, a­ helyett, hogy hiú játék- é s lepke-müveltségben magát csak az emberek előtt igyekeznék szembetűnővé tenni, egy képzelt élet­boldogság megnyerésére, melly gyakran epévé 's ürömmé változik — a* keresztyén leány csen­dességben szolgál urának, előtte szíve nyitva van, csendes munkáit gyakorolja az önmegtagadó sze­retetnek, felkeresi a* beteg kunyhóját vigasz- és segélylyel, — gyermekek közül szolgál a' gyer­mekek barátjának, 's földi sorsát annak kezeibe teszi, ki legjobban tudja, mikép vezesse őt, hogy pályáját jól végezze,­­s ne kelljen neki utoljára így szólani: „Bizony mondom neked, nem is­merlek tégedet!" — hanem ezt: „Menj be a* te Uradnak örömébe!" Hát a" férfi mellyik boldog, mellyiknek munk­­áját fáradságát, gondjait világosítja mennyei fény? mellyiknek hivatala van — minden nehéz­ségek mellett, az — gyakran magáért a' munka­'s kenyérérti nehéz küzdés idejében megáldatva? Azé-e, ki örök hivatása iránti közömbösségben jár, csak hiú társaságban akar elszóródni, magát gyakran bűnös kötelekbe csalogattatja — haszta­­lan kedvtöltésekrei pazarlás, mellyek lelkét léhává teszik, vagy képzelt díszköltségek által gazdaságát elpusztítja, 's e­ mellett a1 világ előtt mindig becsületes ember nevét vitatja, míg benne mindent féreg emészt? Azé-e, ki emberek előtti becsületre legnagyobb öröködéssel törekszik, és még­is e' széllel soha jól nem lakik, meg nem elégedhetik, míg szivén kajánság és irigység rágnak? — Azó-e, ki szüntelenül gazdagságra vágy, 's azt vagy el nem éri,'s bánattal, gonddal telve marad, vagy megnyeri, 's későn látja be, hogy még annyi holt érez , még annyi mezők, házak, javak, még annyi pompa és kéj, a' lelket nem kevésbbé szegényül, szeretet­ üresen, 's re­ménytelen tengeni hagyják ? — Vagy pedig azé, ki megelégedve szerény osztalékával, Istennek ad hálát kegyelméért, szent kezeket emel fel ha­rag és kétely nélkül 1. Tim. 2: 8., házában az Isten békéjét élvezi, 's övéivel vidám egyesség­ben magasztalja az urat, az Isten előtti tisztes­séget többre becsüli, mint az emberek előttit, igaz­talan nyereségről lemond, tilalmas kedvtelést megtagad, gondjait az útra veti, ki róla valóság­gal gondoskodik is, fáradságát megáldja, házát építi és megőrzi, söt­ét a' Krisztusban férfiúvá képezi ? Mellyik nő, melly háztárs jár igazi becsület­ben 's maradandó áldásban, ha az nem, ki meg­marad a' hit-, remény- és szeretetben, 's szent­ségben a' fegyelemmel együtt, 's így a* házasság terheit könnyíti annak áldásai által 1. Tim. 2:15., kiben bizhatik az ő férjének szíve, mint az Péld. 31: 10—31. olly szépen rajzoltatik, míg a' hiú, boldogságát drága ruhákban, arany- 's gyön­gyökben kereső, kéjvágyba merült, belsőleg üres és léha, sokszoros elégületlenségben, szeretet­len tételét, senkinek áldást nem hozva­, hurczol­ja odább? Mellyik anya tesz bölcsen, ha az nem, ki az élet felséges kincsét, gyermekeivel , az élet első perczétől kezdve, közleni törekszik? Ki imádság­gal hordja őket szíve alatt, imádsággal szoptatja, könyörgéssel esdekli benső javokat az Úrtól, és majd örülhet ama jó, ama szent gerjedelemnek, mellyet gyermekeiben — kik a' keresztség által Isten fiaivá lettek, a' szent lélek szül, azt gondo­san ápolja, 's így valódi, időszerinti, 's örök­ bol­dogságukat megalapítja, tudván, hogy a' kegyes­ségnek igéreti vagyon az életre és a' követke­zőre ? A' ki tehát gyermekei üdvét az Úrban szi­lárdul megalapítva nem tudja, az irtózzék , hogy gyermekeket szült olly világba, hol legnagyobb­­ Veszélynek vannak kitétetve, hogy Jézus nélkül, a' korszellem martalékivá, a' csábítás prédáivá, vagy durva emberek- 's viszonyok rabjai- 's rab­szolgálóivá lesznek. — Milly ragyogva állnak a­ példaképek, mint a' dicső Monicáé, minden ke­resztyének előtt! Boldog minden anya, ki övéiért így imádkozik, azokat az Úrhoz vezeti, és nem nyugszik, míg meg nem találták. Tekintsünk még végre az­ aggra, életének estvéjén. Ugyan, ha végre elhagyja őt a* bűn, ha egyedül elkomorulva, félelemmel telve a' kö­zel halál előtt, telve titkos, bár eltagadott szoron­gatással Isten ítélete előtt, tántorog a' sír felé, — ha, mint Voltaire, a­ hiú élet még egy féléve foly­tat hatásáért 100,000-ket ígér: — váljon ez az ész diadala? — ha visszatekintve , sehol világot nem, előre nézve csak homályt, 's a' halál árnyé­kát látja maga előtt ? — Mi máskép van ellenben, ha hátranézve, dicsekhetik az Úr kegyelmével, melly öt vénségéig hordozta, míg megőszült! Ján. 46: 4. — ha lelke dicsérheti az Urat, ki bűneit megbocsátja, 's meggyógyítja minden betegségeit! Zsolt. 103: 1.­­stb. ha előre tekintve, így kiálthat Simeonnal: „Uram! bocsásd el szolgádat békével, mert látták szemeim üdvezítödet!" Luk. 2: 29. "stb. Valóban, ki ezeket mind meggondolja, mint itt csak rövid vázlatban rajzolni lehete, annak tiszta mint a' nap, és világos mint a' teljes dél, hogy: minden életkorra nézve, eleitől fogva a' véglehelletig, Isten igéje szent fényével, egyedül a' Jézus kegyelme világosítja meg az ember ér­telmét, és teszi boldoggá szivét, üdvének Istenében. Azt szilárdul meg van győződve, hogy e' szent ige soha és seholí nincs ellenére az emberi észnek, — nem! —másvalaminek van az ellenére, miről* természetes, sokan nem akarják megvallani, hogy szeretik, és elhagyni nem akarják; — a' bűnnek van az ellenére, a' gonosz, kevély szívnek, a' vá­gyak- és szenvedélyeknek, mellyek abban lak­nak, minden életszak bűneinek, az ifjúság kedv­töltései-* a* férfi büszkesége­, az agg fösvény

Next