Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-08-02 / 31. szám
kül fogadhatnának) az által nemcsak bizalmat ébresztenének, de csak az illyen esküvél kötelezettek bírhatván szózatolási döntő joggal, nyilván tudatnélkik legyenek valóban a' főegyháztanács világi tagjai, 's például tanárválasztáskor nem szózatolna a' más hitű is, mi megtörtént, de csak az ollyan, ki az eskü letétele által is arra jogosíttatott. — Illy alkalommal, bizonyos díj lefizetéssel szegény egyházunk közpénztárát is szépen lehetne növelni, mint tesznek az unitárius atyafiak. A főegyháztanács és közzsinat nem alá-, de összerendelt testületek, mégis amaz e felett hatóságot gyakorol, ennek végzéseit módosítni, viszszautasítni, sőt elvetni jogát tartván; miből sok kedvetlen súrlódások keletkeztek. Ugyan nem lealázó helyzete egy olly lisztes testületnek, mellyre prot. egyházunk tömege vallásos tisztelettel tekint ? Lassú is emiatt a dolgok folyása. A közzsinatnak amaz felébe vitt jegyzőkönyve vizsgálatakor, egy-két óra alatt módosított, visszautasított tárgyak év múlva kerülnek oda vissza, és olykor a közzsinat alárendeltségét keserűn érezni kénytelen. Kinőtt pedig, hála a' gondviselésnek! immár papságunk a' kiskorúságból, 's ennek elismerését méltó joggal követeli is. Kánon ellen püspök, vagy főjegyző, tanár kijelölésbe, tanmódszer készítésébe, főiskoláink ügyeibe majd semmi befolyása papságunknak. Ez az a.sz.egyház, és nem főconsistorium közpénztára állásáról mit sem tudhat, arról a főegyháztanács egyedül rendelkezik. Ennek kisgyülései (permanens consist.), tárgyai, hatásköre is nincs szabályozva. Nem hiányzók , nem jobbítandók-e mindezek ? és vájjon miként ? Mig a' haladó idő jobbat fejtene ki, sietni kell a' két testületnek egymáshoz közelítni, sőt egyesülni; mi biztosan ugy eshetik, hogy a' közzsinat állandólag Kolozsvárit, mint főkormányszék helyén, tartatván, a1 két testület is önállólag maradna, a.sz.egyházunk minden közfontosságu ügyeit, egy terembe összeülve, együtt határozza el; az illy közérdekű tárgyak előre közöltetvén, 's véleményök is beváratván az egyházköröknek (traktusoknak). Hogy pedig a' főegyház tagjai számához, bár közelítőleg aránylagosan képviseltessék papságunk, az esperes és jegyzőn kivül legyen joguk az egyházköröknek, egy vagy két papi követet küldeni a közzsinatra, gyűléseiken választandókat. Az ezzel járó költséget az egyházkörök fedezhetnék, nem lévén igy kötelesek, mint eddig, felváltólag közzsinatot tartani, a követek is most egyháztanácsi, majd közzsinati gyűlésre, különböző időkben s helyekre menni. Ezen uton a.sz.egyh.áz 1709. előtti törvényes állására újra fellépne, midőn fejdelem , ország rendei és közzsinat együtt tanácskoztak, együtt végeztek. Igy távolabbi egyházköreink küldöttei a főegyháztanácsból ki nem maradnának; holott most abban tiz tizenkét papi egyén alig jelenhet meg; igy a* kiszemelt papság ismeretesb, az eltérő vélemények egyesítése könnyebb 's czélra vezetőbb lenne; igy a' Széki indítvány mozgalma megszűnne, a' successio kérdése hamarább oldatnék meg, az egyesült két testület tekintélye szilárdulna, és sok más üdvös eredményt létesítne,— egyesüljünk — egyesüljünk — ez legyen jelszavunk! 2) Egyházközi tanácsokba is, mind világi, mind papi karból, az eddiginél több egyéneket felvenni illő és szükséges, a presbyteri rendszer szélesítésére, az egyházak presbyteriuma által választandókat, alább érintett számmal. — Igy folyván be a' világi rend is az egyházi dolgokba, abból sok jót várhatni, 's nem hallatszanék ama keserű kifakadás: rólunk 's nélkülünk. 3) A' presbyteri rendszert oda szélesíteni, hova Magyarhonban néhol vitték, nem óhajtom. Értetlen tömeg mindent, talán a' mi jó is, összegázolna ; de hogy alájövőleg ezt is érintsem, presbyteriumot, millyent a' XCIX-dik kánon leir, az egész egyháznak kellene választani, 's nem kiegészítőleg magok magokat, mi több helyet szokásban van; ezek 3-ad részben három évenként újíttatnának, köztök véle a' patronusok is, hittel köteleztetve a' jó rend fentartására. Minden egyházak illyen presbyteriuma szavazat útján választana az eddigi fő- és algondnokok mellé hat, nyolcz, vagy a' nagyobb egyházkörökböl tizenkét egyháztanácsi ülnököt, világiak közöl is, hittel kötelezendőket, kik az egyházköri széken is (par. synodus) illyenek lennének, a' váló perekbeli bíráskodáson kivül, vagy mint az elhatároztaték. A' fen elősorolt móddal keresztül szövődvén a presbyteri rendszer egész egyházalkatunkon, az időszerinti, kibékítő é s áldást hozó fogna lenni. Ennyi reformot egyházalkotmányunk nemcsak megbíz, de sürgetőleg is igényel, 's ha visszanyomatik haladó irányában, tespedést, vagy még roszabbat is okozhat. Gondolkodjanak róla, kiknek egyházi rendszerünk jelen hiányos állása szivökön fekszik; kövessék az apostoli Wimmert 's vámosi lelkész Pap Istvánt, a képviseleti rendszer kitűnő pártfogóit. — Nyíltan kimondom: sem a consistorialis, sem az episcopális rendszer nem evangyélmi, nem protestáns szellemmel egyező; amaz oligarchiára é s haryarchiára, ez pedig hyerarchiára vezető; utolsótól nincs mitől tartanunk, mivel köztünk nem is létez. —- írtam Vajában 1846-ban junius 21-kén. Muzsnai József, marosszéki esperes.