Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-03 / 1. szám

Többet nem ígérünk, nem tervezünk, mert fé­lünk , hogy tán már is sok lesz az igéret. Ha azonban előre nem látható akadályok szavunk megtartásában gátolnának, egy­es bölcscsel szól­va : en­gino/AÓvour dy.QoatMv Setjoóf.isd'cc. Ha szabad volna keresztyén őszinteséggel szólani, melly valamint senkit sérteni nem kiván, ugy senkitől megrettenni nem szokott; ha szabad volna túlemelkednünk minden nyűgökön 's átkép­zelnünk magunkat egy olly térre, mellyen sem külső, sem belső gátok a’ lélek szabad röptét nem korlátozzák; ha szabad volna az akarat nagy­szerűsége mellett a­ végrehajtás csigaszerűségét feledni: sokkal dicsőbb tervvel állhatnánk elő, mellynek megfejtése legsajátabb tárgya leendene e* Lapnak. Őszintén meg kellene vallanunk, hogy nálunk tudományos theologia nincsen, sőt még csak theologiai nyelv sem; hogy a' protestanti­smus csak addig marad fogalmához hű, míg a' tu­dományossággal kezet fogva jár; hogy ezen Lap csak akkor felelend meg igazán rendeltetésének, ha a' tudományosságnak egyházban és iskolában méltó képviselője, terjesztője és raktára leend. Ezen őszinte vallomásból azon őszinte kérelem származnék, hogy azok, kik magukat érzik, lép­jenek fel olly értekezésekkel, mellyek a' theolo­giának 's annak egyes részeinek, sőt egyes dog­máinak mostani állását alaposan fejtegessék, a' protestáns és nem protestáns egyházban mutatkozó sokféle mozgalmakat eredetök­, haladásuk­, czél­jaikra nézve felvilágosítsák 's a't. De itt is igen sok okunk van felkiáltani: Ha ha nem volna, és nem volna volna! Tegyünk tehát annyit, az mennyit lehet. — Hogy biztosabban tehessünk valamicskét az isko­lára nézve is, megkértük Dr. Tavasy urat, lenne szíves az iskolát illetők szerkesztésében segéd­kezet nyújtani, kinek minden jóra kész lelkétől várjuk e­ részben azt, mit várnunk szabad. Legyen ennyi ez­úttal elég. Az ezen év foly­tában ismét megkezdendő levelezések úgy is nyujtandanak alkalmat, többször szólhatnánk a' közönséghez, ha a' körülmények kivánandják. A' világosságnak Atyja pedig, kitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék, adja mindnyájunknak szent lelkét és annak gyümöl­cseit, mellyek a' szeretet, az öröm, a' béke, a' bosszutürés, a' közhasznúság, a­ jóakarat, a' hű­ség, szelídség, hogy ezen szent lélek segedelme által legyen e' Lap ezen évben is az evangyéli­omi hitnek és életnek magában gyenge, de Isten­ben és Istennel erős eszköze. 1' német egyházi mozgalmak. A" németországi jelen egyházi mozgalmak kifejlődését be kellene várnunk, hogy igazán ítélhessünk felőlök. De ez annyiban bajos, hogy itt a­ nyugpontot meghatározni ha nem lehetetlen, legalább nehéz. Nem lesz tán érdektelen ezen mozgalmakról azoknak szavát hallanunk, kik kö­zelről nézik az eseményeket, sőt azt is vallhatják magukról: quorum pars magna fui. Illyen férfi Némethonban Dr. Ullmann C., ki nem rég egy iratkát adott ki illyen czím alatt: „Für die Zu­kunft der evang. Kirche Deutschlands. Ein Wort an ihre Schutzherrn und Freunde." — Zimmer­mann, a* darmstadti egyházi újság szerkesztője, méltónak tartá, ezen magában rövid, csak 80 lapra terjedő munkácskát bőven megismertetni, mi pe­dig azt hivők, hogy nem teendünk szükségtelen dolgot, ha Zimmermann úr ismertetését közölni fogjuk olvasóinkkal. Az ismertetés a­ követ­kező : Ki Ullmannunkat irataiból ismeri, az, vala­hányszor ennek tollából valami új származik, már előre el van készülve ollyasmire, a­­mi valamint a­ tárgy alapos megfejtésére, úgy az evangyéliom és egyház iránti hő­szeretetre is mutat. Jelenleg ugyanazon eset áll elő. Ullmann az egyház jö­vője mellett szólal fel, ezen jövő neki szivén fek­szik, ő ennek felépítésén részes akar lenni, és csakugyan ezt jelen iratkájában meg is tevé, mellyben a'gondolatok tisztasága, annak, mire az evang. egyháznak szüksége van, alapos isme­retével kézenfogva jár. Bár ne lenne szava, pusztában elhangzó szónok szava. Arról azonban kezeskedik azon bizalom, mellyel Ullmann iránt minden egyes párt viseltetik. Azért örvendhet az egyháznak minden őszinte barátja, hogy épen Ullmann az, a­­ki felszólal. Kevesen vannak, kik itt hozzáfoghatólag szólhatnának Szerző azon meggyőződésből indul ki, hogy míg a­ kor tudományos problémáit tár­gyazó vitának , a­ legtermékenyebb és leg­nemesebb elmék együtt és egymásra hatása által történetileg kell kifejlődnie, az egyház olly hely­zetbe tétethetik, hogy az, az elmék bármilly szabad mozgalma mellett is, folytonos állandósá­got , 's minden különféleség mellett is bizonyos belső egységet biztosíthat magának, és nem lehet oka félnie, tételét fenyegető bármi zendüléstől is. Egyszersmind reményli, hogy az egyház illy helyzetének valósítása, ama tudományos vita fo­lyamára , a' vallásilag erkölcsi és egyházi életre 's az egyház erejére nézve is a'legüdvösb hatás­sal leend. — Épen jelenleg tartja szerző az egy­házi életben, a­ valódi építő rendszabályt a' leg­sürgetőbb szükségnek. Mihez azon intést csatolja, hogy addig semmi eldöntő, tán gyógyíthatlan szakadást előidézhető lépések ne tétessenek, mi­előtt lehető legérettebben meggondolnék , vajjon nem lehetne-e a­ dolgon inkább az összetartás útján segíteni. Nehogy azonban synkretismussal és határozatlansággal vádoltassék, álláspontját következőkben jelöli ki: Az egyháznak azon egy tárgyilagos alapja, melly hellyett mást felállitni nem lehet, Jézus

Next