Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-09-26 / 39. szám
gyok én (Jézus), hogy cselekedjem, Isten! a' te akaratodat. Eltörli az elsőt (áldozatokat), hogy az utósót felállassa (Isten akaratának cselekvését.) 3) Jeruzsálembe való búcsújárások. Jeruzsálem 's annak temploma az Isten lakásának tartatott, 's mondatott (Ján. IV. 20.) hogy Jeruzsálemben kell az Istent imádni, 's e' helyütt őtőle a' bűnök bocsánatát megnyerni. Ide vonattak az ó testamentomnak több helyet, p. o. 1. Kir. VIII. 5 Móz. XVI. 15.16. Zsolt CXXIL, mellyek szerint tartozott mindenik férfiú, évenként háromszor, Jeruzsálembe menni, ott az Istent tisztelni 's tehetsége szerint egyszersmind adózni Jézus e' búcsújárásokat minden bizonynyal lelki setétségnek 's ravasz adóztatásnak tekintette ,s névszerint ez értelemben szólott : Ján. IV. 21 (a1 samariabeli asszonyhoz:) Elhigyed, hogy eljö az óra, mellyben sem e1 hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. 23. De eljö az óra, és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és igazságban.—E búcsújárásokat, hogy Jézus nem becsölte, világos azon egykori felingerüléséből (Ján. II. 15), hogy kötélből ostort csinálván, kihajta mindeneket a templomból, mind az ökröket, mind a' juhokat, és a' pénzváltók pénzöket elhinté, és az asztalokat felfordítá. 4) Böjt, hosszú ima-mondások, s alamizsnaosztogatások szinte használtattak az Isten haragjának lecsilapítására 's kegyelmének megnyerésére. Hogy Jézus kortársai felette sokat helyeztek ezen vallásos eljárásokban, kitűnik leginkább azon harczból, melly e' tárgyban lefolyt 's megvívatott; név szerint : Máté VI. 1—7. Luk. V. 33-35. 1. Kor. XIII 3. Luk. XVIII. 12.stb. Jézus és az apostolok e' balvéleményekkel szembe szálltak és azt tanították, hogy jó a' böjt, ha az annak idejében használtatik; jó az ima, ha Isten iránti fiúi tiszteletből származik ; jó és dicső az adakozás, ha szeretetből történik : ellenben, a' bűnnek takarója egy sem lehet. A' vétket meg kell bánni, el kell hagyni, 's az Isten irgalmassága megbocsátja azt merő kegyelemből. Ha a' böjt Isten haragját lecsilapíthatja 's bűnbocsánatot idézhet elő : mi könnyű az a szegénynek ? és ha ugyan azt teheti az alamizsna : mi könnyű az a' gazdagnak, a' csalónak, a' tolvajnak 's a' rablónak ? és ha ugyan azt teheti a' hosszú ima: mi könnyű az bármelly embernek ? Nem, — Istenünk bírói méltóságával 's igazságával így játszanunk nem szabad, 's a' ki teszi, vagy hogy történjék, tanítja, ám vessen magával számot, mikép fog annak idejében, Isten előtt, kárhozatos cselekedeteiről számolhatni! ? Mindezekből kitűnik, hogy az ó-testamentomi vallásos szabályok 's törvények súlyosan nehezedtek az erkölcsre, — mert a' tisztábbat 's nemesebbet elfojtották; súlyosan nehezedtek az új nemzedék neveltetésére, melly a' szabályok 's czeremoniák tengerében megfáladt; súlyosan nehezedtek az isteni tiszteletre, kemény adóztatássá válván ez a' czeremoniák által;súlyosan nehezedtek a' nemzet társas viszonyaira, tiltván a' más nemzetbeliekkel való társalgást. Mindennélfogva Jézus és az apostolok az ó testamentomot nehéz igának tekinték és épen ez értelemben szól Üdvözítőnk Máté XI. 28—30.: Jöjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztallak titeket. Vegyétek fel az én igámat, mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű, — azaz: „Odahagyván Mózes számnélküli czeremoniáit, terhes 's káros rendeléseit, kövessétek tanításomat; tanításom gyönyörűséges iga , Istennek 's felebarátodnak szívbeli szeretete." Szinte ez értelemben határozott a' jeruzsálemi apostoli zsinat, mondván: Csel. XV. 10. 24. Miért kísértitek az Istent, a'tanítványok nyakokba olly igát vetvén, mellyet sem a' mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk ? Mivelhogy hallottuk, hogy némellyek mi közölünk valók kimenvén, titeket megháborítottak beszédekkel, a ti lelketeket megtántorítván, kik azt parancsolták, hogy körülmetélkedjetek, és a' Mózes czeremoniáit megtartsátok, kiknek mi azt nem hagytuk volt." Ezekből kitűnő továbbá, hogy őseink miért nem boldogulhattak a* megigazulási czikkel, a' justificatioval ? Ők Jézust és az apostolokat nem értették; azért az egyik fél azt vitatta, hogy néma' jó cselekedetekből, hanem merő kegyelemből igazulunk meg ; másik fél ellenkezőt vitatott; harmadik a' hitet tette alapul, anélkül, hogy értelmét meghatározta volna világosan ;a' legnagyobb rész pedig, mai napig, külső szertartásokban keresi boldogulását. Pedig beh könnyű és szép ez, Jézus értelmében,és rövidke! imígy:,,Jézus mondja, hogy Istenemet 's felebarátomat teljes szivből szeressem ; ezt hiszem, hogy ha követem, Isten 's ember előtt kedves leszek, üdvözülök ; ha e jézusi szeretet ellen vétkeztem, bűnömet meg fogom bánni 's elhagyni; Istenem pedig, mint irgalmas atyám, merő kegyelemből meg fog nekem bocsátani." Világos ezekből végezetre, hogy Jézus és az apostolok elválasztó falat vontak az ó és az új, a zsidó és a keresztyén vallás között, — eltörlötték az elsőt, 's felállították a' másikat. Mi valóban nem jól cselekszünk, hogy mind a' kettőt egybekötötten áruljuk, mind a' kettőt egyformán ajánljuk, 's tanításaink alapjául mind a' kettőt vesszük. Zsidók vagyunk-e vagy keresztyének ? Vagy mind a' kettő? Vagy valami ebből,valami amabból ? Igenis igaz, hogy túl menvén Mózes könyvein, mellyekről ezúttal már másodszor eleget szóltam,— túlmenvén Józsue,Birák,Sámuel, Királyok, Rúth, Esdrás, Nehemiás s Eszter — leginkább háborúkról é s bálványimádásról szóló — könyveiken, — találunk Jób könyvében szép költé-