Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-10-10 / 41. szám

pek , annyi alkotmányos nemzetek szabadon és független egymástól 's egymás mellett, mint a' három utolsó században? Mikor hágott tu­domány, művészet, műipar, kereskedési forgalom olly magas fokra ? Mikor alapíttattak annyi ne­velő és oktató intézetek , mellyek által egye­nesen a' nagy néptömegben terjedt az ismeret, tisztult az izlés, lágyult az erkölcs ? Mikor hatott az emberi ész mélyebben a' természet titkaiba ? Mikor vettetett több -oldalú komoly birálat alá min­den fenálló, minden történeti jog ? Bár melly alant álljon még e' jelen nemzedék is polgári, mint egy­házi tekintetben; bár melly sokszor eltérnek még ma is nemzetek mint fejedelmek, bölcsek mint vallástanítók az igaz útról: de az csakugyan el­vitázhatlan tény, hogy az európai emberiség elébb haladt, hogy a' három utolsó század legragyo­góbb fénypont a'világ történeteiben. Úgyde mind e' haladások igen nagy részben a' reformatiónak, 's az általa ápolt és érlelt lelki és polgári szabad­ság gyümölcsei. Szabadságát adta ez vissza a' fogva tartott léleknek,— hol pedig szabadság van, ott van élet és előmenetel. Ha azért a' prot. egyház az, melly egyedül a' szabad meggyőződés csendes hatalmával ak­arja megnyerni a' lelkeket; ha a1 prot. egyház az, melly a' haladó kor műveltségével halad elő és tökéletesedik; ha a' prot. egyház az, mellynek egyszerűen­ fenséges istentiszteletében uralkodó ének, ima és szónoklat, ugy a' természet egy­szerű gyermekének, mint a'legmagasb műveltség fiának erkölcsi , vallásos szükségeit kielégíti; szóval, ha a' prot. egyház az, melly— az irás nyel­vén szólva — ait próféták és apostolok funda­mentomokon építtetett, mellynek szegletköve a’ Jézus Krisztus , nemde hivatva 's kötelezve van minden igaz protestáns szeretni és becsülni ez egyházat? Szeretnie és becsülnie kell ezt, tiszta jellem és feddhetlen erkölcs által, mellyet ez egy­ház komoly szelleme kíván; szeretnie és becsül­nie kell ezt meleg egyháziasság által; mert ki va­lamelly társulat tagja, ha annak becse van előtte, ahol ragaszkodását küljelekkel is tanusítnia kö­telessége ; szeretnie és becsülnie kell minden pro­testánsnak egyházát, ennek intézetei gyarapítása és jogai védelmezése által. Vannak, fájdalom! ma­gyar prot. egyházunkban is számos ekklézsiáink, mellyek templomaikban nemcsak ho­gy minden külfény és pompa hiányzik, mi nélkül el is lehe­tünk, de hiányzik minden jobb izlés, minden külső csin, hiányzik a­ szükséges dísz, a' komoly mél­tóság is, mellynek még az evangyéliomszerü is­tentiszteletre rendeltetett házban sem szabad hi­ányzani. Vannak olly sokáig nyomatott prot. egy­házunkban számos egyház- és iskola-tanítóink, kik szorongató szükségben élnek, melly őket gá­tolja , hogy egész kedvvel teljesítsék hivatásuk tiszteit, hogy tudományos művelődésük eszközeit időről időre megszerezhessék — és hivatalukban a' vallás méltóságához illő dis­szel forgolódhassa­nak. Gazdagság az egyház hivatalnokinak, prot. elvek szerint, nem szükséges, de igen is szüksé­­ges, hogy a' háztartás gondjai nélkül, mérsékelt jó állapotba tétessenek azok, kiknek a' kor mű­veltségével haladniok kell, kik be- és kimennek a' nép előtt; kiktől kivált a1 jelen nemzedék igényli, hogy szellemi és erkölcsi műveltség min­tái gyanánt tündököljenek, 's kik a'szeretet mun­kái gyakorlására gyakrabban hivatnak fel mások­nál. Szeretnie és becsülnie kell tehát minden pro­testánsnak lelki tanítóit, kik nem kívánnak ugyan uralkodni a' lelkiösmereten , de munkások lelki hatásköréhez képest az Úr szőlejében, 's küzdenek a' lélek fegyverével a' lelki sza­badság ellenségei ellen. Vajha mind ezen ind­okok a' kor kiáltó szózataként hassanak el kö­zelebb a' magyarhoni prot. egyház hatályosb tag­jaihoz, hogy az idö jelei és intésére figyelve tart­suk­ meg azt, mi nálunk vagyon, hogy senki el ne vegye a' mi koronánkat. Jel. 3, 11. T. M. Birtokarán­ylagos egyházi adózás 's szabad is­kolázás. (Folytatás.) 2-ik szakasz. Birtok aránylagos egyházi adózás. Az egyház, ebben az isteni tisztelet, 's a' nép vallási, erkölcsi oktatása, eleitől fogva, a' népre rótt rendes adóból tartatott fen. Az adó ezen ne­me, Mózes által kiadott isteni rendeleten alapszik, a­ 20 évesek 's ezen felül levők, és így a' idősbek is — 2. Más. XXX. 14. szerint — leg­fél­siklást, azaz, 30 krt köteleztetvén, egyházi adóul évenként fizetni. Bár e' rendelet szerint, a' pénz­beli egyházi adóra nézve, egyformán voltak min­den egyes zsidók terhelve : a' sz. végre fordí­tandó egyéb nemű adóval birtokaránylag terhel­tettek. Mert mint ma, ugy rég sem levén az em­berek közt birtok és vagyon tekintetében teljes egyformaság; a­ midőn a­ zsidók a­ bor, búza, olaj, szóval, a­ föld minden termésének tizedét és a­ barmok első fajzatát a­ templomnak, azaz, is­teni tisztelet fentartására, 's a' papok, mint nép­oktatók fizetéseül köteleztettek törvényszerüleg adni 's szentelni: látnivaló, hogy a' több vagyon­'s birtokuak,és pedig Mózes által kiadott isteni ren­deletnél fogva, több adóval voltak terhelve, mint a` szegény­ sorsuak. Ezen birtok aránylagos adózást megerősíti, szentesíti Jézus vallása, a­ keresztyén vallás is. Midőn ugyanis Lukács XII. 48. az ala­kult ?s alakulandó egyházaknak ezen intést köti szívökre: „mindennek pedig, a' kinek sokat adtak, sokat kívánnak elő tőle, és a­ kinél sokat tettek le, többet kérnek elő tőle; midőn 1. Pét. IV. 10. e1 szavakat intézi sz. Pál az új egyház tagjaihoz: „a* mint minden ember vette az ajándékot, azon­képen sáfárkodjatok abból egymásnak, mint Is­tennek különféle ajándékának jó sáfária : vájjon nem amaz igazságos elv, a' teher, adó arány-

Next