Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-02-21 / 8. szám
kintély, a* kibékitő harmónia nélkül, vészesen dühöng egymás ellen , mivel az isteni tekintélyt nem tisztelő ész rendesen elferdül, az észt nem tisztelő tekintély pedig leggyakrabban félre veszet. Igaz, hogy a' művelt ész valóban nagy tekintély ; sőt ennek fölsége van a' philosophiában: ámde másnemű a'hit tartománya. Ezt illetőleg, el k kell ismernünk, hogy a'tiszta észvallás, végelemzésben csakugyan a'kijelentés műve, — és midőn még ma is csodáljuk, mi fenséges eszményt állíta nak elénkbe már az ószövetségbeli próféták Istenről és tökélyeiről, ugyanakkor le kell szállani philosophusi önhittségünknek, midőn látjuk, hogy a' világ minden metaphysikája, Plátótól Hónéiig, kielégítő hitrendszert összeállítni nem birt. Tisztelet tehát a' kijelentésnek és a' bibliának! Szívbeli nagy örömünknek második tárgya az, hogy a'jelen században alakult bibliai társaságok az apostolok óta alig szemléltetett korszakot képeznek az európán kívüli pogány népek térítésében, és polgárosításában. És ez üdvös fordulat előhozása leginkább a derék britt nemzetnek örökemléket érdemlő műve. Ismerem jól az angol népet, vannak ennek jellemében szennyfoltok, mint a' napban ; nem helyeselhető jelesen az, mit tesznek ennek lordjai az ithoniakkal; nem szolgál dicséretökre az, a' mit a' frank menekvökkel lőnek Quiberonban, a'dánokkal Kopenhágában 1801, és 1807, és egyebek ; de azt is állíthatom, hogy mindezek mellett is, első nemzete ez a földnek. Világpolgárok ők a' szónak teljes értelmében , mert anyagi nagyságukat a' világ minden részeiből merítik ugyan, de ennek értelmi fölvilágosodását és polgárosítását is eszközlik Londonból s ugy, mint Washingtonból, és Calcuttából. Tudom, hogy az angol, mint kereskedő nemzet, önző, mint túl hatalmas nép, gőggel teljes, de azt is tudom, hogy nincs illyen értelmes, törvénytisztelő és szabad nép sehol e széles világon. Innen az ő polgári élete igen nagyszerű,a mi szárazföldiek vele egybehasonlíttatva igen kisszerűek, hogy ne mondjam, törpék vagyunk. Honnan már ezen erkölcsi, szellemi és anyagi nagysága e'jeles népnek ? Welker ezt a' sajtó-szabadságnak tulajdonítja; *) „kik, úgymond, ennek segélyével jutottak ama bámulatos nagyságra, szabadságban ugy, mint hatalomban, műveltségben ugy, mint becsületességben, mellyben fénylenek a' föld minden népei felett." Mi bátrak vagyunk ezen nézetet kétségbe hozni és állítni, hogy e' nemzet kitűnő fényének oka ennek vallásosságában rejlik; mellynek főtápláléka azon előszeretet, mit tanúsít a' szent könyvek olvasásában és terjesztésében. E' nép az életkönyv világánál jár, és életelveit ettől kölcsönzi; tiszta forrásból iszik, és nem tisztátalan kútfőkből. De térjünk örömünknek fölvett tárgyára, az angol missiók eredményére. Előre lehete látni, "* Staatslex. art. Ceasar d. Sitten, hogy az isteni ige ma is olly rendkívüli hatással leend a* vad és fél vadnépek polgárosítására, minőt tanúsított az kezdetben az apostolok, a' középszázadokban a' népek vándorlása korában. Vezérnézetünk az, hogy az élet könyve, vagy a szentírás, az erkölcsi világnak ama nagyszerű nehezkedési ereje és törvénye, melly előbb mindenütt mozgalomba hozza az erkölcsi egyetemet, ezután kellemes sulyegyént és harmóniát létesít. Bízvást elhihetjük, hogy a'tisztán emberi műveltség és boldogság az isteni igének kivillámlása, effulguratioja; és amazok hasonlítnak a' roppant folyókhoz, miknek eredete mélyebben rejlik, mint gondolnók. A' nagy folyók magas hegyek barlangjaiból törnek elő,—és véljük,hogy itt erednek?nem : az isteni nap ezeknek teremtője, melly gőzkörünk nagy laboratóriumát úgy igazgatja, hogy a levegő hévmérsékletének és nedvességének változatai örök táplát nyújtsanak amazoknak. Így a bibliát is emberek irták ugyan, de isteni szellem lengett felettök. A' mult század elején néhány protestáns társaság támadt olly irányból, hogy az evangéliumot terjeszsze a pogányok között, de,ezek a segédkúdfők kiapadása után, elmultak, és említett század vége felé működni megszűntek. 1804. keletkezett Londonban egy biblia-társaság, melly szinte idevaló, és Londonról nevezett missiotársulattal, és az angol főegyházéval együtt, — mivel roppant erővel bír, és harmadfél millió forintnyi jövedelemről rendelkezhetik, — felette nagy erőt fejt ki a keresztyénség terjesztésében. Melyről hogy helyes fogalmunk lehessen, figyelmezzünk e következőkre, fölvévén a' világrészeket. Említett társulatoknak , magában Afrikában, 65-nél több missio-telepjök létezik, főleg Senegambiában és a hottentoták között; ide küldöznek az angolok olyan térítőket, kik a britt növeldékben képeztettek, és a kik máris, magában Senegambiában, 13,000 lelket vezettek az evangyéliomi világosságra. E világrészben Freetown és Libéria, híresek szép nagy templomaikról, kórházaikról, és ollynemű műveltségi előhaladásukról, mit Afrikában alig várna az ember. Sierra Leona nevű tartományban tizenhét kisvárosban és faluban taníttatik a' néger faj olvasásra és írásra, — oktattatik a' szent vallás elveire, serkentetik szorgalomra, műiparra és földmivelésre; átalakult tehát azon faj, mellyről századdal ezelőtt az tartatott, hogy mivel kiképezhetlen, rabszolgai sorsnál jobbat alig érdemel. A' hottentoták átalakulása is dicsőségére válik az angol missio-telepeknek. Ismerjük e' népet a' földiratokból, és most már annál örvendetesb azon fordulat, mellynek ellenébe néz ezen népfaj ; azok tehát, kik még a' mult században gyökerekkel,'s vadászatból és szorultságból megsütött bocskortalpakból éltek; azok, kik nélkülözve minden vallásos fogalmakat, a gyámoltalan személyeket maguktól elűzték, az