Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-03-28 / 13. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 13. szám. Hatodik évi folyamat. Márt. 28. 1847. Megjelenik e' Lap 1 íven minden héten egyszer , vasárnap. — Előfizetési ár félévre Buda-Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr, borítékban 3 ft 40 kr., postán küldve 3 ft 40 kr. pgő pénzben. Előfizethetné Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 4S3. sz. alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ngyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM: Unió körüli nézeteim. Szabó István. — Békítő szó a soproni papválasztás ügyében. Haubner. — Nógrád egyházmegye közgyűlése. Biszkup Nathanael. Iskolaügy: Iskola-rétegesítési terv. Készítette Szigeti Varga János. — közli 's jegyzetekkel kiséri Károlyi István. — Vegyes közlemények, VJnio körüli nézeteim. 1. Unió cí hittanokra nézve. Mióta Luther és Zwingli a' lelkiösmeret-szabadság lobogóját fölemelték , azóta katholikusok és protestánsok, mind könyvek, mind össze-jövetelek által, a' viszonti egyesülést igen sokszor megkísértették. De a' könyvekben megint malasztok papíron maradtak,— az össze-jövetelek leghőbb szavai, minden siker nélkül, elhangzottak. És a* mit apáink nem tehettek, mi is utódok, a' dolgok jelen állása mellett, nem tehetjük; mert a' tridenti zsinat, vallás dolgában, örök helyben-állást parancsolván híveinek, ez által chinai falat épített, a* két egyházat egymástól erősen elzárót. Mivel hát a' kath. egyháznak másképen gondolkodni, érteni nem szabad, mint a' hogy a' tridenti zsinat, számára, kimérte, 's ennélfogva hivei is előre nem haladhatnak 5 és mivel más részről,a' protestantismus elvei, a' lelkiösmeret-szabadság, a' vallás körüli okos vizsgálódás, az időnkénti tökéletes büldetés visszalépést egyátalában nem engedhetnek: látnivaló, hogy, a' dolgok mosti állása mellett, a' két egyháznak hittanokbani egyesülése annyi, mint lehetetlen. Hasonlóképen, mióta Luther és Kálvin külön egyházakat alkottak , azóta a* két felekezet doctorai, tudósai, sokat írtak az ehajtott egyesülésről,— voltak szép reményekkel biztató tanakodásaik , de a' legszebb remények hamar eltűntek, mint a' leáldozott nap utósugarai. Itt-ott, később lettek egyesülések, néhol jó sikerrel, — néhol pedig csak azért egyesültek, hogy ismét elváljanak. Jelenleg hazánkban is a két felekezet egyesítésének eszméje napirenden van. Valóban kívánatos, hogy kiket azon indokok sürgettek a római egyháztóli elszakadásra, azon lélek vezérlett, azon czélra törekedtek,— és kik kezdetben egyek valának : bár soha meg ne hasonlottak volna! vagy, ha ez megtörtént, minél hamarabb egyesülnének örökre! Ezen egyesülését a' két protestáns felekezetnek, addig, hihetőbbnek véltem, míg e' lapokból nem olvastam, hogy a' magyarországi ev. lutheránusok a' meg nem változtatott s hit-formát tartják, 's erre esküsznek püspökeik és papjaik : most azonban már kevesebb reményem, s Igaz, számra nézve kevés az, mi a* két egyházat I külön-tartja. Már 1561-ben a' navarrai király Henrik Gluch Györgynek igy nyilatkozik : ,,Lutherum et Calvinum in 40 articulis communiter a papa dissentire*, inter se in 39 convenire, unum treslare contraversum,. . . deinde eliam de componendo contraverso 111o unico articulo serio despicere." És mellyik ez a' 40-ik czikk? Legfőképen a' meg nem változtatott hit-formának 110-ik czikke, melly az úrvacsorájáról imigy szól: „De coena Domini docent, quod corpus et san> guis Christi vere adsint et distribuantur vescentibus in coena Domini, et inprobant secus docentes/1 — Erről a csikkről már maguk az időbeli lutheránusok megvallják, hogy csak az akkori nehéz idők körülményeihez volt alkotva. Nevezetesen így írtak Vilhelm és Lajos kassiai uralkodók, a' szász választó-fejedelemhez : „nam quod so Ilim et nominalim ad primum immutatam confessionem augustanam, quae islo quidem tempore scripta lest in summa festinatione et angustia temporis, j alque eliam in maximo metu praesensium pericus lórum, adeoque mollissime, ne offenderetur Caessar, neve principes Evangelici, in summum vita © periculum adducerentur, provocatur, eoque illa, quae postea, in praecipuis arlicuiis, summa cum diligentia et cura locupletata et emendata est, si non reficitur, saltem suspecta apud alios redditur, id adprobare non possimus." — A' császár pedig és a' több kath. herczegek, kiknek jelenlétökberc fölolvastatott a' kérdéses czikk, igy ítéltek :„Docimus artic. in verbis nihil oí Fendit, quando fatentur in Eucharistia post consecrationem legitimé factam, corpus et sangvinem Christi substantialiter et vere adesse." — A' megjobbítatott hitformában pedig az úrvacsorájáróli czikk így hangzik : „De coena Domini docent, quod cum pane et vino vere exhibeantur corpus et sangvis Christi vescentibus in coena Domini." Ezen megjobbított hit-formáról, a többek közöt Hassiai Vilhelm, Augustus szász Electorhoz így nyilatkozik: „Non Beza et Gallasias in comment. de statu rolig. in Gallia, parte 1. pap. 80.