Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-10-31 / 44. szám

mindenkép virágzó jólléte koránsem a' hitegy­ségben, hanem az igaz keresztyéni vallásos ér­zelem, jó erkölcs és szeretetben látja fö tényezö­jét. — Minden hitvallásnak megvan az ö magasz­tosb — azaz szellemi — czélja, csupán az ehez juthatásrai eszközökben van különbség. A' ki ezen eszközöket úgy használta e' földön, hogy megadta Istennek, mi az Istené, és a' királynak, mi a­ királyé, és így a' közjónak is, mi a­ közjóé, az már végbevitte mindazt, a­ mivel tartozott, mint ember, mint keresztyén és mint honpolgár. Ne tudakozzuk akkor : me­lyik egyházba jár? Ne haragudjunk rá, ha más imája van , annyival in­kább, ne limitáljuk annak üdvét; ne törjünk bírói pálczát annak sírontúli sorsa fölött, mert a­­ki ezt tenni elég vakmerő tudna lenni, bűnt követne el, mind az általa megítéltek ellen, mind pedig ama tökéletes­ igazságu mennyei biró ellen, ki az örök sorsunk felöli ítéletet kimondani, magának tartotta fenn. Ha szinte bizonyosan tudnók is, hogy egyik vagy másik felebarátunk tévelyg hitében, azért ő nem haragunk és boszuállásunkra, hanem inkább szánakozásunkra méltó. Egy t/r, egy hit, egy ke­resztség. Egy Isten, ki mindeneknek atyja. — Nem szeretet, legalább bizonyosan nem keresz­tyéni szeretet az, mellynek csak hitegység az in­doka. Megvetnék-e a' tavasz virági közt azokat, mellyek alakjok, szinök, illatjok és szépségök mi­att tán egyszerüebbek,mint a'többiek,—holott tán épen azokban rejlik a' leghatályosabb gyógyerő ? Ha az Isten bizonyára nem személyválogató, ha­nem minden nemzetségben, a' ki öt félt és igaz­ságot cselekszik, kedves őneki: hát az ember mi­ért lenne személyválogató az ő szeretete közlé­sében, hitkülönbség miatt? Állítsuk fel mindenütt a' szeretetet! Ez — mint tökéletesség kötele — lesz amaz átalános vallás, melly a' hitkü­lönbség mellett is, mindnyájunkat üdvösen fog összecsa­tolni. Szeressük tehát egymást, ne csak szóval és nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal! Kiss­ Sámuel: A* tolnai helvét hitvallású papi gyám­íntézet s öz­vegydijazási ujonan rendezett egylet szabályai megvitatva 's köz­egyetértéssel elfogadva 1847-dik évi april. 13. és 14-ik napjain, Szegszárdon tartott e. vidéki gyűlésben, e­ következő részvé­nyes tagok által : főesperes R. Ötvös Sándor madocsai — Horváth Pál decsi­— Sz.Fördes Dá­vid n. dorogi — Kemenczky János paksi — Bán János d. szent­györgyi — Gál István pécsváradi— Szeremlei János váraljai — Kovács Sándor pilisi — Burgyán Soma mórágyi — Kálmán Dániel kö­lesdi — Kovács József d. földvári — Szilágyi Gá­bor n. pali — Szalacsy János öcsényi — Váradi János medinai — Nagy István kajdocsi — Fo­dor Sándor czeczei — Gerenday József bölcskei— Pap Antal szekszárdi — Kulifay István várkonyi — Vámos Dániel hidasi — és Szászy József gergyényi lelkészek — Jelen nem voltak Helle János a.­nyéki — Árvai József bátai lelkészek — a­ faddi egyház papi széke pedig üres. I-ső rész. Alakulás, adózás és jövedelmi források. 1-6 §. Minden, ki ezen egyházmegyének je­lenleg vagy jövőben papi hivatalban álló tagja,, ezen egylet részvényese lenni köteleztetik. 2-ik §. Az egyházak az 1829-iki osztályzat szerint—azon módosítással, hogy Gergyen az 1 -ő? Kajdocs a'2 ik, Hidas a' 3-ik osztályba tétetik,— három rendre osztatnak 8, 6, és 4 pengő forint­nyi évi fizetéssel, 's ez fizetés 12. tizenkét éve­kig tartván, ekkor teljesen megszűnik. Ezen ti­zenkét évi fizetési összegbe pedig mindenesetre beszámíttatik mindaz, mit az eddigi részvénye­sek ez előtt a' palástdíji arány szerint e­ pénz­tárba fizettek. 3-ik §. Az egész 12 év alatt fizetendő* ösz­veg, úgy tekintetik, mintegy részletekben fizeten­dő adósság, és e­ szabályok elfogadásától egy esztendő multával, a' még akkor le nem fizetett egész öszveg hátramaradt részétől , törvényed hatos kamat járand. 4-ik §• A'papi segédek, rendes papságot nyer­­ve, egyházmegyénk kebelében az első évi járan­­dóságot kétszerezve , a' más vidéki rendes pap­ságból ide jött egyén pedig, mint a­ díjazást elha­haladt élet idejénél fogva, hamarább igénylendő, háromszorozva fizessék. 5-ik§: Ki egyik egyházból más kebelbeli egy­házba önkénytesen menend, átiratási czím alatt 2 forintot pengőben fog fizetni. 6-ik §: Ide olvad be az áronidák számára éven­ként begyült öszveg 2/3 két harmad része, ]/3 egy harmad rész a' tanitó özvegyi pénztárt il­­letvén. 7-ik Örömmel és hálás szívvel fogadjuk tisz­telt világi uraink kegyes adományait, de minden­esetre minden kéregetést mellőzve, sőt roszalva. 8>-ik §. Minden részvényes kötelezi magát a* 2-ik, 3-ik és alkalmilag az 5-ik §§. alatti já­randóságok pontos fizetésére, nem fizetés eset­tében pedig — ha győzhetlen akadályt föl nen­ i mutathat — a­ szóbeli bíróság eljárása alá. 9-ik Az évi járandóságok fizetendők lesz­nek az e. vidéki rendes közgyűléskor a­ pénztár­nok kezébe, és nyugtatványa mellett. 10-ik A' kiszabott 12 évi járandóságot le­fizetvén a' részvényes, vagy ha már maga nem élne, özvegye vagy árvái, őket a' díjazásról biz­tosító, 's e. vidéki pecséttel, esperes és két rész­vényes aláírásával ellátott rész­vényjegyet nye­rendnek, hogy nem többé alázatos folyamodás­sal , hanem okirattal támogatott követeléssel él­hessenek az illető özvegy és árvák az egyleti pénztár ellenében. II. rész. Díjazás: 1-ső §. Minden, 12 évi járandóságát teljesen

Next