Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-11-28 / 48. szám

És mint a' lengő fűszál zöld mezőben, Mellynek szépsége hamar elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad. Futnak siető órái éltünknek, Iliket, Uram! e' szűk pályán ránk mértél, Mint a' szó, mellyet el­kap az erős szél. — Elhord minket törvénye végzetünknek, Korunk csak hetven-nyolczvan esztendő : Akkor vissza-kér, melly szült, az idő. Biztat, vonz, ragad el világ szépsége, — De futásunk csak munka, gond, fájdalom,— Csak árnyak, miket elvisz egy fuvalom. Öröm, vágy, remény, melly szivünkben ége, Boldog napjaink­­ hová mentenek, Mik annyi szép álmot elvittenek ? Taníts hát minket magad, élők atyja ! Hogy tündököljék e' veszendő pályán Bölcseség lelke kezeink munkáján. — Ha csillagid közt végzésed azt tartja, Hogy bujdosásunk kora még folyjon : Könnyítsd annak terhét vállainkon ! Lelked erejét töltsd ránk minden reggel, Hogy ujult kedvvel tehessük tisztünket, Szertelen gond ne terheljen bennünket. — Ha ránk veszteség, hú napja virad fel,­­S siratjuk elhervadt öröminket : Vigasztalj meg, enyhítsd sérelminket ! Szolgáidon láttasd meg jóvoltodat, Dicsőségedet azoknak fiain, — Engedd föllelnünk sorsunknak útain Felettünk híven őrködő jobbodat:­­Atyánk­ ügyünket kérünk forgassad, Lábaink járásit igazgassad. XCI. zsoltár. A1 ki az egek urának Lakozik oltalmában, — E' felségnek, mint atyának, Nyugoszik árnyékában , Azt körül­ mennydörögheti Az élet zivatarja, De mérgét rá nem öntheti, Mert istenkar takarja. Halandó­­ a' nagy Istenbe Vessd hát hiedelmedet, Ki feletted vigyáz mennyben, Ahoz kösd reményedet. Igy semmi kár téged nem ér, Nem vár czélodnál szégyen, Tőled a' gonosz hátra­ tér, Házad felé sem mégyen, Ha pihensz az éj álmában, Nem ver föl riadalom, — Nappal fegyverek harczában Sem ér semmi bántalom, Öldököljön bár döghalál, Ezrek sírba dűljenek , Téged nyila meg nem talál, Mert szent szemek őrzenek. Hol van hát olly boldogtalan, A1 ki elfelejtene Tégedet, oh határtalan Világok nagy Istene? Bennem, hozzád jó atyámhoz Ég egy örök szerelem, — A' sors bár jót, bár gonoszt hoz: Mind nyugottan viselem. Baksay Dániel: VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld: Halálozások. F. évi őszhó 4-ikén Végh József, a' gálos-petri reformált egyház lelkésze, hivatala 23, életének pedig 53-ik évében, mellvízkórban, jobblétre szenderült. A' tisztelt férftiában, ke­sergő özvegye szerető férjét, számos árvái leg­jobb nevelő atyjokat, kedves testvérei szeretett testvéröket, a' szent gyülekezet ernyedetlen­szorgalmú 's buzgó lelki tanítóját és minden öt is­merők szelid és ig­azi lelkületű emberbarátjokat — vesztették. — Jeles beszédeket mondottak az el­hunyt felett az imaházban : t. Fazekas István al­bisi és t. Szántó Károly bogyoszlói, lelkész urak, — a' sírnál n. t. Kuthy Sándor úr, az érmelléki helvét hitvallásu n.t. egyházmegye esperese és az asszonyvásári ref. egyház prédikátora, rövid, de lelkes szavakban adá elő megindult szive bús érzelmeit, mint ki a' megholttal barátságban és szíves szeretetben élt, — vigasztalá a' kesergő özvegyet és a' kényező árvákat,— inté a' gyüle­kezetnek a' sírnál megjelent tagjait jövendőben is azon évekréli megemlékezésre, mellyeket köz­kedvességü lelki tanítájokkal szeretetben és bé­kében töltének,­— utoljára tisztelt esperesünk, minden t. lelkész urak képében, érzékeny szavak­kal mondott áldást a' megdicsőült hamvaira. — Legyen áldott az elhunyt derék lelki-tanítónak emléke és nyugodjanak békében porai!! Garay Sándor, segédlelkész. ______ F. nov. 8-dikán éjjel, gutaütés kö­vetkeztében, örök életre szenderült néhai t. t. Munkácsy Dániel megyében Szoporcza úr, a' felsöbaranyai egyház-és Tésenfa egyesült egy­házaknak 25 évig 's 7 hónapig volt fáradhatlan­szorgalma, ernyedetlen­ buzgóságu 's hivei által gyermekileg szeretett 's tisztelt lelkipásztora, életének 66, lelkipásztorságának 41-ik évében. Tetemei f. hó 11. tétettek sirba a' helybeli egy­házban t. t. Illyés István csepeli, 's t. t. Hor­váth István, csehi 's a' sírkertben t. t. Paksi Gedeon rádi lelkipásztorok által tartott lélek-, érzés- é s erő­teljes beszédeik után. Halálát gyá­szolja 40 évig volt hü nője 's most bánatos öz­vegye, és 9 élő árvája ; gyászolják hivei, gyá­szoljuk mi, kik szeretet- 's tiszteletre­ méltó lelkéi

Next