Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

nának a­ reformátorok tettei. Pedig, ha történeti szempontból nézzük a­ dolgot, mindenek előtt el kell ismernünk azt, hogy minden kornak vannak saját gondolatai, életkérdései, vajúdásai, és az emberek, vagy a­ kor gyermekei, csak arra va­lók, hogy a­ világeseményt születni segítsék. Jóllehet megengedjük, hogy még a' keresztyén vallás terjedése óta a' reformatiónál nagyobb mozgalmat semmi elő nem idézett; de még sem mondhatjuk, hogy e' roppant ma rögtön mint va­lami Dens ex machina állt volna elő, — hanem a'1 mióta a' keresztyén vallás és egyház fenáll, mindig élt benne a1 szellem, a' sz. lélek, melly­röl Krisztus, tanítványaitól elbúcsúzván monda, hogy h­o­z­z­á­j­o­k k­ü­l­d­e­n­d i öt, a' k­i őket m­in­den igazságra vezetendi. Söt azt ál­líthatjuk, hogy azon szikra, meg a' Krisztus vallásával lángra gyult, soha el nem szunnyadt, hanem bár miként törekvék is a' hierarchia azt elnyomni, egyesekben mindig felvillant és gyak­ran történtek kísérletek a­ lebilincselt szellemet kiragadni a' sötétség és homály leple, a­ gondo­lat­ 's hitzsarnokság borzasztó hatalma alól. De minden ebeli törekvések meghiúsultak , és csak a' reformatio idejében, mikor az, mi hajdan igen kevésnek volt tulajdona, egész nemzetek tulajdo­nává, köz birtokká vált , akkor koronázta leg­először örvendetes siker a' tett kísérletet. A' protestantismus a' keresztyén eszmének összes megjelenése, a' mint az (a' ker. eszme) a' reformatio korszakában a' római egyház ellen fellépett, és pedig nem mint új épület a' római egyház romjain, nem mint a' történeti összefüg­gés megsemmisítése, mint sok egyoldalú prot. theologus állítni szereti, hanem a1 ker. szellem­nek egy új phasisa, új fejleményi fok, melly épen olly elkerülhetlen volt, mint az előbbiek. Fejlesz­tése és tovább élesztése ugyanazon szellemnek, melly Krisztus idejében csak önmagában és ta­nítványaiban élt, megdicsőíttetése után pedig egész következetességgel hiveit nemcsak minden igazságra vezette, hanem me­ly, mikor az egy­ház látható alakot öltött magára, annak fejévé a­ római püspököt emelte­­ stb. Ha i­ly elfogulatla­nul nem nyulunk a­ történet ereklyéihez, soha an­nak titkaiba be nem hathatunk. C­élom ezennel nem egyéb , mint visszapillantani a­ reformatio múltjára, hogy a' történet aknáiból feltárjam azon időket, mellyekben a' reformkísérletek téteté­nek a' ker. egyházban, és ugy szólván a' prote­stánsokat a' reformatio előtt ismertessem meg a' közönséggel. Már a leghomályosabb időben is felderül a' tudomány néhány szikrája és az szilárdul meg­alapított egyház hatalma a­ szabadság után szom­jazó és sóvárgó Telkekben, mindig elegendő okot vélt feltalálhatni az üldözésre. Már 660 körül egy bizonyos Constanti­nus, ki M­a­n­a­r­i­s­b­ó­l, S­a­m­o­s­a­t­a mellett származott, az új szövetség, különösen Pál apo­stol levelei olvasása által nógattatván Cibos­sában, Armeniában, mint reformátor lé­pett fel — égvén azon vágytól, visszaidézni az apostoli kor idejét. Mint Pál igazi tanít­ványa (Sylvanus) Macedóniában valódi Pá­l-féle gyülekezetet reménylett alapíthatni (1­684). Talált magához hasonló követőkre, kik elvök szent Pál apostolnak gyülekezetei és tanítványai szerint nevezték el magokat, u. m. Symeon, T­i­t­u­s (1­690), P­a­u­l­u­s (1­715), Gegnaesius, T­i­m­o­t­h­e­u­s (1­745), Josephus, E­p­a­p­h­r­o­d­i­tu­s (1­775), Raanes (o Qv.rapo?). Ezek elleneiktől czáfolva Pauliciánu­soknak neveztettek; ön­magok azonban valódi keresztyéneknek tartották magukat, a1 katholicusok ellenében, kiket R­ó­m­a­i­a­k­n­a­k neveztek. Vallási rendszerük a' gnosticismus és mani­chaeismus véleményein alapult, hogy t. i. a' vi­lág története a' jó és rész, — a' világosság és sötétség elvének harcza. A­ zsidó vallást csak valamelly alárendelt lélek­műve gyanánt tekin­tették. Igaz érdekük mégis az apostoli és szel­lemi keresztyénség megújítására irányult. Ez el­veiken kívül jellemző ismertető jelei különösen az új­szövetség nagyratartása. S­e­r­g­i­u­s (Ty­chicus)hoz p. o. ekképen szól azon Paulicianus nő,ki őt megtéríti: „­Ivari rá ősla ovx ávagivoj­ crxstq Evayykha mire ez : „ovx t&giv tj^lv xoq­fjtzotg ovo tv ravra ávctyivúöxsiv, u /itt) r olq LE­QEVGI fwvoicmire ismét amaz ugy mond : „ovx igiv ovrwq, OJG üv VTIOLCTUFIÁVTIC, ov YCIQ TGI ÍTQO-awxoltirpícc nciQa rw &S(~>. návraq yccQ iJéXet, aio íh\vai 6 XvQioq, xai slq szíyvnölv­áltj&sLaq és üdv. De a­­mennyire nagyra becsülték az új szö­vetséget , annyival inkább vetették meg az ó szöv. könyveit, mellyeket nem is néztek sz. Írás­nak, hanem csak tévesztek, zsiványok és gyil­kosok koholmányának mondtak; mert illyenek­nek nevezték ők a' prófétákat. A' miből legin­kább kitetszik reformatori elvök, az , hogy az egyházi élet minden külsőségeit, szertartásait el­hagyják; hasonlókép a1 böjtöt, a1 szerzetes és zárdai életet, a­ szűz Mária és a' péntek, a'* ke­reszt és az ereklyék tiszteletét megvetik, mint szükségtelen és haszontalan dolgokat az üdv el­érésére. A­ keresztelést és az úrvacsorát csak szellemi cselekedetek gyanánt tartották meg : Ovx tiv aQTog xcti o^voq, ov ó y.vQioq ttiLLov roíq fta&­­Talq avrov sxl TOV Stíxvov, állá­s •f.t^ohx.oq rá QV/LtuTdt avrov uvvoíq töröov. coq IXQTOV xal o­vov. ra­­ JjirrQiov őiaxrvovreq fiarcrtqua, VTTO­ •xlarrovvai rraQ ottai av ró, rá TOV evayysl ov QijucxTcc T~ TOV fjajríoaciroq cpov7j VTCoJullovTzq. ydtQ CF UÚIVYO xvQioq teptj. tyoj E^ii re VSUOQ TU L,MV. Főhelyük P­h­a­n­a­r­o­e­a volt N­­e­r­e­n­o­p­o­n­tusban. Kis Ázsiának keleti részében, Arme­niában és a­ szomszéd tartományokban ezen fe-

Next