Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-01-02 / 1. szám
nának a reformátorok tettei. Pedig, ha történeti szempontból nézzük a dolgot, mindenek előtt el kell ismernünk azt, hogy minden kornak vannak saját gondolatai, életkérdései, vajúdásai, és az emberek, vagy a kor gyermekei, csak arra valók, hogy a világeseményt születni segítsék. Jóllehet megengedjük, hogy még a' keresztyén vallás terjedése óta a' reformatiónál nagyobb mozgalmat semmi elő nem idézett; de még sem mondhatjuk, hogy e' roppant ma rögtön mint valami Dens ex machina állt volna elő, — hanem a'1 mióta a' keresztyén vallás és egyház fenáll, mindig élt benne a1 szellem, a' sz. lélek, mellyröl Krisztus, tanítványaitól elbúcsúzván monda, hogy hozzájok küldend i öt, a' ki őket minden igazságra vezetendi. Söt azt állíthatjuk, hogy azon szikra, meg a' Krisztus vallásával lángra gyult, soha el nem szunnyadt, hanem bár miként törekvék is a' hierarchia azt elnyomni, egyesekben mindig felvillant és gyakran történtek kísérletek a lebilincselt szellemet kiragadni a' sötétség és homály leple, a gondolat 's hitzsarnokság borzasztó hatalma alól. De minden ebeli törekvések meghiúsultak , és csak a' reformatio idejében, mikor az, mi hajdan igen kevésnek volt tulajdona, egész nemzetek tulajdonává, köz birtokká vált , akkor koronázta legelőször örvendetes siker a' tett kísérletet. A' protestantismus a' keresztyén eszmének összes megjelenése, a' mint az (a' ker. eszme) a' reformatio korszakában a' római egyház ellen fellépett, és pedig nem mint új épület a' római egyház romjain, nem mint a' történeti összefüggés megsemmisítése, mint sok egyoldalú prot. theologus állítni szereti, hanem a1 ker. szellemnek egy új phasisa, új fejleményi fok, melly épen olly elkerülhetlen volt, mint az előbbiek. Fejlesztése és tovább élesztése ugyanazon szellemnek, melly Krisztus idejében csak önmagában és tanítványaiban élt, megdicsőíttetése után pedig egész következetességgel hiveit nemcsak minden igazságra vezette, hanem mely, mikor az egyház látható alakot öltött magára, annak fejévé a római püspököt emelte stb. Ha ily elfogulatlanul nem nyulunk a történet ereklyéihez, soha annak titkaiba be nem hathatunk. Célom ezennel nem egyéb , mint visszapillantani a reformatio múltjára, hogy a' történet aknáiból feltárjam azon időket, mellyekben a' reformkísérletek tétetének a' ker. egyházban, és ugy szólván a' protestánsokat a' reformatio előtt ismertessem meg a' közönséggel. Már a leghomályosabb időben is felderül a' tudomány néhány szikrája és az szilárdul megalapított egyház hatalma a szabadság után szomjazó és sóvárgó Telkekben, mindig elegendő okot vélt feltalálhatni az üldözésre. Már 660 körül egy bizonyos Constantinus, ki Manarisból, Samosata mellett származott, az új szövetség, különösen Pál apostol levelei olvasása által nógattatván Cibossában, Armeniában, mint reformátor lépett fel — égvén azon vágytól, visszaidézni az apostoli kor idejét. Mint Pál igazi tanítványa (Sylvanus) Macedóniában valódi Pál-féle gyülekezetet reménylett alapíthatni (1684). Talált magához hasonló követőkre, kik elvök szent Pál apostolnak gyülekezetei és tanítványai szerint nevezték el magokat, u. m. Symeon, Titus (1690), Paulus (1715), Gegnaesius, Timotheus (1745), Josephus, Epaphroditus (1775), Raanes (o Qv.rapo?). Ezek elleneiktől czáfolva Pauliciánusoknak neveztettek; önmagok azonban valódi keresztyéneknek tartották magukat, a1 katholicusok ellenében, kiket Rómaiaknak neveztek. Vallási rendszerük a' gnosticismus és manichaeismus véleményein alapult, hogy t. i. a' világ története a' jó és rész, — a' világosság és sötétség elvének harcza. A zsidó vallást csak valamelly alárendelt lélekműve gyanánt tekintették. Igaz érdekük mégis az apostoli és szellemi keresztyénség megújítására irányult. Ez elveiken kívül jellemző ismertető jelei különösen az újszövetség nagyratartása. Sergius (Tychicus)hoz p. o. ekképen szól azon Paulicianus nő,ki őt megtéríti: „Ivari rá ősla ovx ávagivoj crxstq Evayykha mire ez : „ovx t&giv tj^lv xoqfjtzotg ovo tv ravra ávctyivúöxsiv, u /itt) r olq LEQEVGI fwvoicmire ismét amaz ugy mond : „ovx igiv ovrwq, OJG üv VTIOLCTUFIÁVTIC, ov YCIQ TGI ÍTQO-awxoltirpícc nciQa rw &S(~>. návraq yccQ iJéXet, aio íh\vai 6 XvQioq, xai slq szíyvnölváltj&sLaq és üdv. De amennyire nagyra becsülték az új szövetséget , annyival inkább vetették meg az ó szöv. könyveit, mellyeket nem is néztek sz. Írásnak, hanem csak tévesztek, zsiványok és gyilkosok koholmányának mondtak; mert illyeneknek nevezték ők a' prófétákat. A' miből leginkább kitetszik reformatori elvök, az , hogy az egyházi élet minden külsőségeit, szertartásait elhagyják; hasonlókép a1 böjtöt, a1 szerzetes és zárdai életet, a szűz Mária és a' péntek, a'* kereszt és az ereklyék tiszteletét megvetik, mint szükségtelen és haszontalan dolgokat az üdv elérésére. A keresztelést és az úrvacsorát csak szellemi cselekedetek gyanánt tartották meg : Ovx tiv aQTog xcti o^voq, ov ó y.vQioq ttiLLov roíq fta&Talq avrov sxl TOV Stíxvov, állás •f.t^ohx.oq rá QV/LtuTdt avrov uvvoíq töröov. coq IXQTOV xal ovov. ra JjirrQiov őiaxrvovreq fiarcrtqua, VTTO •xlarrovvai rraQ ottai av ró, rá TOV evayysl ov QijucxTcc T~ TOV fjajríoaciroq cpov7j VTCoJullovTzq. ydtQ CF UÚIVYO xvQioq teptj. tyoj E^ii re VSUOQ TU L,MV. Főhelyük Phanaroea volt Nerenopontusban. Kis Ázsiának keleti részében, Armeniában és a szomszéd tartományokban ezen fe-