Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-01-02 / 1. szám
i •8 mával, nyíltan kimondja, hogy az ész az egyháznak azon zsarnokságát, melly alatt több századok nyögtek, többé nem tűrheti. — És ezen tettéért köszönetül azt nyerte, hogy az egyháztól eretneknek bélyegeztetett. Tudva levő dolog, hogy bevezetését a' theologiába a' soissonsi zsinat (1121) határozata szerint saját kezével kényteleníttetett tűzre tenni. De ez hatását a helyett, hogy csökkentette volna, csak hítét nagyítá, annyira, hogy még a nogenti pusztába is követték őt tanítványai. A pápa klastromba záratta. Ugyanaz a1 Rheimsi és Sensi érsekekhez még egy külön iratot is küldött : „Quatenus Petrum Abaelardum et Arnoldum de Brixia, perversi dogmatis fabricatores et catholicae fidei impugnatores, — separatim faeiatis includi et libros erroris eorum ubicunque reperti fuervnt, igne comburiut Bresciai Arnold, ki az akkori viszonyokat Krisztus és az apostolok szerint megvizsgálá, azon elvet nyilatkoztatta ki, hogy a' papság általában semmi világi javakat nem igényelhet. Ezen férfiú a' sz. irás olvasásánál kimondhatatlan vágyat érzett az egyház és az egyházi élet reformatiója után, 's az egyház romlásának okát egyedül abban vélte találhatni, hogy az egyházi al világival összevegyíttetett; azért lépett fel azon állítással, hogy a' papok ismét csak papok legyenek minden világi birtok és hatalom nélkül. Frisingeni Ottó itt épen ezen elvei miatt „clericorum ac episcoporum derogator, Monachorum persecutor, laicis tantum adulansunak nevezi. Dicebat enim nec clericos proprietatem, nec episcopos regalia, nec monachos possesiones habentes aliqua ratione salvari posse. Cuncta haec principis esse ab títusque beneficentia in usum tantum labcorum cedere oportere. — Bernardus még azt is mondja róla: Utinam tam sanae esset doctrinae quam districtae est vitae. Et si vultis scire homo est: neque mandueans, neque bibens, solo cum diabolo esuriens et sitiens sanguinem animarum. — Is ad hanc aetatem ubicunque conversatus est, tam foeda post se et lam saeva reliquit vestigia ut ubi semel fixerit pedem, illuc ultroredice oninino non audent. Gunther Ligurinus még versben is ekkép jellemzi : Nil proprium cleri, fundos et praedia nullo Jure sequi monachos, nulli fiscalia iura Pontificum, nulli curae popularis honorem Abbatum, sacras referens concedere leges. Omnia principibus terrenis subdita tantum Committenda viris popularibus, atque regenda. Ulis primitias, et quae devotio plebis Offerat et decimas castas in corporis usus, Non ad luxuriam, sive objectamina carnis Concedens: mollesque cibos cultusque intorem Illicitosque jocos, lascivaque gaudia cleri Pontifícumque fastus, Abbatum deinde laxos Damnabat penitus móres, monachosque superbos: Veraque multa quidem, nisi tempora nostra fideles Respuerent monitus, falsis admixta monebat. Ami bresciai Arnold eretneki nézeteit illeti a keresztelés és az úrvacsora körül, az alig vétethetik tekintetbe politicai és antihierarchiai elveihez képest.Kitűnő tehetségekkel felruházva, erkölcseiben tulságig szigorú önmaga iránt, de egyszersmind elolthatatlan dicsszomjtól égvén, megtámadja a' papság pompáját 's gazdagságát és nagy zajt ütött azon elv kimondásával, miszerint az Üdvözítő szavai szerint a' papság országa nem e' világból való, 's hogy ennélfogva annak keresztyén alázatosságban az apostolok életmódját kellene követni. Clervauxi Bernhard közbenjárására 1139. egy úgynevezett 2-ik lateráni zsinat ezen veszedelmes eretneket hallgatásra kényszerítette. Francziaországba ment, Guidónál, a pápa követénél oltalmat keresendő; de ennek nem volt szabad őt védni és Incze halála után 1143. az maga is pápává lön II. Coelestin neve alatt. Akkor Arnold Zürichbe ment, de ott csak későbben kelt ki azon mag, mit refornatori elveinél fogva elhintett. Azonban a'Rómaiak a'legnagyobb elégedetlenségben levén a' pápák választása ügyében, kedvezőbb alkalom nyílt neki magában Rómában a' legfőbb hatalomra vergődhetni. Azon zajlongások mellett, mellyek a' viszályos pápák választásából eredtek, igen csekély fogalma volt a' római népnek saját alkotmányáról : de midőn a' régi római törvények kikutatása 's tanulása mindinkább divatba jött és virágzásnak indult, nagyobb fogalma lett Rómának is régi fényes és díszlő állapotáról. Mindez együttvéve oda hatott, hogy ezen benső forrongás II. Lucius pápa alatt lázadásba tört ki, mellyben ugyanezen pápa megköveztetés által vesztette életét. Illy körülmények között lépett fel Arnold Rómában ; a már szikrázó kanóczot lángra gyulasztá, és megerősíti a tanácsot azon határozatban, mellynélfogva Róma respublicájának régi fényét visszaadja. Már ezekből látszik, mennyire hatottak Arnold elvei Rómában, ha még azt is vesszük hozzá, hogy a' rómaiak 1143-ban a' pápától minden engedelmet megtagadtak, öt csupáncsak egyházi kormányára, a' tizedre és önkénytes áldozatokból álló jövedelemre szorítván. E' zavarok között egy tanács állott fel, melly III. Konrád német császárt hívja meg, hogy a régi császár jog szerint Rómában ütné fel lakhelyét. De ez nem bízott ezen szabadságszédelgésbe, és tán nem is remélhette, hogy az Isten helytartójának „szent" kormányától elpártoló rómaiak királyi palotájának hódolandnak. Ezen zajlongások tartottak egész IV. Adrián pápáig, ki mint angol koldus fiu kezdvén meg pályáját, az egyházi méltóság minden fokain keresztül ment, mignem egészen a pápai székre feljutott. Ez több szerencsével újította meg a vitát Bresciai Arnold ellen is, mint elődei, kik reszkettek a' szabadság barátjának lángszavaitól Könnyű volt most az egyháziaknak a' nép embe-