Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

barát­a­ nép embere volt, és buzgó keresztyén szavai ahoz nem hangzottak el a­ pusztába. Ta­gadhatatlan , hogy ellenségei is szaporodtak a­ pártokra szakadt Florenzben, mert sokakat szi­gorú dorgálása sértett, az élvezetszomjas ifjú­ság gyűlölte őt, — mikor ez jött a­ tanácsba, a­ nemes családok felbőszültek a' köznép és a' ba­rát uralkodásán, és magának Sav. Jeromosnak tartós bizodalma a' franczia királyba, kétes álla­potba hozta Florenzet. A' változó szerencse meg­hiúsítani látszott politikai jövendöléseit, míg végre egy bekövetkező inség még a' köznépet is elidegenítette tőle. Már az előtt bibornoksággal kínálta volt meg őt a­ pápa, hogy ezen csábeszköz által lecsilla­pítsa azon férfiút, kiről „Catalog. test. verit, qui ante nostr. aetat. reclam. papaeu emigy szól : „Indulgentias damnavit Papae, cardinalium, om­nium­que spiritualium turpem, sceleratamque vi­tam et officii neglectionem gravissime est accu­sare solitus. Negavit quoque primatum Papae claves docuit ecclesiae tati non uni Petro tradi­tas. Ad haec Papam nec vitam nec doctrinam Christi retinere, quia plus suis indulgentiis et tra­ditiunculis, quam Christi merito tribuat. ideoque eum esse Antichristum etc. — A' mint a' pápa neki távolról a' bíbornoki kalapot mutatta, Sa­vonarola válaszában a' vértanúság veres kalap­jáért esedezett. Azontúl Savonarola több ker. fejedelmeknek ezeket irá : „Ezen Sándor nem pápa; pénzen vá­sárolta méltóságát, bűnben, vétekben fetreng, hiányzik nála az igaz hit az Istenben. Hiába kívánta most a1 barát kiadatását. Ez csak folytatta predikátzióit. 's mondá, hogy a' ki igaz hitben él, nem tart e' világ dolgaitól. Még predi­kátziója közben meztelen kardok látszottak és a' kis gyülekezet lelkesen felkiálta : „Éljen Krisztus a' királyunk és fegyveresen kisérték a* szónokot zárdájába, mire ennek a' prédikálás újra végképen megtiltatott. Most a' pápa egyházi átokkal sujtá­lt, és a' halotti ha­rangok kongás­a között a' dómtemplomban olvas­tatott fel a' tilalom (interdictum) Florenz városa ellen. Savonarola mind a' mellett folytatta predi­kátzióit és : „Csak Te — kiálta fel utolsó pre­dikátziójában — Uram, Jézus Krisztus vagy pá­pám és püspököm !” Az forrongás Florenzben mindig irtózatos!) len, különösen mikor a' pápa a' városnak megkegyelmezett és egyedül Sa­vonarola idéztetett törvényszék elejbe. Elke­seredettek seregei vették körül a' zárdát; ma­gába a' templomba lángoló üszkökkel tőrének be , és akkor 1498 lép Savonarola azon törvény­szék eleibe, melly csak elleniből állott. Savona­rola egyáltalában el nem állott a' kath. dogmától.*) Azon eretnekségek közt azonban, mellyek szemére lobbantattak, azon állítás is találko­zott, miszerint egyedül a1 hit ált­aligaz­u­lunk meg Isten kegyelméből. Catal.test. vérit. etc. ezeket mondja róla e­ részben : „De articulo gratuitae justificationis per fidem in Chri­stum­ recte sensit, ut apparet ex ejus commenta­riis in Psalm 51. Communionem sub ulraque spe­cie defendit etc. VI Sándor pápa ösztönzésére a' legkegyetle­nebben kínoztatván, fájdalmában ekkép kiálta fel: „Uram elég, vedd magadhoz az én lelkemet — A' rendkívüli törvényszék, melly vallatására ki­nevezve jön, olly vallomásokat sajtol ki belőle a' kínpadon, hogy csak dicsvágyból játszotta le­gyen a' próféta szerepét, de ezeket még azonnal vissza is vette. — Még élete végső idejében nyi­latkozik hitének és reményének teljessége a­ 31. és 51. zsoltár magyarázatában. (Cf. Meditatio pia et erudita Hieronymi Savonarolae a papa exusti super Psalmos : Miserere mei, et : In te Domino speravi ed. Luther. Wittenb. 1523 in 4­ to.) — VI Sándor dühében felkiálta : „Ezen embernek meg kell halnia, ha mindjárt maga keresztelő János volna is . Savonarola nyugodt lélekkel hallá ítéletét, és önmagának nyújtván az Úr vacsoráját — mint­hogy azt neki kiszolgáltatni senkinek szabad nem vala — isteni örömmel lépett a' vesztő helyre. És így a­ pápának Ítélete szerint mint eretnek, a* „Signoria" törvényszék ítélete szerint mint meg­nem nevezhető vétkek miatt felakasztatott és elé­gettetett maj. 23-ban 1498-ban. Egyenkénti reformkísérleteket látunk még V­i­t­r­a­r­i­u­s János ferenczbeli szerzetesben, a" ki korlátolt baráti szempontból ítéli meg az egy­ház romlását; de ez visszahúzta szavait 1498. C­o­n­n­e­c­t­e András, Savonarola és V­i­t­rarius mind új törvények 's új rendszabások­ból vártak segítséget. Mélyebben tekintett­­­a­k a­b, carthausi Erfurtban, a' ki a' babonás vé­lemények és szokások panaszára kifakadt, és a' Sorbonne magistere L­a­i 1f­i­e­r János, a' ki a­ hierarchia zsarnokságában találta az egyház ve­szélyeztetését, Cs. Gieselernél 2, 4 p. 438. (d'Argentié II. p. 308). Petrus non bábuit a Jesu potestatem supra alios apostolos, neque prima­tum. Omnes hierarchis antes aequalem potestatem acceperunt a Christo ita, quod Curati sunt ae­quales in potestate, regimine et jurisdictione etc. Sokkal érdekesebb, a­ mi ennek saját tanításai között közölteték, mellyeket a'népnek adott pre­dikátzióiban : „Vous devez garder les Comman­dements de Dieu et des Apostres , et au regard de tous ses Eveques et autres Seigneurs d'Eg­lise, tout autant que de paille, ils ont destruit l'Eglise par leurs vaverieries. — Les Saints riches et pecunieux sont maintenant canonisé, et les pauvres delaissé. Par quoi je ne suis pas­ ­ f) Épen azért tárgyaljuk őt meg azon ellenzék rovatá­ban, me­ly a­ kath. egyházban maradván sürgette a­ refor­matiót in capite et membris.

Next