Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-09-17 / 49. szám
kat. A' fülbegyonást, mit Carolostadius eltörlött irántai boszuságból meggyőződése ellenére visszaállította. Épen illyen méltatlanul bánt Egrannalis. Tom. 2. Epist. Luth. pag. 235. 237. A' sacramentumi perben is , melly legelső hinté el a' visszavonás 's egyenetlenség koczkáját a' protestánsok közt — más irányt kelle vala követni Luthernek. De mindjárt a' gyülés kezdetén 1529 1-sö oct. nagy látható betűkkel irta fel az asztalra maga elibe: hoc est corpus meum, csak azért pedig, hogy tiszttársai által, kik sokan Zwinglivel tartottak, értelmétől el ne vonattassék. Zvingli érzékeny bucsu közt baráti kezét nyújtván, könnyezve vált el Luthertől. Baráti tisztelői kérvén kérték Luthert, hogy engedjen, de nem hajlott; söt midőn Zvingli hogy inkább csak tudós fők közt döntessék el a' pör, álnév és diák nyelven irta volna e' tárgybani értekezéseit, akkor Luther együgyű, és a nép fogalmához mért eredeti nyelven izgatólag adván elő értelmét Zvingli ellenében a mint ezt lehet látni: Amica exegesis czimű könyvében, melyben a többek közt igy szól Zvingli: Non bellum decrevi etc. sed fedalem tibi mitto librum, non qui res repetitum, sed compositum veniat. Unde et expositionis et nomen praeaximus, quo tibi sententiam nostram, ac scripturae fundamentum, quo intimur, amice exponat, ne ad manus veniatur, quod pontificii et mordaces quidam, sed mali poetae aliquandiu anxie optarunt. — Ez nem egyesülhetés miatt a' tisztes Melanchton is ekként kiáltott fel lelke" fájdalmában: Si tantum lacrymarum fundere possem, quantum undarum noster Albis pleno vehit alveo, non posset exhaurim, meus dolor, ortus ex hac dissensione. — Ez a' marburgi colloquium volt alapja a' 16-ik és 17-dik századbeli azon sok eredménynélküli zsinatolásnak mellyek közül egynehányat már látunk. A Luther és Zwingli közt támadt szakadást Calvin tökéletesen végre hajtotta, 's ezután genfi magasságából levelezett Melanchtonnal, kit Calvin hozi szításáért mind tiszttársai, mind maga elkezdték üldözni. Mihi si vivam — írja többek közt Calvinnak — nova exilia exspectanda sant — quare si cedendum erit, colloqui tecum decrevi — mellyre Calvin: Sin vero contigerit, quod times, erit hoc mihi in rebus miseris et luctuosis non leve solatium, videre te prius et amplecti, quam ex hoc hiundo migrandum sit etc. — De Calvin kibékéltette Luthert Melanchtonnal, ki e' sor verset szokta komolyan előtte elmondani , mikor haragjában forrt és lángolt: vince animos, iram que tuam, qui eaetera vincis. Mert Calvin is nagy tisztelője volt neki, kiről igy ír 1544. 25 novemb. Bullingerhez: Saepe dicere selitus sum etiam si ine diabolum vocaret, me tamen hoc illi honoris habiturum, ut insignem Dei servum agnoscam, qui tamen ut pollet eximiis virtutibus, ita magnis vitiis laboret. — Ugy van , ha Luther akár Zvingli, akár Oecolampadius, akár Melanchton szelid lelkével birandott; vagy ha Zvingli olly korán el nem esik a táborban, kibékültek volna egymással a meghasonlolt testvérek, 's ma nem kellene tanácskozni unióról. Mert hiszen ugy látszik Luther halála felé hajlandónak nyilatkozott a' kibékülésre mi megtetszik a' végső napokban Melanchtonhoz intézett ime szavaiból: Mi Philippe fateor in negotio Sacramenti, nimium esse aetum, et ego quoque de hac re sollicite cogitavi, sed sic redderem totam doctrinam suspectam. Itaque hoc bono Deo committam. Agite vos etiam aliquid post mortem meam. Szinte igy nyilatkozott, midőn Calvinnak az Ur vacsorájáról való véleményét követő Cruciger Gáspár kezeiből megkapá: Vajda — igy szólt olvasás közben — ezt elébb irta volna meg nekem Calvinus, mert bizonyosan a dolog nem ment volna ennyire; de már az én időmben, abban változás nem lehet. — Most már lássuk folytában, Magyarországba is általrepült a nagy reformátorok világhíre. Azonnal mind Erdély, mind Magyarországból seregestül tódultak a reformatio fennen lobogó zászlója alá, melly sokszor kénytelen volt meghajolni az önző és zsarnok papuralom előtt. Calvin rendszerét a született magyarok fogadták el Szegedi István és Melius terjesztések után mind a' két honban. Azt írja Meliusról Haner: Maximam partem nobilium, maiorem vero hungarorum atque sicutorum ad doctrinam suam alliciebat; imo tantum non omnes in Calvinianorum castra trahebat. Luther elvbaráti ezért 1545-ben Canonokat irtak Calvin rendszere ellen, mellyekre és az ágost. vallás symbolicus könyveire hitletétel mellett kötelezték magukat a' papságra menendő ifjak. Az 1557-ben tartott szebeni zsinaton pedig, melly már Wiener Pál püspök elnöklete alatt nyilt meg, Calvin rendszere nyilván kárhoztatott , melly előpostája volt a' nem sokára bekövetkezett szakadásnak, mi 1590-ben csakugyan végbe is ment a czivakodó csepregi zsinat alkalmával. Valamint Némethonban, ugy itt is a' formula concordiae ez az Andreae Jakab bergeni kolostorban összetoldozott foldozott chaossa volt a' czivakodás almája, nem fogadván el ezt Calvin rendszerének baráti. Megkísértetett a' kiegyenlítés az 1562-ben tartott enyedi zsinatban, hova az ármányos Blandrata Györgytől azon parancsát küldé el Zsigmond János a' zsinathoz szóló levelében, hogy mindenik félnek más püspököt rendeljenek. Ehez képest külön a' reformátusoknak Madár vagy Alesius Dienest, a' Luth. pedig Hebler Mátyást tették püspöknek. A zsinat eredmény nélkül oszlott