Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-21 / 50. szám

50. szám. Hetedik évi folyamat. Sept. 21.1848. PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI IIP. Protestáns egyházigazgatási sunio körüli nézetek az állítólagos két elem körében. (Folytatás Lásd 49 sz.) Száz meg száz szentirásbeli helyek bizonyítják, hogy az Apostoli egyházban sem egyházi szolgák, sem egyház tagjai közt különbség nem volt; mert Isten törvénye parancsolá, hogy különbség ne legyen. A' protestáns egyház nem ismer levitismust 's elválasztófalat, melly az egyiptomi kolostoroktól kezdve az utálatos zsarnok Kajafásig távol elválasztá egyiket a' másiktól, mint ma cselekszik a' dalai csuda félisten, ki virágokkal koszorúzza körül népe rabbilincseit, hogy maga annál könnyebben prédálhasson, 's az általa pártolt sötétben lenyűgözhesse a' szellemet. Isten előtt nincs személyválogatás. Maga Krisztus urunk is elfogadta halgatóinak tudománya felöli Ítéletét: mit kérdesz engemet ? kérd meg azokat a' kik hallották a' mit nektek szóltam, íme ezek tudják mit szóltam én Ján. 18:21. Nem fogok kezet Péterfi úrral, ki úgymond: nevezetes pontok azok, mellyek a' papi rend pályáját a' világiétól elválasztják, mert ezt nem mutatá meg, mert talán nincs is tisztában e tárgyban magával, mert ugyan csak ő mondja: a két elem közti megkülönböztetést, nem hogy a legnagyobb dologban, millyen az elnökség, de még a legkisebb apróságokban sem szenvedhetem. Egyházban, egyházigazgatásban pályára nem lehet tekinteni, melly a' kül életben elkülönítő színezetet visel magán. Magok az Apostolok sem voltak egyenlő pályájú emberek. Tudjuk, hogy Lukács orvos is volt Kol. 4:4., miért is ne, hisz lelki és testi orvosok rokon barátok ? — Sz. Pál az evangyelium mellett kenyerét keze munkájával is kereste. Csel. 20: 34. 35. Hisz a' pogányok is ép azért szegültek ellene Krisztus tudományának, mert ennek hirdetése olly tekintély nélküli emberekre bízatott, mint voltak a' tanítványok. A' reformatio idejében Muscus Farkas, nem tudván megélni csekély jövedelméből, feleségestől együtt takács-mesterséget is ütött, és nyomorúságában ezen distichonnal vigasztalá magát: „EstDeus in coelo, qui providus omnia curat Credentes nusquam deseruisse potest.14 Oh! bizony ma is sokan ezzel vigasztaljuk magunkat. Majd talán a' jó ég könyörül, hogy nem kelletik örökre Musc*l szomorú dalát dúdolnunk! — Capito Farkas először theolog, azután orvosdoctor, majd azután ismét pap és világi is egyszersmind. Juris Pontificii — igy ír Huttenhoz — ut vocant doctoratum suscipiam: propter auctoritatem videlic et comparandam, scopum subdescis, prae caeteris multis sacrosanctum. Licet interim sint aliqui, qui vitio vertunt, theologum esse, et una simul civilem: quasi theologus necesse habeat omnem exuere humanitatem — vita germ. theolog. pag. 89. Midőn azonban a' gyülekezet minden tagjait az egyház keblében egyesítjük, ezt nem gyakkori, hanem evangyéliumi szellemben tesszük, nem is azt mondjuk, hogy az egyháznak minden tagja ollyan pap, mint ki az Isteni tiszteletet végzi, a szentséget kiszolgáltatja, hanem azt állítjuk, hogy az egyház tagjai közé a1 papok is milyen rend nélkül bészámitatnak. Mert ha pályakülönbséget tekintünk, 's ez által a' tagokat egymástól elválasztjuk, akkor az egyház elveszti eredeti saját jelképét, nem tapodjuk-e meg ezen sarkalatos czikket: mindnyájan egy kenyérben részesülünk — melly nemcsak a' tanitók és tanítványok, mint Krisztus hivei közti egységet, hanem az egyház minden tagjainak ugyanazonságát is tisztán kimutatja. Midőn a' korinthusbeliek közül némellyek amaz ismeretes görög rendszerként — egyik Sokrates, másik Plató, harmadik Aristotelesi modorban akarák magukat megkülömböztetni az Apostolok tanítására nézve, mindenik Apostolt más értelműnek gondolván, így szól Pál: Mikor egyitek azt mondja, én Pálé vagyok, a másik én Apollosé, nem testiek vagytok-e ? Senki ne dicsekedjék az emberekben, mert mindenek tiértek, akár Pál, akár Apollos, akár Kéfás, akár világa akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, mindenek tiéitek, ti pedig a Krisztusé, a' Krisztus pedig az Istené. — Látni való, itt sincs megkülönböztetve a' halgatóktól a' tanító, hanem azok lelki javára rendeltetve, mint maga Kristus urunk is a' maga híveinek. Si dicerent — igy szól Verenfels — se habere quidem certa et infallibilia divinitatis scripturae argumenta, sed plebem esse ineptam ad vim eorum percipiendam, luic igitur nullum argumentum 50