Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-09-18 / 37. szám
Pest, september 18-án 1858, Echo évfolyam. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 137. szám. ELŐFIZETÉSI DÍJ: 1. emelet. PROTESTÁNS Helybeli, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorsa. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Szózat honi prot. egyházunk ifjabb lelkészeihez és segédlelkészeihez. Honi prot. egyházunk, mint egy alvó gyermek, ébredni kezd. Egy hosszú, nehéz álmot végzett el. A nap virrad, s a gyermeknek szunnyadó eszmélete alig észrevehetőn megindult az öntudat felé. A tagok egyes mozdulatai jelentéktelenek bár, de egy közel komoly ébredést sejtetnek, amikor meg fog indulni minden tag, hogy munkálkodjék, mivelhogy nappal vagyon és végezze a reá bízott dolgokat. Minden tagnak meg kellene mozdulnia, tehát mi sem maradhatunk veszteg. Bennünket egykor az egyház reményeinek tekintettek; nem szabad tehát utólag esiátlan magoknak bizonyulnunk, íme már minden megindult körülöttünk. Ébredez a tanári kar: hazaszerte nem sejtett arányban fejti ki és gyakorolja erejét; — ébredez a lelkészi kar s ugy látszik seregesen indul ama kúthoz, melynek vizétől meg nem szomjúhozunk soha örökké; — s végre, emeljünk kalapot, ébrednek a Thurzók, Illésházyak is, hogy az egyháznak eleven hívei közé sorakozzanak s egyházunk gyönyörűséges igáját atlas-vállaikra felvévén, régi tisztes állomásukat ismét elfoglalják. Ébredjenek fel mindezek kellően, és fel fog ébredni az egyház! — Pengetni hallunk eszméket, mikhez eddig szokva nem valánk, eszméket, melyek — mint az uj pénz — nem az eddigi, hanem egy ujjá alakulandó állapotnak mértékéül ajánlkoznak. Egyházszervezés, — népszerű egyházi irodalom, — belmissio, — egyházi domestica, — adakozások nagy mérvbeni megindítása, — tanító képezdék, — theologiai intézet —— megannyi csirázó s részint már sarjadzó eszme, melyek — adja az ég — nem sokára terepét y fákká növendnek, annyira, hogy az égi madarak reá szálljanak és fészket rakjanak az ágain. — Egy uj szellem lengedez egyházunk kopár mezejéri végig, az ébredő kikeletnek áldott fuvalma s az itt ott zöldülő mező neveli a reménynek zöldjét ideben s gyorsabb vitorlakibontásra indítja szivünknek hajóját, mely eddig csekély vizek zátonyán megfenekelve veszteglett. Mi a remény, ha örökké csak remény marad ? Egy elkopott pénzdarab, melyet utóbb a muzeumba küldünk. Mi a szándék, ha egész áldott életünkön csak szándék marad ? Pedig — Uram Isten — mily sok szándékot táplálunk, kivált mi ifjabbak, egyházunk javára, magunknak idvességére, melyek csak amúgy a kéményen füstölögnek el! Egyházunk újra szervezésének s a mi fő — benső életre indításának nagy munkájában mi tétlen nézők nem maradhatunk. Nem elsők vagyunk, akik ezt érezzük, hanem csak elsők, akik kimondjuk. Igaz, hogy a vizsgálva szemlélő és tanulva figyelő állás egyelőre inkább díszünkre válik; — de kell, hogy e szerény állásban táplálékot is rakjunk keblünk tüzére, melyen egyenként és összesen melegedjünk. Összesen is, mondom, mert a parázs, ha külön rakatik, elhűl, de halomba gyűjtve soká jótékonyan melegít. A cselekvés szükségéről eszmélés az, amit ezúttal öntudatunk színére felhozni szándékoztunk. Ébredő korunknak gondolatszálai nagyszerű épületeknek alaprajzai körül fonódnak; — de ezen épületeknek emelésére nagy erőfeszítés, óriási buzgalom szükséges. — Adakozni ez a jelszó ma, — az adakozási készséget ébreszteni, jelen nagy teendőink egyike. Ez azon idő, melyben szemlét tart felettünk az Ur s megnehezült ama szavaknak értelme : Az ő gyümölcseikről ismeritek meg Őket. „A jó fa jó gyümölcsöket terem, a megveszett fa pedig hitvány gyümölcsöket terem." — Nem hetek és hónapok szalmatüze az, a mi után közanyánk, az egyház sohajtoz: egy emberkornak állandón gerjedő buzgalma biztosítja csak a megkezdett épületeknek azon mérvbeni folytatását és befejezését, mely Krisztus teste méltóságának megfelel. Hogy az adakozásokban nyilvánulandó buságnak élesztése nagy részt bennünket illet, a felink együtt sóhajtva érzitek. De ép oly bizon is, hogy valamint hitfeleinknek mélyen le kell